A múlt hétvégén fejeződtek be a három héten át zajló Gold Cup küzdelmei az Egyesült Államokban, s az Észak-, és Közép-amerikai labdarúgó kontinensbajnokságot végül az előzetesen is toronymagas esélyesnek tartott Mexikó legjobbjai söpörték be, miután a két évvel ezelőtti döntő visszavágóján is két vállra tudták fektetni a házigazda USA csapatát, ezzel már kilencedik alkalommal lettek a földrész bajnokai.



















Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a jamaicaiak keretébe előzetesen meghívott két Rapids-játékos nem tudta vállalni a részvételt a Gold Cup-on, így denveri érdekeltség nélkül zajlott le a teljes torna. A veterán középhátvéd Tyrone Marshall egyik klubtársa, Marvell Wynne sérülése miatt nem lehetett ott a válogatottal, mivel fontosabbnak tartotta a Rapids eredményességét, és nem szerette volna, hogy az MLS-címvédő csapata egyszerre két meghatározó védőjét nélkülözze, így visszautasította hazája hívószavát. A gólgyáros Omar Cummings bő másfél hónapot hagyott ki bokasérülés miatt, és a negyeddöntők idején térhetett vissza csereként a bajnokságban, de továbbra sincs tökéletes erőállapotban a kihagyását követően, így értelmetlennek látta, hogy az egyenes kieséses szakaszra csatlakozzon Jamaica keretéhez.

A negyeddöntőket még a június 18-19-i hétvége alatt bonyolították le East Rutherford-ban és Washington-ban, s tulajdonképpen mind a négy mérkőzésen a papírforma érvényesült, bár valamennyi találkozó csak kiélezett, szoros küzdelemben dőlt el. A számunkra legérdekesebb párosításban sajnos nem született meglepetés, mivel a csoportkört százszázalékos teljesítménnyel abszolváló Jamaica válogatottja képtelen volt feltartóztatni a házigazda Egyesült Államok rohamait, s Donovan-ék 2-0-s győzelemmel léptek tovább a legjobb négy közé. A megérdemelten diadalmaskodó amerikaiak a második félidő elején Jones találatával szerezték meg a vezetést, majd a hajrában már emberelőnyben játszva, Dempsey jóvoltából állították be a végeredményt. Mellettük természetesen a címvédő Mexikó is sikerrel vette az első kör megpróbáltatásait, miután a félidei hátrány ellenére, 2-1 arányban felül múlták Guatemala csapatát. Honduras és Costa Rica között a vártnak megfelelően, hatalmas csata alakult ki, amelyet az 1-1-es döntetlen után végül a kék-fehérek nyertek meg 4-2-re tizenegyesrúgásokkal. Egy szomorú hírről is be kell számolnunk a találkozó kapcsán, ugyanis a vesztes CR színeiben a mérkőzésen még gólt szerző, 25 esztendős hátvéd Dennis Marshall, néhány nappal később, a hazaérkezést követően, autóbalesetben életét vesztette. Az utolsó negyeddöntőben ugyancsak büntetőpárbaj döntötte el Panama javára a Salvador elleni párharcot, mivel a C-csoportot megnyerő együttes 5-3-mal volt jobb a szétlövésben az 1-1-es rendes játékidei eredményt követően. Talán a két kis csapat párviadala hozta a legnagyobb csatát a fordulóban, ugyanis a parázs ütközet alkalmával a játékvezetőnek hat sárga és két piros lapot kellett kiosztania, tovább borzolta a kedélyeket, hogy a panamaiak a 90 perc után, egy vitatható találattal mentették hosszabbításra a találkozót.

A múlt szerdai két elődöntő helyszíne egyaránt a houstoni Reliant stadion lehetett, s elsőként az Egyesült Államok válogatottja igyekezett revansot venni a csoportkörben velük kibabráló panamai gárdán. Bár a rendező csapat végig komoly fölényben játszott, a szívósan küzdő ellenfelet nagyon sokáig nem tudták megtörni, Panama hősiesen őrizte a gól nélküli döntetlent, azonban a 76. percben Dempsey találatával az USA kiharcolta az 1-0-s sikert, mellyel kvalifikálták magukat a fináléba. Ezután a címvédő mexikóiakon volt a sor, hogy Honduras ellen ők is jogot nyerjenek a döntős szereplésre. Nem volt egyszerű dolga a trikolornak sem a kemény vetélytársával, mivel a hondurasiak rendkívül jól tartották magukat a mezőnyben, és eredményesen tudták megfékezni a favoritok csoportkörben látott kombinatív, gyors játékát. A mérkőzés kísértetiesen hasonlóan alakult az első elődöntőhöz, de Mexikó képtelen volt a hajrában dönteni, így hosszabbításra került sor, ahol viszont már nem sokkal a ráadás kezdete után De Nigris és Hernandez góljaival eldöntötték a továbbjutás kérdését, míg Hondurast még egy kiállítás is sújtotta, így 2-0-val a cím védője is bejutott a döntőbe.

A szombati pasadenai fináléban tehát a földrész két kiváló csapata, Mexikó és az Egyesült Államok csaphatott össze egymással a Rose Bowl stadion 90 ezer fős publikuma előtt. A házigazda amerikaiak igazi villámrajtot vettek, ugyanis Bradley és Donovan megmozdulásainak köszönhetően már az első 23 minutum alatt két gólos előnyre tettek szert. A favorit déli szomszédaikat azonban jóval keményebb fából faragták annál, minthogy itt feladják a küzdelmet, s alig kellett újabb tíz percet várnunk, mire Barrera és Guardado góljaival máris 2-2-re módosították az eredményt. A félidőben tehát döntetlenre álltak a felek, nem sokkal a folytatást követően pedig Barrera napi második találatával már a címvédő csapat került lépéselőnybe. Az amerikaiak kétségbeesett akciókba kezdtek az egyenlítés érdekében, de a nagy kapkodásban képtelenek voltak egalizálni, ehelyett ráadásul a 76. minutumban dos Santos pazar találatával Mexikó végleg eldöntötte az idei Gold Cup sorsát. A hajrában Adu-ék már képtelenek voltak válaszolni, a címvédő 2011-ben is elhódította a kontinens bajnoki címét, miután 4-2-re diadalmaskodtak a legutóbbi fináléban ugyancsak legyőzött USA felett.




















A torna gólkirálya a bajnok mexikóiak csatára, Javier Hernandez lett, aki a hat mérkőzés alatt hét gólt szerzett. Mögötte második helyen holtversenyben végzett csapattársa, De Nigris és a salvadori Zelaya négy-négy találattal, míg őket követően további kilenc játékos következett három góllal, köztük három újabb mexikói labdarúgó.

Mexikó 1963 óta a 18 részvétele alatt már a kilencedik alkalommal bizonyult a kontinens legjobb csapatának, míg a mostani lebonyolítási rendszerben, a 11. Gold Cup-on immár hatodszor hódították el a kupát az 1993-as, az 1996-os, az 1998-as, a 2003-as és a 2009-es sikert követően.

Köszönjük a torna alatti hatalmas érdeklődést, reméljük hogy érdekes írásokkal tudtuk nyomon követni az idei Gold Cup-ot, annak ellenére, hogy nagy szívfájdalmunkra egyetlen denveri labdarúgó sem vehetett részt a küzdelmekben.