Az öt mérkőzéses hazai sorozat után az elmúlt héten idegenben túrázott a Denver Nuggets csapata. A keleti parton tett látogatásunk alatt megütköztünk a Bobcats, a Celtics, a Raptors és a Knicks gárdáival. Következzen ennek a négy mérkőzésnek a rövid összefoglalója és elemzése.






















Egy hete a Charlotte Bobcats ellen kezdtük meg az idegenbeli sorozatot. Karl egy győzelemre volt az 1000. sikerétől, sokan úgy gondoltuk, hogy ezen a mérkőzésen beállíthatja ezt a mérföldkövet a mester. Szorosan alakult a mérkőzés az első negyedben, majd a másodikban elhúztak a hazaiak, vezettek már 10 ponttal is, a félidőre öt pontra sikerült feljönni. A harmadik negyed küzdelmesen alakult, és egyenlítettünk a záró játékrész előtt. Az utolsó negyedben sem tudtuk átvenni az irányítást, a Bobcatsnél volt az előny és inkább ők uralták a mérkőzést. A végjátékra így is sikerült szoros állással fordulni, de az utolsó percekben nem jöttek be a húzásaink, csak hármasból és büntetőből voltunk eredményesek, így képtelenek voltunk megfordítani a meccset, 100:98-ra kikaptunk ezen az estén. Megérdemelt volt a Cats győzelme, helyenként szürkének és ötlettelennek éreztem a csapatot. Védekezésben is voltak hiányosságok, a hármasok ellen nagyon tessék-lássék módon védekeztünk, kaptunk is belőle bőven Jacksontól. Szokásunkhoz hűen a festéket sem védtük valami acélosan, jócskán felülmúlt minket az ellenfél a palánkok alatt, lepattanókban és pontokban is alulmaradtunk. Akadt azért egy-két jó teljesítmény nálunk, elsősorban Billupsot emelném ki, 25 ponttal és 5 gólpasszal a csapat legeredményesebbje volt. Anthony 22 ponttal és 7 lepattanóval zárta a meccset, a padról JR volt a legjobb, 14 pontig jutott, de ami fontosabb, mindezt jó dobószázalékkal érte el. Bosszantó volt ez a vereség, mert egy kicsit jobb játékot nyújtva simán behúzható lett volna a győzelem, így azonban Karlnak várnia kellett a történelmi sikerre.

Másnap sokkal komolyabb próbatétel előtt állta a csapat, a keleti konferencia éllovasával, a Boston Celtics-szel mérkőztünk. Anthony térdproblémái miatt nem tudta vállalni a játékot, ezzel még tovább romlottak az egyébként sem rózsás kilátások, helyette Forbes kezdett a hármas poszton. A meccs elején nagyon bekezdett a Celtics, már az első negyedben húsz ponthoz közelített a különbség a felek közt. A második negyedben sikerült tisztességesebb játékot produkálni, és megállítani a Bostont, vissza is zárkóztunk, még egy pontra is feljöttünk, de fordítani nem sikerült. A jó második negyednek köszönhetően legalább némiképpen nyitott maradt a meccs a második félidőre. A harmadik negyedben megint távolabb kerültünk az ellenféltől, gyengén ment a támadójáték, kevés pontot szereztünk ebben a felvonásban. A finisnek így komoly hátránnyal vágtunk neki, az utolsó negyedben sem találtuk meg a játékunkat, főleg eleinte volt gyenge a csapat teljesítménye, ennek következtében el is szálltak a remények arra nézve, hogy legalább egy szoros meccset játszunk. Végül is nagyon simán kikaptunk, 105:89 arányban. Kulcsfontosságú volt ezen a meccsen, hogy egyszerűen tehetetlenek voltunk Shaq és Garnett ellen a festékben, amikor közel kerültek a játékosaink a Boston magasaihoz nem mertek rájuk menni, inkább elhamarkodott és pontatlan dobásokkal próbálkoztak, ezen sokat segíthetett volna, ha Melo játszik. Nené elveszett KG és O’Neal mellett, ezért is inkább távolról próbálkoztunk pontokat szerezni. Smithnek kedvezett ez a helyzet, nem játszott rosszul, 16 pontot szerzett és továbbra is egész elfogadható százalékkal lőtt. A csapat legjobbja Lawson volt, sebességben még Rondot is többször megverte, és szép kosarakat szerzett betörések után, az egyetlen volt a csapatból, aki meg tudta bontani a hazaiak védelmét a palánk alatt, 26 ponttal és 7 assziszttal zárt az estén. Kár, hogy ezen a meccsen csak egy fellángolásra futotta a csapattól, Meloval talán más lett volna a mérkőzés képe, ráadásul Billups is szokatlanul gyengén játszott, ezt már nem bírtuk el, de Bostonban kikapni, nem szégyen, ennyi volt a csapatban aznap.

Két nap múlva Toronto volt a következő állomás, itt már nyerni kellett, egyrészt, mert Karl már nagyon várta az ezrediket, másrészt mert három vereség zsinórban kicsit már sok lett volna. Anthony a bostoni után, ezt a meccset is kihagyta, megint Forbes kezdett a helyén. Jobban kezdtük ezt a találkozót, mint az előző kettőt, nagyjából kontroll alatt tartottuk a meccset, a védekezésre nem fordítottunk sok energiát, inkább megpróbáltuk túldobni a Raptorst. Ennek a játékfelfogásnak köszönhetően egy látványos és szórakoztató meccs jött össze, a félidőben 74:65-re vezettünk. A legjobban talán a harmadik negyedben játszottunk, már bőven tíz pont fölötti előnyünk is volt, a záró játékrész vége felé elkezdtünk kiengedni, egy kicsit feljebb jöttek a hazaiak, de Karl történelmi sikere nem forgott veszélyben. Végül 123:116-ra győztünk, ezzel George Karl az NBA történetének hetedik edzője lett, aki elérte az ezer győzelmet, ezúton is gratulálunk neki! Ezúttal több jó teljesítmény is volt a csapatban, Billups a bostoni gyenge játéka után, most szépen odatette magát, 21 ponttal és 8 gólpasszal a csapat egyik legjobbja volt. Nené-nek sokkal több helye volt, meg is látszott a játékán 26 pontot és 6 lepattanót ért el, a kezdőből még Forbes volt jobb, 15 ponttal és 6 lepattanóval. A csapat legeredményesebb játékosa a cserepadról beszállva Harrington volt, 31 ponttal és 6 lepattanóval járult hozzá a történelmi sikerhez. Nagyon jól dobtunk ezen a meccsen, 46%-al dobtuk a hárompontosokat, és csaknem 90%-os hatékonysággal büntetőztünk.



















A túra utolsó meccsére Anthony kedvenc csapata, a NY Knicks ellen került sor. Nem kezdük túl jól a találkozót, az első negyed végére 10 pont körüli hátrányban voltunk, nagyjából maradt ez a különbség a második negyed közepéig, ekkor kezdtünk meg felzárkózni, és a félidőre már csak egy pont volt a hátrányunk. A folytatásban szorosan alakult az állás, majd a harmadik negyed végén ismét kezdett ellépni a Knicks, az utolsó negyedben nagy munkával ledolgoztuk a hátrányunkat, így a végjáték komoly izgalmakat tartogatott. A lefújás előtt 40 másodperccel egyenlő volt az állás, majd egy Knicks-hármas után, Anthony ellen ítéltek egy kamu támadó faultot, így 15 másodperccel a vége előtt öt pontos hátrányba kerültünk, innen már nem volt visszaút, végül 129:125-re elveszítettük a mérkőzést. Nagyon hasonlónak érzem ezt, és a Bobcats elleni meccsünket, mind a kettő nyerhető lett volna, ha csak egy kicsit jobb játékot hozunk a végjátékokban. A kezdőcsapatból Anthony és Nené játszottak jól, a többiek erősen felejthető produkcióval rukkoltak elő. Melo odatette magát, 31 ponttal az egész mezőny legjobb pontszerzője lett és még 13 lepattanót is szerzett. Nené is nagyon hasznos volt támadásban, 26 ponttal segítette a csapatot, de Stoudemire-rel nem igazán tudott mit kezdeni, nagyon élt mellette a Knicks ásza. Billups rövid időn belül második nagyon gyenge meccsét játszotta, elképzelhető, hogy kezd kijönni rajta a fáradtság a nyári világbajnokság miatt, ha Ő jobban játszik vasárnap, valószínű, hogy megnyerjük ezt a meccset. A cserék közül Harrington nyújtotta a legjobb teljesítményt, 19 pontot szerzett volt kenyéradója ellen. Lawson a bostoni remeklése után, most ismét jól játszott, 18 pontot szerzett, és végre elfogadhatóan dobta büntetőket.

Nem sok siker termett ezen a túrán, Karl ezredik győzelmén kívül nincs is minek örülni. Ami különösen bosszantó az egészben, hogy érzésem szerint simán zárhattuk volna a múlt hetet 3-1-el, ehelyett 1-3 lett a vége. A jövőben sokkal jobban oda kellene tenni magukat a játékosoknak, akkor is, ha idegenben van a csapat, több győzelmet kell szereznünk vendégként, ha versenyben akarunk maradni a divízión belül. A túra másik tanulsága, ami már idén nem először fordul elő, hogy nem vesszük komolyan a kisebb csapatok elleni meccseket, ilyen volt a Bobcats elleni meccsünk is. Ezeken feltétlenül javítani kell a folytatásban. 

A közeljövő mérkőzései:

Szerda, 03:00 Orlando Magic @ Denver Nuggets
Péntek, 04:30 San Antonio Spurs @ Denver Nuggets
Vasárnap, 03:00 Minnesota Timberwolves @ Denver Nuggets

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Utah Jazz 18-8 (26 meccs)
2. Oklahoma City 17-8 (25 meccs)
3. Denver Nuggets 14-9 (23 meccs)
4. Portland TrailBlazers 12-13 (24 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 6-18 (24 meccs)