Az elmúlt hétvégén az utolsó három mérkőzéssel lezárta szereplését a Colorado Avalanche együttese az NHL 2010/11-es szezonjában, és a vártnak megfelelően a klub történetének legrosszabb idényét hátunk mögött tudva, a 29. pozícióban végeztünk a harminc csapatos mezőnyből. Túlzás lenne "happy end"-ről beszélni egy ilyen idény után, de valahogy mégis kellemes szájízzel fejeztük be az évet egy szoros győzelem, és egy igazi hős elbúcsúztatása után.

Az utolsó pályára lépéseink közül először csütörtökön játszottunk, amikor 4-2-re veszítettünk a Dallas otthonában; másnap a két csapat Denverben is megmérkőzött egymással, és a Stars 3-2-re diadalmaskodott ellenünk; végül pedig vasárnap délután 4-3 arányban hosszabbításban felül múltuk az Oilers-t Adam Foote búcsúmérkőzésén.
























- Az idény legeredményesebb denveri játékosa természetesen Duchene lett, akinek elsőséget az utolsó hetekben már senki nem veszélyeztette, ráadásul kifejezetten jó passzban fejezte be a szezont, és messze az ő sora volt a legaktívabb az elmúlt héten, köszönhetően a határozott irányító teljesítményének. A dallasi, illetve az Oilers elleni meccsen egyaránt két-két fontos gólpasszt adott, így összetettbeli 67 pontos produkciója mellett 40 assziszttal beérte a sérült Liles-t a házi ranglista élén, miközben 27 góllal is holtversenyben a legjobbunk lett. A téli kisebb hullámvölgyét leszámítva az egész évben hatékonyan termelt, és 12 ponttal felül múlta újonc évi produkcióját, s azzal ellentétben, hogy sok szakértő visszaesést jósolt neki a második idényére, tovább emelte klasszisát. Az utolsó találkozókon két igazi befejező csatár játszott mellette Hejduk és Olver személyében. A veterán szélső a korábbi hullámzásait levetkőzve, jó finist zárt, az utolsó meccsen 1+1-ig jutott, viszont a -23-as összmutatóját nem teszi ki az ablakba. Eközben az újonc társuk is nagyszerűen mozgott ebben a sorban, kis termete ellenére mindig bátran felvállalta az ütközéseket, és bár faragták rendesen, állta a sarat, és a Stars elleni idegenbeli meccsen még egy újabb találatot tudott szerezni. Sokakkal ellentétben számára még nem ért véget a szezon, mivel a rájátszásra visszatérhet az AHL-csapathoz, ahol az évad jelentős részét töltötte. Jones az előbbi két találkozón nem igazán alkotott maradandót, és a Stars elleni kétszer 60 perc alatt együttesen mindössze egy darab kapura lövésre volt képes, aztán viszont az évad utolsó meccsének hőse lett, mivel két nagyszerű gólpasszát követően a hosszabbításban az ő találatával döntöttük el a mérkőzés sorsát. Az elmúlt évek súlyos sérüléseit követően végre teljes szezont tudott futni, és megmutatta a benne rejlő tehetségét, ugyancsak 27 gólra volt képes, jövőre talán még nagyobb eséllyel indulhat harcba a 30-asért, ha a csapat is életképesebb lesz. O'Reilly a második sor centereként a Stars elleni két összecsapáson leginkább a védekezéssel volt elfoglalva, viszont a szezonzárón több ígéretes helyzete is adódott, és remek gólt szerzett az első harmadban, ezzel a nagyszerű második félévének köszönhetően 13-13 találattal és előkészítéssel tudta le a második profi szezonját. Winnik az elmúlt hetekhez hasonlóan megragadt a második trió bal szélén, és annak ellenére, hogy leginkább defenzív csatárként tarthatjuk őt számon, támadásban is mindent beleadott, valamennyi meccset több lövéssel zárta, és a végére egy assziszt által ő is 26 pontos lett. Nagyon kellemes meglepetés volt egész évben, a Coyotes eddigi negyedik soros percembere személyében egy igazán szorgalmas játékost ismerhettünk meg, aki a feljebbi sorokban is stabilan megállta a helyét.























- Yip varázsütésre feltámadt poraiból a Stars elleni ütközetekre, és 27 meccses gólképtelenséget szakított meg, amikor a csütörtöki idegenbeli meccsen betalált, majd másnap hazai környezetben újabb két gólt lőtt Lehtonen-nek, az egyiket egy nagyszerű emberhátrányos kiugrásól. Így a jobbára csak a vergődésről és a formája kereséséről szóló szezonját mégis sikeresen, 12 góllal tudta zárni, ami az offszezonra biztosan önbizalmat adhat neki. Jövőre viszont muszáj lesz keményebben dolgoznia, mert ilyen hullámvölgyet még egyszer nem fog megtűrni tőle az edzői stáb. A Blues-tól szerzett McClement a cserét követő hetek gyengélkedése után fokozatosan magára talált, és az utóbbi időszakban már kifejezetten hasznos csapattag tudott lenni, s amellett, hogy a játék defenzív részében mindvégig stabil volt, támadásban is egyre jobban oda tudta tenni magát. A másodéves Stoa számára csupán epizódszerep jutott az utolsó mérkőzéseken, túl sok hasznos momentummal képtelen volt hallatni magáról, egykori nagy tehetség létére ebben a szezonban sem tudott bizonyítani a nagyok között, mindössze négy pontra volt képes 25 meccsen. Még a farmliga rájátszásában komoly szerep hárulhat rá, hiszen féltávnál az AHL All-Star csapatába is beválasztották. Ahogy korábban már megszokhattuk tőle, Porter esetében egy jobb periódust ismét visszaesés követett, és az elmúlt három mérkőzésen olyannyira szürke volt, hogy még csak lövést sem ért el, s valamennyi meccset negatív tartományban zárta. Rettenetesen kétarcú játékos, Sacco mester valamiért mégis nagyon bízik benne, pedig ennyire hullámzó teljesítménnyel nem sok másik klubnál tudta volna végig az NHL-ben tölteni az idényt. A fenegyerek McLeod az utolsó meccsekre megszelídült, és az első számú rendfenntartónak nem igazán volt munkája, így maradt 189 minutum kiállításnál, miközben csupán nyolc pontot szerzett az évben. A mindig csupaszív Dupuis erre a három fellépésre különösen megrázta magát, és mindegyik alkalommal pontszerző tudott lenni, pedig legfeljebb 11 minutumot játszott valamennyiszer, ráadásul az Oilers ellen egy rendkívül szemfüles találatot szerzett, s a negyedik sor igazi motorjaként fáradhatatlanul robotolta végig az egész évet.




















- A védelemben sajnos Johnson-nak nem sok lehetősége volt a kibontakozásra az elmúlt meccseken, mivel a texasi összecsapás hajrájában fejsérülést szenvedett egy kemény palánkra lökés alkalmával, így a záró két találkozón már nem tudta vállalni a játékot. Az utolsó hét meccsén nem szerzett pontot, így 22 denveri fellépését tíz egységgel tudta le, talán még nem találta meg teljesen a helyét az új csapatában, de bizonyára a közös őszi felkészülést követően októbertől már teljesen egy hullámhosszon lehet a társakkal, és kihozhatja magából az óriási tehetségét. Wilson az utóbbi időben egyre több lehetőséget kapott, a befejező meccseken is rendre 22-23 minutumokat töltött pályán, és a Stars otthonában egy nélkülözhetetlen gólpassz fűződött a nevéhez. Végezetül az Oilers ellen egy Duchene-t ért atrocitást kiadós bunyóval bosszult meg Peckham-mel szemben, ezzel hat verekedéssel tudta le az idényt. Bár minden statisztikai mutatóban elmaradt a berobbanó évétől, mégis úgy vélem, hogy kisebb hullámvölgyeket leszámítva abszolút jó úton járt, és sokkal stabilabb lett, a védelem megbízható pontja vált belőle. Holos-re is nagyobb szerep hárult a sok sérülés miatt, és az európai bekk kifejezetten jól állta meg a helyét a magasabb jégidővel, a Stars elleni hazai derbin közel 25 perc alatt a csapat legtöbbet foglalkoztatott tagja volt, nagyszerű hátsó teljesítményét pedig két assziszttal tette teljessé. A közelmúltban megerősítette, hogy jövőre is a tengerentúlon szeretne maradni, talán az előre játékban lehetne rámenősebb, mivel 39 meccset számláló bemutatkozó évében csupán hat gólpassz termett neki. Nem mellesleg még neki is drukkolhatunk az AHL rájátszása alatt, mivel visszatérhet Cleveland-be az utószezonra. A langaléta O'Byrne Dallas-ban hektikusan játszott, három büntetést is összeszedett, kétszer a harmadik harmadban a korong kilövéséért állították ki, a másik két találkozón újra megbízhatóbb volt, de a rengeteg felesleges kiállítása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A menet közben a Habs-től szerzett kiegészítő ember nagyon szépen helyt állt a védelmünkben, mindvégig kőkemény, határozott produkciót mutatott, és még egyéni csúcsot jelentő 10 pontra is képes volt a mieink színeiben. Az eddig igencsak feleslegesnek tartott Koci az utolsó három meccsen a védelemben kapott lehetőséget, és végre hasznossá tudta tenni magát, és régi-új szerepkörében egyértelműen sokkal többet tudott hozzátenni a játékhoz. Elnézve ezt az utolsó néhány meccses védelemben való fellépéseit, teljesen érthetetlen, hogy majd' két szezonon át miért erőltettük csatárként, több ügyes szerelése, közbeavatkozása akadt, bár túl sokat természetesen hátvédként sem várhatunk tőle. A sérülések miatt az AHL-ből még Belle és Macias is csatlakozott a zárásra, előbbi mindhárom, utóbbi csak a két Stars-meccsen húzhatott korcsolyát, és kiegészítő emberként nem sok vízet zavartak, azóta már mindketten visszatértek a Monsters-hez, és gőzerővel készülnek a rájátszásra. Végezetül, ám a legkevésbé sem utolsó sorban, az Oilers elleni vasárnapi szezonzárón játszotta le 19 szezonos NHL-karrierje utolsó mérkőzését a csapatkapitány Foote. A veterán harcos visszavonulásának tényéről már a napokban beszámoltunk, szerencsére a bokasérülése ellenére volt lehetősége még egy utolsó pályára lépésre, ahol elbúcsúzhatott a szurkolóktól, és egy fantasztikus hangulatú leköszönésben volt része. A klub történetének valaha volt legnagyobb hátvédjét a denveri publikum a mérkőzés előtt, után, és nem egyszer még közben is vastapssal üdvözölte, és a kapitány minden egyes korongérintését hatalmas ovációval díjazták. Foote az utolsó fellépésén összeszorított fogakkal harcolt végig, és a fiatalok győzelemmel ajándékozták meg, így nagyon kellemes, a példátlan karrierjéhez abszolút méltó búcsúban lehetett része.



- A Dallas elleni házon kívül találkozón B. Elliott-ot jelöltük kezdőkapusnak, és a kanadai portás egyáltalán nem vallott szégyent, a négy kapott gólja dacára 33 védést mutatott be, az ellenfél veszélyes rohamait ennél jobban nem tartóztathatta volna fel más sem. Az utolsó két mérkőzésre Budaj vette át a hatalmat a ketrec előtt, és mintha csak kiszámolta volna, mindkét alkalommal egyaránt 25/28-as hatékonyságot regisztrált, szintén megbízható formát nyújtott, különösen a Stars ellen volt nehéz dolga. Mindketten pocsék mutatókkal fejezték be az évet, de ez a 29. helyezett csapat kapujában nem is lehet csoda, mindkettejük sorsa kérdéses a jövőre nézve, nehéz megjósolni, hogy a vezetőség miként, s mi alapján fog dönteni az újraszerződtetéseket illetően.

- Számtalan játékosunk sérülten fejezte be a szezont, és összesen 474 darab meccskihagyással zártuk a bajnokságot, ami az egész ligában kiemelkedő számadat volt. Cumiskey, Liles, Mueller (mind agyrázkódás), Hunwick, Johnson (fejsérülés), Fleischmann (tüdőembólia), Gaunce (kézsérülés), Galiardi (kéztörés), Stastny (fáradásos lábtörés), Quincey (vállműtét) szállt ki az év valamely szakaszában, és zárta egyaránt harcképtelenként az idényt.

Az Észak-nyugati divízió végeredménye (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 54-19-9, 117 pont
2. Calgary Flames 41-29-12, 94 pont
3. Minnesota Wild 39-35-8, 86 pont
4. Colorado Avalanche 30-44-8, 68 pont
5. Edmonton Oilers 25-45-12, 62 pont

A divízióból egyedül az alapszakaszgyőztes Vancouver jutott be a playoff-ba, míg a mieink az Oilers-t megelőzve végeztek a liga 29. helyén. A rájátszásról lemaradó csapatok számára kedd hajnalban rendezték meg a hagyományos lottery-t, ez alapján kiderült, hogy az idei drafton az Avalanche két első körös választási lehetősége a 2. és a 11. pozícióra lesz érvényes.

A továbbiakban jelentkezni fogunk még néhány évértékelő írással, májusban pedig figyelemmel kísérhetjük a sportág szlovákiai világbajnokságát, ahol bizonyára szép számmal lesznek érdekeltjeink. Emellett természetesen a június 24-25-én esedékes draftot megelőzően is lesznek felvezetőink, mivel soha nem látott magasságokban választhat egy denveri csapat.

Végezetül felhívnánk rá mindenki figyelmét, ahogy fentebb is említésre került, az AHL-es Lake Erie Monsters farmcsapata bejutott a rájátszásba. Mindenképpen érdemes lesz szurkolni a kicsikért, ha már az NHL-playoff nem tartogat érdekességet számunkra. Bár nem coloradói csapatról van szó, a rendkívül szimpatikus tartalékcsapatunk négy éves fennállása alatt először vehet részt a rájátszásban, és évről évre rengeteg segítséget nyújtottak a nagy csapatnak, most pedig rajtunk a sor, hogy támogassuk a clevelandi hokibarátokat, és teljes mellszélességgel kiálljunk mellettük, szorítsunk értük! Az AHL rájátszása szombaton kezdődik, és a következő linken keresztül magyar nyelven is lehet követni az eseményeket. Go Monsters!