A hétfői napon kiderülhet, hogy kit választanak meg az újságírók a National League legértékesebb játékosának (MVP) a 2010-es baseball szezont követően. A legnagyobb favoritok között tarthatjuk számon a Colorado Rockies ifjú rakétáját is, így időszerűnek láttuk, ha blogunk hasábjain belül foglalkozunk egy kicsit külön ezzel a díjjal.


Először is a legfontosabb, hogy az MVP elismerést az MLB két "konferenciájában" külön-külön osztják ki, miután az Amerikai Baseball Szakírók Szövetségének (BBWAA) tagjai (- amely az összes csapat városából két-két képviselőt jelent), már a rájátszás alatt leadták a voksaikat, ám az eredményt csak a World Series után, idén konkrétan november 22-én és 23-án közlik. A szavazásban résztvevők egy-egy tízes listát nevezhetnek meg az általuk vélt sorrendben, s ez alapján a helyezések szerint a játékosok pontokat kapnak, így alakulhat ki a végső sorrend. 1931 óta a BBWAA voksai határozzák meg a baseball liga legértékesebb játékosának kilétét. Ezalatt természetesen a New York Yankees adta a legtöbb MVP-győztest, szám szerint huszonkettőt, a St. Louis Cardinals pedig kereken húszat. A győztesek posztját tekintve jókora túlsúlyban vannak az ütők, hiszen ezidáig mindössze 23 dobót kiáltottak ki nyertesnek, már közel húsz éve egyet sem. A legtöbb elismerést Barry Bonds gyűjtötte be, hét diadala közül ráadásul 2001 és 2004 között sorozatban négyet regisztrált az egykori Pirates-, és Giants-klasszis, rajta kívül még további tíz háromszoros, és tizenhét darab kétszeres bajnokot különböztethetünk meg. A közel nyolcvan esztendeje íródó MVP-történelem alatt mindössze egyetlen alkalommal fordult elő holtversenyen az élen, amikor 1979-ben a NL-versenyt ketten azonos pontszámmal nyerték meg. A denveri egyesület ezidáig csupán egyetlen győztest adott az MVP-kiírásokra, s 1997-ben Larry Walker végzett a National League tetején, egyébként több alkalommal is bár komoly esélyeink voltak, Helton és Holliday sem tudott nyerni a maga nagy évében, legutoljára az outfielder-ünk 2007-ben a második pozícióban zárta a voksolást.

Az idei megmérettetésen Carlos Gonzalez sikeréért szoríthatunk, de hasonlóan az elmúlt évekhez, a Rockies-os favorit aligha szólhat bele a nagyok dolgába, így tulajdonképpen a fiatal külsősnek legfeljebb a harmadik helyre lehet esélye a médiaképviselők választásán, annak ellenére, hogy néhány héttel ezelőtt az MLB-játékosok voksai alapján már egyöntetűen megválasztották őt a szezon legjobbjának.

De lássuk, kik nyerhetnek a 2010-es NL MVP választáson!

Albert Pujols (St. Louis Cardinals, First baseman): 42 HR, 118 RBI, .312 AVG
A legnagyobb favorit talán ebben az évben is az élő legenda Albert Pujols lehet, aki már háromszoros MVP-győztesnek mondhatja magát, és az elmúlt két esztendő sikere után most a triplázásra készül. A klasszis ütő ennek ellenére a maga szintjéhez képest semmiképpen sem zárt kiemelkedő évet, minden jelentős kategóriában az eddigi karrierátlaga alatt végzett. Például a 2005-ös MVP sikere évében .330-as átlagot jegyzett, 2008-ban .357-tel emelkedett ki a mezőnyből, míg a tavalyi győzelmet 47 hazafutással és 135 pontot érő megmozdulással tette megkérdőjelezhetetlenné. Valamennyi eddigi MVP-évben tehát jobb számokra volt képes, mint a 2010-es esztendő során, ráadásul most a rájátszásba sem jutottak be, és bár 2008-ban ennek dacára győzött, nem biztos, hogy mindez 2010-ben is beleférhet. Ez persze nem jelenti azt, hogy idén sokkal kevesebb esélye lenne nyerni, hiszen a riválisok így sem tudták nagyon letaszítani őt, a HR-ok és az RBI-ok terén egyenesen a NL legjobbja lett, viszont némi meglepetésre az ütőátlagban mindössze a hatodik helyen végzett. Azonban esetében nem szabad megfeledkezni arról a kultuszról, amit az elmúlt években kialakított, így bizonyára a kissé visszafogottabb teljesítménye ellenére is szép számmal fogja begyűjteni az első és második helyes voksokat az elvakult újságíróktól, amelyek által jó esélye lehet a végső győzelemre. Meg merem kockáztatni, hogy szerintem még így is ő számít a legnagyobb favoritnak, s már csak a triplázás érdekében is esélyes, hogy meg fogják segíteni őt a voksolásra jogosultak.

Joey Votto (Cincinnati Reds, First baseman): 37 HR, 113 RBI, .324 AVG
Nagyszerű szezont zárt a Reds-t 15 év kihagyás után újra rájátszáshoz segítő Joey Votto a cincinnati-i klub élén, remek teljesítménye révén pedig jogosan kaptak szárnyra olyan hangok, mely szerint Joey V letaszíthatja Albert Herceget a trónjáról. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a korábban már nyilvánosságra hozott eredmények fényében kétkedve tekinthetünk Votto MVP-esélyei felé, mivel mind a Gold Glove-, mind pedig a Silver Slugger-versenyben alul maradt a 1B poszton Pujols-szal szemben. Ugyanakkor arra is lehet következtetni, hogy a szavazók igazságosan kívánják felosztani a díjakat a favoritok között, és ha Pujols vihette e két elismerést, akkor az MVP-t megkaphatja Votto, hogy ő se maradjon üres kézzel. De ebbe a lélektani kérdésekbe inkább ne menjünk bele... Sokkal inkább reálisan szólhat Votto mellett, hogy a Reds éppen a Cards-szal szemben söpörte be a NL Central divíziót, több hihetetlen parázs csatát is megnyerve a nagy ellenféllel, Pujols-ékkal szemben. Viszont a három kiemelt ütőstatisztika közül egyiket sem nyerte meg, a HR-okban, az RBI-okban és az átlagban is csupán az élmezőnyben végzett, és azért ez mindent egybevetve súlyos tényező ellene, még úgyis, hogy a bázisra kerülési hatékonyságban és az ütések általi bázisszerzés hatékonyságban egyaránt a liga élén zárt. Ellentétben Pujols-szal azonban vitathatatlanul karrierje legjobb szezonját futotta, harmadik teljes idényében jelentősen túlszárnyalta az elmúlt két évbeli termését. Ha másért nem, legalább ezért igazságosabb lenne az ő győzelme Pujols-szal szemben, a saját mércéjével nézve többet tett érte, de attól tartok, hogy az amerikai tollforgatók nem ilyen felfogás szerint vélekednek. 

Carlos Gonzalez (Colorado Rockies, Outfielder): 34 HR, 117 RBI, .336 AVG
Egyfajta sötét lóként szólhat bele a páros versenyfutásba az egyébként is "Little Pony" becenévre hallgató venezuelai bombázó, Carlos Gonzalez. A Rockies csiszolódó gyémántja 2010-ben gyakorlatilag az első kezdő szezonjában kiharcolta, hogy MVP-esélyesként emlegessék őt, miután az egész évadot félelmetes formában döngette végig. A fiatal outfielder nem sokkal az alapszakasz vége előtt még a legesélyesebb volt a Triple Crown-ra, végül csak az átlagban tudta elhódítani az első helyet - ott viszont elég masszívan verte mindkét riválisát; a pontszerzésekben Pujols mindössze egyetlen darabbal utasította maga mögé; míg a hazafutások számában igencsak megrekedt az utolsó néhány hétben, amikor egy kellemetlen csuklógyulladás hátráltatta, így be kellett érnie 34-gyel. Abban biztosak lehetünk, hogy a Sziklás-hegység minden baseball-rajongója hűen bízik CarGo sikerében, de alighanem a felületes újságírók többségének magamellé állításához kevés volt a pompás bemutatkozó év, hiszen vele ellentétben Pujols - de még Votto is - bőven letett már dolgokat az asztalra, s az év legértékesebb játékosának járó elismerést nem nagyon szokta holmi zöldfülű azonnal elnyerni. Jól emlékezhetünk rá, hogy Gonzalez még az All-Star gálán sem lehetett ott, júliusban még mindenki annyira ismeretlennek tartotta őt, és bár ez később nevetségessé vált, egy MVP-versenyben szintén kevésbé lehetnek vérmesek a reményeink. A lelkes ellenzők gyakorta szeretnek előjönni Denver tengerszint feletti magasságának következményeivel, amely kétségtelenül az ütőknek kedvez, és jól látható, hogy CarGo statisztikái hazai pályán mennyivel jobbak, mint idegenben - például a 34 HR közül 26-ot a Coors Field-en lőtt, és az átlaga is .091 ponttal magasabb a honi környezetben, mint azon kívül. Bár kétlem, hogy a felületes firkászok döntését ez befolyásolná, Pujols sokkal inkább a nagyobb hírnév, Votto pedig a komolyabb csapatteljesítmény miatt lehet esélyesebb vele szemben. És még ha csak harmadik is lesz, akkor sem lenne semmi okunk a szégyenkezésre, hiszen CarGo előtt még rengeteg nagyszerű év állhat, 2010 csupán a kezdet volt, és már ebben a szezonban sikerült elhódítania a Gold Glove-ot és a Silver Sluggert, emellett pedig még az MVP-"bronzérem" is szépen csillogna.

Futottak még:

Az első három helyezett gyakorlatilag borítékolható, legfeljebb a köztük való sorrend lehet kérdéses. Azt már jóval nehezebb megjósolni, hogy mely játékosok érhetnek még oda mögéjük a további helyezésekre. Először is alighanem számolni kell a friss Cy Young-győztes dobóval, Roy Halladay-jel, aki a NL legjobb dobójátékosaként bizonyára ott lehet az élmezőnyben. Rajta kívül a Padres-szal a rájátszásról egy hajszállal lemaradó hadvezér, Adrian Gonzalez szintén szóba kerülhet; de számolni kell a Marlins-szel remek évet futó Dan Uggla-val; vagy éppen a Braves-szel a playoff-ban is feltünő Martin Prado-val. Sőt, még egy denveri játékos egészen nyugodtan bekerülhet a legjobbak közé, ugyanis Troy Tulowitzki még a közel két hónapos kihagyása dacára is jónéhány ütő kategóriában a legjobbak között végzett, s a liga legjobb defenzív és offenzív shorstop-jaként egyértelműen meg kell említeni az ötödik-tizedik hely lehetséges várományosai között.

Hamarosan kiderül, hogy mennyire sikerült azonosulnom a BBWAA szakijainak gondolkodásmódjával, ugyanis magyar idő szerint hétfő este, 20 órakor nyilvánosságra hozzák az idei NL MVP-választás végeredményét.