Közel két héttel Foresz írása után sem történt érdemi előrelépés Carmelo Anthony ügyében, a Denverből távozni szándékozó kosaras még mindig a Nuggets-t erősíti. Körülötte továbbra is csak feltételezésekről, és nem konkrétumokról beszélhetünk. Illetve, egy valami kézzel fogható mégis történt azóta, elüldöztünk egy potenciális vásárlót. Erről, és egyéb gondolatokról elmélkednék a most következő bejegyzésben.



Emlékezhettek rá, legutóbb még arról számoltunk be, hogy a New Jersey Nets igazán komoly vételi szándékát fejezte ki irányunkba, hiszen több első körös pick-et, a rendkívül tehetséges erőcsatár Derrick Favors-t, a fiatal irányító Devin Harris-t, illetve a triplagyáros kiscsatár Anthony Morrow-t bocsátották volna rendelkezésünkre Melo-ért és Billups-ért cserébe egy három csapatot megmozgató trade keretein belül a Detroit Pistons-szal együttműködve. Azonban addig tétováztunk, amíg semmi nem lett az üzletből, még a tökéletesnél is jobb cserét szerettünk volna tető alá hozni, majd a további eredménytelen huzavona után a NJ tulajdonosa, Mikhail Prokhorov besokallt, és hivatalosan is elállt Anthony megszerzésének szándékától, mivel a denveri kiskirálylány addig kötötte az ebet a karóhoz, hogy azt is benyögte, kizárólag a New York Knicks együttesével szeretné meghosszabbítani az év végén lejáró szerződését.

Ezzel a kijelentéssel a saját jelenlegi kenyéradóját nagyon nehéz helyzetbe hozta, hiszen gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy bárki más, aki meg akarja szerezni őt, az kizárólag csak az idei szezon végeztéig bérelheti a jogait, utána a player option-ját érvényesítve kilépne a szabadügynök-piacra, hogy a nyáron szeretett klubjához menjen, s aláírjon a Nagy Almába. Ezt pedig érthető okokból nem sok együttes vállalná be, és ha mégis, akkor is természetesen legfeljebb csak jócskán áron alul lennének hajlandóak cserélni velünk, tudva a biztosra vehető pár hónapos lízingről - nagyot romlott tehát az esélyünk a normális cserére. Gyakorlatilag egyetlen választási lehetőségünk maradt (leszámítva a hónapok óta eredménytelen maradásra bírást, amivel már naív dolog lenne próbálkozni, és én személy szerint már semmiképp sem könyörögnék érte), hogy megpróbálunk megállapodni a NY-iakkal egy mindkét csapat számára előnyös csereüzletben. Csakhogy mivel a Knicks maradt az egyetlen reális vevője Melo-nak, tudják, hogy nyeregben vannak, így ők sem hajlandóak mélyen a zsebükbe nyúlni érte, legutóbb például egy olyan csomagot ajánlottak, amit a GM Masai Ujiri szinte gondolkodás nélkül utasított el. Ez az ajánlat egy 2011-es első körös draftjogot, az ifjú bedobó Landry Fields-et, és a lejáró szerződésű harmadéves SF Wilson Chandler-t tartalmazta, ezek szerint azonban a denveri stáb ennél mindenképpen ütősebb ellenértékeket várna Melo-ért.

Na, de mégis kitől, és miért várunk többet?... A Knicks lenne az egyetlen csapat, ahova Melo hosszabb távra menni szeretne, azonban nekik sem sürgős a megszerzése, nem égetően fontos, hogy már az idei szezon közben lecsapjanak rá, abszolút ráér nekik, hogy ha nem most, trade útján szerzik meg, akkor majd nyáron a piacról nevetve aláíratják, ezen a részükről nem sok múlna. Így teljesen érthető a szempontjukból, hogy sokkal attraktívabb csomagot nem fognak bemondani érte, mint az imént említett ajánlatuk volt, ellentétben a Nets-cel, akik tényleg mindent, és még annál is többet megadtak volna a céltudatos orosz milliárdos vezérletével. Ám ahogy korábban is gondoltunk rá, könnyen lehet, hogy Ujiri a Nets-t csak egyfajta csalinak használta, mert tudta, hogy Melo úgyse szeretne odamenni, de amíg Prokhorov nyíltan ilyen komoly csomagokat ajánlgatott be, joggal bízhattunk benne, hogy a tényleges vásárlóerővel (értsd: Melo aláírna hozzájuk) rendelkező Knicks-ből nagyobb értéket tudunk kisajtolni. Azonban a Nets-faktor immár rombadőlt, úgy tűnik, felfedtük a lapjainkat, és a döntés már sokkal inkább a Knicks kezében van, ebben a helyzetben alighanem már ők diktálnak, és nem mi.

Véleményem szerint a jelenlegi helyzetben már az lenne a legokosabb megoldás, ha megvárnánk a február 24-én esedékes trade deadline-t megelőző utolsó napokat, és akkor végleg kiderülne, hogy mely kluboknak mennyire komoly vételi szándékuk lenne Melo iránt. A vezetőség mostani magatartását nézve, alighanem valóban erre játszunk, hogy csak a határidő előtti utolsó napokban, akár az utolsó pillanatokban szülessen végleges döntés, addig pedig megvárjuk a piac esetleges alakulását. Elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik akár csak az idei rájátszás-menetelésre is bevállalnánk Melo-t, így lehet a Knicks-ből is nagyobb értéket tudnánk kierőszakolni, és valamilyen szinten még menteni tudnánk a menthetőt.
 

Egyelőre minden nagyon képlékeny, ám sajnos, az biztos, hogy nem nagyon maradt más lehetőségünk, mint várni és reménykedni, hogy érkezik megfelelő ajánlat, és nem ingyen kell távoznia a szezon végeztével a franchise egykori arcának. Számtalanszor elmondtuk már, hogy mennyire komoly negatív, évekre meghatározó hatással bírna a csapat számára, ha Melo brutálisan értéken alul vagy egyenesen ingyen távozna, nem ecsetelném újból. Reménykedjünk benne, hogy nem így fog történni...

Mindeközben a Denverben már egyre inkább nem kívánt egyénné váló Anthony továbbra is rettenetesen hullámzóan játszik, a pályán mutatott teljesítményén nagyon gyakran érezhető a nemtörődömsége, és hogy valójában már fél lábbal nem is csapat játékosa. Szinte csak fellángolásai vannak egy-egy negyed vagy félidő erejéig, amikor eszébe jut, hogy játszania kéne, egyébként jobbára inkább csak árt a csapatnak, mintsem használni tudna. Rettentő lehangoló mindezt megélnünk, hogy az éveken át bálványozott hősünk így elhidegült a csapattól, és távozásának folyamata már régóta visszafordíthatatlan, ráadásul lehet még azért is vért kell izzadnunk, hogy egyáltalán kapjunk érte valami használható alamizsnát.

Meglehetősen borús viharfelhők gyülekeznek a Sziklás-hegység felett, és ki tudja mikor törheti át újra a nap e sötétséget... Hacsak Ujiri nem hajt végre valami földöntúli csodát, akkor alighanem itt már nem az a kérdés, hogy jól jöjjünk ki Melo elcseréléséből, hanem mindössze annyi, hogy kevésbé járjunk rosszul a hamarosan megkötendő üzlettel.

Szerencsére azért nem minden kosarasunk gondolkodik Anthony-val azonos felfogásban, pedig Nené is vele hasonló cipőben jár, az évad végén lejár a szerződése és a játékos opciójától függ, hogy szeretne-e maradni a csapatnál. Nos, a brazil center néhány nappal ezelőtt igencsak egyértelműen leszögezte, hogyan képzeli el karrierje folytatását: "Miért ne lennék biztos a maradásomban? Itt akarok játszani, a Nuggets-ban. Imádom a várost, imádom a közönséget, mintha csak egy nagy család lennénk. Az ügynökömet arra kértem, azt nézze, ami a legjobb nekem, de én is tudom, hogy Denvernél jobb helyet el se tudnék képzelni a sportolásra. Ha rajtam múlik, innen szeretnék visszavonulni."

Egy hónapon belül bizonyára már végleg pont kerülhet a nyár eleje óta húzódó kriminális szappanopera végére, és hamarosan sokkal okosabbak lehetünk, most már tényleg nem sokat kell kibírnunk, hogy megtudjuk hogyan végződik ez a kényes ügy... Addig is próbáljunk meg szurkolni a csapatnak, ugyanúgy élvezni a meccseket, mert egyesek elkurvulása ellenére igenis vannak még olyan játékosok a Nuggets-ben, akik mellett bármikor, teljes mellszélességgel büszkén kiállhatunk!