A tavalyi egyetemi szezont felelevenítő sorozatunk befejező epizódjában a legnépesebb sportprogrammal bíró Air Force Academy csapataival foglalkozunk, akik számára természetesen a 2011/12-es szemeszter is zsúfolt programot tartogatott.






















A Légierő futballcsapata iskolarekordot jelentve, zsinórban az ötödik évben kvalifikálta magát a szezon végén egy Bowl-mérkőzésre, miután 7-5-ös mérleggel teljesítették az alapszakaszt a Mountain West konferencia ötödik helyén. Calhoun mester irányítása alatt mindig megszereztük a bónuszmérkőzés jogát, és bár 2011-ben ennél is magasabbra vágytunk, sajnos a legnagyobb rangadókat kivétel nélkül elvesztettük, csak a minimális célkitűzést sikerült teljesítenünk. December 28-án aztán egy őrült meccsen főhajtásra kényszerültünk a Toledo elleni Military Bowl-on 42-41 arányban, mivel az utolsó percekben drámai körülmények közepette elszórakoztunk egy két pontos lehetőséget a fordításért. A tavalyi idény után számos futballista végezte el az akadémiát, többek között a fantasztikus képességű irányító, Tim Jefferson, akit különösen nehéz lesz pótolni, minden tekintetben kőkemény évre számíthatunk, és jelen állás szerint bravúr lenne, ha újra Bowl-meccset játszhatnánk a megerősített konferenciából, de az Air Force serege nem ismer lehetetlent.

A férfi kosárlabda csapat alapjában véve szerény reményekkel vágott neki az elmúlt esztendőnek, és sajnos nem történt meglepetés, nem sok vizet zavartunk a rendkívül erős MWC küzdelmeiben. A konferencián belül mindössze három találkozót nyertünk meg a szezonban, köztük a San Diego State elleni skalp azért hatalmas bravúr volt, de a hetedik helynél feljebb esélyünk sem lehetett kerülni. Sokszor szerencséje sem volt a mieinknek, a szezon legfontosabb időszakában nélkülöznünk kellett a legjobb ember, Michael Lyons játékát, aki később, a sérülése után sem tudott képességeihez méltóan játszani, így végképp esélyünk sem lehetett a helytállásra. A csapat magja számára a következő lesz az utolsó év az akadémián, még egyszer nekirugaszkodhatunk, hogy hátha sikerül valamivel jobb eredményt elérni, de bizonyára nem lesz egyszerű dolgunk.

A női program idénye legalább ennyire gyengén sikerült, kosarasaink mindössze egyetlen konferencia-meccset tudtak megnyerni, méghozzá az utolsót az alapszakaszban, egymást követő 14 vereség után. Mondanom sem kell, hogy a fiatal csapat sereghajtóként végzett a Mountain West-ben, és a tourney első körében kiejtették a Sólymokat. Sajnálatos módon a pofozógép szerepét kellett betöltenünk a nagyon erős konferenciában, semmi keresnivalónk nem lehetett a meccsek jelentős részén, jövőre talán többször fel tudjuk venni a kesztyűt az ellenfelekkel.























A hokicsapat hat éven belül immár az ötödik konferencia-győzelmét aratta, miután a szezon végére nagyszerű formába lendültünk, és előbb besöpörtük az első helyet az alapszakaszban, majd hibátlan teljesítménnyel az Atlantic Hockey konferencia tornáján is toronymagasan a legjobbnak bizonyultunk. Azonban 2011/12-ben sem volt szerencsénk az NCAA Tournament-en, megint rögtön az ország egyik legjobb csapatával futottunk össze, és a Boston College elleni szoros fiaskóval búcsúzni kényszerültünk a legjobb 16 között. A Falcons ismét kihozta a maximumot a szezonból, bátran állíthatjuk, hogy az elérhető legjobb eredményt megcsináltuk, nincs okunk szégyenkezni. Jövőre is legfeljebb hasonló sikerekben bízhatunk, bár a Hobey Baker-jelölt hátvéd Tim Kirby-t már nélkülöznünk kell, de még egy szép menetelés összejöhet a gárdának.

A Falcons fiatal alapokra helyezett lacrosse-programja az elmúlt esztendőben folytatta a megkezdett fejlődést, és bár a legerősebb konferenciában esélyünk sem lehetett a rájátszásba kerülni, mindenképpen elégedettek lehetünk a csapat átlagon felüli teljesítményével. Összetettben hat győzelemmel és hét vereséggel végeztünk, az ECAC-ben a hatodik helyet sikerült megkaparintani 2-5-ös mérleggel, amely mindenképpen bizakodásra adhat okot a jövőre nézve, hiszen a keretet jobbára csak sophomore és junior játékosok alkották, reményeink szerint jövő tavasszal sikerül megfejelni a tavalyi eredményeket.

A baseballcsapat is velük hasonló cipőben járt, előzetesen nem várhattunk nagy eredményeket tőlük, és az 5-19-es konferencia-mutatóval nem is végezhettünk előrébb a Mountain West utolsó helyénél. A szezont összetettben 14 győzelemmel zártuk 39 vereség mellett, akadtak szép pillanatok és emlékezetes diadalok, de sajnos a konferencia-ellenfelekkel szemben általában nem tudtuk felvenni érdemben a versenyt. Hat játékosunk volt végzős, rájuk már nem számíthatunk a folytatásban, ahol valljuk be, nagy változásoknak kellene történnie ahhoz, hogy legalább az utolsó helyről elmozdulhassunk.

Ennél valamivel több sikerélményben volt része a férfi vízilabda szakágnak, az alapszakaszt 5-7-es konferencia-mutatóval abszolváltuk úgy, hogy jobbára csak az országos ranglistán szereplő csapatoktól kaptunk ki. A hetedik helyezést pedig a WWPA konferencia-tornán sikerült megfejelnünk, és a negyeddöntős búcsút követően két szép győzelemmel az alsóházban a lehető legjobb, ötödik hellyel gazdagodtunk, a kaliforniai tourney alatt négyből három meccsen diadalmaskodtunk. Mindenképpen fejlődésen megy keresztül a program, s reményeink szerint a szeptemberben induló új idény még több Falcons-sikertől lehet majd hangos a medencében.

A női röplabdacsapat szerepléséről mindent elmond, hogy a hosszú idény alatt mindössze két győzelmet sikerült felmutatnunk, azokat is még augusztus, ill. szeptember hónapban, az utolsó két teljes hónap alatt kivétel nélkül valamennyi meccsünket elvesztettük, jelentős részüket szettnyerés nélkül. A Mountain West utolsó helyén végeztünk, a torna első körében búcsúztunk a később parádés menetelésbe kezdő állami rivális Colorado State ellen, egyszerűen ez a program nem tartozik a legjobbak közé, és egy ideig még nem is várható számottevő előrelépés.

A labdarúgócsapataink közül a férfiaké ért el több sikert, az alapszakasz alatt harmadikok lettek a konferenciában, és végül csak hosszabbításos küzdelemben vesztették el a CSU Bakersfield elleni elődöntőt. Ezzel szemben a hölgyek csapata 1-5-ös mérleggel utolsó előttiként végzett a Mountain West-ben, és nem jutottak be a rájátszásba.

Ha a futballisták nem érték volna el a Bowl-szereplést, akkor tényleg nem sok sikerélményt lehetne találni az elmúlt idényben, remélhetőleg a 2012/13-as kiírás valamivel több pozitívumot tartogat számunkra, és a népes sportprogram minél versenyképesebb tud lenni ősztől.