Két győzelemmel tudta le az első három mérkőzését a Colorado Avalanche együttese az NHL 2010/11-es alapszakaszában. Az előidénybeli kedvezőtlen előjelek nem igazán voltak reálisak, a denveri hokisok félelmetes formában kezdték el a szezont, és bár vannak hibáink, a csapat mentalitása és küzdenitudása nagyon rendben van. Akik esetleg bizonytalanak lettek volna a csapat idei eredményességét illetően, ezek után biztosak lehetnek benne, hogy jócskán megéri követni a csapat mérkőzéseit.

Múlt csütörtökön a szezonnyitó összecsapáson a Stanley Kupa-győztes Chicago-t 4-3-ra vertük hosszabbításban; majd három szabadnapot követően megkezdtünk egy öt meccsből álló idegenbeli túrát, s hétfőn 4-2 arányban alul maradtunk Philadelphia-ban; míg legutolsó alkalommal szétlövésekkel arattunk 5-4-es diadalt a Detroit otthonában. A direktlinkekre kattintva elolvashatók az egyes mérkőzésekről készült bővebb összefoglalók, most a Denver Sports Blogban, egyénileg elemezném az első három meccs teljesítményeit, valamint egyéb észrevételeimet fejteném ki, a további gyorslinkeken keresztül pedig a legemlékezetesebb pillanatok videófelvételei tekinthetők meg.

- Az első sorunk centereként Stastny egyelőre kifejezetten jó formát mutat, bár a nyitó meccsen lőtt dupláját leszámítva nem szerzett más pontot, a támadójátékban hatékonyan tevékenykedik, jól szervezi az akcióinkat, és veszélyes helyzetekbe is képes odakeveredni. A címvédő ellen ő lőtte a győztes gólt a hosszabbításban. Stewart a három mérkőzés alatt 13 lövést vállalt, de mindössze egyszer volt eredményes, amikor a Hawks ellen a szezonbeli első denveri találat fűződött a nevéhez, egyelőre az igazi góllövő ütőjét nem találta meg, de az akarására és a vállalkozó szellemére nem lehet panasz, bizonyára előbb-utóbb a találatok is jönni fognak, ha nem lankad a játékkedve. A másodéves Galiardi a mezőnyjátékban a megszokott hasznosságával tevékenykedik, viszont mivel pont nélkül áll, és -3-mal bír három összecsapást követően, kénytelenek vagyunk esetében némileg gyengébb rajtról beszámolni, az első sorból is kikerült.

- Duchene viszont kifejezetten jól kapta el a startpisztoly eldördülését, a mérsékelt felkészülési időszakot követően jelenleg egyedüli csatárunkként minden meccsen szerzett pontot, szám szerint összesen négyet (1+3), nagy lendülettel igyekszik, és egyelőre úgy látszik a faceoff-olás terén is javítani tudott a tavalyi évadhoz képest. Jones a nyitó összecsapáson teljesen új oldaláról megmutatkozva elsősorban a hatékony védekező játékáról és munkás emberhátrányos szerepléséről volt híres, majd a harmadik meccsen megkezdte a gólgyártást, és Detroit ellen 2+1-es teljesítménnyel lett a meccs legjobbja. A súlyos térd sérülése már a múlt, reméljük egészséges tud maradni, és kihozhatja magából tudása legjavát. A veterán Hejduk egyetlen pontja a Flyers elleni ravasz találata volt, egyébként bár megvannak a helyzetei, a kapu közelében nem eléggé éles, csendesen kezdődött számára az év, ugyancsak -3-as.

- A harmadik sorunk tagjai a vártnak megfelelően - vagy talán még jobban - elképesztő védőmunkával veszik ki a részüket a mérkőzésekből. A másodéves O'Reilly a csapat egyik legjobbja a félelmetes munkabírása révén, bekorcsolyázza az egész pályát, előretörésekre vállalkozik, félelmetes közbenyúlásai vannak, egyre jobban bulizik, és a Detroit ellen egy remek lövésből szerzett gólt. A csatárok közüli legjobb plusz/mínusz mutatóval rendelkezve +4-et regisztrált az első három mérkőzésen. Az új fiú Winnik nagyon jól beilleszkedett a csapatba, és kíváló helyet szerzett magának ROR mellett, a keménysége miatt már eleve megérte megszerezni, de egyébként is remekül teljesít. Szintén jó volt eddig +3-ra, a Wings ellen pedig mesteri módon talált a hálóba, első gólját szerezve a denveri színekben. A sor harmadik tagja általában Yip szokott lenni, aki 1+1-gyel rendelkezik, a kicsit harmatosabb nyitó meccs után felvette a szezon ritmusát, és a Red Wings elleni bünetőpárbaj egyetlen sikeres végrehajtójaként két pontot hozott a csapat konyhájára.



















- A legalsó sorban McLeod nevezhető állandó képviselőnek, aki bár csak 6-8 perceket tölt a jégen, kiváló fizikai hokival veszi ki a részét az ellenfél puhításából, egy tekintélyparancsoló verekedésen már túl is van. Kicsit a támadásokban többet vállalkozhatna, mert tudjuk, hogy a koronggal sem teljesen fakezű, ezidáig viszont csak a rombolásban számítottunk rá. A maradék három támadónk közül mindhárom kimaradt már egy-egy mérkőzésen. A zöldfülű Olver második NHL-meccsén megszerezte első pontját a nagyok között a Red Wings ellen egy assziszt formájában, egyébként alig kap lehetőséget, de ezutóbbi meccsen már szépen kapart. Dupuis a szezonnyitót hagyta ki, a másik két találkozón a lehetőségeihez mérten hibátlanul centerezte a negyedik sort, bátran játszik, támadásban is vállalkozik, hátrafelé pedig stabilnak tűnik. Porter éppen származási helyén, Detroitban volt létszámfeletti, miután az első két meccsen nem sokat mutatott, legfeljebb a védekezésben segédkezett.

- A védelemből Liles brutális formában kezdte a szezont, ugyan sajnos a könnyelmű korongvesztési hibákat nem tudta teljesen nélkülözni a játékból, viszont öt gólpasszának köszönhetően a csapat legeredményesebb játékosa, valamennyi meccsen pontszerző volt. Ezalatt +4-et szorgoskodott össze még úgyis, hogy kaptunk egy SHG-t a hibájából. Hatalmas szívvel küzd, sokat vállal az előrejátékból, és hátul is igyekszik masszív lenni, a remek edzőtábor után a rajt is jól sült el számára, miközben 23 perc feletti átlagjégidővel bír. Rendszerint a másodéves Wilson a párja, akinek kezdő helyét sokan megkérdőjelezték a rajt előtt, azonban mégis mindhárom meccsen pályára léphetett, ráadásul kifejezetten hatékony teljesítménnyel hallatott magáról. Ugyancsak +4-es, részt vesz a fizikai munkában, különösen a Detroit ellen játszott nagyot, amikor négy-négy blokkolást és ütközést eresztett meg. Eddigi legszebb belépőjét a második meccsen produkálta a Zherdev elleni káprázatos rakétájával. Cumiskey a Chicago ellen nagyon élt, több gólunknál is segédkezett, végül egy assziszttal zárt, a másik két mérkőzésen viszont negatív tartományban végzett, így jelenleg semleges +/-. Látható rajta az igyekezet, és bőven kap is lehetőséget, támadásban távoli lövésekkel operál, viszont a kapunk előtti fizikai harcokban a szerény termétéből kifolyólag képtelen tényező lenni. A csapatkapitány Foote már két asszisztot szerzett, ezzel pályafutása során 253 pontnál tart a Nords/Avs színeiben, és beérte a hátvédek között a klub mindenkori örökranglistáján Ozolinsh-t. Újabb nagyszerű mérföldkő a fantasztikus pályafutásában, s ami még fontosabb, hogy nagyon jól kezdte az évet, kiválóan takarít a kékvonalon, nagyon magabiztosan áll a lábán, ráadásul gyakran jó indításokat intéz a támadók felé. Meglepetésre a tavalyi elsőszámú párosunk, a Quincey-Hannan duó nyújtja ezidáig a legsebezhetőbb teljesítményt, ők kapták a legtöbb gólt, így előbbi -2, utóbbi -3, és egyikük sem szerzett még pontot. Hannan általában jól takarít hátul a megszokott fizikai stílusának köszönhetően, ugyanakkor több elfogadhatatlan hibát is vétett már. Társa az előrejátékban kevés sikerrel dolgozik, a saját harmadunkban pedig ugyancsak sebezhető, nem hogy a szerelések elmaradoznak tőle, de még a koronggal is óvatlanul bánik. Ettől a duótól több kéne, meglátásom szerint ez az a páros, amelyik a legközelebb áll a szétbontáshoz jelenleg. A norvég Holos egyelőre türelmesen várakozik, hogy eljöjjön az NHL-es bemutatkozásának ideje, valamennyi mérkőzésen tartalék volt, de bizonyára rövidesen be fogjuk vetni őt, mert vannak felejthető teljesítmények a védelemben, de a jégidőket tekintve a 12 csatárhelyet sem lenne létfontosságú mindig kitöltenünk.

- Az első két mérkőzésen Anderson védett, és a hat kapott gól ellenére 92 %-ot regisztrált. A bajnok ellen 35 védéssel zárt, míg az egyetlen védhető gólja a Flyers ellen a vereségbe került, sajnos balszerencséje volt, és a saját korcsolyájáról a kapujába jutott egy erős keresztpassz, de a legjobbakkal is megesik. Ezt leszámítva ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta. Budaj a Detroit elleni találkozón jutott szóhoz, s bár nem védett földöntúli formában, négy gólt kapott, amit lehetett, azt kivédte, a büntetőpárbaj során pedig hatból hat lövést hatástalanított.




















- A sérültek közül Koci már egy különleges állvédőben részt vett néhány edzésen, de szerencsére még egy darabig biztosan nem játszhat. Az agyrázkódással kidőlő Mueller állapotáról nincsenek új információk, bizonytalan ideig harcképtelen.

Abszolút pozitív szájízzel tekinthetünk az első három mérkőzés tapasztalataira, hiszen a liga legjobbjai közé tartozó együttesek elleni rajtból 2-1-es mérleggel jöttünk ki: legyőztük a címvédőt és az elmúlt évtized sikercsapatát, valamint csak balszerencsés körülmények között kaptunk ki a tavalyi döntős vendégeként.

Egyéb gondolatok:
- Jókora előrelépés a tavalyi állapotokhoz képest, hogy az első három mérkőzésen átlagban 35.3 kapura lövést jegyeztünk, miközben a Chicago ellen 41, a Detroit ellen 38 kísérletet vállalva lőttük túl a nívós ellenfelet.
- 52 %-ban nyertük meg a bedobásokat az első három meccsen, ezzel a 14. helyen állunk a ligában. Persze, még nagyon kezdetleges statisztika, de az elmúlt években még részeredmény kapcsán se nagyon volt ilyen sikerélményben részünk.
- Az emberhátrányos védekezésünk nem működik rosszul (6/8), de PP-ben továbbra is komoly gondok látszódnak, hiszen egyrészt a támadójátékunk is langyosnak tűnik, nem tudjuk rendesen járatni a korongot, a kékvonali lövőerő pedig egyenesen hiánycikk, ráadásul ami mindenképpen azonnali javítandó hiba, hogy a három meccs alatt két emberhátrányos gólt is elszenvedtünk.
- A Flyers ellen rengeteg korongvesztést vétettünk, és ziccergólokat adtunk az ellenfélnek, hasonló gondok a többi meccsen is felmerültek néhányszor, összességében jobban meg kell becsülnünk a játékszert, ilyesmi ingyengólokat nem szabad adni az ellenfeleknek.

Bár korábban a bizonytalanságomnak adtam hangot, mely szerint nem igazán tudom eldönteni, milyen teljesítményt lehet elvárni a csapattól ebben a szezonban, ez a három mérkőzés nekem, és valamennyi kétségek közt vergődő drukkernek választ adhatott, hogy idén is lehet bízni a fiatal Jetiseregben. Három élcsapat ellen helytálltunk - mi az hogy! - és bizakodva tekinthetünk a folytatásra, hogy ezen az úton járva, magasan érhetünk célba, s ha a hibáinkat tudjuk mérsékelni, egyáltalán nem lenne irreális célkitűzés akár a rájátszásbajutás sem.






















Egyéb hírek:
- Október 7-én és 8-án tartották meg a reunion összejövetelt az 1996-os bajnokcsapatunk tagjai számára, a klub fennállásának, egyben a követendő példaként szolgáló Kupagyőzelem 15 évfordulója előtt tisztelegve. A klasszisok szerdán egy közös ebéden vettek részt a jelenlegi csapatunk tagjaival, illetve dedikálást tartottak a szurkolók számára, míg csütörtök este a Chicago elleni szezonnyitót megelőzően köszöntötték őket a Pepsi Center jegén. A reunionról a hivatalos oldalon tekinthető meg egy képgaléria.
- A hétvégén a denveri csarnokban került megrendezésre az első alkalommal lebonyolításra kerülő USA Classic elnevezésű szánkóhoki torna. A négycsapatos rendezvényt végül az Avalanche együttese nyerte meg, mellettünk részt vettek a tornán Blackhawks, a Flyers és a Penguins mozgáskorlátozott hokisai. Erről ugyancsak készült egy képgaléria.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Edmonton Oilers 2-0-0, 4 pont (2 meccs)
2. Colorado Avalanche 2-1-0, 4 pont (3 meccs)
3. Vancouver Canucks 1-0-1, 3 pont (2 meccs)
4. Calgary Flames 1-1-0, 2 pont (2 meccs)
5. Minnesota Wild 0-1-1, 1 pont (2 meccs)

A riválisok ugyancsak sikeresen kezdték az évet, a divízióban valamennyi csapat szerzett már pontot, és csak a Wild nyeretlen, míg az Oilers fiataljai két imponáló győzelemmel kezdték a szezont.

A következő mérkőzéseink:

Szombat, 01:00: New Jersey Devils - Colorado Avalanche
Vasárnap, 01:00: New York Islanders - Colorado Avalanche
Jövő kedd, 01:00: New York Rangers - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 03:00: Colorado Avalanche - San Jose Sharks
Jövő vasárnap, 03:00: Colorado Avalanche - Los Angeles Kings

A folytatásban jön az idegenbeli túra befejező három állomása, amikor már nem kell sokat utaznunk, hiszen négy napon belül a három New york-i illetőségű együttessel fogunk megmérkőzni. Aztán pedig újabb nívós ellenfelek ellen léphetünk pályára hazai környezetben. A program tehát továbbra is kemény, de hasonló formában játszva bízhatunk a sikeres folytatásban.