A hat hónapon át tartó alapszakasz a finishez közeledik az MLB 2010-es kiírásában, miután a csapatoknak már csak alig több, mint tíz mérkőzésük maradt hátra. Vannak, akik még reménykednek rájátszásban, sokan azonban már a fárasztó idény végét várják. Szerencsére a Colorado Rockies rettenthetetlen legényei az előbbi csoportba tartoznak, miután szeptember hónapban új erőre kapva megkezdték a felzárkózást, s immár reális esélyünk van a divízió megnyerésére, amelyre mellettünk még további két rivális pályázik.































- A Rockies idén szeptemberben eddig 13-4-es győzelem-vereség mutatót jegyez, s az elmúlt három évvel együtt figyelembe véve a liga legjobb győzelmi hatékonyságával rendelkező csapata vagyunk a szeptember 1-jétől a szezon befejezéséig terjedő időszakban. Az összesített 64.2 %-os mérlegünkkel (77 győzelem, 43 vereség) megelőzzük például a legutóbbi három World Series-győztes csapatot, a Yankees-t, a Phillies-t és a Red Sox-ot is. A denveriek legemlékezetesebb szezonvégi hajrájukat 2007 őszén produkálták, amikor az utolsó 15 alapszakasz-mérkőzés közül 14-et megnyerve csíptük el az utolsó még rájátszást érő pozíciót, ahonnan végül a nagydöntőig meneteltünk. Bár a következő évben elmaradt a csoda (2008-ban csak 10-14-es hatékonysággal tudtuk le a szeptembert), a tavalyi és az ezévi finis jóvoltából az MLB legjobban hajrázó csapatának mondhatjuk magunkat az elmúlt évek számai tükrében.

A nagyszerű idei menetelésünk egyértelmű sikerkovácsa Troy Tulowitzki, aki a szeptemberi 18 mérkőzése alatti 14 hazafutást lőtt, ezzel már megdöntötte az egy hónap alatti klubrekordot, és az elmúlt két játékhéten egyaránt őt választották meg a National League legjobb játékosának. Mellette természetesen az egész évben félelmetes formában játszó Carlos Gonzalez is nagyon odateszi magát, s huzamosabb ideje képes őrizni a vezető helyét a konferenciában a pontot érő megmozdulások (107 RBI) és az ütési hatékonyság (.340 AVG) terén. Szerencsénkre pedig időnként mások is fel tudnak zárkózni a szintjükre, hogy segítsék a csapat boldogulását, mint például a pályafutása legrosszabb szezonját letudó Helton is egyre magabiztosabb ebben a hónapban; a veterán Mora kiválóan helyettesíti a sérült Stewart-ot a jókora túlterhelése ellenére; Spilborghs több játéklehetőséget kapva ugyancsak hatékonnyá vált; és a két fiatal Young Jr és Fowler is egyre több alkalommal képes segítséget nyújtani a cleanup hitter-eknek a sor elejéről való pályárakerüléseikkel.




















- A Padres a szezon jelentős részében a NL West divízió élén állt, a nyár eleje óta folyamatosan birtokolták az első helyet, ám az augusztus második felében jelentkező pocsék sorozatuk következtében a napokban elvesztették kiemelt pozíciójukat. A San diego-i együttes szeptemberi mérlege is negatív, s az utolsó 29 mérkőzésükből mindössze tízszer tudtak győzelmet felmutatni augusztus 20-a óta. Az egész évben meglepetés volt a jó szereplésük, most pedig tényleg kipukkadni látszanak a célvonal előtt, főleg a fiatal ütőik mondtak csődöt a szezon hajrájában, míg az olyan veteránok, mint Adrian Gonzalez, Yorvit Torrealba vagy Miguel Tejada kevésnek látszanak a probléma megoldására. Ezzel párhuzamosan a hónapokon át bravúrosan teljesítő rutintalan dobóötös is egyre sebezhetőbbé vált. Minél előbb meg kéne állítaniuk az összeomlást, de egyre inkább kezdenek kicsúszni irányításuk alól a dolgok, és innen már nincs túl sok esélyük rá, hogy talpra tudnak állni.

- A Giants hozzánk hasonlóan jó hajrát tudhat magáénak, de ők nem annyira mélyről törtek előre, viszont a szeptemberi 11-6-os teljesítményük elég volt ahhoz, hogy átvegyék a ritmusból kizökkenő SD helyét a divízió tabellájának tetején. A három együttes közül a friscoiak tekinthetők a legkiegyensúlyozottabbnak az egész évet figyelembe véve, a Padres-szal és a Rockies-zal ellentétben nem éltek meg annyira szélsőséges hullámvölgyeket és diadalmeneteket sem. De nagyon kell igyekezniük, ha meg akarják tartani minimális vezetőpozíciójukat, ennek érdekében az egész bemutatkozó szezonjában fantasztikusan teljesítő újonc Buster Posey mellé nem ártana felzárkóznia a társaknak is, ám egyelőre az ifjú elkapón kívül nincs más SF-játékos .300-as átlag felett, és csupán Aubrey Huff és Juan Uribe érték el épphogy a húsz hazafutást az évben. Viszont a kezdőötös élén álló Lincecum-Zito-Cain triumvirátus egyértelműen a három csapat közüli legerősebbnek tekinthető, ami még könnyen a malmukra hajthatja a vízet.

A NL West állása:

1. San Franciso Giants 84-66 (150 meccs)
2. San Diego Padres 83-66 (149 meccs, 0.5 GB)
3. Colorado Rockies 82-67 (149 meccs, 1.5 GB)
4. Los Angeles Dodgers 73-77 (150 meccs, 11.0 GB)
5. Arizona Diamondbacks 59-91 (150 meccs, 25.0 GB)

Az első helyért harcban álló három rivális hátralévő mérkőzései:

Giants: CH Cubs (3 meccs, idegenben), Colorado (3 meccs idegenben), Arizona (3 meccs, otthon), San Diego (3 meccs, otthon)
Padres: LA Dodgers (3 meccs, idegenben), Cincinnati (3 meccs, otthon), CH Cubs (4 meccs, otthon), Giants (3 meccs, idegenben)
Rockies: Arizona (3 meccs, idegenben), San Francisco (3 meccs, otthon), LA Dodgers (3 meccs, otthon), St. Louis (4 meccs, idegenben)

Lehetetlen megjósolni, hogy a végén melyik szín, azaz melyik csapat érhet révbe, így bár meghagyom mindenkinek a lehetőséget a tippelésre, különböző becslésekbe nem bocsátkoznék, pusztán a hátralévő program alapján hívnám fel a figyelmet néhány tényezőre:

- Valamennyi csapatnak még lesz jelenése a divízió másik két - vagy legalább az egyik - , a küzdelemből már kiszállt riválisa ellen. Ezek a klubok nem szívlelik a másik hármat, és aligha fogják könnyen adni a győzelmeket, fontos lehet, hogy ki mennyi sikert tud begyűjteni a D-backs és a Dodgers elleni meccsekről...
- Mindkét riválisunk találkozni fog még a Cubs-szal, akik az utóbbi időben elkezdtek a becsületükért játszani, és bizonyára nem lesznek tekintettel a SD és a SF PO-céljaira, hanem ellenük is nyerni akarnak majd...
- Hatványozott fontossággal bírnak a maradék egymás elleni meccsek - a Giants még velünk és a Padres-szal is fog találkozni, ez alapján egyértelműen nekik lesz a legnehezebb dolguk...
- Az egymás elleni meccsek, a divízió csalódott vesztesei és a Cubs-meccsek mellett egyedül csak a SD fog játszani playoff-esélyes csapattal, amikor a Reds-t fogadják (- ha a Cards a papírformának megfelelően addigra elszáll)...
- Az utolsó párharcok alkalmával a másik két rivális egymást fogja űzni, miközben a mieink - jó eséllyel - egy már playoff-ról lemaradó St. Louis-szal találkozhatnak. Ugyanakkor ezzel vigyáznunk kell, mert könnyen lehet, hogy Pujols-ék szeretnének szép búcsút venni a közönségüktől, netán egy esetleges óriási Reds-betli árán még bejutási esélyeik is lehetnének...