Természetesen szeptember elején kezdetét vette Colorado állam legerősebb egyetemi futballprogramja számára is a 2012-es tanév, ám az Air Force Falcons rajtja kissé felejthetően sikerült, a továbbiakban mindenképpen javulásra van szükség a gárdától, ha szeretnénk elérni a kitűzött célokat.






















A szezont szeptember legelső napján nyitottuk az FCS-ben sem kifejezetten erősnek tartott Idaho State ellen hazai környezetben, természetesen magasan esélyesnek számítottunk, mindenképpen könnyed ráhangolódást vártunk. A Sólymok nem is hazudtolták meg magukat, és bár az első negyedben képtelenek voltunk markáns különbséget kialakítani, azért egy ígéretes akciósorozat végén Getz 9 yardos futásával magunkhoz ragadtuk az előnyt, melyet megelőzően mindkét csapat elhibázott egy-egy FG-kísérletet. A második játszmában is uraltuk az eseményeket, a Falcons hírnevéhez méltóan, szokás szerint a földön volt kifejezetten erős, Getz rövid időn belül újabb két TD-t futott egy 63 és egy 41 yardos vágta végén, illetve a sophomore John Lee is vállalt egy beérést, miközben a vendégek hiába próbálkoztak becsülettel, kihagyták a lehetőségeiket, egyik alkalommal például az AFA 15-ös vonalánál nem tudtak megoldani egy 4th down lehetőséget. A félidő idején tehát már 28-0-ra vezettünk, és gyakorlatilag 30 perc alatt minden kérdést eldöntöttünk, a Bengals-nak minimális esélyt sem hagytunk a felzárkózásra. Ennek ellenére a vendégek nem adták könnyen az irhájukat, és a harmadik negyedben igyekeztek még menteni a menthetőt, az AFA védelem időszakos kihagyásaiból pedig profitálni tudtak, és a harmadik játékrész során két közeli pontszerzést is összehoztak, de mindkettőre tudtunk válaszolni DeWitt és Dietz újabb futott TD-inek köszönhetően. A befejező felvonás elején a harmadik touchdown-t is megszerezte az ellenfél, azonban a végeredményt a másodéves elkapó Colton Huntsman end-around futása állította be, és a Falcons 49-21-es diadalmenettel kezdte az évet. A csapat valósággal oktatófilmbe illő játékot mutatott be, kis híján 500 yardot értünk el futva, miközben az Idaho State alig 66 yardot kapart össze magának a földön. A végzős Cody Getz klasszis teljesítménnyel állt elő ezen a meccsen, az elmúlt három év alatt csak sokadik opcióként használt RB 218 yardot tepert és egymaga három beérést vállalt a csapat hét TD-je közül. A végzős irányító Connor Dietz 8/11-es hatékonysággal passzolt, akkor dobott, amikor nagyon muszáj volt, mellette viszonylag hatékonyan tudott futni, kellemes meglepetés volt a bemutatkozása kezdőként.

A második héten jóval nagyobb falat várt ránk, az aktuális országos lista 19. kiemelt pozícióját elfoglaló Michigan otthonában legfeljebb a szoros csatában reménykedhettünk. Rögtön egy ígéretes akcióval kezdtük a mérkőzést, az erős futásainkkal szépen masíroztunk előre, Herrington azonban 36 yardról mellé tűzte a mezőnygólt, balszerencsénkre a Wolverines a második play-ből azonnal TD-t ért el egy 79 yardos futásból, a könnyű vezetés helyett pár perc alatt hátrányba kerültünk. A következő labdabirtoklás alkalmával Dietz megint összekapta a társaságot, Getz futásaival gyönyörűen meneteltünk, legközelebb pedig már a FG-t sem hibáztuk el, 22 yardról illett is szépíteni. Az első negyed 7-3-as hazai vezetéssel végződött, majd a második elején mindkét csapat hamar punt-ra kényszerült, bő öt perc elteltével viszont a Michigan egy 30 yardos összjátékot követően markánssá növelte a vezetését. Szerencsére ezzel is csak átmenetileg tudták visszaverni a Légierő rohamait, hamarosan egy újabb tetszetős drive-ot vezettünk, és Getz 5 yardról bevitte az első TD-unkat, mellyel 14-10-re zárkóztunk fel a hosszú szünet idejére. A Wolverines ezzel együtt magabiztosan uralta a mérkőzést, és a második félidő megkezdését követően percek alatt újabb TD-vel stabilizálták az előnyt, de kisvártatva újra egy hosszú támadást fejeztünk be eredményesen, ismét Getz vetődött be a pontszerző területre. A menet hajrájában a hazaiak újabb pontokkal gyarapodtak, viszont sajnos a mieink nem tudtak megoldani egy 4th & goal szituációt, így 17-28-as lemaradásból vártuk a legutolsó felvonást. Ezt követően az első támadásunkból újra vissza tudtunk kapaszkodni, Cody Getz harmadszor is tiszteletét tette az end zone-ban, ráadásul a TD-t követően sikerrel hajtottuk végre a két pontos kísérletet és 25-28-ra kapaszkodtunk fel. Komoly nyomást helyeztünk a favorit Michigan-re, de sajnos nem estek kétségbe a házigazdák, és a következő akcióból sikeres mezőnygólt hajtottak végre, egyetlen TD-hátrányunk volt 8 perccel a meccs vége előtt, de hiába igyekeztünk hatalmas erőkkel, kétszer is eltékozoltunk egy-egy 4th down-t, így nem tudtunk már visszajönni a meccsbe, 31-25 arányban mi húztuk a rövidebbet. Alaposan megszorongattuk a jóval többre tartott ellenfelet, de a meglepetés végül elmaradt. Getz ismét nem szűkölködött a futott yardok és a TD-k számában sem, 130 yardot és 3 TD-t hozott össze, ezúttal csak ő volt képes bejutni a hazaiak felségterületére. Dietz ezúttal sem muzsikált rosszul, 19 kísérletből tíz talált célpontot és a csapat második legjobb futója volt. Abszolút vállalható vereséget szenvedtünk, tisztességesen küzdöttünk a meccs teljes hosszában.

Ezután következett egy hét szünet, mindössze két meccs után máris bye weekre vonulhattunk, s két papírforma eredményt követően újabb kötelező győzelemben reménykedtünk. Szeptember 22-én került sor az évad első konferencia-mérkőzésére, a Mountain West leggyengébb együttesei közé tartozó UNLV ellen még idegenben is egyértelmű favoritok voltunk. Öt perc alatt megszereztük a vezetést, szokásunkhoz híven hosszabb-rövidebb futásokkal tepertünk előre, mígnem a senior Mike DeWitt 1 yardról be nem jutott az endzone-ba. Három perccel az első negyed vége előtt kissé váratlanul kiegyenlített a Rebels, de a hátralévő időben máris válaszoltunk, s Getz tovább folytatva a parádés produkciót, 12 yardról rittyentett TD-t. A második negyed elején egy közép távoli mezőnygóllal zárkózott a UNLV, aztán Alex Means fogott egy interception-t jócskán az ellenfél térfelén, és pár play-jel később egy nem éppen megszokott név, a mindössze másodéves Broam Hart volt eredményes egy közeli futással, aki DeWitt kiválása után kapta meg a cipelések azon részét, amelyek éppen nem Getz-re estek. Ezt követően a házigazdák egy futásokra épülő, hosszú-hosszú drive-ot vezettek, melyet nem is úsztunk meg olcsón, a végén közelről értek el TD-t, mindössze 39 másodpercet hagyva az órán. Connor Dietz azonban cseppet sem volt szívbajos, először egy pazar labdával játszotta meg MacArthur-t, a célterületig hátralévő 7 yardot pedig a QB maga tette meg, így a félidő alatt 28-17-re magabiztosan vezettünk. A szünet után a Rebels kezdett támadni, de korai punt-ra ítéltettek, majd a mieink ígéretesen haladtak előre, azonban egy sikeres passz után Hendricks fumble-t csinált, és ez később a meccs fordulópontja lett. A labdaszerzést követően a UNLV egy hosszú futással a pontszerzés küszöbére került, s rövidesen be is vitték a TD-t, majd a könnyű coloradói 3rd & out-ot követően az ellenfél újra megállíthatatlan akcióba kezdett, és az újabb touchdown jóvoltából 31-28-ra fordítottak a befejező játékrész előtt. Egyre nehezebb helyzetbe kerültünk, és hamarosan újabb AFA drive ért véget Baska punt-jával, mialatt az egyre inkább vérszemet kapó Rebels egy közeli passzjátékot követően szállított TD-t, mellyel már tíz pontos hátrányba kerültünk. Egyre nehezebb volt a helyzetünk, próbáltunk mindent egy lapra feltéve támadni, és bő öt perccel a meccs vége előtt Dietz be is cipelte a labdát az end zone-ba, viszont a továbbiakban a Lázadók olyan jól ölték a játékidőt, hogy az utolsó percen belül visszakapott labdával már nem tudtunk mit kezdeni, 38-35 arányban vesztettünk. Hatalmas blamát szenvedtünk el, egy megnyert meccset szórakoztunk el a második félidőben, amennyi pozitívumot felépítettünk a Michigan ellen, éppúgy fordult most minden a visszájára. Cody Getz-et egyetlen TD-n tartottak, de a 100 yardot a harmadik meccsén is meghaladta. Dietz mindössze három sikeres átadásból volt képes 90 passzolt yardra, ismét inkább a futások terén tudott bizonyítani, két beérést vállalt, de sajnos bebizonyosodott vele kapcsolatban a legnagyobb félelmünk, mely szerint az igazán éles szituációkban képtelen vezetőszerepet betölteni, és abszolút nem tud Jefferson-hoz hasonló hatékonysággal küzdeni.



El kellett felejteni a fájdalmas vereséget, csak a javításra szabadott koncentrálni, és szeptember 29-én visszatértünk a hazai közönség elé, a Colorado State elleni állami rangadón csak a győzelem volt elfogadható, főleg a UNLV elleni sokkot követően. A Calhoun-legények korán bebizonyították, hogy rendkívül komolyan veszik a CSU elleni csörtét, és az első negyed alatt máris három TD-vel kényszerítették térdre a Fort collins-iakat. Az első beérést Lee futása jelentette, majd Dietz szokatlan módon egy hosszú passzal volt eredményes, illetve még az elkapó MacArthur is vállalkozott egy pontot érő futásra. A második játékrész első játékai alatt egy hosszú passzjáték jóvoltából szépített a Rams, de nem sokkal később a mieink visszaállították a három TD-különbséget, miután a senior elkapó Dontae Strickland vállalkozott futásra, és a 27 yardos vágta végén senki sem tudta megállítani őt. Nem sokkal a szünet előtt újra eredményes volt a CSU, de a félidő utolsó percén belül Dietz egy rövid átadással Hendricks-nek dobott TD-passzt, így a szünet alatt 35-14-gyel álltunk jobban. A folytatásban sem nagyon történt változás, gyakorlatilag az első negyedben megszerzett előnyt gond nélkül vittük végig, a harmadik játszma vége felé még mindkét oldalt született egy-egy touchdown, a Rams szépítését követően az elkapó Ty MacArthur a 34 yardos futását követően a napi második TD-jét jegyezte. A záró játékrészben nem is estek további pontok, az AFA 42-21 arányban duplázta le ellenfelét, és hódította el 2012-ben is a Ram-Falcon trófeát. Sikerült magabiztosan kijavítani az előző heti kisiklást, talán az a vereség valamilyen szinten még jót is tett a csapatnak, és komolyan megráztuk magunkat, még egyszer remélhetőleg nem engedünk hasonló fiaskót. Cody Getz először a szezonban nem szerzett TD-t egy meccsen, azonban a negyedik fellépésen még a korábbi termelését is felülmúlta, egészen 222 yardot futott, vagyis a csapat földön szerzett yardjainak majd' a felét összehozta, s mind a négy meccsén átlépte a 100-as határt, amire korábban senki sem volt képes az akadémia történetében. Connor Dietz nem sokat dobált feleslegesen, öt passzkísérletéből kettő sikerült, mindkettő TD volt 53 és 4 yard értékben.

A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. Nevada Wolf Pack 1-0 (4-1)
2. Boise State Broncos 1-0 (3-1)
3. Fresno State Bulldogs 1-0 (3-2)
4. UNLV Rebels 1-0 (1-4)
5. Air Force Falcons 1-1 (2-2)
6. Wyoming Cowboys 0-0 (1-3)
7. New Mexico Lobos 0-1 (2-3)
8. San Diego State Aztecs 0-1 (2-3)
9. Hawaii Warriors 0-1 (1-3)
10. Colorado State Rams 0-1 (1-4)

Egy nem várt fiaskó sajnos becsúszott, ami a további kilátásainkat is némileg beárnyékolja, azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy több kis csapat elleni blama nem fog beleférnie, ha Bowl-on szeretnénk játszani az év végén, a kötelezőket muszáj lesz hoznunk a hat győzelem érdekében. A közeljövőben esedékesek lesznek a Military-rangadók, és természetesen egyre jobban belemerülünk majd a konferencia-mérkőzésekbe.

A Falcons hátralévő menetrendje:

Október 6., szombat, 17:30 Air Force Falcons - Navy Midshipmen
Október 14., vasárnap, 01:00 Wyoming Cowboys - Air Force Falcons*
Október 21., vasárnap, 01:00 Air Force Falcons - New Mexico Lobos*
Október 27., szombat, 02:00 Air Force Falcons - Nevada Wolf Pack*
November 3., szombat, 18:00 Army Black Knights - Air Force Falcons
November 10., szombat, 21:30 San Diego State Aztecs - Air Force Falcons*
November 17., szombat, 03:30 Hawaii Warriors - Air Force Falcons*
November 24., szombat, 21:30 Fresno State Bulldogs - Air Force Falcons*