Legutóbbi öt mérkőzéséből hármat megnyert a Colorado Avalanche csapata az NHL alapszakaszának hajrájában, ezzel a denveri jégkorongozók továbbra is magabiztosan őrzik rájátszást érő pozíciójukat, amikor már csak 12 meccsünk van hátra az alapidényből.

Ezalatt a múlt hét elején 6-4-es vereséget szenvedtünk a Vancouver-től; majd javításként 3-0-ra oktattuk ki a Florida-t; aztán idegenben is sikerült győznünk, amikor 5-3-ra győztünk Dallas-ban; majd St. Louis-ban szintén 5-3-as győzelemmel zártunk; legutóbb pedig hazai környezetben 3-2-re buktunk a Calgary ellen.





















- Támadók: Az elsősoros center Stastny nagyszerű formában játszik az Olimpia óta, jóval kiegyensúlyozottabb, és többet vállal magára támadásban, ráadásul már nem csak a gólpasszokban, hanem a góllövés terén is jókorát lépett előre. Mind a kilenc eddigi márciusi meccsünkön pontszerző volt, a legutóbbi öt találkozón belül 9 pontot szedett össze, beleértve a Florida és a Dallas elleni dupláját, valamint a Blues ellen jegyzett 1+2-es estéjét. Nagyszerű ponttermelése révén már 70 pontos 70 összecsapás alatt. Stewart továbbra is hatalmas lendülettel teszi a dolgát, és éppen hat meccset számlál aktív pontszerző sorozata, miközben az elmúlt bő egy hétben két gólt lőtt, ezzel jelenleg 27 találatos az idényben a legjobb denveri hokisként. Az újonc Galiardi jobbára az ellenállhatatlan mezőnymunkájával szokott hallatni magáról, emberhátrányban változatlanul az egyik legjobbunk, de három asszisztot is összekapart mostanában, s meccsről meccsre stabil teljesítményt nyújtva már 34 pontos a szezonban. Duchene lenyűgözően teljesít, szerzi a pontokat szépen, dupla a Vancouver ellen, két assziszt a St. Louis ellen, és ami még fontosabb, hogy folyamatosan a csapat vezéregyéniségei közé tartozik, rámenős, fáradhatatlan, és hihetetlenül érett játékával. 49 pontjával változatlanul messze a legeredményesebb előséves hokis a ligában. Mellette Mueller is kivirágzott, és a nemrégiben megszerezett szélső azt követően, hogy 54 meccs alatt 17 pontot szerzett a Phoenix-ben, nálunk első nyolc találkozójáról 11 pontos. Az első hét mérkőzése mindegyikén pontszerző volt, közben a legjobb meccsét a St. Louis elleni 2+1-es teljesítményével postázta. Továbbra is nagyszerű párost alkotnak Duchene-nel, remek összjátékaik mellett végig hajtják a meccseket, és egyszerűen folyamatos életveszélyt jelentenek az ellenfél kapujára, érkezésével ráadásul a vegetáló PP-egységünket is jelentősen felturbóztuk. A megbízható duót a Blues-meccstől kezdve trióra sikerült kiterjeszteni a rutinos Hejduk visszatérésével. A cseh támadó a legutolsó három meccsünk mindegyikén betalált, így a márciusi hat pályáralépése során összesen ötször volt eredményes. Nagyszerűen felvette a ritmust, jól megérti magát a két kreatív fiatallal, azonnal alkalmazkodott a stílusukhoz, és a tőle megszokott hidegvérrel értékesíti a lehetőségeit. Megszerezte az idénybeli 20. gólját, ezzel zsinórban a tizedik idényben érte el a 20 gólos határt, amire korábban csak olyan klasszisok voltak képesek a klub történetében, mint Michel Goulet, Peter Stastny és Joe Sakic. Az elsőéves O'Reilly a 3. sor fáradhatatlan motorja a szezon teljes hosszában, hihetetlen munkabírásával és elsöprő lendületével dolgozik a letámadásban és az emberhátrányos védekezésben, időnként még pontot is szerez, jelenleg 22-nél jár. A veterán Tucker betegség miatt kihagyta a múlt heti Vancouver elleni meccset, majd az utolsó három mérkőzéséről három pontot jegyez, beleértve a dallasi 1+1-ét, amikor háromhónapos gólcsendje után talált be újra. Változatlanul elég szürke, de a palánk melletti harcokban és a fizikai attrocitásokban időnként lehet számítani rá, és hébe-hóba egy-egy pontot is hoz. A féktelen fenegyerek Hendricks nagyszerűen teljesít márciusban, brutális keménységével és kaparásával eleve a csapat hasznára van, emellett már 12 bunyónál tart éves szinten, ráadásul márciusban 9 meccs alatt öt pontot termelt alig tízperces átlagos jégidőket jegyezve. A legutóbbi időszakban lőtt egy ziccergólt, és két fontos gólpasszt is jegyzett. McLeod és Yelle egyaránt Dallas-ban az első harmadban szenvedett láb sérülést, az azt követő két meccsünket mindketten kihagyták, jelentős vérveszteséget szenvedtek el ezzel az alsó soraink a két komoly defenzív csatár elvesztésével. Svatos néhány meccsen csak tartalék volt, majd az előbbi két hokis kiválásával az utolsó két alkalommal már pályára léphetett, és nagy igyekezettel küzdött, de rettenetesen nem megy neki a góllövés, iszonyatos, hogy mennyire formán kívül van, november 25-e óta nem lőtt gólt, és azóta mindössze egyetlen pontot jegyzett, azt is február elején. Durno ugyancsak párszor kiszorult a lelátóra, de amikor játszik, akkor a megszokott munkás teljesítményét bármikor hozza, mostanában a Canucks ellen bunyózott, a Flames elleni pedig harcias találatot szerzett, Hendricks-szel együtt remek párost alkotnak változatlanul. Szintén a sérülteket helyettesítve ugrott be a nagycsapatba a Wolski-csere során Mueller mellett hozzánk kerülő Porter, aki tehetséges kétirányú csatár hírében állt, és hamar bizonyította rátermettségét, kaparós stílusa és bátor lövései kifejezetten kellemes meglepetések lehettek számunkra. A váll sérülése után formán kívüli Stoa a múlt héten lett visszaküldve a farmcsapatba, majd néhány meccs alatt újra megtalálta a góllövő ütőjét, és hamarosan visszakerült az Avs-hez, de a Flames ellen ismét csak tartalék volt.

- Hátvédek: Az utóbbi időben rendre Hannan kapta a legtöbb lehetőséget a védelemben, és a rutinos bekk a 22-23 perces szerepvállalásai során a kisebb sebességbeli hátrányosságát leszámítva nagyon masszív védőmunkára képes, bár az elmúlt öt meccséből kétszer is mínuszban zárt. Az idei szezonban a védelem meghatározó figurájává emelkedő Cumiskey számára is eddig nagyszerű a március, hiszen agyrázkódása miatti kihagyásából visszatérve nagyon magabiztos formában tevékenykedik. Sokat segít be a támadásokba, és hátul is élményszámba mennek a fontos mentései a kapu előtt, egyre kevesebb hibával játszik. A Canucks és a Stars ellen egyaránt két-két gólpasszt jegyzett, ezzel már 18 pontos, s közben +9-re emelkedett az utolsó két meccsén 23+ percet játszva. Liles a szünet alatt stabilizálta a helyzetét, és a folytatásban egyre magabiztosabban játszva harcolta vissza a helyét a top6 hátvéd között, egyre jobb kezd lenni védekezésben, az előrejátékban pedig már 28 pontot termelt. A csapatkapitány Foote a védelem igazi karmestereként stabilan végzi az elhárítást, kőkeményen osztja az ellenfeleket, s az utóbbi öt meccse mindegyikén +1-es +/-ra volt képes, remekül irányítja és óvja valóságos tyúkanyó módjára a csibéit. Quincey folytatja a szezon második felében rá jellemző visszaesését, egyre szárnyaszegettebb, nem játszik akkora odafigyeléssel és alázattal, mint korábban tette, és egyre több alkalommal maradozik ki az összeállításból is. Clark szintén gyakran volt mostanában tartalék, amikor benevezték, akkor nem vállalt sok extrát, de egy közepes átlagteljesítményt viszonylag alacsony hibaszázalékkal képes hozni, és továbbra is borzasztóan fontos blokkolásokat jegyez. Az újonc Wilson főleg a kemény ütközéseivel véteti észre magát, de ezt kevésnek ítélte tőle az edzői stáb, ezért két meccsre is kiültették őt, majd amikor visszatért, a Calgary ellen egy bunyóban fej sérülést szenvedett, egyelőre bizonytalan a közeli jövője.

- Kapusok: Anderson a volt csapata elleni tetszetős shutout-tal immár a szezonbeli hetedik hibátlan meccsét abszolválta, nála több SO-val egyedül Bryzgalov rendelkezik idén az NHL-ben. Mostanában a Vancouver ellen volt valamivel gyengébb estéje, de Dallas-ban az - idénycsúcsát beállító - 48 védéssel oroszlánrészt vállalt a sikerből, míg a Calgary ellen főleg a védekezésbeli hibáink áldozata lett. Sorozatban 23 mérkőzésen védett, amivel egy húszéves klubrekordot adott át a történelemnek, amikor a St. Louis ellen megkapta jól megérdemelt pihenőnapját. 35 győzelme és 7 SO-ja mellett 92.3 %-kal és 2.47-es GAA-vel büszkélkedhet, vitathatlanul az idei szezon egyik meghatározó kapusának számít ligaszinten. Budaj a 2010-es naptári esztendőben mindössze második alkalommal kapta meg a lehetőséget a Blues ellen beállva, miután az Avs-ben és az Olimpia alatt a válogatottban együttesen zsinórban 30 meccset ücsörgött végig a padon, ennek ellenére a kezdeti nehézségeket követően kiválóan hozta le a mérkőzést, s 36 védést mutatott be.

- Sérültek: A védelemből Salei-t továbbra is nélkülözzük törzsfájdalmai miatt, egyelőre bizonytalan a sorsa, hogy mikor láthatjuk legközelebb. A fentebb említett Wilson fej sérüléséről és gyanítható újbóli agyrázkódásáról ezidáig hivatalos jelentést nem tárt a nyilvánosság elé a klub. McLeod és Yelle láb sérülései nem tűnnek komolyabbnak, mindketten day-to-day státusszal vannak jelölve kiválásuk óta, ám azóta már két meccset kihagytak. A töltelékember Koci kéz törése után korcsolyázó edzésekkel hangol, bár nem tudom mi szüksége lenne rá a csapatnak. Az eredetileg egy-másfél hónapos kihagyással illetett Yip a tervek szerint április első felében, talán még az alapszakasz hajrájában térhet vissza. A novemberben keresztszalag-szakadást szenvedő Jones minden bizonnyal ezekben a napokban húz újra korcsolyát néhány edzés céljából, a felépülése jól halad, és ha a csapat még egy jó darabig versenyben lesz, akkor akár még idén számíthatunk a támadóra.
















Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 44-24-3, 91 pont (71 meccs)
2. Colorado Avalanche 40-24-6, 86 pont (70 meccs)
3. Calgary Flames 35-26-9, 79 pont (70 meccs)
4. Minnesota Wild 34-30-6, 74 pont (70 meccs)
5. Edmonton Oilers 21-42-7, 49 pont (70 meccs)

Pillanatnyilag ötödikek vagyunk a konferenciában, egy ponttal és egy több meccsel megelőzve a Kings-t. A Vancouver egyre biztosabb lehet a divízió behúzásában és az ezzel együtt járó kiemelésben, míg a mieinknek jelenleg 7 pont előnyük van az utolsó nem rájátszás-helyen tanyázó Calgary-hoz képest. Észak-Nyugatról a 13 pontos "előnnyel" ligautolsó Edmonton mellett pedig gyakorlatilag már a Minnesota is kiszállt a playoff-versenyből.