Denver Sports Blog

A Colorado Avalanche, a Colorado Rockies, a Denver Broncos, a Denver Nuggets és egyéb denveri csapatok friss hírei, információi magyar nyelven, egy oldalon. Áttekintő elemzésekkel, összefoglalókkal, videókkal, mindez csak a Denver Sports Blogon.

Emellett a legnépszerűbb sportágakban a coloradói egyetemi csapatok szereplésével is foglalkozunk.

Jelentkezz szerkesztőnek e-mail-en!

Kapcsolat: blog.denversports@gmail.com

Twitter

Friss topikok

Rockies: Feltámadásban bízva

2012.06.03. 15:15 - Filip89

Az alapszakasz harmadánál járva a Colorado Rockies idei menetelésével egyelőre egy cseppet sem lehetünk elégedettek, a 2012-es szezon első két hónapjának jelentős részében gyengélkedett a helyi baseball-csapat, és jelenleg is igen szerény mérleggel állunk, 22-30. Bőven lenne még hová javulni, nagyon kell reménykednünk benne, hogy időben észhez tér a gárda, ha szeretnénk emlékezetes eredményeket produkálni ebben az évadban.



























A kezdés kifejezetten középszerű volt, áprilisban kivétel nélkül csak 2-1-re végződő párharcokat játszottunk, általában egy-egy győztes series-t mindannyiszor vesztes csörte követett, vagy éppen fordítva, de a lényeg, hogy folyamatosan a .500-as határon táncoltunk, sem alá, sem fölé nem kerültünk igazán. Nem voltunk kellően kiegyensúlyozottak ahhoz, hogy winning streak-be kezdjünk, de egy-két balul elsült mérkőzés után mindig sikerült az átmeneti javítás egy győzelem képében, ugyanakkor sem a dobók, sem az ütők nem teljesítettek hibátlanul. Májusban aztán jócskán elmozdult a mérleg nyelve, méghozzá sajnos negatív irányba, sorra vesztettük el a párharcokat, nem egyszer söpréssel. A rohamos visszaesésnek köszönhetően több héten keresztül az MLB legrosszabb formájában lévő csapata voltunk, melynek köszönhetően a National League sereghajtói között találtuk magunkat. A kilátástalanságot csak a hó végére sikerült megfékezni, május legutolsó napjaiban négy meccses párharcban söpörtük az Astos-t, és öt meccses győzelmi sorozatba kerültünk hosszú-hosszú idő után először, de azóta a legutolsó meccsünket megint elvesztettük, s egyelőre nem tudni, hogy most melyik irányba fogunk tovább haladni.

A meghatározó ütőink jelentős része csendesebben teljesített eleddig a vártnál, ami az egyik fő oka lehet a szerényre sikeredett rajtnak. Az első számú klasszis Troy Tulowitzki az előidény alatti ominózus sérülése óta szinte folyamatosan bajlódik kisebb-nagyobb fizikai problémákkal, leginkább egy vissza-visszatérő húzódás gátolja őt az igazi formája elérésében, amellyel a közelmúltban DL-re is tettük, átmenetileg nélkülöznünk kell a shortstop-ot, aki egyelőre mind támadásban, mind védekezésben adós marad a tőle joggal várt szinttől. A veterán Todd Helton ugyancsak várakozáson alul kezdte az évet, még a pontok terén egész jól is áll, de tőle a .240-es hatékonyság minden körülmények között szerénynek számít, az egész csapatnak szüksége van rá, hogy Toddfather javításba kezdjen. Az új szerzemény Marco Scutaro sem szolgált rá egyelőre a töretlen bizalomra, gyengén ütött az első két hónapban, főleg a sor első-második helyén ennél sokkal komolyabb hozzájárulásra lenne szükségünk részéről, noha 2B-ként és SS-ként is elsőrangúan védekezik.

Velük ellentétben Carlos Gonzalez újra a 2010-es önmagát idézi, a közepes kezdést követően május második felében alaposan elkapta a fonalat, számolatlan ütészuhatagba és pontszórásba kezdett, jelen állás szerint 14 HR-nal és 45 RBI-val is a liga legjobbjai között tapsolhatunk neki. Végre tényleg egészséges, és újra megtalálta az ütéseit, melynek eredménye a napokban például egy négy egymást követő beállásos HR-sorozat volt két meccs alatt, ezzel MLB-rekordot állított be. A szertelen Dexter Fowler feje lágya is kezd benőni, egészen hihetetlen tőle ennyi hazafutást és folyamatos .300 körüli hatékonyságot látni, az elmúlt években korántsem ehhez szokhattunk. Már nyolc HR-nál tart, amivel túl szárnyalta a tavalyi egész éves termését, ha ilyen ütemben folytatja, akkor 2012-ben könnyen lehet, hogy többet fog lőni, mint korábban az egész karrierje alatt. Michael Cuddyer egyértelműen a csapat legnagyobb igazolása volt a télen, az egykori minnesotai klasszis Denverben is hozza magát, mit neki az AL-ből NL-be való váltás, csak püföli a felé tartó dobásokat, melynek eredménye, hogy már 18 double-nál tart, és a pontokat is ipari mennyiségben gyűjti, például két GS-t vágott ki az első két hónapban. Illetve az újonc catcher Willin Rosario is ígéretesen kezdett, eleinte csak csere volt, Hernandez sérülése miatt stabil kezdő lett, és felejthető átlaga mellett már 8 HR-nál jár a major legjobb újoncaként.

A kezdő rotáció hullámzása a másik legfőbb oka a csapat mérsékelt szereplésének, nincs olyan denveri kezdő dobó, aki háromnál több győzelemmel rendelkezne, és az egész ligát figyelembe véve a Rockies kezdőinek van a legkevesebb W-je. Ez az, ami elgondolkoztató, és mindenképpen javításért kiállt. Az opening day starter Jeremy Guthrie köszönőviszonyban sincs azzal a teljesítménnyel, amit az AL-ben megszoktunk tőle, de várható volt, hogy időt lesz, amíg át tud állni a másik ligához és a nem éppen dobóbarát Coors Field-hez. Egyelőre az 5.48-as ERA csalódást keltő, egyetlen olyan meccse se volt, amivel maradéktalanul elégedettek lennénk, talán lassan javulásba kezd. Az alapötös többi tagja közül Moyer néhány jobb meccs után teljesen becsődölt és kikerült a keretből, Chacin a hosszú ideje tartó sérülése miatt szorul határozatlan idejű pihenőre, a napokban a nyakcsigolyatörésből visszatérő Juan Nicasio-t is elvesztettük, holott ő még a jobbak közé tartozott. Két újonc fiatal is lehetőséghez jutott már néhány alkalommal Christian Friedrich öt kezdésből három győzelmet postázott, Drew Pomeranz egyelőre egy lépéssel lejjebb tart, pár start után visszaküldtük a farmba tanulni, de minden esélye megvan rá, hogy rövidesen visszakerül a csapatba. Mindezek mellett az egész csapat nagyon várja De La Rosa mielőbbi felépülését, aki több mint egy évet hagyott ki könyökszalag-szakadás miatt, egyelőre a rehabilitáció befejező szakaszában problémák merültek fel.

A bullpen-nek szokás szerint a végével lehetünk a leginkább megelégedve, Rafael Betancourt egy kivétellel minden save-jét hozta, a setupman Matt Reynolds és Matt Belisle egyaránt nagyon magabiztos szokott lenni a végjátékok túlnyomó részében, és a menet közben felkerülő Adam Ottavino-ra is lehet számítani, akár még longman-ként is. Ezt a szerepkört Josh Roenicke április óta kifogástalanul tölti be, egy-két gyengébb fellépést tekintve folyamatosan magas színvonalon játszik. A másik több inninges ember Esmil Rogers viszont idén is nagyon hullámzó, sajnos többségében vannak a gyengébb meccsei, hosszú távon nem lehet építeni a szolgálataira. Rex Brothers évkezdete sem volt a legjobb, átmenetileg a farmba is lekerült, hogy rendezze a sorokat, azóta visszatért, és remélhetőleg folytathatja a fejlődését.




















Amint már a fentiekből is kiderült, sok dologban változásnak kéne bekövetkeznie annak érdekében, hogy elindulhasson felfelé a csapat, és meg tudjuk nehezíteni a rájátszásért küzdő vetélytársak dolgát. Leginkább a két csapategységet kéne jobban összehangolni, kevés olyan meccsünk volt a szezonban, amikor a dobók és az ütők egyszerre tudtak volna jól teljesíteni: hol az egyik, hol a másik szerencsétlenkedett, ami alapjában véve lehetetlenítette el a csapat boldogulását. Ez így nem mehet tovább, ha bele akarunk szólni a Wild Card-harcba, muszáj a kezdő dobóknak és az ütőknek is javítani. Az elmúlt évekhez képest komoly furcsaság, hogy még a bullpen a legbiztosabb pontja az együttesnek, főleg hogy a SP-ek gyengélkedései miatt folyamatosan nagy terhelés alatt állnak - igaz, ez később még komolyan visszaüthet a fáradtság miatt, de egyelőre nem érheti szó a ház elejét esetükben.

Az már most elmondható, hogy örömmel tölt el a fiatalokra való jelentős támaszkodás, egyre több lehetőséghez jutnak a "saját nevelésű" tehetségek, s reményeim szerint rövidesen Friedrich és Pomeranz mindketten a rotáció tagjai lesznek, miközben a mezőnycsapatban Rosario és Pacheco pásztázza a pályát.

Jelenleg mind a divízió első helyétől, mind az NL WC-helyektől fényévékre vagyunk, jókora hátrányt kéne ledolgoznunk a hátralévő szakaszban, de még nem lehetetlen a helyzet, csupán a vereség sorozatoknak kell sürgősen véget vetni, és apró pici győzelmekkel meg kell kezdeni a felzárkózást, ha akarunk még valamit.

Nekünk pedig továbbra sem szabad feladni a reményt, a szezon két harmada még előttünk áll, és megvan az esélye, hogy a hátralévő időszak sokkal több sikert tartogat majd számunkra, mint az első két hónap.

Bízzunk a csapatban, szurkoljunk együtt, és olvassátok ezután is a DSB állandó Rockies-összefoglalóit!


A bejegyzés trackback címe:

https://denversports.blog.hu/api/trackback/id/tr934562819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tomi_Tanguay 2012.06.03. 17:35:55

egész jó lett ahhoz képest hogy te írtad:D

foppa21 2012.06.03. 20:54:07

tényleg hogyhogy a kormányzó írt személyesen?


süti beállítások módosítása