Bár továbbra is a sereghajtók között tanyázunk, végre a Colorado Avalanche csapata képes volt kisebb sikereket elérni, és több hónap után először tudtunk nyerni újra két egymást követő meccset. Igaz, az utolsó három mérkőzésünket egyaránt újra elvesztettük, de legalább többször újra meccsben voltunk, és szoros eredményeket értünk el nálunk jóval erősebb képességű csapatok ellen.

Múlt szerdára virradóra hazai környezetben büntetőkkel 5-4-re múltuk felül a Columbus csapatát; két nappal később nagy csatában 4-3-ra veszítettünk a Toronto ellen idehaza; majd egy két meccses kaliforniai túrán vettünk részt, ahol a szombaton délutáni első összecsapást 4-1 arányban buktuk a Los Angeles ellen, majd a hétfői játéknapon az Anaheim-től szenvedtünk 5-4-es vereséget egy kiélezett összecsapáson.





















- A góllövő sorainkat tekintve Duchene továbbra is a csapatot vállára véve szárnyal, és az utóbbi időben is jónéhány pontot szorgoskodott össze, így az utolsó nyolc fellépéséről hét meccsen a pontszerzők között volt, közben egy hat meccses pontsorozattal új egyéni csúcsot állított fel. Az elmúlt időszakban is folytatódott az elképesztő gólgyártása, és a Blue Jackets elleni dupláját követően betalált a Leafs és a Ducks ellen is, ezzel már 27 gólnál és 61 pontnál tart, mindkét kategóriában magabiztos listavezető a csapaton belül. Elképesztő lendülettel, felszabadultan játszik, ilyen tét nélküli körülmények között is már csak miatta is érdemes nézni a meccseinket, mert ebben a formában napról napra különleges élményt jelent a játéka. Stastny is lassan kezd újratöltődni az elmúlt időszak hanyatlását követően, és az utóbbi négy meccsen két asszisztot regisztrált, míg a Ducks elleni mérkőzés utolsó percében egy szépítő gólt is összekapart, ezzel három hét után tudott újra eredményes lenni. A csapat legjobban fizetett játékosaként gyakran kell szembenéznie kritikákkal, mióta egyre több hullámvölgy jellemzi teljesítményét, de ő is pontosan tisztában van vele, hogy többet kell nyújtania, és az elmúlt héten már ismét egyre több erőfeszítést láthattunk tőle, remélhetőleg ifjú centertársához hasonlóan, sikerülhet kellemes szájízzel befejeznie az évadot. Az elmúlt időszak főszereplője kétségtelenül Hejduk volt, ugyanis a veterán hokis a Columbus ellen visszatért néhány meccses kihagyásából, és lejátszotta 900. mérkőzését az Avalanche színeiben, ezzel a klub denveri történetének első játékosa lett, aki képes volt erre a mérföldkőre. A cseh bár a CBJ ellen mérsékelten játszott, a végén a mennybe ment, miután a szétlövésben győztes gólt szállított. Az utolsó két találkozón újra elkapta a ritmust, és mindkét kaliforniai fellépésén öt-öt kapura lövést vállalt, miközben a Kings elleni egyetlen gólunkat szerezte, mellyel végre elérte a huszadik gólját, amelyet zsinórban a 11. szezonban tudhatott le, ezzel megdöntötte a legendás Joe Sakic csodálatos klubrekordját. Két nappal később, a Ducks ellen három gólpasszt osztott, nagyszerű formát kapott el a finisre. Jones komoly visszesésben volt az elmúlt időszakban, sorban hét meccsen játszott le gól, és ötöt pont nélkül, mire az Anaheim ellen újra a régi fényében tündökölve, veszélyesen játszott, és egy kiugrást követően elsüllyesztette a szezonbeli 25. találatát, így bár elvesztette vezetést a házi góllövőlistán, még neki is van esélye a 30-as határ elérésére. Az újonc Olver a Blue Jackets elleni találkozón újabb két fontos asszisztot jegyzett, hozzájárulva Duchene termékenységéhez, utána viszont a Toronto ellen Komisarek már az első percekben levadászta őt egy kíméletlen ütközéssel, így fejsérüléssel kivált, és a következő meccset is kihagyta, de szerencsére nem lett komolyabb baja, így a Ducks ellen már visszatérhetett, bár Sacco mester csak a negyedik sorba nevezte őt, ahol képtelen volt maradandót alkotni. Winnik stabil helyet harcolt ki magának a második sorban, miután az elmúlt hetekben magára talált, és újra az év első felében megszokott hasznos, kemény mezőnyjátékát láthatjuk tőle. Ebben a hónapban már három találatot szerzett, köztük a Blue Jackets elleni fontos gólját, melyet négy másodperccel a rendes játékidő vége előtt szerzett, és mentette hosszabbításra az adott meccset. Az utolsó öt mérkőzésből négyszer feliratkozott a pontszerzők közé, és a Ducks ellen kifejezetten nagy erőket mozgosítva, hét kapura lövést eresztett meg. O'Reilly is egyre gyakrabban felkerült az első két sorba, miután vagy a szélen kapott lehetőséget Duchene/Stastny mellett, vagy a két topcenter éppen egy sorba került, lehetőséget teremtve neki a több jégidőre. Az ifjú tehetség pedig él is az alkalommal, és továbbra is bizonyítja, hogy bármikor lehet rá számítani, a masszív defenzív munkáját a góllövő sorokban még hasznos támadóprodukcióval is képes megfejelni, ráadásul az elmúlt négy meccsen belül háromszor köszönt be, míg az utóbbi 11 találkozón hat gólt szorgoskodott össze, ezzel már 11 gólos az idényben.






















- A másodéves Stoa a 2-3. sor között ingázott az utolsó néhány meccsen, és bár kevés lehetőséget kapott, azért rendre nagy lendülettel igyekezett helyzeteket teremteni magának, túl sok vízet mégsem zavart, két előkészítésével megszerezte az első asszisztjait az idei szezonban a két gólja mellé. Porter újra kissé elszürkült, most éppen egy gyengébb periódust él át, s egyetlen gólt sem szerzett a legutóbbi négy találkozón, rendre az alsóbb sorokban szeli a jeget, de a 13-15 perces játékideje alatt a letámadásban nyújtott rámenős teljesítményén kívül másra képtelen volt. McClement végre megszerezte első pontját a csapat színeiben a Leafs ellen kiosztott emberhátrányos gólpassza formájában, de betalálni továbbra sem tudott, mindössze kapuvasakig jutott. Támadásban változatlanul szerényen muzsikált, viszont a játék defenzív részében egyértelműen a hasznossá tudja tenni magát, és emberhátrányban is előszeretettel vesszük igénybe a szolgáltait. A verőember McLeod a közelmúltban megtörte a hosszú gólcsendjét, azóta viszont ismét eltűnt, és az elmúlt négy mérkőzésen nem sokat hallatott magáról, pontot nem szerzett, és a koronggal sem sokat találkozott a 8-10 perces fellépései közben. Ráadásul egy ideje már bunyóban sem vállalt szerepet, csupán kisbüntetéseket szedett össze, amelyek által már elérte a 180 minutumot éves szinten, így Konopka és Ott mögött dobogós az NHL fenegyerekei közt. Yip mostanában általában csak a negyedik sorban jutott minimális játéklehetőséghez, ahol még ha akarná, sem tudná megváltani a világot, így meg aztán főleg nem, hogy semmi ambíció nem fedezhető fel a játékában. Hosszú hetek óta csak vergődik, a Ducks ellen már tartalék volt, de alighanem ennyi kevés lesz a felrázásához, egyre mélyebben van a sorozatos hullámvölgyek miatt. Dupuis öt meccsen belül négyszer volt tartalék, az utolsó egy hétben csupán a Kings elleni fellépésen jutott minimális szerephez a sérülések miatt, egyébként igencsak kikerült a számításból ebben a hónapban. Szerencsére azonban nem Koci foglalja előle a helyet, mivel vele együtt töltik az idejüket a lelátón a meccsek alatt, a cseh góliát is csupán a Ducks ellen jutott szóhoz, ahol annak rendje, s módja szerint, meg is mérette magát Parros ellen, miközben alig három perc alatt összehozott egy -1-et.



- A védelem oszlopa változatlanul az év közben megszerzett Johnson, aki folyamatosan 25 perc körüli időket tölt a pályán mérkőzésenként. A Maple Leafs ellen mindhárom gólunknál előkészítő szerepet vállalt, ezzel 17 denveri meccs után jelenleg 10 pontot regisztrál, ugyanakkor egyre szembetűnőbbek voltak az elmúlt fellépéseken a korongvesztései. A Kings ellen ötször hagyta el a játékszert, és gólt is kaptunk a hibái után, míg a Blue Jackets elleni találkozót mindössze -3-mal tudta le. A támadójátékunkat nagyon odaadóan segíti, és abszolút előrelépés offenzivitásban, de mindenképpen jobban meg kéne becsülnie a korongot hátul, mert rengeteg turnovert produkált az utóbbi időben, ami elfogadhatatlan. Liles kissé mérsékeltebben teljesít újabban, és például a legutóbbi meccseinken még pontot sem szerzett, így változatlanul hat egységre van az egy szezon alatti egyéni csúcsától. Kicsit leült a teljesítménye, és a támadásokkal lényegesen kevesebbet megy előre, a kékvonalról sem biztosít akkora támogatást, mint korábban, de legalább a védekezésben viszonylag stabilan képes helyt állni. A mindig kőkemény O'Byrne összességében még mindig remekül tartja magát, bár egykori közvetlen riválisa, a Toronto ellen igencsak az egykori, Canadiens-es önmagára hajazott a bizonytalan produkciója, s azt a meccset -3-as mutatóval tudta le, de a kisebb kisiklást leszámítva egyértelműen hasznos csapattag, és a minap már az évi tizedik asszisztját is összeszedte. Hármójukon kívül egyedül a norvég Holos volt képes valamennyi meccsen pályára lépni az elmúlt négy alkalommal, s a határozott újonc bekk továbbra is stabilan látja el a rábízott feladatokat, de a támadásokban nagyon kevés szerepet képes vállalni, mindenképpen arra törekszik, hogy ne hibázzon, így viszont semmi kockázatot nem vállal. Wilson mostanság keveset tudta megmutatni magát, mivel a feledhetően sikerült Blue Jackets-meccset követően a Toronto elleni fellépésünk második harmadában összeszedett egy térdsérülést, és azóta nem vállalhatta a játékot, de vélhetően nem kell sokat kihagynia. Hunwick az idény végére egyre masszívabb formát volt képes elkapni, s amellett, hogy hátul kevesebbet hibázik, a támadójátékunkból egyre komolyabb szerepet tud vállalni, és nagyszerű előrekorcsolyázásai után végre képes jól megjátszani a korongot. A CBJ ellen két asszisztot tolt, azonban a meccs után hátfájásra panaszkodott, így a következő két összecsapást kihagyta, majd visszatérése alkalmával megint gólpasszos volt, így már 10 előkészítést regisztrál az Avs-ben lehúzott 47 mérkőzéséről. A sérülések miatt visszatért a keretbe az AHL-ben valósággal szárnyaló Gaunce, és első meccsén a Leafs ellen Olver sérülését megbosszúlva verekedést kezdeményezett Komisarek-kel. Ezen kívül viszont nem sok értékelhetőt tudott felmutatni, bár igazán sok lehetőséget sem kap a bizonyításra, stabilan végzi az elhárítást, a koronggal is óvatosan bánik, bajt nem okoz, de túl sokat építeni sem képes. A Kings elleni meccsen feltűnt az összeállításban a szezont még az Oilers-ben kezdő Belle, de a 18 perces szerepvállalása alatt leginkább csak az ellenfél színesbőrű játékosával, Simmonds-szal vívott csatái maradtak emlékezetesek, de végül a címmérkőzés elmaradt közöttük.


















- Az elmúlt négy meccsből három alkalommal is B. Elliott kapta meg a lehetőséget kezdőként, azonban hiába nyújtott mindannyiszor jó teljesítményt, valamennyi találkozón 90 % alatt maradt a hatékonysága, így nem tudott javítani a szerény statisztikáin. A Columbus elleni szétlövéses sikerrel jegyezte első hazai győzelmét a csapatnál, és két egymást követő büntetőpárbajban maradt hibátlan, majd a Toronto ellen 23/26-ot jegyzett, a Ducks elleni meccsen pedig az öt kapott gól ellenére 37 védést könyvelhetett el. Budaj furcsa módon a TML ellen a harmadik harmad elején feltűnt néhány perc erejéig, amíg kollégájának a szerelésével akadtak problémái, ezalatt egyetlen lövésből megkapta egy emberelőny alatt a győztes gólt, majd a Kings elleni mérkőzésen 21/25-ös statisztikát követett el védhetetlen gólokat kapva.

Sérültek: A hátvéd Wilson az utolsó két meccset hagyta ki kisebb térdsérülésre panaszkodva, melyet még a Maple Leafs ellen szedett össze, de a hírek szerint várhatóan hamarosan visszatérhet. A kapitány Foote hat mérkőzés óta harcképtelen, mivel 16-án a Canucks ellen egy blokkolás közben lábsérülést szenvedett, és csak reménykedni tudunk benne, hogy még visszatérhet a pályára, és nem így kell befejeznie pályafutását, hanem szépen, emelt fővel búcsúzhat el. Galiardi már közel másfél hónapja lábadozik a kézműtétjéből, és mivel még mindig nem kezdhetett el azóta tréningezni, így egyre kevesebb esély van rá, hogy láthatjuk még őt ebben a szezonban. Cumiskey is hosszabb ideje agyrázkódással bajlódik, esetében még csekélyebb esély van rá, hogy a hátralévő két hétben egyszercsak tünetmentessé válna. Az pedig már korábban kiderült, hogy három játékosunk biztosan befejezte az idényt, mivel Mueller a hosszú agyrázkódása miatt bevethetetlen, Fleischmann a tüdőembóliát követően pihenéssel tölti az idejét, Quincey-nek pedig néhány hónapja egy komoly operációra volt szüksége a vállsérülése miatt.



















Eközben egy igazán kellemes hírről is be tudunk számolni ebben a borús időszakban, ugyanis a múlt héten bejelentették, hogy a következő offszezontól Joe Sakic munkát fog vállalni a klub vezetőségénél. A csapat egykori emblematikus figurája a főtanácsadó és az egyik "kormányzó-segéd" munkakörét töltheti be, így lehetősége lesz egy kicsit belekóstolni a hoki üzleti oldalába. A legendás center két évvel ezelőtt hagyott fel az aktív sporttal, azóta a fia utánpótláscsapatát trenírozza, mely állását a jövőben is szándékozik betölteni a littletoni korosztályos együttes élén.

A hátralévő mérkőzéseink:

Péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Nashville Predators
Szombat, 04:00: Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Jövő hétfő, 02:00: Colorado Avalanche - Calgary Flames
Jövő szerda, 02:00: St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 02:30: Dallas Stars - Colorado Avalanche
Jövő szombat, 03:00: Colorado Avalanche - Dallas Stars
Jövő vasárnap, 21:00: Colorado Avalanche - Edmonton Oilers

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 50-17-9, 109 pont (76 meccs)
2. Calgary Flames 38-28-11, 87 pont (77 meccs)
3. Minnesota Wild 35-32-8, 78 pont (75 meccs)
4. Colorado Avalanche 28-39-8, 64 pont (75 meccs)
5. Edmonton Oilers 23-41-11, 57 pont (75 meccs)

A Vancouver változatlanul a legfőbb várományosa a Presidents'-trófeának, viszont továbbra is minden jel arra mutat, hogy a divíziónkat egyedül ők képviselhetik a rájátszásban, mivel a Calgary változatlanul előnytelen pozícióban van a közvetlen riválisaihoz képest, a Minnesota pedig már búcsút intett az utószezonnak. Az Avs az utolsó előtti helyet tölti be a 30 csapatos mezőnyben az Edmonton előtt, akiket bizonyára most már magunk mögött is tudunk tartani, miközben a 28. helyezett Ottawa négy ponttal áll jobban, esélyes tehát, hogy a jelenlegi helyen fogunk zárni, amely a második draftpozíciót biztosítaná a számunkra.