1 győzelem és 1 vereség után, múlthétvégén a Denver Broncos gárdája ismét alulmaradt aktuális ellenfelével szemben. Noha a Colts nem volt könnyű vetélytárs, belefér ellenük egy vereség, a sorsolásunk azonban az elkövetkező hetekben se lesz könnyebb. Legközelebb rögtön a csikók divzióriválisával, a Tennessee Titans-szel találkozunk.




















A meccs óta ezúttal nem volt változás a csapatunk keretében, érdemes azonban még néhány szó erejéig visszatérni az Indianapolis elleni 27-13-as vereségüknhöz.

Ups:
- Kyle Orton carrier high 476 passzolt yard
- Brandon Lloyd 6 elkapás 169 yard 1 TD
- Jabar Gaffney 12 elkapás 140 yard
Downs:
- Nate Jones: Tragédia ez az ember. Több 3rd & hosszúnál csődöt mondott. Ő az egyik, akin elment ez a meccs
- Laurance Maroney: Azt kaptuk, amit vártunk. Nem lát a pályán, elkezd hátul táncikálni, de a lyukakat nem veszi észre. A robbanékonysága kb mint a sánta csigáé. 12 futás 24 yard 3 sikertelen kisérlet opponent 1-ről. Szánalom, ő a másik akin elment ez a meccs.
- Perrish Cox: Rossz nevű társaságba kevertem, pedig ő nem volt annyira vészes. Egy-két TD-ben benne volt ugyan, de PM ellen, egy rookie CB-től ez vállalható, és ha nincs Nate Jones, akkor ki se alakultak volna azok a helyzetek. A 4 PD impresszív. Az első visszahordásából fumble-t kapott kontakt nélkül, amiért egy FG-vel fizettünk. Talán ezért is, a jövőben Royal átveszi tőle a visszahordó szerepet.

Ezek után nézzük ki is lesz a következő ellenfelünk:

A Titánok még Houstonban születtek Oilers névvel 1960-ban, és csak jóval később, a '90-es években költöztek át Nashvillebe. Gyakran bejutottak a PO-ba, általában erős csapat voltak, de az igati siker már a Titanstől jött, amikor Steve McNair vezérletével egészen a Super Bowlig meneteltek az 1999-es idényben. A tavaly elhunyt irányító a döntőben az azóta igazi legendává vált Kurt Warnerrel és a 'Greatest show on Turf'-fel találkozott a döntőben. A meccs meglepő módon végig szoros maradt, és az utolsó driveban 7 pontos hátránynál egyetlen yardon múlt, hogy csodát tegyen. Ha sikerül kétségkívül minden idők egyik legnagyobb drivejaként emlegetnék, azonban így is mindenki elismeri Steve McNair nagyságát, és aki látta sosem feljti azt a támadást. R.I.P. Steve.

Azóta viszont egészen más csapatuk van. Pontosabban nem is annyira. McNair ugyan távozott tőlük és a Baltimore Ravensből vonult vissza, azonban a csapat mégis az ő utódját kereste, ezért is választottak a 2006-os drafton egy hozzá hasonló irányítót, Vince Young-ot. Ez akár adhatna is egy kis pikantériát a meccsnek, mert mi éppen abban az évben draftoltuk Jay Cutler-t, a dolgok viszont azóta kicsit máshogy alakultak. Szerencsénkre VY egyelőre nem azt a karriert futja, mint elődje, pályafutását magánéleti problémák nehezítik és talán fejben sem elég erős. Finoman fogalmazva is be-becsúszik neki egy-két gyengébb meccs, és mi is elsősorban ebben reménykedhetünk. A sok szót azonban nem VY-re kéne pazarolni, ugyanis a franchise arca nem ő, hanem CJ2K. Bizony-bizony a becenévben a 2K azt jelöli, hogy a tavalyi esztendőben Chris Johnson több, mint 2000 yardot futott. Ő jelenti a legnagyobb veszélyt számunkra.

Két éve még alapszakasz győztesek voltak elsősorban a kiváló védelmüknek köszönhetően, ám abból a csapatból már hiányzik többek között Albert Haynesworth, ami azért meg is látszik rajtuk. Ennek ellenére ligaszinten jelenleg 5. a passz elleni védelmük. Márpedig elsősorban a levegőben kell próbálkoznunk, ugyanis ha a Colts ellen nem volt futójátékunk, akkor ellenük se lesz.

Az egymás elleni mérlegünk 13W, 20L, 1T, vagyis .397-es mutató, a rájátszasban viszont 3 meccsből kettőt nyertünk ellenük, és éppen a legutóbbi alapszakasz meccsünkön is mi távoztunk győztesként, amikor 2007ben 34-20-szal küldtük őket haza.
















A sérültek: