A két idegenbeli mérkőzés után két mérkőzés következett hazai környezetben a Denver Nuggets főcsoport-negyeddöntő párharcában az Oklahoma City ellen. A győzelem mindkét meccsen kötelező volt, ellenkező esetben a Thunder karnyújtásnyira kerül a továbbjutást jelentő negyedik sikertől. Lássuk, hogyan alakultak a Nuggets mérkőzései a rájátszás folytatásában!





















A párharcban először április 23-án, szombaton, léptünk pályára hazai környezetben. A mérkőzésnek kiemelt fontossága volt, hiszen ha nem sikerül győznünk gyakorlatilag eldől a továbbjutás kérdése. A találkozó előtt jó előjelnek volt tekinthető Afflalo visszatérése, az első két találkozón nagyon érezhető volt a hiánya, természetesen rögtön a kezdőben kapott helyet Karltól. Részünkről pont Afflalo kezdte meg a pontgyártást, miután első triplakísérletét pontokra váltotta. Az első negyedben jól ment a játék a csapatnak, 31 pontot szereztünk, ennek köszönhetően öt ponttal vezettünk is. A második negyedben a Thunder ledolgozta a hátrányát, és nagyrészt döntetlen közeli állás jellemezte ezt a periódust. A félidő előtti pár perc a vendégeknek sikerült jobban, kihasználva, hogy többször is eladtuk a labdát, megléptek pár ponttal, így a szünetben már náluk volt az előny. A harmadik játékrész nagy részében sikeresen megtartották a fórjukat, csak a negyed végén sikerült lefaragni a hátrányukat. Ekkor viszont JR és Birdman vezérletével minimális vezetést is sikerült szereznünk, teljesen nyílt maradt tehát a meccs az utolsó negyed előtt. A záró játékrész elején egyik csapatnak sem sikerült pontot szereznie, kb. két-három percen át. A gólcsendet Andersen törte meg büntetőből, majd a Thunder pillanatai következtek. Westbrook és Durant rákapcsoltak, és hamar megszerezték a vezetést, három perccel a vége előtt már nyolc ponttal elhúztak. Bravúr kellett volna tehát az egyenlítéshez. Az utolsó másodpercekben a csapat mindent megtett az egyenlítés érdekében, Smith nagyszerű hármasokkal megteremtette a lehetőséget az egyenlítéshez. Amikor viszont nagyon figyelni kellett volna, akkor egy nagyon könnyű kosarat engedtünk az ellenfélnek. Ezután már mindenképpen három pont kellett volna az egyenlítéshez, de JR kőkemény védekezést kapott így elhibázta a döntő dobást, ezzel 97:94-re veszítettünk. Egyáltalán nem játszottunk jól ezen a meccsen, talán csak Smith és Andersen játéka emelhető ki, ők ketten sokat tettek azért, hogy meccsben maradjunk a párharcot illetően. JR 15 pontig jutott, igaz nem neki sem ment túl jól mezőnyből, de a végén legalább a tripláival kiharcolt egy utolsó lehetőséget. Birdman 13 ponttal zárt, két blokkja is volt, és legalább a büntetőit bedobta. A kezdőből Nené 15 ponttal és 10 lepattanóval dupla-duplát ért el, de gondolom ez nem vigasztal senkit, mindemellett pocsékul büntetőzött a brazil. Martin szintén 15 pontot ért el, Afflalo jól kezdett, de fokozatosan visszaesett a teljesítménye, de az ő esetében ez érthető, hiszen sérülésből tért vissza. Gallinari és Lawson gyengék voltak, akárcsak a padról Felton és Chandler. Mindkét csapat gyenge mezőnyszázalékkal zárt, nagyon küzdelmes mérkőzés volt, sajnos egy hajszállal jobbnak bizonyultak a vendégek, aminek köszönhetően gyakorlatilag megpecsételték a sorsunkat.






















A következő hazai meccsünkön, két nap múlva, már a kisöprés rémével kellett pályára lépnünk. A kezdőcsapat ugyanaz volt, mint az harmadik találkozón. Az első negyedben megint mi voltunk jobbak, Martin és Lawson játéka volt különösen tetszetős ebben a szakaszban. A második felvonás elején az OKC főleg a cserejátékosaik remeklésének köszönhetően átvette a vezetést, innentől kezdve szorosan alakult az állás, a szünetben 45:45-ös döntetlen állt az eredményjelzőn. A harmadik negyedben továbbra is fej-fej mellett haladt a két csapat, mindkét oldalon voltak szép villanások, ezekre azonban rendre volt válasz mindkét fél részéről. A negyedik játékrész eleje ezúttal nekünk sikerült jobban, ennek köszönhetően lépéselőnybe kerültünk, kilenc ponttal vezettünk, ami ezen a meccsen nagy előnynek számított. A vendégek komoly erőfeszítést tettek a fordításért, de 4-5 pontnál nem engedtük közelebb őket. Az utolsó két percen belül még indítottak egy végső rohamot, amit Lawson és Gallinari vezérletével sikerült visszavernünk. Az utolsó dobásuk, amivel egyenlíthettek volna kimaradt, így 104:101 arányban sikerült győznünk, elkerülve ezzel a söprést. Az eddigi találkozók közül ezen a meccsen játszottunk a legjobban, végre több játékosunk is hozta azt, ami tőle elvárható. Elsőként Lawsont emelem ki, az irányító 27 pontig jutott, a néha kicsit könnyelmű vendégek között ezúttal jól tudta kamatoztatni a gyorsaságát, dicséretes, hogy bedobta valamennyi büntetőjét és mezőnyből is hatékonyan játszott. Gallinari is remekül teljesített, három triplát értékesített, végül 18 ponttal zárt. A padról 15 ponttal Smith volt a legeredményesebb, de jól játszott Felton is, ő ezúttal 11 pontig jutott. Ezen a meccsen végre elfogadhatóan játszottunk, közel 50%-al értékesítettük a hármasokat, és a büntetőzésünk is jelentősen javult. A turnover mutató is a mi javunkra volt pozitív, valamint a lepattanózásban sem maradtunk annyira alul, mint az a korábbi meccsekre jellemző volt.




















Az ötödik meccsre, múlt szerdán, a csapatok visszautaztak Oklahoma Citybe, az esélyes egyértelműen a Thunder volt, de azért nagy csatára lehetett számítani, különösen a két denveri mérkőzés alapján. Jobban kezdtük a találkozót, jól működött a támadó gépezetünk, a kezdőből mindenki szerzett pontot az első negyedben. A második negyedben már szorosabb volt az állás, folyamatosan döntetlen közeli eredmény állt a táblán, jobbára nálunk volt a vezetés, de a szünetre már 50-50-es döntetlennel mentek le a csapatok. A harmadik felvonásban is maradt a szoros küzdelem, nagy csata folyt a pályán. A negyedik negyed előtt nálunk volt az előny, négy ponttal vezettünk és benne volt a mérkőzésben akár a győzelem is. Négy perccel a lefújás előtt már kilenc ponttal mentünk, ekkor kezdett hajrázni a Thunder. Durant vezetésével hamar egyenlítettek a hazaiak, de az utolsó két percen belül ismét megszereztük a vezetést. Az OKC minden támadást Durant-ra bízott, aki nem tudott hibázni a hajrában, emellett hátul remekül védekeztek, így a végén megfordították az állást, és 100:97 arányban nyertek. Ezzel a vereséggel lezárult a párharc, 4:1-es összesítéssel az Oklahoma jutott tovább. Az utolsó találkozón mindent megtett a csapat azért, hogy még visszavigye a párharcot Denverbe, óriásit küzdöttek a játékosaink, de ez most kevésnek bizonyult. A Nuggets legeredményesebbje Afflalo volt 15 ponttal, de rajta kívül még négyen jutottak tíz pont fölé. Martin dupla-duplával zárt, Nenének is csak egy lepattanó hiányzott volna ehhez. A meccs kulcsa egyértelműen a védekezés volt, rengeteg blokkot hagytunk megtorlatlanul és lepattanózásban is messze elmaradtunk a hazaiaktól. Nem lehet szó nélkül elmenni a játékvezetés mellett sem, úgy éreztem, hogy különösen az első félidőben, a bírók tartották meccsben a Thundert. A párharc végére kezdett javulni a támadójátékunk, egyre hatékonyabbá kezdtünk válni mezőnyből, nagy kár, hogy erre eddig kellett várni, ha előbb indulunk meg felfelé a lejtőn, akkor talán eredményesebbek lehettünk volna.























Összességben nem vallott szégyent a csapat, még akkor, sem ha sokan (köztük én is) szorosabb párharcot vártak. A második meccs kivételével nagyon szoros csatában dőltek el a mérkőzések, sokszor bírói hátszéllel a Thunder javára.  Mindezek mellett végig úgy éreztem, hogy valami hiányzik a csapatunkból, ez pedig egy olyan játékos volt, aki a többiek élére képes állni, akire felnéznek az öltözőben és pályán is, sajnos most volt igazán érezhető Billups hiánya. Hiányoltam még helyenként az összeszokottságot, de ez természetes következménye annak a nagy változásnak, amin a csapat keresztülment. A jövőre nézve mindenképpen biztató az a teljesítmény, amit a csapat az alapszakasz végén nyújtott. A szezon végére nagyjából tisztán láthatóvá váltak gyengeségeink, ezeket nyilván a vezetőség is felismerte, és remélhetőleg a nyáron betömik ezeket a lyukakat. Anthonyval kapcsolatban Ujiri nem vallott szégyent, éppen ezért úgy érzem, bízhatunk benne és bízhatunk az eredményes jövőben is. A következő szezonban is, hajrá Nuggets!