Magyar idő szerint csütörtökre virradóra dőlt el a 2010-es Stanley Kupa sorsa az NHL nagydöntőjének hatodik összecsapásán, ugyanis a párharcban 3-2-re vezető Chicago Blackhawks együttese hosszabbításban 4-3-ra diadalmaskodott a Philadelphia Flyers otthonában, ezzel idén a Fekete Héják serege lett a kiírás végső győztese.
A fináléba az alapszakasz nyugati második helyezettje és a keleti hetedik együttes juthatott be - főleg utóbbi - elképesztő menetelés végén. A döntő lefolyásában túl sok váratlan dolog nem történt, lévén az első öt mérkőzésen rendre a hazai pályán fellépő gárda tudott diadalmaskodni. Az első két találkozót a Szelek Városában egy-egy góllal nyerték meg a vendéglátók, majd a két philadelphiai meccsen egy hosszabbításos és egy 5-3-as sikerrel egalizált az aktuális otthoni csapat, a Flyers. Az ötödik összecsapás jelentette igazából a nagydöntő fordulópontját, amikor a pároscsata legsimább eredményét hozva 7-4-re parádéztak Toews-ék. Ezt követően pedig a Philly képtelen volt már saját közönség előtt kiharcolni az életben maradást, megszakadt a hazai győzelmek sormintája, és végül a Chicago Kane hosszabbításbeli győztes góljával elhódította idén a Stanley Kupát.
A Blackhawks története során negyedik alkalommal ülhetett fel a minap az NHL trónjára, legutóbb majd' fél évszázada, az 1960/61-es szezon végén ünnepelhettek bajnoki címet, azelőtt pedig még az NHL hőskorában, 1934-ben és 1938-ban. Nagyon kivoltak már éhezve erre a sikerre Chicago-ban, akik a 2000-es évekbeli draftokon rendkívül ütőképes fiatalos csapatot hoztak össze, mely 2010-re olyannyira beérett, hogy nem adták alább a kupagyőzelemnél sem.
A bajnok együttes a rájátszásban a főcsoport-negyeddöntőben igazán komoly ellenállásba ütközött, talán a döntőt leszámítva a Nashville tudta megszorongatni őket a legjobban, a kellemetlen stílusú divízió-ellenfelüket csupán 4-2-es összesítéssel tudták két vállra fektetni. Ezután a Vancouver elleni párharc a vártnál simább összképet mutatva szintén 4-2-vel zárult, majd a főcsoport-döntőben a nyugati alapszakasz-első, a mieinket is búcsúztató San Jose-t idegenbeli kezdésből egész egyszerűen kisöpörték 4-0-val, erődemonstrációval melegítettek a nagydöntőre.A rájátszás legértékesebb játékosa a chicagói csapatkapitány, a 22 esztendős Jonathan Toews lett, aki a playoff-ban 22 mérkőzés alatt 29 pontot (7+22) összeszorgoskodva lehetett az idei Conn Smythe-trófea büszke tulajdonosa.
Érdemes még megjegyezni, hogy az egykori Avalanche-tréner, Joel Quenneville 13 éves NHL-es vezetőedzői pályafutása során első alkalommal lehetett kupagyőztes, korábban még az 1996-os Colorado-sikerkor segédedzőként már megízlelhette a csillogást, de főedzőként most először jutott fel a csúcsra.
A denveri csapat az alapszakaszban hihetetlenül szoros mérkőzéseket játszott a bajnok Blackhawks-szal, kétszer is csak szétlövésekkel kaptunk ki tőlünk, harmadszor szintén büntetőpárbajban diadalmaskodtunk, majd április közepén, egy számunkra már tét nélküli mérkőzésen 5-2 arányban maradtunk alul velük szemben.
Az NHL 2009/10-es idénye tehát hivatalosan is lezárult, nem csak számunkra fejeződött be, hanem most már a rájátszás további része is véget ért. Még hátra van június 23-án az egyéni díjátadó gála, ahol Sacco mester és az újonc Duchene révén mi is érdekeltek leszünk, június 25-26-án pedig az idei draftra kerülhet sor a Los angeles-i Staples Center-ben, miközben természetesen az offszezonbeli tranzakciók folyamatosan zajlanak, rendszeres írásainkban pedig továbbra is igyekszünk tájékoztatni a szurkolókat a csapat körüli legfontosabb eseményekről.
