Az elmúlt napokban a Denver Nuggets a Keleti parton túrázott. Kemény ellenfelekkel csapott össze Karl gárdája, hiszen a Hawks, a Magic és a Heat voltak a vetélytársaink. Innen hazatérve megkezdtünk egy négy mérkőzésből álló hazai szériát, ennek első, Raptors elleni mérkőzéséről is olvashattok az alábbi összefoglalóban.






















Jó formában érkezett a csapat az Atlanta Hawks elleni összecsapásra, ám ennek ellenére nehéz mérkőzésre lehetett számítani. A találkozó első perceiben jól játszottunk, gyorsan sikerült is elhúzni hat ponttal, de az Atlanta hamar észbe kapott és felzárkózott. Innentől kezdve elég szorosan alakult a mérkőzés. A második negyed elején a Hawks fordított és sikerült egy kicsit leszakítaniuk is minket, de köszönhetően Nené és Lawson remek játékának, még ebben a negyedben visszavettük a vezetést. A harmadik negyedben egy kicsit még sikerült is növelni az előnyünket, ekkor már volt, hogy tíz ponttal is vezettünk. A magabiztosnak tűnő vezetés ellenére, nem nyugodhattunk meg a záró játékrész előtt. A negyedik felvonásban a hazaiak mindent megtettek, hogy egyenlítsenek, eleinte közelebb is lopakodtak. A hajrában aztán előlépett JR Smith, aki a kegyetlen hárompontosaival alaposan megtépázta a Hawks esélyeit. Mellette még Nené és Afflalo voltak kimagaslóak az utolsó negyedben. A nagyszerűre sikerült hajrának köszönhetően végül elég simán, 102:87-re győztünk Atlantában. Ismét a nagyszerű csapatmunka eredményezte a sikert, Nené, Afflalo, Lawson, Chandler és Smith is jól teljesítettek. A legeredményesebb a brazil center volt, 20 pontja mellé még 4 blokkot is elkönyvelhetett ezen a találkozón. Lawson egy pont híján dupla-duplával zárta a mérkőzést, a 10 assziszt így is nagyon szép. Ami neki nem sikerült, az összejött Chandlernek, Ő elérte a dupla-duplát, méghozzá 14 ponttal és 10 lepattanóval. Afflalo 15 pontot szerzett és hozta a tőle megszokott rendkívüli hatékonyságot. A meccset talán JR döntötte el, a negyedik negyedbeli produkciójával, ezért nálam Ő volt a mérkőzés legjobbja, 15 pontot szerzett.

Kemény mérkőzés várt ránk Orlandóban a Magic ellen. Az esélyeinket növelte, hogy Gallinari visszatérhetett a csapatba, de Karl egyelőre csak a padon szorított neki helyet. A mérkőzés az elejétől fogva nagyon kemény csatát hozott, az első negyedben fej-fej mellett haladtak a csapatok. A nyitó játékrész végén, majd a második elején sikerült hat ponttal ellépnünk, ez az előny ezen a mérkőzésen már komolynak számított. A félidőig már nem tudtuk megőrizni a fórunkat, a Magic fordított, így ők mehettek öt pontos előnnyel a pihenőre. A folytatásban sem változott a mérkőzés képe, továbbra is nagyon szoros maradt az állás, három-négy pont volt a legnagyobb különbség és többnyire mi voltunk hátrányban. A negyedik negyed utolsó két percében dőlt el csak a mérkőzés, ekkor Chandler hármasával két pontra sikerült felzárkóznunk. Miután az ellenfélnél Howard, majd Bass is elhibázta egy-egy büntetőt, megnyílt a lehetőség, hogy egyenlítsünk. Nené és Gallinari keze nem remegett meg a büntetővonalon állva, így a vége előtt öt másodperccel, az olasz büntetőinek köszönhetően 82-82-nél kiegyenlítettünk. Alig több mint öt másodperce maradt a Magicnek, hogy elkerülje a hosszabbítást, Nelson hozta fel a labdát, vele szemben Lawson védekezett. A hazaiak irányítója nem passzolta le a labdát, nem is próbált betörni, abban bízva, hogy a bírók majdcsak befújnak egy faultot, hanem inkább úgy döntött hogy jó messziről, Lawsonnal az arcában ráemeli a triplát, ami bánatunkra a gyűrűben kötött ki. Ez volt a mérkőzés utolsó mozzanata, a Magic ezzel a bravúros dobással 85:82-re megnyerte a mérkőzést. Kemény küzdelmes meccs volt, sajnos Howarddal nem tudtunk mit kezdeni, 18 lepattanó, 16 pont és 5 blokk volt a mérlege a meccs végén. A negyedik negyed derekán, pont a hajrá előtt, JR Smith kiszállt a mérkőzésből, majd a legvégén még Felton is sérülést szenvedett. Ezek sem a mi javunkra szóltak. A csapatból Chandler volt a legjobb pontszerző, 20 ponttal zárt. Nenének egyetlen lepattanó hiányzott a 14 pontja mellé, hogy dupla-duplát érjen el, de Howard mellett nem lehetett könnyű dolga. Mindenképpen pozitívra sikerült Gallinari visszatérése, jól játszott, sok faultot harcolt ki, összesen 17 pontig és 6 lepattanóig jutott. Úgy érzem, ha valakinek még egy kicsit jobban megy a játék, vagy Smith a hajrában pályára lép és szerez pár bravúros kosarat, akkor talán nyerhettünk is volna. Összességében tisztesen helyt állt a csapat, és ez a vereség mindenképpen vállalható.

A három meccses keleti túra utolsó állomása Miamiban volt. Orlando után ismét nehéz mérkőzés várt a Nuggetsra. A hazai csapat mindjárt a mérkőzés legelején elhúzott, egy tíz pontos rohammal nyitották a mérkőzést Wade-ék. Később a különbség még tovább nőtt, de a negyed végére sikerült tíz ponton belülire ledolgozni a hátrányt. A második negyedben két pontra is megközelítettük a vendéglátókat, de egyenlíteni nem tudtunk, a szünetig pedig visszaállt, a magabiztos 8-9 pontos vezetésük. A pihenő után egy kicsit az öltözőben ragadtunk, a Heat ebben az időszakban még továbbnövelte az előnyét, ami ekkor már bőven tíz pont felett is volt. A negyed végére Gallinari és Smith remeklésének köszönhetően sikerült közelebb zárkózni, némi reményt hagyva az utolsó játékrész előtt. A záró negyed elején még közelebb kerültünk, négy pontra is feljöttünk. A hajrát azonban jobban bírta a Heat, így ezúttal, a nagy igyekezet csak a tisztes vereségre volt elég. A végeredmény 103:98-as vereség lett. Még Orlandóban elveszítettük Feltont, majd e mérkőzés elején Afflalo is megsérült, ez egy kicsit felboríthatta a Karl által megálmodott taktikát. A sérülések miatt, Lawson kénytelen volt csaknem a teljes mérkőzést a pályán tölteni, a nagy terhelés ellenére szépen helytállt a fiatal irányító. A kezdőcsapatunk nem remekelt a meccsen, elképzelhető, hogy fáradtak voltak a Magic elleni nagy csatát követően. A padunk annál inkább tündökölt, különösen Gallinari és Smith voltak elemükben. Az olasz kiscsatár 23 pontot szerzett, JR még rajta is túltett, Ő 27 pontot szorgoskodott össze. Ketten 50 pontot szereztek a padról beszállva, ami nagyon komoly teljesítmény.























A túra végeztével a csapat visszatért Denverbe, ahol a Toronto Raptors gárdáját fogadtuk elsőként. Afflalo sérülés miatt hiányzott a mérkőzésről, ezért Karl kénytelen volt átszervezni a csapatot, Gallinari és Chandler is kezdőbe került, mellettük még Nené, Martin és Lawson voltak az első ötös tagjai. A mérkőzést jól kezdte a vendég csapat, eleinte úgy tűnt, akár szorosan is alakulhat a találkozó. Az első negyed végére aztán megráztuk magunkat és 13 ponttal elhúztunk az ellenféltől. A második negyedben még tovább nőtt az előnyünk és kezdett egyre inkább egyesélyessé válni a találkozó. A különbség már a harminc pontos határhoz is közelített, a félidőig 72 pontot szereztünk, a Raptors 44-ével szemben. Óriási fordulatnak kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy egyáltalán izgalmas legyen ez a találkozó. A harmadik negyedben viszont nem változott a játék, így az utolsó játékrészt már tetemes előny birtokában várhattuk. A záró negyedben szinte csak a cserék léptek pályára, a győzelmünk egy percig sem forgott veszélyben. Végül  a szezon egyik legkönnyebb mérkőzésén 123:90-re diadalmaskodott a csapat. Sok jó teljesítmény volt a csapatban. A legeredményesebb játékosunk Lawson volt, a maga 23 pontjával, e mellé még 8 asszisztot is kiosztott. Kezdőből még Nené játéka volt kiemelkedő, 18 ponttal és 7 lepattanóval. A cserepadunk sok lehetőséghez jutott ezen a meccsen. Harrington végre hasznos tagja volt a csapatnak, 15 pont mellé még 6 lepattanót és 6 gólpasszt is szerzett. A másik meglepetés Forbes volt, majd' 18 percet töltött a pályán, ez idő alatt 14 pontra volt képes. Afflalo sérülése ellenére Smith a padon kezdte a találkozót és ezúttal is bizonyította, hogy ez a neki való pozíció. Remekül játszott, 13 pontot, 10 lepattanót és 8 gólpasszt hozott össze ezen a találkozón, nem sokon múlott, hogy tripla-duplával zárja a találkozót.

Úgy gondolom, elégedettek lehettünk a csapattal ezen a négy mérkőzésen. A Keleti kiruccanás alkalmával elszenvedett két vereség bőven a vállalható kategóriába sorolandó. A Hawks legyőzése nem lepett meg, elnézve a mostani formájukat, Orlandóban és Miamiban nyerni viszont a bravúr lett volna. Most egy négy meccses hazai szériában van a csapat, ennek volt az első meccse a Raptors elleni találkozó. Holnap hajnalban a Spurs érkezik a Pepsi Centerbe, illene már visszavágni a korábbi botrányos mérkőzések után, aki teheti keljen fel és szurkoljon a csapat sikeréért!

A közeljövő programja:

Csütörtök, 03:30 San Antonio Spurs @ Denver Nuggets
Szombat, 02:00 Washington Wizards @ Denver Nuggets
Jövő csütörtök, 03:00 Sacramento Kings @ Denver Nuggets
Jövő szombat, 04:00 Denver Nuggets @ Sacramento Kings

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 45-24 (69 meccs)
2. Denver Nuggets 42-29 (71 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 41-30 (71 meccs)
4. Utah Jazz 36-35 (71 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-54 (71 meccs)