Újabb mérkőzéssel toldotta meg a klubrekord hosszúságú veretlenségi sorozatát a Colorado Rapids gárdája az elmúlt hétvégén, miután a legutóbbi összecsapásunkon a Portland Timbers otthonában harcoltunk ki egy rendkívül értékes, 1-0-s sikert magunknak. A címvédő újabb pontszerzése azt jelentette, hogy sorozatban immár a kilencedik meccsen nem találtunk legyőzőre, egyúttal új klubcsúcsot állítottunk fel az egymást követő ötödik idegenbeli összecsapás veretlen megvívásával, és javult a helyzetünk a nyugati tabellán az év eddigi talán legnagyobb rangadója előtt.




















A korábbi kedvező hírekkel ellentétben, a szombati mérkőzésen mégsem vállalhatta a játékot a május eleje óta harcképtelen gólgyáros, Omar Cummings, aki továbbra sem volt százszázalékos fizikai állapotban a bokasérülését követően. Mellette ismét nélkülöznünk kellett a két hete térdhajlító-problémákkal kieső Marvell Wynne-t a védelemből, valamint a vállsérüléssel bajlódó Joseph Nane-t a középpályás sorból. A szélső Sanna Nyassi-ra szintén nem számíthattunk a válogatottbeli kötelezettségei miatt, míg Brian Mullan a durva sérülésokozása utáni hosszú eltiltásának utolsó előtti mérkőzését töltötte le az elmúlt hétvégén. Sokat javult az utóbbi időben a hosszú ideje sérült Macoumba Kandji állapota, ám a 2010-es bajnoki döntő győztes gólja közben térdszalag-szakadást szenvedő támadó ezen a mérkőzésen még változatlanul inaktív volt. Így aztán a következő 11 fővel vettük fel a harcot törtenetünk első meccsén a portlandi Jeld-Wen Field-en: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Palguta - Thompson, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Folan.

Márciusban a szezonnyitón, a két klub valaha volt első találkozása alkalmával, a címvédő csapatunk 4-1-re lelépte a Timbers-t a Dick's Sporting Goods Park-ban, de az elsőéves egyesület azóta több figyelemreméltó eredményt ért el, Oregon-ban tehát mindenképpen jóval szorosabb küzdelemre volt kilátás a felek között. A szombat esti összecsapás kifejezetten kellemes hangulatban vette kezdetét, a denveri gárdát egész nagyszámú csoport kísérte el itthonról a nyugati partra. Természetesen a csapatok is hamar gondoskodtak a szurkolók tűzbehozásáról, mivel már az első tíz percben mindkét együttes bemutatott néhány ígéretes gólszerzési lehetőséget, a mieink oldaláról például Larentowicz veszélyeztetett egy hatalmas távoli lövéssel, de a hazai portás résen volt, és gyönyörűen védett. A Rapids egyre nagyobb nyomást volt képes helyezni az ellenfélre, gyakori akcióink során több szögletrúgást is kiharcoltunk, melyek a coloradói légierő jóvoltából rendre külön gólveszélyt hordoztak magukban, majd húsz perc elteltével Smith is rápróbált egy életerős kinti lövést, de Perkins kapus ismét hárítani volt képes. Kétségtelenül többet birtokoltuk a labdát, és ígéretes támadásokat vezettünk, de a kezdeti átlövéseink idővel elmaradoztak, így képtelenek voltunk valamire való helyzeteket felmutatni, és a végére igencsak ellaposodott az offenzív játékunk. A félidő utolsó perceire egyre jobban játékba lendültek a vendéglátók, és több ígéretes helyzettel operáltak, de az első 45 perc nem hozott találatot, a csapatok 0-0-s félidei eredmény mellett tölthették le a megérdemelt pihenőjüket.

A második játékrész kezdetén egy hazai szöglet után Cooper közeli fejese hagyta el a játékteret centikkel Pickens kapuja felett. A félidő első perceiben a meccs első sárga lapjai is hamar kiosztásra találtak, egy-egy durvább belépőt követően a coloradói oldalon Thompson és Larentowicz részesültek figyelmeztetésben a játékvezető által. A Timbers egyre inkább kezdett nyomást gyakorolni a mieinkre, és tíz minutum elteltével Marshall hátsó hibáját kihasználva Perlaza került helyzetbe, de lekészített labdája után Cooper kísérletével szemben Pickens bravúros hárítást eszközölt. Ahogy haladt előre a mérkőzés, mindkét csapat úgy kezdett el egyre megfontoltabban játszani, s az első félidő gyakori lehetőségeivel ellentétben, ekkortájt már sokkal inkább küzdelmes mezőnyjáték dúlt a gyepen, de ettől függetlenül MLS-szinten egy kifejezetten szórakoztató, izgalmas összecsapást láthattunk. A vendéglátók egyre jobban aktivizálták magukat, és a második félidőben egyértelműen közelebb álltak a vezető gól megszerzéséhez, azonban a magabiztos lábakon álló denveri hátsó alakzat hibátlanul végezte az elhárítást. Nagyjából negyedórával a mérkőzés vége előtt a csatársorban hajtottunk végre változtatást egy Casey-Amarikwa cserével, ami az egyetlen személyi váltása volt a rövid kispaddal bíró csapatunknak. A végjátékra már kezdtek lenyugodni a kedélyek, s talán már mindkét csapat beletörődött volna a 0-0-s döntetlenbe, azonban a három perces ráadás alatt az ellenfél térfelének közepéről járt szabadrúgás a mieink javára, közvetlen az oldalvonal mellett Smith állt a labda mögött, aki élesen beívelt a kapu elé, az őrületes kavarodás végén pedig a Folan lábáról leszédülő játékszert az előrehúzódó középhátvéd, Drew Moor juttatta közelről a hálóba. A Rapids a 92. percben vezetéshez jutott, a Timbers pedig már képtelen volt válaszolni, a hazai csapat szimpatikus küzdése ellenére a bajnok együttes nagyon fontos, 1-0-s diadallal a tarsolyában távozott Portland városából.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Rendkívül nehéz mérkőzésen vagyunk túl, az ellenfelünk nagyszerűen játszott, John Spencer, vezetőedző, kiválóan felkészítette a játékosait erre a meccsre. Voltak ugyan jó periódusaink a találkozó alatt, de összességében nehezen tudtunk helyzeteket teremteni magunknak, és kimondottan nehéz dolgunk volt a Timbers ellen, roppant harciasan küzdöttek. Egyenlő erők mérkőzését láthattuk, de végre most nekünk volt szerencsénk, és a hajrában be tudtuk vinni a győztes találatot. A hosszú hetek óta tartó veretlenségünk ellenére nem mindig lehettünk mostanában elégedettek az eredményeinkkel, például egymás után hat döntetlent játszottunk, olyan meccseken, ahol akár többször nyerhettünk is volna, beleértve több hozható hazai mérkőzést, most viszont egy nagyon értékes győzelmet értünk el idegenben. Kilenc meccs óta veretlenek vagyunk, erre igazán büszkék lehetünk, de ennyivel nem elégszünk meg, a jövő héten is szeretnénk életben tartani a szép sorozatot."

A Rapids utánpótlás akadémia egyik legjobb játékosa, Dillon Serna, ott lehet a június 18-tól július 10-ig Mexikóban megrendezésre kerülő 17 éven aluliak világbajnokságán, miután a tehetséges középpályás bekerült az Egyesült Államok csapatának 21 fős keretébe. Az U17-es VB alatt természetesen figyelemmel kísérhetjük az ifjú helyi palánta szereplését, aki az utóbbi 12 évben az első coloradói származású labdarúgó lehet, aki részt vehet egy utánpótlás VB-n. A 24 csapatos torna csoportkörében az amerikaiak Csehország, Üzbegisztán és Új-Zéland ellen léphetnek pályára a hétvégén és a jövő héten.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 8-2-7, 31 pont (17 meccs)
2. FC Dallas 7-4-4, 25 pont (15 meccs)
3. Seattle Sounders 5-4-7, 22 pont (16 meccs)
4. Colorado Rapids 5-3-7, 22 pont (15 meccs)
5. Real Salt Lake 6-3-3, 21 pont (12 meccs)
6. San Jose Earthquakes 5-4-4, 19 pont (13 meccs)
7. Portland Timbers 5-6-2, 17 pont (13 meccs)
8. Chivas USA 4-5-5, 17 pont (14 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 1-6-8, 11 pont (15 meccs)

Ezzel az idegenbeli sikerrel megszilárdítottuk a helyünket a nyugati tabella első felében, a következő fordulóban pedig egy óriási mérkőzésre lehet kilátás, amikor magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól a tavalyi alapszakasz-győztes, és jelenlegi éllovas Los Angeles Galaxy sztárjai teszik tiszteletüket Commerce City-ben. Egy évvel ezelőtt, legutóbb idegenben megvertük Beckham-éket, idén viszont a kaliforniaiak a trónunkra pályáznak, és még nehezebb dolgunk lesz ellenük.