Az óév utolsó és az újév első mérkőzésein a Colorado Avalanche csapata némileg kilábalt a hullámvölgyből, de továbbra sincsenek tökéletes formában a denveri hokisok, a legutóbbi négy találkozóból csak kettőt nyertünk meg, azokat is hosszabbításban, közben pedig két divízióellenféltől szenvedtünk vereséget. December 30-án Edmonton-ban 4-3-as szétlövéses győzelmet arattunk; majd 2011-re hajnalodva Calgary-ban 3-2 arányban maradtunk alul; visszatérve a hazai közönség elé 2-1-es vereség következett a Vancouver-től; legutoljára pedig hosszabbításban 4-3-ra vertük a Buffalo-t.




















- Az első sorunkban Stastny változatlanul kissé magára hagyatva érezheti magát, de az erőfeszítéseire továbbra sem panaszkodhatunk, az edmontoni villámrajtból például egy találattal és egy előkészítéssel vette ki a részét, a Canucks elleni fontos szépítő góljával pedig kereken a 300. pontját szerezte meg NHL-es karrierje alatt. Szerencsétlen módon a Buffalo ellen viszont már nem léphetett pályára egy influenzás megbetegedés miatt, de bizonyára pár nap alatt újra erőre fog tudni kapni. Jones rendszeresen megkapta a 17-18 perces jégidőket a legfelső sorokban, mégis rendszeresen csak kihagyott helyzetekig jutott, ám végre kedden megtörte a gólcsendjét, amikor a Buffalo ellen a hosszabbításos győztes találatot szerezte a ráadás utolsó percében. Ezzel már 13 gólos a szezonban, de az utolsó 15 mérkőzésen belül mindössze második alkalommal tudott eredményes lenni, talán ezzel a találattal újra megindíthatja az utóbbi időben igencsak elapadó góltermelését. Galiardi a négy meccs alatt jónéhány szerepkörben megfordult, gyakorlatilag hosszabb-rövidebb időt szinte minden sorban eltöltött, ráadásul a szokásos balszélső helyét Stastny kiválása után a Sabres ellen a centerposztra váltotta. Eközben a legjobb mérkőzését Edmonton-ban produkálta, amikor két pont került a neve mellé, így három ponttal tudta le a magunk mögött hagyott időszakot, mivel a Buffalo ellen még egy félelmetes előreíveléses gólpasszt regisztrált. Remekül elkapta a fonalat a visszatérése után, és minden meccsen kifejezetten hasznosan tudja segíteni a csapat játékát, akár védekezésről, akár támadásról is legyen éppen szó.

- Az utóbbi időben egyértelműen a második számú sorunk lépett szintet, és rájuk lehet leginkább számítani az aktív támadójátékban és a góllövésben. A játékmester Duchene azóta is valamennyi meccsen pontszerző volt, így már öt mérkőzéses aktív sorozatnál tart, három gól nélküli - csak asszisztos - meccset követően pedig legutóbb a Sabres ellen egy rettentő fontos egyenlítő találat fűződött a nevéhez. Egyre érettebb játékra képes, mostanában talán kevésbé művel látványos dolgokat támadásban, de rendkívül kiegyensúlyozott, intelligens összképet mutat a teljesítménye, a bulizásban is egyre megbízhatóbb, szép lassan abszolút a csapat elsőszámú emberévé cseperedik. Mellesleg 40 meccs után is tartja pont/meccs mérlegét 16+24-es produkciója révén. Fleischmann végképp beilleszkedett a csapatba, és most már elmozdíthatatlan a másodéves center mellől, igazán tempós játékra képes mellette, nagyon jól érzik egymás társaságát, így ő is sok pontot szerezhetett. 2010 végén még mindkét albertai összecsapáson betalált, különösen az Edmonton ellen ütött egy szép gólt, míg a Sabres elleni találkozón a hajrábeli két gólunknál fontos előkészítő szereppel állt elő. Jelenleg az első 16 denveri találkozójáról 16 pontot regisztrál. Rutinos honfitársa, Hejduk is kiveszi a részét a támadásainkból, ennek ellenére az utóbbi időben mindössze egy assziszt került fel a neve mellé, a kapu előtt annyira nem tud könyörtelen lenni a visszatérése óta, de a hajtással nála sincsen probléma. Viszont az Edmonton elleni büntetőpárbaj alkalmával ő hajtotta végre az egyetlen sikeres kísérletet, mellyel megnyertük a mérkőzést. Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy az utóbbi két meccsen ugyanannyi kiállítást szedett össze, mint az első 31 meccsén együttesen, és így tart 12 percnél, miközben 33 meccs után 33 pontosnak mondhatja magát.

- Az igazi munkás harmadik trióból Winnik elképesztő munkabírással emelkedett ki mostanában, hiszen az egész csapat egyik legjobbjának nevezhettük őt a december végi-január eleji időszakban. Elévülhetetlen érdemeket szerzett belőle, hogy 19/20-as hatékonysággal védekeztük ki az emberhátrányainkat ezen négy találkozó alatt, mindannyiszor rengeteg lehetőséget kapott PK-ban, és ott nagyszerű munkát végzett. S mi több, a Calgary ellen még emberhátrányos gólt is szerzett, a Sabres kárára pedig asszisztos volt egy újabb SHG-nál, mely mérkőzésen korábban egy nagyszerű lövésből mattolta Miller kapust. A legutóbbi három meccsen fáradhatatlan teljesítményt nyújtott, óriási robotálást láthattunk tőle, nem csak védekezésben volt kiváló, de előrefelé is életveszélyesen akciózott, három pontot, és összesen 12 kapura lövést termelt. O'Reilly a sor centereként ellenállhatatlanul dolgozik a védekezésben, a letámadásokban ugyancsak igyekszik odatenni magát, és PK-ban is Winnik állandó bajtársa, aki emberhátrányos gólt szerzett a Buffalo ellen, a szezonbeli első, karrierje harmadik SHG-ját meglőve ezzel. Mellettük általában Porter jutott szóhoz egyenlő létszámban, és a tékozló fiú azóta is csak mezőnybeli harcos játékig és kihagyott helyzetekig jutott, a legutolsó három meccsen pedig mindannyiszor negatív +/- mutatóval zárt, továbbra is kissé szélsőséges pontja a csapatnak.






















- A többiek közül Dupuis egy kellemetlen sérülést szenvedett az Oilers ellen, és a legelső csere után be kellett fejeznie a meccset, de másnap már újra a csapat rendelkezésére tudott állni. Különösen a két hazai találkozón tudta aktivázálni magát az 5-7 perces szerepvállalása közben, ugyanis ezeken a meccseken egyaránt két-két lövésig jutott, és keményen küzdött a palánkok közelében. Mauldin az utóbbi időben egyre kevesebb lehetőséget kapott, szinte alig öt perceket játszhat meccsenként, ennyi idő alatt nem is tudott sokat hozzátenni a játékhoz, de a Calgary elleni -2-jére még annyira se lehet büszke. Yip néhányszor tartalék volt mostanában, majd visszatért, és az utóbbi három pályára lépése mindegyikét negatív tartományban zárta, ő is keveset tud hozzátenni a meccsekhez, pedig a góllövő sorokban is szóhoz jutott mostanában. Koci szerencsére az utóbbi négyből három alkalommal is tartalék volt, mindössze az Oilers ellen kapott két és fél minutumot, de nem tudott nagyobb bajt okozni.

- Továbbra is a védelem a csapat leggyengébb pontja, bár az utóbbi találkozókon már kétségtelenül előrelépést lehetett tapasztalni a hátsó alakzat teljesítményében, még mindig várnánk a további fejlődésre. Az elmúlt meccsek legjobbja is kétségtelenül a másodéves Wilson volt a bekkek közül, aki folytatta stabil teljesítményét a sorozatos húsz perc feletti jégidők közben, meggyőzően takarított a saját kapunk előterében, kemény ütközésekre vállalkozott, és tőle kissé szokatlan módon még két asszisztot is feljegyezhetett. Liles sorozatban a legtöbb időt kapja a hátvédek közül, de az utóbbi időben nem tudja annyira hatékonyan tenni a dolgát, mint a szezon korábbi periódusaiban, ennek ellenére nem teljesít rosszul, elöl és hátul is vannak hasznos megoldásai, ugyanakkor hibák is egyre többször kísérik a játékát, de megalkuvást nem tűrően harcol. O'Byrne rendszeresen képes a kőkemény játékra, a saját kapuja előterében ügyesen tevékenykedik, de időnként túl könnyelműen bánik a koronggal a védekező harmadban, és az utóbbi időben a felesleges kiállításainak a száma is felszökött, például az utolsó öt meccs mindegyikén járt a büntetőpadon. Az újonc Shattenkirk mostanában valamivel kevesebb vállalkozó szellemmel játszik, ennek eredményeképpen immár nyolc mérkőzés óta nem került pont a neve mellé, de a mezőnyben általában biztos lábakon áll, és hátul is viszonylag eredményesen takarít, egyértelműen a defenzív feladataira fókuszál. A nagyöreg Foote valamelyest stabilizálta magát az elmúlt hetekben, és a plusz/mínusz mutatóját is javítani tudta a legutóbbi két idegenbeli meccsen, de egyre többször játsszák át, és nem tud mit tenni, így kénytelenek vagyunk kevesebb jégidőt biztosítani a számára. Változatlanul Hunwick tekinthető a leggyengébb láncszemnek, a kanadai meccseken sok hibával játszott, de a legutolsó két találkozón már némi fejlődést tapasztalhattunk a játékában, talán kezdi elkapni a mieink ritmusát, s egyre ígéretesebben dolgozott mindkét irányba. Ettől függetlenül az eddigi 17 meccsén mindössze két gólpassz és -6 került a neve mellé nálunk, ami rettentő szerény teljesítményre vall. Holos újra sorozatban öt meccsen át tartalék volt, mígnem a Buffalo ellen hét hátvédet vetettünk be, így ő is megkapta a játékengedélyt, de kevesebb, mint 8 percet tölthetett a jégen az edzői stáb döntése értelmében, továbbra is mellőzzük, anélkül, hogy igazán megmutathatta volna, hogy mit tud.




















- Anderson négy napon belül három mérkőzésen állt a kapuban, és Edmonton-ban a szezonbeli 11. alkalommal volt képes győzelemre vezetni a csapatot, majd az azt követő két meccsen fejet kellett hajtania az ellenfelek előtt, és míg a Canucks ellen képes volt 27 védésre, addig a Flames-től három gólt kapott és csak 87 %-kal zárt. Így bár tartja magát éppencsak 90 %-os hatékonyságnál, változatlanul elmarad a tavaly megszokott átlagfeletti produkciójától. A legutolsó meccsünket már Budaj kapta, és a szlovák portás 37 hárítással vette ki a részét a Buffalo elleni hosszabbításos sikerből, kiemelkedően jó produkciót nyújtott, és még az idei első gólpasszát is elérte. Ismét bebizonyította, hogy érdemes belátható időnként neki is lehetőséget adni, hiszen lehet számítani rá.

- Sérültek: McLeod az utóbbi nyolc meccsből hetet kihagyott nem szűnő lágyékproblémája miatt, így változatlanul harcképtelen, és amíg nem múlnak a fájdalmai, biztosan nem kezdhet el újra tréningezni. Az agyrázkódásból felépülő Cumiskey és a kéztörés után lévő Stewart egyaránt közeleg a visszatéréshez, mindketten rövidesen újra teljes edzéseket végezhetnek, és akár már a hét második felében ismét számításba vehetőek lesznek. Mueller az egész évben agyrázkódással gyötrődik, javulásról azóta sem értesülhettünk, de egyre többet mutatkozik a csapat körül, ami talán egyfajta pozitív jelre utalhat. Ezen kívül Quincey szezonja pedig már korábban befejeződött egy váll műtétet követően.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 25-8-5, 55 pont (38 meccs)
2. Colorado Avalanche 21-14-5, 47 pont (40 meccs)
3. Minnesota Wild 19-15-5, 43 pont (39 meccs)
4. Calgary Flames 18-19-3, 39 pont (40 meccs)
5. Edmonton Oilers 12-19-7, 31 pont (38 meccs)

A Canucks félelmetes sorozata tovább folytatódott, és már egy hónapja nem találtak legyőzőre, így már nem csak a divíziót, de a konferenciát is vezetik. A mieink jelenleg az ötödik helyet foglalják el a főcsoportban, de a rájátszásharcban mindössze két ponttal állunk jobban az aktuális kilencediknél. A riválisok közül a Minnesota kezd egyre inkább felzárkózni, a két kanadai csapat változatlanul csak sereghajtó Nyugaton.

A következő mérkőzéseink:

Péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Szombat, 21:00: Colorado Avalanche - New York Islanders
Jövő kedd, 03:30: Colorado Avalanche - Detroit Red Wings
Jövő csütörtök, 02:30: Chicago Blackhawks - Colorado Avalanche
Jövő szombat, 02:00: Minnesota Wild - Colorado Avalanche

Még három meccsünk van a jelenlegi hazai sorozatból, illene további győzelmeket szereznünk, hogy helyre rázódjunk az utóbbi idők pofonjai után, és tartsuk magunkat a rájátszást érő pozícióban, mert már az alapszakasz feléhez közeledünk.