Létrejött az álomdöntő az angliai lacrosse világbajnokságon, miután a csoportgyőztes Kanada és a divízióban második Egyesült Államok klasszis csapata egyaránt fölényes győzelmet aratott az elődöntőben a másik két kiemelt riválisa felett. Így aztán a két nagycsapat sorozatban negyedszer, összesítve már hetedik alkalommal mérkőzhet meg egymással a VB döntőjében, hogy eldöntsék, 2010-ben ki üljön fel a lacrossevilág trónjára.

A csütörtöki elődöntőben az öt denveri sportolóval felálló Egyesült Államok válogatottja 20-5 csapást mért Japánra. Az amerikaiak hasonlóan a csoportkörbeli közös mérkőzéshez, ismét gőzerővel bekezdtek, s egy pillanatnyi esélyt sem adtak a Távol-keletieknek, mivel már az első negyed végén 8-1-re, a nagy szünetben pedig 14-1 arányban vezettek. A második félidő gyakorlatilag már csak formalitás és kedélyes játszogatásnak volt tekinthető, és a japánok is képesek voltak a minimális szépítésre. Eközben az Outlaws-különítményből most Drew Westervelt domborított maradandót, lévén három gólt szerzett, nála jobb az egész csapatból csak a négyszer eredményes Rabil tudott lenni, s szintén mesterhármasig jutott még Dixon is. A gólzsák Brendan Mundorf két találatot pakolt be a japánok ketrecébe, míg az ifjú pontgyáros Max Seibald sem tétlenkedett, s 1+1-et jegyezhetett fel magának az összecsapáson. Adam Fullerton kapus a második félidőben kapta meg a lehetőséget a felszabadult játékra, s eközben 6/10-es védési hatékonysággal látta el a feladatát a kissé már kényelmes védekezés ellenére. A kőkemény hátvéd Eric Martin zsinórban három kihagyott meccsét követően visszatért lábujj sérülés után, és bízunk benne, hogy a döntőben is beszállhat.

A másik elődöntőben is érvényesült a papírforma, s Kanada hasonló magabiztossággal aratott 15-6-os diadalt Ausztrália felett. Érdekes mederben folyt a mérkőzés, mert az első negyed még szoros volt (2-2), de a másodikban a juharlevelesek hat különböző játékosuk találataival 10-3-as előnyre tettek szert. A félidő után az ausztrálok megint frissek tudtak lenni, és nem engedték tovább nőni a hátrányukat, de a találkozó végére elfáradtak, s a világbajnoki címvédő kilencgólos győzelemnek örülhetett. A kanadaiak testvériesen osztozkodtak a találatokon, nem volt igazán kimagasló egyéni teljesítményük, Snider három és Duch két gólja mellett tízen is egy-egy alkalommal voltak eredményesek.



















A finálé két résztvevője a csoportkörben már találkozott egymással, s ahogyan korábbi írásunkban a Denver Sports Blogon is beszámoltunk róla, egy hihetetlenül kiélezett mérkőzésen a kanadaiak minimális különbségű, 10-9-es győzelmet értek el az USA-val szemben, így ők végezhettek a csoportelső helyén, míg az amerikaiaknak be kellett érniük a második pozícióval. Persze, ebből az eredményből butaság komoly következtetéseket levonni, hiszen különösebben komoly tétje nem volt az összecsapásnak, annál nagyobb lesz a szombati finálénak, ahol minden erejére szüksége lesz a csapatoknak, már nem tartalékolhatnak, ahogyan azt esetlegesen tették a csoportkörben.

Igazi sztárparádé várható a fináléban, hiszen a két legjobb csapat, a két leglátványosabban játszó válogatott, a két legtöbb világsztárt felvonultató együttes csaphat össze a VB-döntőben, ahogyan az az esemény rangjához is illik. Vessünk egy pillantást közelebbről is a résztvevőkre!

USA - Kanada : szemtől szemben:

Kapusok: Napjaink két legjobb field lacrosse hálóőre, az amerikai Dougherty és a kanadai C. Sanderson mérkőzhet meg egymással, utóbbi a sportág élő legendájaként valamivel nagyobb tekintélynek örvend, de az USA portása sem kis név a szakmában. A csoportmeccsen is mindketten remekeltek és a fináléban sem valószínű, hogy közöttük lesz perdöntő különbség.




Hátvédek: A két csapat védelmében igazi nehézfiúk találhatók, akik bizonyára óriási fizikai harcot fognak vívni a támadókkal, s a meccs teljes hosszában fogják sanyargatni az ellenfeleket. Fontos lehet a denveri Martin szerepe, aki már csak a jelenlétével és a vezetőszerepével is sokat jelenthet csapatának, hiánya esetén komoly hendikeppel bírna a címvédő. Azért a rutinos McClay és Driscoll sem most jöttek a falvédőről, és bármikor oda fognak vágni a kanadaiaknak, de az igazi vezérre komoly szükség van mindentől függetlenül. Eközben a bajnok csapat sztárok egész sorát vonultatja fel a védővonalban, B. Merrill, P. Merrill, B. D. Smith vagy Vinc, mind óriási, mindenre elszánt klasszisok.

Középpályások: Természetesen a gyorslábú feladók közötti küzdelem sem lesz mellékes, s a csoportmeccshez hasonlóan óriási csata várható a transition játékban, nagyon nem lesz mindegy, hogy melyik egységnek sikerül majd többször ráerőltetnie az akaratát a másikra, s esetlegesen melyik oldal hány gyors ellenakcióból tud majd gólokat szerezni. Jó jel lehet az amerikaiak számára, hogy a csapat egyik legnagyobb sztárja, Rabil a gyenge első néhány mecccset követően a Japán elleni két fontos találkozóra felszívta magát, mindkét alkalommal három-négy gólt lőtt, s a csapat élére állva már 20 pontos. Az ő vezéregyénisége és profi mentalitása óriási fegyvertény az USA számára, már ha jó napot tud kifogni szombaton. Amennyiben a bostoni hősnek nem fog annyira menni, a tehermentesítés az Outlaws-os Seibald mellett a rutinos Powell és Dixon reszortja lesz. A másik oldalon a poszt koronázott királya, a szabadtéren is piszkosul gyors Steenhuis lehet egy aduász, de ugyanúgy számíthatnak előretörésekre Hall-tól vagy az egész VB-n félelmetes formában játszó Duch-tól is.

Faceoffolók: Talán a legnagyobb fizikai harcot vívhatja egymással a két igazi gladiátor, A. Smith és Snider. A torna két legjobb faceoff-hatékonysággal rendelkező játékosa a csoportkörben nem bírt egymással, s az amerikai-kanadai rangadón végrehajtott húsz középkezdés közül tízet az egyik, tízet a másikuk szerzett meg. Hasonló gigászi csata prognosztizálható közöttük a fináléban is, bár nagy tét mellett egyértelműen a négy évvel ezelőtti VB-n MVP-nek választott kanadai lehet a favorit.

Csatárok: Nyilván a legizgalmasabb kérdés a befejezőemberek teljesítménye lehet, hogy mennyire fognak tudni érvényesülni a VB-mezőny két legjobb védelme ellen, egy dolog rommá verni Japánt vagy Németországot, s teljesen más tészta eredményesnek lenni Kanada vagy az USA ellen, pláne egy világbajnoki címről döntő összecsapáson. Kedvencünk, Mundorf a két csapat legeredményesebb játékosa volt az első hat találkozón, miután 15 gólt és 24 pontot jegyez ezidáig, de intő jel lehet felé is, hogy a korábbi meccsen a kanadaiak nagyon kikapcsolták őt. A másik denveri nagyágyú, Westervelt egy tucatnyi találatot jegyzett, de az utóbbi meccseken zseniálisan termelő Leveille, a mindig veszélyes Crotty, vagy akár Striebel befejezéseire is bátran számíthatnak. Közben a kanadaiak közül négy csatár is tíz gól felett jár, borzasztóan nehéz dolguk lesz az amerikaiaknak, ha fel akarják tartóztatni a VB címre törő Billings-t, a minden hájjal megkent Dawson-t, az egymás elleni csoportmeccs nyerőemberének bizonyuló Grant Jr-t, és az Angliában ihletett formát elkapó Small-t. Ezeket a névsorokat tekintve, hozzávéve a két védelmet, egy hajszállal talán a kanadaiak tűnnek esélyesebbnek, de egy VB-döntőn bármi megtörténhet, és ha az amerikai csatárok keményebben tudnak játszani, mint a csoportmeccsen, akkor könnyen elképzelhető, hogy az akkori minimális különbség szombaton az ő javukra fog eldőlni. Ebben nagyon fontos szerepük lesz a denveri legényeknek is.

A korábbi egymás elleni VB-döntők eredményei:

1978: Kanada - Egyesült Államok 17-16 - hosszabbítás után (Stockport, Anglia)
1986: Egyesült Államok - Kanada 18-9 (Toronto, Kanada)
1990: Egyesült Államok - Kanada 19-15 (Perth, Ausztrália)
1998: Egyesült Államok - Kanada 15-14 - kétszeri hosszabbítás után (Baltimore, Egyesült Államok)
2002: Egyesült Államok - Kanada 18-15 (Perth, Ausztrália)
2006: Kanada - Egyesült Államok 15-10 (London, Kanada)

Az eddigi tíz világbajnokságból nyolcat az amerikaiak, kettőt a kanadaiak nyertek meg, beleértve a négy évvel ezelőtti juharleveles sikert saját hazájukban. Hogy mi lesz a forgatókönyv 2010-ben? Minden kiderül, vagy mindenki derül? Egy biztos, szombat délután 5-től minden denveri sportrajongónak kötelessége teljes erőbedobással szurkolni az amerikai válogatott sikeréért, hogy városunk öt büszke sportolója aranyéremmel a nyakában térhessen haza a VB döntő után.

A szombati játéknap programja:

5. helyért, 11:00 : Anglia - Németország
3. helyért, 14:00 : Japán - Ausztrália
DÖNTŐ, 17:00 : KANADA - EGYESÜLT ÁLLAMOK

A 2006-os VB-döntő összefoglalója: