Folytatódik a Denver Broncos 2011-es évértékelő cikksorozata. Az elmúlt két hétben áttekintettük, hogy mit nyújtott a csapat védelme és a speciális egység, hogyan irányította a vadlovakat azok göröngyös útjain a Front Office, s mit tett hozzá a sikerekhez az edzői stáb. A harmadik és egyben utolsó részben a támadókat vesszük górcső alá.



NFL offenseről lévén szó, a következő nagy csapategységekről beszélhetünk:

Offensive Line:

A támadó fal. 5 ember alkotja balról jobbra LT - LG - C - RG - RT. Ők állnak fel a Line of Scrimige-re, s a fal közepén elhelyezkedő center adja hátra a labdát a QB-nak. Ők kezdik meg tehát a játékot, feladatuk azonban nem merül ki ennyiben, az ennél jóval fontosabb és összetettebb. Végletekig leegyszerűsítve: a labda játékba hozatala után ez 2 dolog lehet: Passprotection vagy futás blokkolás. Még a snap előtt a hudle-ben kiderül, hogy mi a tervezett játék, ezután a fal eldönti, hogy futáshoz kell blokkolni, vagy az irányítót kell védeni (ez elég triviális), s végül leosztják az embereket, hogy melyik védőt kinek kell őriznie, vagy kinek melyik gapet kell megblokkolnia. A feladat sikeres elvégzéséhez mind az 5 embernek össze kell dolgoznia, egymással szinkronban tenni a dolgukat. Noha játékuk nem olyan látványos, mint az irányítóé, nélkülük nem lenne semmi sem.

A Broncos OL az NFL.com-on jelölve lett az év OL címére. Mielőtt azonban indiántáncot lejt bárki is örömében, meg kell jegyezni, hogy a nevezés nagyon szánalmas döntés volt részükről. A ProFootballFocus szerint a 3. legrosszabb fal volt a miénk. Mivel azonban az option playeknek és Tebownak köszönhetően rekordot állítottunk fel futott yardok terén, ezt néhányan egy az egyben a király falunknak tulajdonították. De lássuk, mi is volt a gond velük, és miért nem érdemlik meg a jelölést! És akkor itt vissza is kanyarodik pár szó elejéig a múltheti írásomra, ahol látható a végén a 3rd downok kihasználtsága. S ha visszaemlékeztek, nem egy 3&short maradt kihasználatlanul. A Titans ellen pl. pont azért buktuk el a meccset, mert 4 próbálkozásból se tudtunk haladni 1 yardot középen, a goalline-nál, és ez kivételesen nem Ortonon múlt, hanem azon, hogy a fal abszolút hátrányban volt a védőfallal szemben. A PFF szerint, mely az évek során a kedvenc forrásommá vált, s az ő számaikban látom a legnagyobb korrelációt a valóban jó és sikeres szerepléssel, nos szerintük futáshoz ligautolsó volt ez a fal, passzvédelemben pedig 22. Ezen valamelyest én is meglepődtem, de az igazi sokk még hátra van, a fal legeffektívebb embere értékelésük szerint Orlando Franklin volt -9,1-gyel. Én magam Kupert jobbnak éreztem, de hiszek ezeknek a számoknak. A legrosszabb pedig J.D. Walton -28,9-cel. Itt emelném ki Ryan Clady-t is, aki a 2010-es +13,8-cát -23,6-ra rontotta, ezzel csapaton belül a legnagyobb visszaesést mutatta. A kezdők tehát elmaradtak a várakozásoktól, a cseréket pedig már a szezon előtt is kritikus pontnak éreztük. Szerencsére nem igazán lett rájuk szükség a szezon alatt.






















Lássuk őket posztonként:

Offensive Tackle-ök:

#78 Ryan Clady: Mint fent kiderült, hatalmas visszaesésen van túl. Nehéz rá magyarázatot találni. Új OL coach, de egy negyedéves játékost ennek már nem kéne ilyen súlyosan érintenie. A sérült térde pedig tavaly elvileg még sérültebb volt. Az a bizonyos kosarazás biztos nem tett jót neki, ez sajnos tény. A negatív effektivitást elsősorban a sok büntetésnek, és a hozzámérten sok engedett sacknek köszönheti. A büntetések jelentős részét fantom büntetésnek érzem ugyan, valahogy meg kellett akadályozni a bíróknak, hogy sikeresek legyünk, és az ő mezszámát ismerték, ennek ellenére lenne hova javulni. Jövőre lejár a szerződése, jelenleg nem áll úgy, hogy hatalmas fizetést kéne neki adnunk, szóval motivációval nem lesz baj a részéről. Mivel még mindig stabilabbnak érzem, mint a túloldalon Orlando Franklint, ha Tebow-val folytatjuk jövőre, akkor nem elképzelhetetlen, hogy helyet cserélnek, hogy Clady védhesse a vakoldalt.

#74 Orlando Franklin: Az újonc OT2. Számomra nem kis meglepetés volt, hogy ő lett a PFFnél a legeffektívebb, pontosabban a legkevésbé ineffektív tagja a falnak. Amíg Orton irányított, kisebb terhelést kapott az ellenféltől, jobban koncentrálhatott a futásblokkoláshoz, amihez igazán ért. A QB cserével azonban hirtelen átkerült a backsidera, s Tebow ellen rendre blitzeket hívott az ellenfél. Azon a két meccsen, amikor már Tebow irányított, de még nem a ZoneReadet játszottuk, a poklok legmélyebb bugyrait járta meg. Azonban miután a védőknek a többlehetőséges támadó játékok miatt meg kellett osztaniuk a figyelmüket, újra könnyebb helyzetbe került, s az önbizalmát is visszaszerezte. Méreteiből fakadóan, erőssége mindig is a futásblokkolás lesz, olyannyira, hogy akár guardot is játszhatna. Nekem legalábbis lassan rögeszmém lesz, hogy ott is ki kéne próbálni, OT-nek meg jöjjön csak vissza Ryan Harris.

#75 Chris Clark: Ő volt az első számú csere a TC alatt. Figyelembe véve azonban a depth sekélységét, erre nem lehetett annyira büszke. Ugyanakkor a QB cserének ő lett az egyik legnagyobb nyertese, az option bevezetése után ugyanis ő lett a 6. OL ember, akire gyakran szükség volt. S ezekben a szituációkban a rászabott feladatot meg is tudta oldani. Szerencsés helyzetbe került ugyan, de tudott élni a lehetőséggel. Azért nem repesnék az örömtől, ha hirtelen kezdővé válna...

#76 Tony Hillis: Sokat nem lehet mondani róla, nem sikerült pályára lépnie. 27 éves négy szezon alatt összesen 4-szer került pályára, azt viszont a  "rettegett" Steelers OL-ben, szóval nem igazán várok tőle áttörést jövőre se...

#72 Ryan Harris: A tavalyi sérülése miatt sajnos távoznia kellett. S akkor ugyan sajnáltuk, ám az idő azt mutatta, hogy máshol se tudott elhelyezkedni, szóval mindenképp jó döntés volt OT-t húzni a drafton a helyére. Azóta azonban úgy tűnik kiheveri a sérülést, a szezon végén vissza is igazoltuk őt. Pályára ugyan nem került, de ha tényleg rendbe jött, akkor a TC-n egészen biztosan kivívja a rosterhelyet magának. Úgy mindjárt szebben mutatna az OL.





















Offensive Guardok:

#73 Chris Kuper: Számomra ő tűnt a legmeggyőzőbbnek az OL-ben. Nem jönnek róla sackek, nem szabálytalankodik sokat, s jól blokkol futáshoz is. Az alapszakasz végén sajnos összeszedett egy nagyon súlyosnak tűnő sérülést, ami miatt a rájátszásban nem is tudott a csapat segítségére lenni. Pedig ha valaki, akkor ő igazán megérdemelte volna, hogy játszhasson a Milehighon egy PO meccsen. Reméljük idén összejön neki, s a bokatörés nem lesz kihatással további pályafutására.

#68 Zane Beadles: A tavalyi szezonban sokat kereste JMD a helyét, még végül megtalálta. S akkor ott utána sokat fejlődött is. A fejlődés üteme talán kicsit lelassult, de több jól megrajzolt playnek volt a kulcsfigurája, pl. a 2point conversion-öknek. Az optionben is megtalálta a helyét, szóval különösebb panasz nem lehet rá, noha bőven van még hova fejlődnie. Egy pozitívum vele kapcsolatban, nagyon keveset szabálytalankodik.

#71 Russ Hochstein: Nem kapott jelentős szerepet az idei szezonban. Inkább csak a special teamben. Kuper sérülése után átvette a helyét, s nem lógott ki a sorból. Csere guardnak megteszi, többre nem igen hivatott.

#65 Manny Ramirez: Mindössze két meccsen került a pályára, sok nem mondható el róla. A Lionsben valaha kezdő is volt, de ez inkább az ottani fal kritikája, semmint az ő dicsősége.

Center:

J.D. Walton: Hasonlók mondhatók el róla, mint Beadlesről. Annyi különbséggel, hogy az ő helye mindig is adott volt. Amikor a fal elkezdett összeszokni, Walton is jobb teljesítményt nyújtott, a fejlődés üteme azonban kicsit megtört, nem könnyű ennyire negatív számokat összegyűjteni a PFF-en is, és noha az nem szentírás ugyan, de a harmadik évére jönnie kéne az áttörésnek, vagy...





















Tight Endek:

A TE-k a fal és a szélső elkapók között helyezkednek el, mind a pályán, mind a szerepköröket tekintve. Általában a fal toldalékai, azonban megjátszhatók elkapóként is. Az ő szerepkörükhöz is hozzá tartozik a passzvédelem, bár jóval kisebb teher nehezedik rájuk ezekben az esetekben, illetve a futásblokkolásnál is nagyon sokat számít egy jó TE. S mint említettem, célpontjai is lehetnek passzoknak. Olyan sokoldalú TE, aki ezt mind hatékonyan ellátja, az ritka, mint a szelíd vadló. Ezért általában beszélünk elkapó vagy blokkoló TE-ekről. Shannon Sharpe például kiváló elkapó TE volt, nagy szerepe volt a poszt forradalmasításában is. Daniel Graham ugyanakkor elsősorban futásblokkolásban volt a csapat hasznára, bár rá igazából minden esetben lehetett számítani, elkapta a felé szálló labdákat is. Az a korszak azonban sajnos elmúlt, s a szezonkezdete előtt távoznia kellett. Noha Fox se híve a TE játéknak, mégis komoly hangsúlyt fektetett a pozíció megerősítésére. A drafton érkezett a korábbi kosaras Julius Thomas, illetve a hetedik körben Virgil Green. S mellettük az FA-ról hozta Fellst és korábbi tanítványát Rosario-t. Csaknem a teljes szezont 4 TE-el a keretben játszottuk végig, mégis súlytalan maradt a játékuk. És a mérce most nem a New England (reméljük jmd majd Gronkowskit és Hernandezt is úgy elhanyagoljam ahogy tette azt nálunk Grahammel.).

#86 Daniel Fells: Ő lett végül a legjobb a négy közül, s ő valóban nem is játszott rosszul. Futásblokkolásban kicsit elmaradt attól a szinttől, amit én elvártam volna tőle, elkapások terén azonban lehetett rá számítani a szezon elején. Az irányító váltás az ő mutatóinak se tett jót, ahogy egyetlen elkapónak se. Ortonnal még meccsenként több mint két elkapása volt, s Tebow beállásával meg voltak még a pillanatai, azonban a szezon közepén valahogy eltűnt. A Dolphins ellen, Tebow első meccsén volt egy nagyon szép és fontos elkapása, ami után rögtön elkapta az egyenlítő TD-t is, de ahogy tolódott egyre inkább runheavybe a játékunk, úgy fogyott egyre jobban az ő szerepe is. Végül 19 elkapással zárt 256 yardra és 3TD-re, ami tekintettel arra, hogy milyen kevés passz próbálkozás volt, nem rossz teljesítmény tőle.

#81 Dante Rosario: A keretszűkítéskor nem fért be az 53-ba, így szezont még Miamiban kezdte, de a 3. héten bekerült a csapatba és onnantól csak feljebb lépkedett a DC-n. volt néhány szép pillanata, néhány fontos elkapása. Mondjuk amilyen kevés elkapás volt csapat szinten, mindegyik fontos volt közülük :). 7 elkapása volt 117 yardra.

#85 Virgil Green: Ahhoz képest, hogy csak 7. körös pick volt egész sok snappet kapott Foxtól. Elsősorban a blokkolásban számítottak rá. 3 labdát kapott el 24 yardra.

#80 Julius Thomas: Tőle vártuk, hogy a meglepetés ember lehet idén, viszont csalódnunk kellett. És nem csak azért, mert Chris Harris lett a meglepetés ember, hanem mert Julius Thomastól konkrétan semmit se láttunk. Még az elején volt 1 elkapása 5 yardra, aztán semmi. A szezon második felében a 45-ös aktív rosterre se került be egyszer sem. Korai lenne azonban őt leírni, a TC-n láthattuk, hogy mire képes elkapások terén, az éles játékhoz kicsit még erősödnie kell, illetve fejlődni blokkolás terén és nem lesz itt probléma.




















Wide Receivers:

A szélső elkapók azok a játékosok, akiknek próbál elsősorban passzolni az irányító. Feladatkörük alapesetben meglehetősen rövid: kapják el a labdát, aztán ha lehetséges fussanak vele tovább. Ezt megvalósítani azonban korántsem ilyen egyszerű. Bonyolult routokat, útvonalakat kell megtanulniuk, aztán ütemhelyesen megfutniuk, lerázni az ellenfél CB-jét vagy safetyjét. Ehhez akárhogy nem futkoshat, hogy az irányító is tudja, hova dobja a labdát, nehogy az legyen, hogy mire odaér, a WR már rég nincs ott, ellenben a CB pont arra keresi magát. Ez alapesetben. Azonban egy olyan runheavy offenseben, mint amilyen a miénk lett, ott nekik is, mint mindenkinek blokkolni kell a futáshoz. Hogy ha az RB vagy QB túljut a front7-ön, lehetőleg a secondary se tudja megállítani olyan könnyen, ilyenkor ez a WR feladata.

Tavaly a liga talán legerősebb elkapó állománya volt a miénk. Lloyd élete szezonját futotta, s a legeredményesebb WR lett, mellette Gaffney és Royal is megbízhatóan hozta az elkapásokat és yardokat, s mögöttük volt még két fiatal tehetséges elkapó, Decker és Bay-Bay. Ahogy a múltheti írásomból kiderült, ezt nem tudtuk/akartuk/sikerült egyben tartani, s Gaffney-t a konkrét semmiért cseréltük el, Lloydot pedig egy nagyon értékes opcionális 5. körért szezon közben. Emellett Tebow passzolási képességei is elmaradtak Orton tavalyi formájától, így jelentős visszaesés mutatkozik a számokban az elkapóknál is. Emellett több drop is volt, de lássuk be, nehezebb úgy elkapni a labdát, ha csak szökőévente egy jön feléd, mintha állandóan záporoznak kezeid közé a passzok, és játékban vagy. Arról nem is beszélve, hogy a labdák szórása tágabb volt a megszokottnál.

#87 Eric Decker: Ortonnal szárnyalt, sok elkapás, sok yard és sok TD. Akiknek nem volt türelmük várni pár hetet az év sportolója szavazáson, azok előkelő helyen szavaztak rá. Pedig a szezon végére nagyon visszaesett a játéka. Ő talán Orton után a legnagyobb vesztese a QB váltásnak. Noha utána is hasznára volt a csapatnak, kevesebb passzjáték következtében felé is kevesebb labda szállt, talán a játékból is kiesett egy kicsit miatta, nagyobb őrizetet kapott, stb. De mindenképp ígéretes, tehetséges elkapó. Sajnálhatjuk Lloyd és Gaffney távozását, de ez jelentősen elősegítette az ő fejlődését. 44 elkapással zárt 612 yardra és 8 TD. Ez elég szép szelet a passzjáték tortából. Volt egy punt return TD-je is az Oakland ellen. A PO-ban sajnos a Steelers hentesei ellen megsérült, s utána a Pats ellen hiányzott is, nagyon.

#88 Demaryius Thomas: Természetesen sérülten kezdte az évet, azonban a bye week után meglepetésre egy meccset se kellett kihagynia. Lloyd elcserélése után épült fel, gyakorlatilag egymást váltották. Decker nagyszerű szezonkezdetének köszönhetően az elején csak 2. számú elkapónak számított, az utolsó hetekre azonban egyértelműen Tebow kedvenc célpontjává vált. Voltak csúnya dropjai, de minden hibája után összeszedte magát. A csapat egyik legjobb játékosa volt, támadó oldalon mindenképp. A PO-ban a Steelers ellen élete meccsét játszotta, bohócot csinálva a SteelCurtainből. 32 elkapással zárt 551 yardra és 4 TDvel. Figyelembe véve a támadó felfogásunkat, és az 5 meccses kihagyást, ez nagyon szép teljesítmény tőle.

#19 Eddie Royal: Élete leggyengébb szezonján van túl. Rookie évében 91 elkapása volt, idén 19. Kétségkívül nem azt a rendszert játsszuk, amiben villoghatna, s emiatt nem elképzelhetetlen, hogy távozik tőlünk. A szerződése lejárt, s minden elkapó szívesebben játszik egy olyan csapatban, ahol néha passzolnak is. Mellesleg arra a meccsenkénti 1 passzra nem is érdemes túl nagy lóvét kiadni. Kicsit sajnálnám azért ha menne, noha megérteném. Elkapásokban azért nem a saját hibájából marad el, ST-ben pedig évről évre jobb. Neki is volt egy puntreturn TD-je, neki is az Oakland ellen. /*Ebből is látszik, hogy Lechler valójában mekkora pancser, és mennyivel jobban megérdemelte volna Colquitt a Pro Bowl szereplést*/ Emellett 19 elkapás 155 yard és 1 TD.

#12 Matthew Willis: Tipikusan az a játékos, aki tehetségének hiányát szorgalommal igyekszik pótolni. Harmadik éve nálunk, és eddig minden szezonban egyre többet tudott felmutatni. A special team egyik legjobb játékosa, emellett az offenseben is hasonló, de tán még jobb számokat tud felmutatni, mint pl. Royal. Jelenleg azért még nincs azon a szinten, hogy kezdő Slot Receiver legyen, de amilyen ütemben fejlődik, a következő szezon kezdetére már akár lehet is. Nem rinyál, ha nem elkapásokért kell felmennie, hanem blokkolni, azt is teljes odaadással teszi, méghozzá nagyon jól. A túlzott lelkesedés miatt sajnos kaptunk rá fontos pillanatban büntetést, de az ilyet ki lehet nőni. 18 elkapás 267 yard és 1 TD.

#84 Brandon Lloyd: 4 meccs, 19 elkapás 283 yard. Nagyon hiányoztak varázslókat megszégyenítő elkapásai, de sajnos aligha maradt volna egy ilyen játékrendszerben.


















Fullback:

A fullback feladata, hogy törje az utat az RB előtt. Nincsen fent minden playnél, csak ha a szituáció úgy hozza. Természetesen akár ő maga is megkaphatja a labdát futásra, vagy passzjátékban is használható, de a gyári útmutató szerint használata az úttörés.

#46 Spencer Larsen: A sok oldalú játékos annak idején még LBként is játszott nálunk, az utóbbi két évben azért már elsősorban csak mint FB számítunk rá. Nem tartozik a ligaelithez, de szolid, megbízható teljesítményre képes. Az utolsó meccsen szerencsésen ő is lesérült... 14 futásból 44 yardot hozott össze, ez cipelésenként 3,1-es átlag. A statisztikai halmaz számossága azonban elmarad attól, hogy következtetéseket vagy elemzéseket vonjunk le ebből, főleg, hogy amikor az FB labdát kap, a cél sokszor egyetlen yard megtétele. Futásai mellett 9 elkapása is volt 76 yardra.

Runningback:

A futójátékos nem nagy meglepetésre fut a labdával. A labdát alapesetben a QB kapja, aki ha futó play van, akkor átadja az RB-nek, aki ezután gyorsaságát és/vagy erejét kihasználva minél mélyebbre próbál jutni a LoS mögé. Amennyiben passz play lett hívva, akkor vagy mint lehetséges célpont helyezkedik, vagy az OL-nek segít be, megállítani a passrusht.

#23 Willis McGahee: A holtszezon talán legjobb játékosigazolása. A veterán RB a harmadik csapatánál lépte át az 1000 yardot. erre nagyon kevesen voltak képesek a ligában. Amikor játszott, nagyon jól játszott, s amikor hiányzott, nagyon hiányzott. A csapat motorja volt. töretlenül brusztolta a labdát az A és B gapnek, hogy alkalom nyíljon a nagyobb playekre. 7 meccsen lépte át a 100 yardot, amivel a liga egyik legjobbja volt idén. Sok ilyen játékos kéne, mint ő. 249 futás, 1199 yard 4 TD, 12 elkapás, 51 yard 1 TD.

#27 Knowshon Moreno: Nos, a DSB nagy kedvence idén se hozta azt, amit egy első körös futónak hoznia kéne, vagy amit Shanny alatt bármelyik, akár UDFA futó ne tett volna meg. Igazából a szerencsének is jócskán híján van, idén se kerülték el a sérülések, ráadásul pont akkor dőlt ki végleg, amikor kifejezetten jól kezdett játszani a KC ellen. Kérdéses meddig van jövője a csapatnál a DC-n Ballt se tudta egyértelműen maga mögé utasítani, ami a vég kezdetét jelenti. 37 futás, 179 yard 0 TD, 11 elkapás 101 yard 1 TD.

#35 Lance Ball: Tavaly nem tudtam, hogy mit lát benne a vezetőség, és idén se jöttem rá. Három futónak is meglehetősen kevés, noha az option miatt nem mutat olyan rossz számokat. Előnyként lehet megfogalmazni nála, hogy a checkdown passzoknál lehet rá számítani, bár ahhoz akkora nagy tehetség nem kell. 96 futás, 402 yard, 1TD, 16 elkapás, 148 yard, 1TD.

#37 Jeremiah Johnson: Az előszezonban nagyon biztatóan mozgott, volt jó preseason meccse is, harcban volt a keretbe kerülésért, de ha csak kevésen múlott is, nem sikerült neki. Aztán Moreno sérülésének "köszönhetően", ez mégis megadatott neki, és ha már ott volt, élt a lehetőséggel, amikor megkapta. Erre sokszor nem került ugyan sor, de azért a 14 futásból összeszorgoskodott 77 yard, az biztatóbb, mint Ball 14 legjobb futása együtt. Emellett amikor kellett, Tebow is számíthatott rá 62 könnyű yardra 7 elkapásból. Jövőre megint a keretbe kerülésért fog küzdeni, én többet látok benne, mint Ballban. Kérdés, hogy Studesville és Fox hogy van ezzel...




















Quarterback:

Az irányító. A legfontosabbnak látszó pozíció, s ebben talán van is valami. Az irányító a snap előtt olvassa az ellenfél védelmét, áthívja a playt, ha látja, hogy amit előzetesen kiokoskodtak, az nem működne ellene. Miután megkapja a labdát a centertől, vagy átadja a RB-nek, vagy valakinek, hogy fusson vele, vagy megtartja, és passzol. Vagy - bár ez más helyeken ritka - ő maga indul meg a labdával.

#8 Kyle Orton: Egy dolgot kijelenthetünk: Kyle Orton NOT NOT NOT NOT NOT gives us the best chance to win. Talán érdemtelenül sokat szidjuk. A zsebből mindenképp jobban passzol, mint Tebow, de kiélezett szituációkban semmit se ér, s számára már a red zone is az, hát még ha az eredmény is szoros. A múltheti számban kifejtettem véleményemet az eltradeeléséről, ettől itt most eltekintek. A Broncosban kifejezetten rossz szezonon van túl, 155 passzkísérletből 91 sikeres (58,7-es pontosság), 979 yard és 8 TD mellé 7 INT is társult, összességében 75,7-es rate. Ez biza, kevés...

#9 Brady Quinn: A nagyszerű Hillis + 2 pickes trade kapcsán érkező irányító egyszer se léphetett pályára két éves itteni pályafutása alatt. Nemrég ócsárolta Tebow-t és a csapatot, így aligha hosszabbítjuk meg szerződését. Senkinek se fog hiányozni, ellenben az érte adott Hillis-szel, vagy azzal a 2 pickkel, ami hiányzott a csapatépítéshez...

#15 Tim Tebow: A legvégére, hogy az egészet végig kelljen olvasni :P. Nagyon nehéz Tebow-t értékelni. A világ egyik fele Istenként tekint rá, s biztosra veszi jövendőbeli sikereit, s reflexből felháborodik, ha valaki nem tartja a világ valaha volt legjobbjának, vagy felmerül bárki más neve a helyére. A világ másik fele pedig nem hajlandó tudomásul venni sikereit, hogy ami tehetségéből hiányzik, azt karizmával pótolja, s hogy ez is sikerre vezetett, hanem egyszerűen a valaha volt legrosszabb QB-nak nevezi... Ryan Leaf és JaMarcus Russel után ez kicsit erős. Én igyekszem félretenni elfogultságomat és független analízissel értékelni. Hiányosságait unalomig ismételgettük már, de nem szabad elfelejteni, hogy amennyivel kevesebbet nyújt levegőben, annyival többet hoz a földön, keményen belemenve minden tackle-be. A szívét lelkét beleteszi a játékba, és ezért nagyon szeretjük. Visszaadta nekünk a reményt, majd be is váltotta azzal, hogy a PO-ba juttatott minket, és ott is nyert nekünk egy meccset. Noha ez nem csak az ő érdeme, hanem az egész csapaté, a védelem nélkül egy percig nem lett volna esélyünk vele, McGahee robotolása nélkül ugyanúgy kevesek lettünk volna, viszont a sorozatos utolsó negyedes fordításokhoz ő kellett. Ortonnak is megvolt az esélye, ő nem tudott élni vele, Tebow igen. Ha egyszer sikerül, az véletlen, ha kétszer sikerül, az szerencse, ha háromszor, az tehetség. A Chiefs elleni meccset leszámítva, mindegyiket hátrányból hoztuk vissza, köztük már-már epikus comeback a Dolphins, a Jets és a Bears ellen. Ezt nem lehet tőle elvenni, vagy elvitatni. Nem egyedül vitt minket a PO-ba, de az ő érdemei is elvitathatatlanok. Lehet hogy nem tud passzolni, de tud nyerni. Miután rászabtuk a Play Bookot hozta, amit elvártak tőle. A szezon végére kicsit kiismerték a játékát, így vissza is esett, ami komoly kérdőjeleket vetít elő a következő szezonra vele kapcsolatban. Rengeteget kell még fejlődnie, de eddig is nagyon sokat fejlődött. A szezont végül 7-4-es mutatóval zárta 126/271 (46,5%) 1729 yard 12 TD, 6 INT 72,9 rate passzolási statisztikával. Ennél a Playoffshoz sokkal több kell. Mind pontosság, mind yardok terén. Hogy egészen pontosan mennyivel több, az a sokkal több? 122 futásból szerzett 660 yarddal (5,4 avg) és 6 TD-vel, meg egy nagy csomó sikeres 2 pontossal, továbbá azoknak a passzolási statisztikáknak a megfelelő beosztása, illetve egy röhejesen gyenge divízió, és ott is a PO. Azért ahhoz, hogy ez jövőre is sikerüljön, egyrészt lábbal ugyanennyit kell hozni, levegőben pedig sokkal többet. Sok drop, sok drop, de sok elkaphatatlan labda is. emellett gyorsabb döntéshozatal, jobb lábmunka, profibb dobómozdulat. Ennek ellenére ezekkel a hiányosságokkal sikerült legyőzni a tavalyi döntős, idén 12-4-es mérleggel záró Pittsburgh Steelerst a PO-ban, ezzel Craig Morton, John Elway és Jake Plummer után ő lett a 4. QB a sorban, akinek sikerült PO győzelemre vezetni a csapatot. Reméljük jön a folytatás, Hajrá Broncos!

Összességében elmondható, hogy az offense pontosan annyit hozott amennyit kellett. Se többet, se kevesebbet. Amikor a védelem megteremtette nekik az esélyt, azt kihasználták és megnyerték a meccset. Hogy ez tartható-e így? Nos, nem ártana egy kicsit azért erősíteni, hogy magabiztosabban jöjjenek a sikerek. Bár én kifejezetten élvezem az ilyen kiélezett küzdelmeket, főleg amíg mi nyerünk, de ha rendszerré válik, akkor elveszti a varázsát :). Ami az erősítést illeti, az OL-re mindenképp ráférne, mind a cserékre, de ha nyílik rá alkalom a kezdőbe is. Elkapók terén se ártana egy labdabiztos célpont, de kétlem, hogy lenne bárki is, aki ide jönne. El tudnék képzelni egy futót is, aki képes lenne kicsit tehermentesíteni McGahee-t, vagy pótolni ha kidőlne az öreg. Morenot sajnos egyre kevésbé tartom alkalmasnak erre a szerepkörre. TE-eket hagynám, hagy fejlődjenek. És végül a QB poszt. Ez a legkényesebb kérdés. Tebownál van jobban passzoló irányító, de tudjuk, hogy az ő képességei nem merülnek ki ennyiben, játékának más dimenziói is vannak. Viszont mivel a stílus annyiban különbözik nehéz összehasonlítani másokkal. Én nekem személy szerint nagyon tetszett a tavalyi szereplés, ő adta vissza a hitet még Studesville alatt, úgyhogy nagyon remélem a folytatás is vele lesz. Ugyanakkor az idősebbik Manning szabadügynök lett, és noha John Elway a szezon után még úgy nyilatkozott, hogy Tebow lesz a kezdő, csak hoznak neki vetélytársat, most mégis úgy tűnik, hogy komolyan rámozdultunk a korábbi 4×-es MVP-re. Bizonyára legtöbben azt szeretnénk, ha a sikerek Tebow-val érkeznének, Elway viszont azt szeretné, ha a sikerek érkeznének. Ő ez alapján fog dönteni. Akárhogy alakuljon is, hogy egy ilyen igazolás milyen változásokat vonna maga után, arról csak ha valóban megtörténik, de akkor egy külön cikkben jelentkezünk.

Reméljük a legjobbakat, hajrá Broncos!