Az alapszakasz megosztott konferencia-győzelemét követően igencsak keserű véget ért a Denver Pioneers menetelése az egyetemi kosárlabdázók rájátszásában. John Scott legénysége ugyanis már a konferencia-torna negyeddöntőjében búcsúzott, majd a vigasztornaként számon tartott NIT második fordulója jelentette a végállomást.





















A WAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Louisiana Tech Bulldogs 16-2 (26-5)
2. Denver Pioneers 16-2 (21-8)
3. New Mexico State Aggies 14-4 (21-10)
4. Texas-Arlington Mavericks 11-7 (17-12)
5. Utah State Aggies 11-7 (21-9)
6. Idaho Vandals 7-11 (12-17)
7. Texas State Bobcats 5-13 (10-21)
8. San Jose State Spartans 3-14 (9-19)
9. UTSA Roadrunners 3-14 (8-21)
10. Seattle Redhawks 3-15 (8-21)

Március 12-től 16-ig Las Vegas-ban, az Orleans Arénában került sor a WAC Tournament-re. Az első hat helyezett negyeddöntőbeli ellenfélre várt, a torna első napján a UTSA 67-49-re diadalmaskodott a San Jose State ellen, a Texas State pedig a Seattle 68-56-os legyőzésével lépett tovább.

A konferencia második kiemelését birtokló Pioneers a negyeddöntőben az alapszakasz hetedik helyén végző Texas State Bobcats-szel találkozhatott, és természetesen egyértelmű favoritjai voltunk az összecsapásnak. A legerősebb összeállításunkban kezdtük a mérkőzést, Olson, Love, Hallam, O'Neale és Udofia alkották a denveri kezdőötöst. A start meglepeőn csapnivalóan sikerült a csapat számára, az első kosarunkra több mint öt percet kellett várni, a Texas State egy 10-0-s sorozattal indította a mérkőzést. Az álmos kezdés után lassan szedtük össze magunkat, nem igazán találtuk a játék ritmusát és a szűk tíz pontos differencia a továbbiakban is jó darabig fennállt, végül a szünet előtti percekben Udofia és O'Neale pontjaival sikerült valamelyest feljebb zárkóznunk. A félidőben mégis néhány pontos lemaradásban voltunk, az ellenfél 36-32-re vezetett nem kis meglepetésre. A pihenőt követően megint a Bobcats játszott eredményesebben, egyszerűen nem találtuk a saját játékunkat, rengeteg hiba volt a gépezetben, a rendkívül lelkes ellenfél pedig rövidesen ismét tíz pont környékére tolta a különbséget. Egyre inkább égett a talpunk alatt a talaj, és minél előbb fel kellett volna támadnunk, ha el szerettük volna kerülni a hatalmas égést, ennek érdékében a másodéves irányító Olson igyekezett a vállára venni a csapatot, de ügyes megoldásai sem hozták meg a kívánt eredményt. A befejező tíz percre fordulva is folyamatosan 6-8 pontos lépéshátrányban voltunk, de küzdöttünk becsülettel, ennek eredményeképpen lejjebb dolgoztuk a hátrányt, és 2:21-gyel a vége előtt Love ziccerével 59-58-nál először vezettünk az összecsapáson. A végjáték kiélezetten alakult, de a nagy igyekezetben rendre mi hibáztunk többet, nem tudtuk már visszaküzdeni magunkat a mérkőzésbe, így 72-68 arányú vereséget szenvedtünk. Brett Olson 19 pontot szórt négy hárompontossal együtt, mellette még a freshman Jalen Love 17 és a junior Chris Udofia 12 pontját érdemes kiemelni, illetve Hallam és O'Neale egyaránt 8-8 egységet szorgoskodtak össze. Idejekorán véget ért a konferencia-torna, az alapszakaszbeli sikeres szereplés után mindenki a WAC legjobbjai közé várta volna a csapatot, és akár az NCAA Tournament-szereplésre is lett volna esélyünk, mégis egy rossz mérkőzés minden távlati reményt szertefoszlatott.

Nem volt még vége a nagyágyúk megbotlásának, ugyanis az első kiemelt Louisiana Tech is elúszott, őket a UTSA verte 73-67-re. Közben a Texas-Arlington a Utah State, a New Mexico State pedig az Idaho legyőzésével jutott be a legjobb négy közé.

Az elődöntőben már papírforma eredmények születtek és a két előselejtezős csapat kiesett, a bennünket kiejtő Texas State menetelésének a New Mexico State vetett véget 74-65 arányban, míg a UTSA útját a Texas-Arlington elleni 53-69-es eredmény zárta le.

A finálét a tavalyi tourney-győztes New Mexico State Aggies magabiztosan nyerte a Texas-Arlington ellen 64-55-re, ezzel ők képviselhették a WAC konferencia színeit az országos tornán.














Bár a mieink az NCAA Tournament-re nem jutottak be, azért a "második vonal" számára rendezett országos tornán, a National Invitation Tournament-en (NIT) részt vehettünk, és akár szép menetelésben is bízhattunk. Az első körben március 19-én léphettünk pályára az Ohio Bobcats ellen a Magness Arénában, odahaza megint csak esélyesek voltunk, de a korai tourney-búcsú után nem igazán tudtuk, hogy mire számíthatunk az együttestől. Újra mérsékelten kezdtünk és az első tíz percben folyamatosan az ellenfél vezetett, később is szorosan alakult az eredmény, és bár egyre többször vezettünk, a szünet előtti percekben fordított a Bobcats, és a félidőben 32-30 volt az állás a vendégek javára. Eleinte a második játékrészben sem változott a helyzet, a félidő derekáig folyamatosan az Ohio járt az élen néhány ponttal, aztán a hajrában Olson-ék összekapták magukat és pontos támadójátékkal, valamint agresszív védekezéssel sikerült megfordítani és 61-57 arányban megnyerni a kiélezett találkozót. Az irányító Brett Olson 15 ponttal vezette a csapat szekerét, őt követte Chris Udofia és a csereember Cam Griffin 14-14 pontotal, míg Royce O'Neale a négy blokkolás mellé 8 pontot regisztrált.

Két nap múlva már idegenben várt ránk egy kőkemény erőpróba a Maryland Terrapins ellen. Az első játékrész alatt végig nagyon bátran és rámenősen játszottunk, folyamatosan tartottuk a lépést az esélyesebbnek tűnő házigazdákkal, sőt a félidő hajrájában a vezetést is megszereztük, 20 perc után 30-27-re mentünk. Eleinte a második felvonásban is jól tartottuk magunkra, sokáig néhány ponttal őriztük az előnyt, Olson vezetésével gyönyörűen feltartóztattuk a 'Pins-t. Tíz perccel a vége előtt is még hat ponttal vezettünk, aztán viszont egyre nagyobb nyomás nehezedett a mieinkre, a végső hajszát a házigazdák bírták jobban, a befejező hat percben mindössze négy pontot szereztünk, így a Maryland könnyedén fordított és győzött is 62-52 arányban. Chris Udofia 24 pontjával toronymagasan kiemelkedett a csapatból, közel a DU pontjainak a fele az ő nevéhez fűződött. Rajta kívül még Brett Olson szorgoskodott össze tíz pontot, míg Hallam nyolc pontot és hat lepattanót, O'Neale hét pontot és öt-öt lepattanót, ill. asszisztot termelt.

A konferencia-torna gyors kiesése miatt joggal lehet hiányérzetünk, a NIT-en viszont legalább egy meccset tudtunk nyerni, az esélyesebb Maryland elleni fiaskót nem kell szégyelni.

A húzóemberek közül Hallam nőtte ki az egyetemet, az idén megszokott keret viszont jövőre ismét vissza fog térni, hogy immár a Summit League-ben szálljon harcba a minél jobb eredményekért.