Tovább tart a Colorado Avalanche hullámvölgye az NHL-ben, és az alapszakasz 50. mérkőzését követő egy hetes All-Star szünet alatt már nem is tartózkodunk rájátszást érő pozícióban, az utóbbi időkben elszenvedett vereségeink miatt lecsúsztunk a nyugati konferencia kilencedik helyére. Múlt kedden még minden sokkal szebbnek tűnt, ugyanis a szezonban először legyőztük a Vancouvert hosszabbításban 4-3-ra; két nappal később kellemetlen pofonban volt részünk a Nashville elleni 5-1-es zakó alkalmával; a hétvégi matiné meccsen pedig a Boston is lerakott minket 6-2-re; a hétfői napon jobb meccshez volt szerencsénk, és 4-3-as diadalt arattunk a St. Louis felett; ám legutóbb, szerdán a Phoenix ellen 5-2-re alul maradtunk.





















- Az első sor élén Stastny az utóbbi időben ismét valamelyest meg tudta rázni magát, végre a társai is hajlandóak együttműködni vele, így az elmúlt öt meccsről öt pontot jegyzett, egyetlen találata pedig egyenesen karrierje 100. gólja volt az NHL-ben, amikor a Boston ellen volt eredményes egy nem kifejezetten látványos góllal. Szépen teszi a dolgát, nem nyújt igazán kiemelkedőt mostanában, de meccsről meccsre becsülettel igyekszik, így 48 meccs után 43 pontosként tartja magát. Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy ott lehet az All-Star Gálán, miután néhány sérült helyetteseként meghívták őt, így pályafutása első szereplésére készülhet, mivel 2008-ban bár beválasztották, sérülés miatt nem vehetett részt a rendezvényen. Egyébiránt a hatszoros All-Star-résztvevő édesapjával, Peter Stastny-val együtt ők a liga történetének nyolcadik apa-fia párosa, akik ott lehettek legalább egy-egy gálán. A rutinos Hejduk többnyire mellette tűnt fel mostanság, s négy meccsen belül háromszor is negatív tartományban, kétszer ráadásul -2-vel zárt, azért néhány pontot is feljegyezhetett az utolsó másfél hét mérkőzésein. Legjobban a Canucks elleni rangadón teljesített, amikor 1+2 került a neve mellé, és egy pazar emberelőnyös góllal járt túl Luongo eszén. A cseh hokis éves szinten 42 pontosnak mondhatja magát 43 fellépésről, ugyanakkor az utóbbi idők eredménytelensége miatt -7-re romlott az összesített plusz/mínusz statisztikája, de ettől függetlenül még mindig az aktívabb támadóink közé tartozik. Jones számára is leginkább a Vancouver elleni találkozó maradt emlékezetes, azon a meccsen remek tempóban játszott, és két gólt is ütött, beleértve a hosszabbításbeli győztes gólt nem sokkal a befejezés előtt. Ezt követően viszont a legutóbbi négy alkalommal még pont sem került a neve mellé, folytatódik a jókora hullámzása, hetek óta nem igazán találja a ritmust. 16 góljával ugyan az egyik legjobb góllövőnk, ám decemberben és januárban együttesen mindössze öt találatot szerzett. Ha nem lenne elég, hogy leszálló ágban van, a Coyotes ellen még össze is szedett egy váll sérülést, nem tudta folytatni a játékot sem, egyelőre bizonytalan a további sorsa.

- Duchene is kissé hullámvölgybe került a csapattal együtt, bár becsülettel próbálkozott, több meccsen is négy-öt lövést eresztett meg mostanában, csak két gólra futotta erejéből a sorozatos negatív plusz/mínuszos esték alatt. Mindkét esetben egy-egy lefutott meccs végén ütött becsületgólt, bár a Phoenix-nek lőtt találata kifejezetten szép egyed volt. S mi több, ez a bizonyos találat jelentette NHL-es karrierje 100. pontját, mely mérföldkövet a klub történetének valaha volt legfiatalabb játékosaként érte el, hiszen csak 20 éves és 10 napos volt aznap, ezzel éppen a nagy előd, Joe Sakic eddigi csúcsát adta át a múltnak. A másodéves center az első 50 meccs után 20 gólt és 45 pontot regisztrál, a hétvégén pedig részt vehet Raleigh-ben az All-Star Gálán, remélhetőleg a közszereplés még jobban fel fogja őt dobni, és újult erővel, még inkább sikeréhesen térhet vissza a csapathoz a folytatásra. Ahogy futólag már beszámoltunk róla korábban, Fleischmann-nél tüdőembóliát diagnosztizáltak az elmúlt héten, így a Canucks elleni, számára egy assziszttal járó fellépése volt az utolsó meccse idén, többet már nem léphet pályára a szezonban. A közelmúltban megszerzett szélső 22 meccs alatt 21 pontos volt az Avs-ben, nagyon jól beilleszkedett a csapatba, hihetetlen balszerencséje van most ezzel a betegséggel, gyógyszeres kezelésre és sok pihenésre van szüksége, az év végeztével lejár a szerződése, de a nálunk mutatott teljesítménye alapján kétségtelenül érdemes lenne hosszabbítanunk vele. Tulajdonképpen az ő helyére került fel az AHL-ben hetek óta brilliáns formában dübörgő újonc Stoa, aki a farmliga All-Star csapatába is besorolást nyert pazar teljesítménye okán. Az ifjú erőcsatárban fent sem kellett csalódnunk, őrült lendülettel harcol, és az első négy meccsén kétszer is gólt lőtt, míg egy harmadik találatát, még a Nashville ellen érdekes körülmények között érvénytelenítették. A négy fellépése alatt összesítve 17-szer vállalkozott kapura lövésre, hallatlan lelkesedéssel küzdött, a kapu előterében kifejezetten veszélyes volt, nagyon jól használta ki a termetét, bár visszafelé még lenne hová fejlődnie, erről az egyesített -3-as mutatója is árulkodik, de mindent egybevetve hasznosnak tűnik a felhozatala. Stewart nagyon elvesztette a fonalat a másfél hónapos kihagyása alatt, és a visszatérése óta lejátszott hat meccsén gólképtelen volt, mindössze két gólpassz jutott neki eddig. Az eddig sokat csodált lelkesedése is tovaszállt, a legutóbbi két alkalommal már csak az alsó sorokban játszott, de talán a szünet alatt össze tudja szedni magát, a Phoenix elleni játékában már újra felfedezhettünk bíztató jeleket.






















- A harmadik számú trió összetétele is sokszor változott mostanában, egyedül Winnik volt állandó szereplő a bal szélen, de az ő teljesítménye is visszaesett a hű társ, O'Reilly kiválásával. Az egykori Coyotes-játékos egyetlen pontot sem szerzett legutóbbi bejelentkezésünk óta, és a mezőnyjátékbeli hasznossága is csökkent, bár emberhátrányban továbbra is alapembernek mondhatja magát, ám zsinórban három meccset nyomott le negatív tartományban. Galiardi egy kis nevelő célzatú száműzetés keretein belül le lett küldve az AHL-be, azonban két nap múla már vissza is hoztuk őt, egy meccset játszott a Monsters-ben, ahol győztes gólpasszt adott, majd visszatérése óta a harmadik soros centerposztot bérli. Nincsen igazán kimagasló formában, kicsit szürke mostanában, de a Phoenix ellen már egész jól mozgott, és egy pazar gólpasszt is jegyzett, ám ennél még mindig joggal várnánk el többet tőle. A statiszta Porter gyengélkedése is folytatódott a múlt héten, majd az elmúlt két találkozó alkalmával már csak tartalékként számoltunk vele azt követően, hogy a Bruins ellen -4-es mutatóval elásta magát egy időre. Vele ellentétes utat járt be Yip, a szertelen másodéves szélső két másik meccset hagyott ki, aztán a sorozatos jegelésekből visszatérve a Blues ellen pazar napot fogott ki, és két góllal kápráztatta el a kétkedőket. Az első alkalommal egy csodálatos távoli lövésből volt eredményes, másodszor pedig egy emberelőny alatti egyéni akcióból talált be. Ezen a meccsen nagyon kijött neki a lépés, két nappal később viszont újfent halványabb volt, továbbra is úgy tűnik, csak egy-egy meccses fellángolásokra képes.

- A további csatáraink közül egyértelműen Dupuis a leghasznosabb emberünk, folyamatosan robotol, a letámadásaink nélkülözhetetlen tagja, bár pontokat nem szerez, rettentő stabil munkát végez a rá kiosztott tíz percek alatt, és PK-ban is hasznos szereplő. McLeod ugyan nem hozott pontot már egy ideje, mégsem lehetünk elégedetlenek a teljesítményével, mert amellett, hogy a játék fizikai oldalán nagyon igyekszik, még lehetőségeihez mérten a koronggal is próbál kezdeni valamit, csupán a helyzeteivel nem tudott mostanában élni, pedig meg lettek volna. A közelmúltban Campbell-lel szemben lebonyolította a szezonbeli hetedik bunyójat, változatlanul házi listavezető ebben a műfajban. Nem kis meglepetésre Koci mind az öt mérkőzésre be lett nevezve az elmúlt időszakban, bár mindannyiszor legfeljebb öt minutum erejéig számítottunk rá, azért nagy kárt nem okozott, és néhány kemény ütközést is köszönhettünk neki. Illetve a Bruins ellen végleges büntetést kapott, míg a Blues ellenében letudta az évadbeli második boksz-meccsét a Janssen elleni egészen látványos ütközet jóvoltából.



- Amellett, hogy ezen az öt mérkőzésen a csatárok fegyelmezett védekezése is hiánycikk volt, a hátsó alakzatunk is gyakran hajlamos volt a bizonytalankodásokra. Liles az 50. mérkőzés után 35 pontjával a legeredményesebb denveri bekk, a januári mérsékeltebb offenzív produkcióját a Canucks elleni 1+2-es estjével ellensúlyozta, de a további meccseken megint leginkább csak eredménytelenül rohamozott előre, és hátul is gyakran került kiszolgáltatott helyzetbe. A Bruins ellen múlt szombaton kimondottan rossz napja volt, az a -4 nem kis balszerencséről árulkodik. Stabil párja, O'Byrne számára is a Boston elleni matiné jelentette mostanában a mélypontot, rettentő bizonytalan volt, és még egy botjáról bepattanó találatot is elszenvedett, így az ő éves plusz/mínusz statisztikája is már csupán +11-nél pihenhet az All-Star szünet alatt. Vannak ugyan hibái, de szerencsére elég jól kompenzálja őket a kőkemény szereléseivel, remekül használja ki a fizikai előnyét, és egyértelműen a leghatékonyabb bekkünk a kapu előtti tülekedések során, bár továbbra is túl gyakran látogatja a büntetőpadot. Az újonc Shattenkirk a hó első felében mutatott hullámvölgyéből kitörve az aktuális beszámalónkban esedékes öt találkozó mindegyikén szerzett pontot, szám szerint hatot, miközben két látványos gólt is vágott (a Boston ellen fonákkal volt eredményes; a St. Louis ellen emberelőnyből tüzelt a kapuba). Sajnos, hátul akadnak figyelmetlenségi hibái, de egy újonc esetében ezek benne vannak, még így is rendkívül éretten teszi a dolgát. Jelen állás szerint 26 egységével a legeredményesebb elsőéves védő a ligában, és az újoncok közti pontlistán is az előkelő hetedik helyen tanyázik. Egyike az All-Star-ra meghívott 12 rookie-nak, így a szombati ügyességi versenyeken részt fog venni. A legtöbb esetben Wilson volt a párja, aki folytatja a stabil defenzív munkáját, bár néhány esetben már kissé zaklatottan játszott, és talán jobban járt, hogy a Boston elleni haláltusából kimaradt, aznap pont tartaléknak volt beosztva. Cumiskey visszatért az agyrázkódása miatti 36 meccses kihagyásából, és szokásához híven azonnal a gárda egyik legtöbbet foglalkoztatott hátvédje lett, a Blues elleni remek teljesítményét két gólpasszal tette emlékezetessé, és a Bruins elleni betli alatt is pozitív +/- mutatóra volt képes. Hátul gyakran hatalmas mentéseket hajt végre a kapu előtt, ugyanakkor időnként hajlamos óvatlanul bánni a koronggal, és az előrejátékba is csak ritkán képes becsatlakozni. Visszatérésével Hunwick négy meccsen belül háromszor is kiszorult a lelátóra, egyedül a volt csapata elleni derbin játszhatott, és nem nyújtott rossz teljesítményét, mostanában stabilizálni tudta a játékát, de érthető, hogy ha a másik hat ember egészséges, akkor nem sok esélye van bekerülni az alapösszetételbe. A csapatkapitány Foote kiöregedése sajnos egyre látványosabb formát ölt, kizárólag a rutinjára és a vezetőképességeire tudunk támaszkodni, egyébként a játék minden elemében elmacskásodott, sok esetben szinte már csak a fejével tudja, hogy mit kéne tennie, de gyakorlatban képtelen megvalósítani mindezt. Egyre kevesebb játéklehetőséget kap, és még így is kíméletlenül szedi a mínuszokat, az összesítésbeli -6-tal már a csapat egyik legrosszabbjának számít, alighanem az utolsó évét kénytelen taposni a ligában.

- Sajnos, az éppen kapuban álló portás dolgát jelentősen megnehezítette a mezőnyjátékosaink gyenge defenzivitásbeli teljesítménye, amelyek az elmúlt meccseken túlzottan megszaporodtak, így a sok kapott gól ellenére kénytelenek vagyunk megvédeni a hálóőröket. Anderson a Vancouver ellen hatalmasat alkotott, és 40 lövést hárítva vezette győzelemre csapatát a három kapott gól dacára. A következő két szerepvállalása viszont szerényebbre sikeredett, nagyrészt a védelem hibájából: a Preds ellen öt gólt kapott, a Bruins ellen két harmad után négyszer felavatva távozott, majd még a Phoenix ellen csereként lépett színre, és 25/27-es mutatóra futotta erejéből. Budaj egymás után két startot kapott, és a St. Louis ellen 21 védés mellett három védhetetlen gólt szedett be, majd a Coyotes elleni találkozón már az első harmad hajrájában lecseréltük, hogy felrázzuk a csapatot, egyébként nem védett extrémen rosszul, kilenc lövésből hetet fogott meg. Érezhető, hogy az edzői stáb tanácstalan a kapusokkal, és ez nem tesz jót a teljesítményüknek, de a probléma gyökere sokkal inkább a mezőnyjátékosok gyenge védekező játékában keresendő, szerintem a kapusokkal kevésbé lehet gondunk, csak egy kis bizalmat kellene sugározni feléjük, vagy legalább az egyikük részére.



















- Sérültek: Jones a legutóbbi mérkőzésen vált ki, amikor a második harmad alatt egy játékmegszakítás közben elesett, méghozzá olyannyira szerencsétlenül, hogy csak nagyon nehezen tudott feltápászkodni, és az első jelentések szerint a vállával történt valami. Pontos diagnózis csak később várható, mivel a szünet alatt a csapat nem fog edzeni, így nem nagyon számíthatunk tájékoztatásra az állapotáról. O'Reilly egy héttel a váll sérülése után már újra korcsolyázhatott, és azóta is rendíthetetlenül végzi a könyített tréningeket, jól halad a rehabilitációja, talán nem túl sokat kell várnunk a visszatérésére. Nincs új hír az agyrázkódásos sérült Mueller állapotáról, csak reménykedni tudunk benne, hogy belátható időn belül újra láthatjuk őt a pályán. Fleischmann, ahogy fentebb említésre került, tüdőembólia miatt befejezte a szezont, csakúgy mint a korábban egy operáció után harcképtelenné váló Quincey.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 31-10-9, 71 pont (50 meccs)
2. Colorado Avalanche 25-19-6, 56 pont (50 meccs)
3. Minnesota Wild 25-19-5, 55 pont (49 meccs)
4. Calgary Flames 24-21-6, 54 pont (51 meccs)
5. Edmonton Oilers 15-26-8, 38 pont (49 meccs)

A Canucks főcsoport-elsőségét senki nem tudja veszélyeztetni, jóval nagyobb baj, hogy mögöttünk a Wild és a Flames is alaposan felsorakozott, és a rettentően kiegyenlített konferenciában jelenleg nem vagyunk rájátszást érő helyen. Igaz, a 4. és a 14. helyezett tíz pontos távolságon belül van egymáshoz képest, jósolni is lehetetlen, mi fog történni a folytatásban.

A következő mérkőzéseink:

Február 2., szerda, 02:00: St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Február 4., péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Minnesota Wild
Február 5., szombat, 21:00: Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Február 8., kedd, 03:00: Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Február 10., csütörtök, 02:00: Minnesota Wild - Colorado Avalanche
Február 12., szombat, 01:00: Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Február 13., vasárnap, 02:00: Nashville Predators - Colorado Avalanche

Hat nap szünet után St. Louis-ban folytatjuk, majd két meccs erejéig hazatérünk, hogy aztán egy négy meccses idegenbeli túrát bonyolítsunk le egytől egyig nyugati ellenfelekkel szemben. Remélhetőleg a pihenő jó hatással lesz a srácokra, és sikerül fejben összeszednünk magunkat, hogy tanulhassunk az elmúlt időszak hiányosságaiból. Szintén komoly erősítés lenne, ha a közeljövőben aktiválhatnánk O'Reilly-t, és szerződtethetnénk a visszatérésért küzdő Forsberg-et. Ennyire azonban ne szaladjunk előre, még élvezzük ki a pihenőt, és jövő keddtől újult erővel szurkoljunk a csapatért!