Január utolsó hétvégéjén péntektől vasárnapig rendezték meg az NHL 2011es All Star gáláját Raleighben, a Carolina Hurricanes csarnokában. A három napos rendezvény legfőbb érdekességeiről, a játékos draftról, az ügyességi versenyek élményeiről és magáról az All Star mérkőzésről készítettem egy kis összefoglalót a hétvége felelevenítése céljából.




















Először is az eredetileg beszavazott és a meghívott játékosok közül néhányan sérülés miatt nem tudták vállalni a gálán való részvételt, így a múlt hét első felében néhány cserére került sor az All Star keretben. Lemondta a meghívást a nézők által beszavazott Crosby és Malkin, de nem utazott el a helyszínre Enstrom, Hemsky, Iginla és az újonc résztvevő Eberle sem. Az ő helyükön a következő játékosokat válogatották be: Paul Stastnyt az Avsből, így összesen három denveri képviselhette a csapatunkat a gálán, valamint Briere, Havlat, Yandle került be utólag, az újonc Skinner felment a nagyok közé, és az elsőévesek közé csatlakozott még Subban és McBain.

1. nap, péntek:

Az így kialakult 42 fős keretet és a 12 újoncot két csapatra kellett osztani. Elsőként a játékosok egymás közt megválasztották a két csapatkapitányt, ennek értelmében a választás Eric Staalra és Nicklas Lidstromre esett. Melléjük rendeltek két-két helyetteskapitányt, előbbi Greent és Keslert kapta, a svéd bekk csapatában pedig St. Louis és Kane viselhették az A betűket. A pénteki első napon került sor a többi játékos beosztására egy jó hangulatú csapatválasztás alkalmával, ahol a hagyományos draftok rendje szerint választott a két kapitány. Valamennyi körben Staal húzhatott előbb, és az első választása a klub csapatának kapusa Ward lett, míg Lidstrom Stamkost kérte. A második körben Ovechkin és Keith keltek el, a harmadikban pedig a két Sedin tesó került külön csapatokba. Zajlott tovább a választás, majd az újonc körökben Shatty Lidstrom kék mezes csapatába kapott besorolást. Aztán a 16. körben a Detroit védője Duchenet szólította a csapatához, a harmadik denveri legény azonban egészen az utolsó előtti választásig bent maradt, ekkor a 18. fordulóban Staal hívta meg a csapatába, a piros-fehér mezesek közé. Stastny ezzel elszalasztotta a lehetőséget, hogy utolsó választásként haza vihesse a Honda autót, helyette a jármű a last pick Kessel ölébe hullott.

A két csapat összetétele:

Team Lidstrom:
Támadók: Patrick Kane (helyettes kapitány, Chicago), Martin St. Louis (helyettes kapitány, Tampa Bay), Steven Stamkos (Tampa Bay), Henrik Sedin (Vancouver), Danny Briere (Philadelphia), Jonathan Toews (Chicago), Brad Richards (Dallas), Martin Havlat (Minnesota), Anze Kopitar (Los Angeles), Matt Duchene (Colorado), Loui Eriksson (Dallas), Phil Kessel (Toronto)
Hátvédek: Nicklas Lidstrom (csapatkapitány, Detroit), Duncan Keith (Chicago), Shea Weber (Nashville), Dustin Byfuglien (Atlanta), Keith Yandle (Phoenix), Brent Burns (Minnesota)
Kapusok: Tim Thomas (Boston), Marc-Andre Fleury (Pittsburgh), Jonas Hiller (Anaheim)
Újoncok: Evgeny Dadonov (Florida), Olier Ekman-Larsson (Phoenix), Cam Fowler (Anaheim), Taylor Hall (újonc kapitány, Edmonton), Kevin Shattenkirk (Colorado), Derek Stepan (NY Rangers)
Edzők: Peter Laviolette (Philadelphia), Alain Vigneault (Vancouver)

Team Staal:
Támadók: Eric Staal (csapatkapitány, Carolina), Ryan Kesler (helyettes kapitány, Vancouver), Alexander Ovechkin (Washington), Daniel Sedin (Vancouver), Rick Nash (Columbus), Patrick Sharp (Chicago), Jeff Skinner (Carolina), Claude Giroux (Philadelphia), Corey Perry (Anaheim), Patrik Elias (New Jersey), David Backes (St. Louis), Paul Stastny (Colorado)
Hátvédek: Mike Green (helyettes kapitány, Washington), Zdeno Chara (Boston), Marc Staal (NY Rangers), Dan Boyle (San Jose), Kris Letang (Pittsburgh), Erik Karlsson (Ottawa)
Kapusok: Cam Ward (Carolina), Henrik Lundqvist (NY Rangers), Carey Price (Montreal)
Újoncok: Logan Couture (újonc kapitány, San Jose), Tyler Ennis (Buffalo), Michael Grabner (NY Islanders), Jamie McBain (Carolina), Tyler Seguin (Boston), P.K. Subban (Montreal)
Edzők: Joel Quenneville (Chicago), Mike Haviland (Chicago segédedző)



















2. nap, szombat:

A második napon rendezték meg a hagyományos egyéni ügyességi versenyszámokat. Ezekben a számokban a csapatok is versenyeztek egymással, mivel az egyes játékosok szereplésétől függően kaptak pontokat Lidstrom és Staal csapatai. A selejtezőkben az egymás elleni egy-egyes párharcok győztese mindig 1 pontot kapott, a döntőkben a nyertes fél pedig 2t. A két csapat egymás ellen mérkőzött meg a legtöbb számban, bár a shootout challengeben gyakorlatilag mindenki mindenki ellen volt. A többi számban a csapatkapitányok jelölték ki, hogy csapatukból mely játékosokat szándékozzák éppen elindítani.

Rögtön ilyen volt az első versenyszám, a korcsolyázó verseny, amiben egy teljes kört kellett megtenni a pályán és mindkét csapatból hat-hat ember próbálkozhatott. Lidstrom bandájában Duchene is részt vett a számban és 14.779 másodperces teljesítményével szoros versenyben a negyedik helyen végzett a csapatán belül, de ellenfelét, M. Staalt megverte, így egy pontot hozott maguknak. A két együttes legjobbja jutott be a döntőbe, a két újonc, ők ugyanis mindketten lekorcsolyázták a felnőtteket. A fináléban Michael Grabner (Team Staal) 14.238 másodperccel másodszor is lenyomta Hallt, ezzel az Islanders hokisa lett a gála leggyorsabban korizó résztvevője. A két kapus teljes felszerelésben vívott versenyét Ward nyerte Thomas ellen, a bostoni az egyik kanyarban még esett is egy látványosat. Érdekes még, hogy Keith és Letang hátrafelé menetben teljesítették a távot, és közülük a pittsburghi nyert, de a backward skating résztvevői alig két másodperccel maradtak el a legjobbaktól. (Kár hogy Cumiskey nem mehetett... :D)

A trükkös rávezetések versenyében, ahol a büntető lövésben kivételes módon a minél látványosabb próbálkozások a lényegesek és gólt szerezni nem is feltétel, 3-3 játékos indult a két csapatból, amiből az egyiknek újoncnak kellett lennie. Végül ezt a számot a kétszeres címvédő Alexander Ovechkin nyerte Staal csapatából néhány egészen mókás kísérlete révén, miután a közönség 37.6 %a rá szavazott. A második helyen az alkalmi csapattársa, az újonc Subban végzett, aki a hecc kedvéért a hazai játékos Skinner mezében lőtte le a büntetőit, hogy még inkább a közönség támogatását élvezhesse, de annyira nem volt megnyerő, hogy az oroszt letaszítsa a trónról. A három denveri nem vett részt ebben a játékban.

A következő versenyben mindkét csapatból hat-hat játékos indult és a lövések pontosságára kellett törekedni, ugyanis kapásból kellett középtávolról eltalálni a feléjük passzolt korongot úgy, hogy a kapu négy sarka közelében elhelyezett tányérokat lelőjjék minél hamarabb idő alatt. A feladat a két kapu előtt párhuzamosan zajlott és amelyik csapat versenyzője előbb végzett, annak lehetett esélye a továbbjutásra, de a face-to-face döntőbe csak a két legjobb időt elérő győztes juthatott be. Ők ketten Daniel Sedin (Team Staal) és Kane (Team Lidstrom) lettek, a fináléban pedig a Canucks svéd üdvöskéje 8.9 másodperces idővel diadalmaskodott a chicagoi sztár felett. Denveri versenyző nem indult ebben a számban, Stastny csupán passzolóként vett részt a játékban.

Ezután egy igazi összetett játékban küzdöttek a csapatok tagjai, ugyanis egy feladaton belül kellett a srácoknak bemutatniuk a kapáslövési (különböző helyekről kellett a passzolt pakkot a kapuba vágni), a passzolási (különböző távolságú kis kapukba kellett betalálni), a korongtartási (bólyák körül kellett keringeni a koronggal), a korongvezetési (ez is egy hasonló szlalom feladat volt), illetve a lövés pontossági (az előbb látott tányéros feladat, csak itt állított korongból) képességeiket. Mindkét csapatból 16 játékos vett részt a küzdelemben, két nyolc-nyolc tagú formációban egymás ellen, az egyikben a jobbos, a másikban a balos kapáslövők vettek részt, és értelemszerűen a rövidebb idő alatt végző csapat zsebelhette be a maximális pontszámot. Mindhárom Avalanche játékos szerepelt a feladatban, Shattenkirk, Stastny és Duchene egyaránt a szlalomos részben lépett pályára. A játékot a Team Lidstrom nyerte 2:09 perccel megelőzve Staalék jobbik egységét (2:18 perc), így közelebb jöttek az összesített pontversenyben vezető hazai kapitány által vezetett gárdához.

Az ötödik szám minden All Star gála elmaradhatatlan megmérettetése, a lövés erősségi verseny volt. Ebben a játékban hat-hat résztvevő lendületből korcsolyázhatott neki a kapu előterében, nagyjából a bedobópont magasságával egy vonalban elhelyezett korongnak (30 lábra a gólvonaltól), hogy a lehető legnagyobb erővel bombázzák azt a hálóba. Minden játékosnak két-két kísérlete volt rá, hogy legyőzze a riválisát. A selejtezőkből a két legerősebb kísérletet jegyző hokis juthatott be a fináléba, ez pedig nem más, mint Zdeno Chara (Team Staal) és Weber (Team Lidstrom) voltak, akik éppen egymás ellen tüzeltek és meglepetésre a nashvillei az első körben legyőzte a szlovák ágyust. Azonban a fináléban Chara csodát tett és új NHL All Star rekorddal, 105.9 mérföldes sebességgel vágta a korongot a kapuba, ezzel sorozatban a negyedik gálán diadalmaskodott. Weber ellőtte minden puskaporát az elődöntőben, ugyanis a fináléban csak 103.4 mérföldet ért el az első 104.8as kísérlete után. Természetesen a denveri srácok csak kívülről szurkoltak a társaknak, egyikük sem áll igazán nagy lövő hírében, bár Fowler helyett szerintem akár Shatty is lehetett volna a Lidstromék újonc embere.

A végén került sor a hagyományos büntető lövési versenyre, melyben mindenki aki élt és mozgott, vagyis a 18-18 All Star mezőnyjátékos, a 6-6 rookie és a 3-3 kapus szerepelt. Az alapszakaszbeli shootout szabályzatnak megfelelő szisztéma szerint bonyolították le a játékot, vagyis aki gólt szerez, továbbjut, aki hibázik, kiesik a játékból, a küzdelem pedig egészen addig tart, amíg csak egy játékos marad, közben a kapusok folyamatosan váltották egymást x lövőnként. A mi játékosaink közül csak az újonc Shattenkirk jutott tovább az első fordulóból, aki Ward kapus ellen volt eredményes, Duchene pont a Canes hálóőre ellen esett ki, míg Stastny kísérletét Hiller hárította. Összesen 11 ember értékesítette az első próbálkozását, Shatty mellett Subban (Fleury ellen), Byfuglien, Briere (mindkettő Price ellen), Perry, Nash (mindkettő Hiller ellen), St. Louis (Lundqvist ellen), Couture, Karlsson, E. Staal (mind Thomas ellen), Havlat (Ward ellen). A második körből viszont már rögtön kialakult a végleges döntő két fős mezőnye, ugyanis csak a Fleury kapujába betaláló Perry és a Price ellen gólt szerző St. Louis mentek tovább, miközben Shatty Lundqvist ellen hibázott. Harmadszorra pedig egyedül Corey Perry talált be, így az Eric Staal csapatát képviselő anaheimi csatár lett a szétlövés bajnoka, miután Thomas hálójába lőtt, St. Louis pedig a hazai Ward ellen volt sikertelen.

Az utolsó versenyszám végén az is kiderült, hogy Staal csapata 33-22re legyőzte Lidstrom csapatát az ügyességi versenyekben.



3. nap, vasárnap:

Vasárnap délután rendezték meg a gála fénypontjaként a 2011es NHL All Star Game-t, a Team Lidstrom vs. Team Staal összecsapást. Lidstrom fiai kék-fekete szerelésben, Staal gárdája pedig piros-fehér alkalmi mezben lépett pályára. Ezen a meccsen a 18-18 All Star mezőnyjátékos és a 3-3 kapus léphetett pályára, az újoncokra itt már nem számítottak. A sorok összeállításánál lehetőség szerint a draftsorrendet vették alapul, így az egyik oldalon a Richards-Stamkos-St. Louis, a másikon az E. Staal-Perry-Nash első sor nézett farkasszemet egymással. A kezdő kapusok Fleury és Ward voltak. Kicsit poénos volt még, hogy minden játékos a klubcsapatában viselt saját mezszámmal játszott, így voltak azonos számok a jégen, akár egy azon sorban egyszerre, mint például Richards és Stamkos 91esben, vagy Elias és Stastny 26osban. A két Avses játékos ugyanúgy csapata negyedik sorába fért be, Stastny triójában Elias mellett Skinner tűnt még fel, míg Duchene Kopitar és Kessel sorában igyekezett.

Rögtön 50 másodperc után megszerezte a vezetést a Team Staal Ovechkin távoli góljával. Villámrajtot vettek a "hazaiak" és nem sokkal később a denveri Stastny is betalált egy kettő-az-egyes kiugrás végén Sharp passzából, majd a pirosak harmadik gólját Elias ütötte a negyedik percben pont Stastny oldalvonal mögüli asszisztjából. Kisvártatva már 4-0 volt az állás, a kékek hiába támadtak folyamatosan, kicsit könnyelműre vették a figurát és Staal csapata könnyedén értékesítette az így kialakult lefordulási lehetőségeket, a negyedik találat amúgy Giroux nevéhez fűződött. Az első harmad második felére azért felébredt Lidstrom együttese és először Kopitar szépített egy kiugrásból, majd Byfuglien is beköszönt. A játékrész utolsó öt percében egy kapu előtti korongvesztést Toews passzából Eriksson góljával használtak ki a kék mezesek, ezzel máris visszazárkóztak egyetlen találatra. Kevesebb, mint fél perccel később pedig már döntetlen volt az állás, a kapitány Lidstrom nagyszerű indítása után a mi Ducheneünk tett fel zseniálisan egy ziccert Ward kapujába. Az első harmad után tehát testvéries 4-4 volt az állás.

A középső felvonásra Hiller és Price foglalták el a kapukat, előbbit pedig bő egy perc után Sharp avatta fel egy remek góllal, ezzel visszavették az előnyt Staalék. Szokatlanul hosszú gólcsend következett és a meccs tizedik góljára öt percet kellett várnunk, aztán egy látványos támadás végén Letang növelte 6-4re a pirosak vezetését. A meccs felénél Eriksson és Kopitar kettő a semmiben ragadt elöl a kapussal szemben, a könnyű gólt pedig a szlovén ütötte be. Néhány perc múlva pedig már az újbóli egyenlítés is összejött a kékeknek, ugyanis Hiller nagy védései uán Stamkos közeli találatával módosult 6-6ra a részeredmény. Bő egy perc múlva első alkalommal szerezte meg a vezetést a Team Lidstrom, méghozzá Briere góljának köszönhetően aki H. Sedin nagy passzát váltotta gólra. Ennyi fért a második harmadba, ezzel 40 játékpercet követően 7-6os előnyt tudhattak magukénak a kék mezben játszók.

A harmadik harmadot már Thomas és Lundqvist töltötték a kapuban és egy nagy helyzetet követő lefordulásból négy perc után egyenlített a Staal Csapat. Ezt a gólt ráadásul a hazai publikum legnagyobb örömére éppen a csapatkapitány Eric Staal ütötte egy könnyed ziccerből. A játékrész hetedik minutumában járva az Avses Duchene előtt adódott volna egy ziccer lehetőség, azonban a közelben tartózkodó Ovechkin hanyag mozdulattal eldobta az ütőjét, hogy tisztázzon előle, ez pedig még az All Star meccsen is szabálytalanságnak minősült. A játékvezetők büntetőt ítéltek, az ASG történetében valaha volt első penalty shotot a mi játékosunk végezhette el, de túl közel ment a kapushoz és kicsit kisodródva Lunqvist korcsolyáját találta el, nem tudta kihasználni a lehetőséget. Ahelyett, hogy a kékek szerezték volna meg a vezetést, rövidesen már újra Staal csoportja került előnybe Letang második találatával. Tíz perccel a vége előtt a másik oldalról Briere is elérte a duplát H. Sedin elképesztően finom passzából volt eredményes, így 8-8ra alakult az állás a hajrához közeledve. A következő Team Lidstrom akcióból pedig Toews is megvillant és több kapu előtti körbefordulás után talált a hálóba. Őt követően újra a kékek szereztek gólt, St. Louis egy nagyszerű megindulás után volt eredményes és már 10-8ra vezetett Lidstrom csapata. A befejező öt percen belül Nash parádés góljával zárkózott vissza a piros-fehér csapat egy gólra, majd az utolsó két percre már kapus nélkül nyomták az egyenlítésért, de az üres kapuba Eriksson révén az ellenfél talált be. Fél perccel a vége előtt még a kapitány E. Staal szépített és beállította a mérkőzés 11-10es végeredményét. Tehát Lidstrom csapata felül múlta Staalékat és visszavágtak az ügyességi számokban elszenvedett vereségért.



A gála meccs legjobbjának a vesztes csapatból Patrick Sharpot választották meg. A Chicago játékosa egy gólt és két asszisztot jegyzett, így ő vihette el az MVPnek járó Honda Crosstour EX-L személygépkocsit. Érdekes volt a választás, mert az alkalmi csapattárs Letang duplázott mellette, odaát Lidstrom csapatából pedig Eriksson, Kopitar, Briere mindhárman két gólt ütöttek, a dallasinak még két gólpassza is volt, mégis inkább a vesztes oldalról választották meg a legjobb játékost, talán így volt igazságosabb, hogy mindenkinek jusson valami.

Az Avalanche képviselői közül Lidstrom csapatában Matt Duchene egy gólt és egy kihagyott büntetőt jegyzett közel 16 percet a jégen töltve, kicsit hiányérzetünk lehet, hogy a rávezetést nem lőtte be, mert nagyon szép lett volna tőle. A másik oldalon játszott Paul Stastny és szintén bő 15 percet kapott, ez idő alatt gólt, asszisztot, három lövést ért el, közben 6-8as hatékonysággal hozta el a bedobásait és több veszélyes megmozdulása volt a kapu előtt.

Ez volt az idei NHLes All Star Gála... Azt hiszem jó szórakozás lehetett mindenkinek, a draft érdekes móka volt, az ügyességi verseny pedig kifejezetten élvezetes játékot hozott. A nagy mérkőzés gondolom megosztja a szurkolók véleményét, mint kicsit engem is. Egyfelől sok ügyes technikai megoldást láthattunk és rengeteg szép találat született, másrészről viszont kicsit kellemetlen volt látni, hogy mennyire hiányzik a hajtás, az erőfeszítés, az igyekezet a játékosokból, gyakorlatilag a védekezéssel a szerencsétlen kapusokon kívül senki nem törődött, így annyi gól esett, mintha mondjuk vízilabda mérkőzést rendeztek volna. De tudjuk, hogy az All Star erről szól, biztos minden játékosnak jól esett a kis kikapcsolódás a hosszú alapszakasz közben. Pár nap múlva folytatódik a szezon, reméljük eredményes denveri meneteléssel.