A múlt heti második hazai mérkőzésén pontosztozkodással folytatta szereplését a Colorado Rapids gárdája a New England Revolution ellenében, mivel a fordulatokkal tarkított összecsapás 2-2-es eredménnyel zárult, a vendégek utolsó percbeli, erősen vitatható egyenlítő góljának köszönhetően, így a bajnokcsapat tagjai kissé kellemetlen szájízzel hagyhatták el a pályát szombat este.



















Három nappal a New York Red Bulls leiskolázását követően, a Rapids újabb diadalmenetre készülhetett a jóval szerényebb játékerőt képviselő Revs ellen. A csapat soraiból továbbra is hiányzott a már mindenki által visszavárt Macoumba Kandji, aki nyolc hónappal ezelőtt szenvedett súlyos térdszalag-szakadást, a közelmúltban egész idényre elvesztett Conor Casey mellett pedig változatlanul nem számíthattunk a hátvéd Danny Earls (vádlizúzódás) és Anthony Wallace (lábsérülés), illetve a szélső középpályás Jamie Smith (térdhajlító-húzódás) szolgálataira sem, míg Cummings egy kisebb bokahúzódás miatt csak a cserepadon kezdett, így Folan és Nyassi vették fel a harcot a csatársorban. A teljes összeállításunk pedig a következőképpen festett: Pickens - Kimura, Wynne, Palguta, Moor - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Thompson - Folan, Nyassi.

Kiváló, nyárias időben jó két harmadáig teltek meg helyi labdarúgó-rajongókkal a Dick's Sporting Goods Park lelátói szombaton, amikor a hazai közönség egyöntetűen a három pont begyűjtését várta a bajnokcsapattól. A papírformának megfelelően magabiztosan, rámenősen indítottuk a mérkőzést, és az első percektől kezdve szinte folyamatosan a mieink lábán vándorolt a játékszer, ám a mezőnyfölénnyel nem sokra mentünk, hiába adogattunk az ellenfél térfelén, még csak minimális gólhelyzetbe sem tudtunk kerülni. Aztán a 25. minutumban - szó szerint - derült égből villámcsapásként szerezte meg a vezetést a New England: a szögletzászló közeléből végeztek el bedobást, az Alston által kapu elé hajított játékszert tovább csúsztatták, és a hosszú oldalon a denveri védőket megelőzve, Feilhaber fejelt a hálóba védhetetlenül. Hiába helyezkedtünk megfelelően a rögzített játékhelyzetnél a kapu előtt, Thompson-ról mégis le tudott válni a gólszerző, Pickens-nek pedig esélyese sem lehetett a hárításra, így sokkoló módon hátrányba kerültünk egy abszolút kézben tartottnak hitt találkozón. A gól után viszont egyre jobban felélénkültek a Rapids-támadások, s pár perccel később Mullan szaporázta meg a lépteit a jobb oldalon, maga elé tett labdája után pedig Nyassi cselezte lövőhelyzetbe magát, de az éles szögből leadott kísérletét Reis kapus biztosan hárította a rövid saroknál. A félidő hajrájában még további lehetőségeink is adódtak volna az egyenlítésre, de ezek rendre kimaradtak, mint például Folan ígéretes lövése is elkerülte a kaput, így 45 perc után, kénytelenek voltunk 1-0-s hátrányban lesétálni az öltözőbe.

A szünet alatt egy komoly csere mellett tettünk elhatározást, és Thompson helyett Cummings futhatott ki a második félidőre, így gyakorlatilag három támadóval folytattuk a küzdelmet, bár a jamaicai valamivel a másik két társa mögött helyezkedett el, és a jobb oldal bejátszásával igyekezett segítséget nyújtani az előre játékunknak. Néhány perccel a folytatást követően, meglepetésre a vendégek veszélyeztettek, amikor Joseph bátor távoli próbálkozása súrolta a kapufa külső szélét, de Pickens is rajta volt a lövésen, így nem tudtak újra sokkolni bennünket. Szép lassan visszavettük a markáns irányítást, többször is percekre a saját térfelére szorítottuk a Revs-t, de helyzeteket továbbra is csak ritkán tudtunk kidolgozni. A későbbiekben néhányszor sikerült a hátvédek mögé kerülnünk, melyek által komoly zavart keltettünk, mint például a 64. percben Cummings jobb oldali előretörésével, aki nagyszerű labdát intézett a kapura törő Nyassi-hoz, az utolsó hátvéd pedig csak egy hátulról érkező becsúszással tudta ártalmatlanítani őt, amiért a játékvezető azonnal büntetőt ítélt. A bostoniak hiába reklamáltak, a szabálytalanság ténye vitathatatlan volt, a durva szerelésért pedig a büntető mellett még a piros lapot is felmutatták Tierney-nek. Az ítélet végrehajtója Caleb Folan lehetett, az ír csatár pedig magabiztosan értékesítette a tizenegyest, miután a kapust elküldte jobbra, és lazán a ketrec közepébe gurított. Tehát a félidő fele magasságában kiegyenlítettük a mérkőzés állását, és innentől létszámfölényben játszhattunk. Kisvártatva a vendégek beállították Sainey Nyassi-t, a Rapids-es Sanna Nyassi testvérét, így a két fivér pályafutásuk során először játszhatott egymás ellen. Természetesen az emberfórban futballozó Rapids még nagyobb nyomást tudott helyezni ellenfelére, azonban változatlanul küszködtünk a helyzetbe kerüléssel, a most már végképp egyértelmű fölényünk ellenére. Aztán az utolsó tíz percen belülre fordulva helyzet nélkül szereztünk gólt, méghozzá az év talán legnagyobb találatával, hiszen Kosuke Kimura a saját térfeléről ívelt hosszan előre egy labdát az ellenfél tizenhatosa környékére, ahol a kiugrásra kész Cummings-t vagy Folan-t szerette volna megjátszani, a játékszer pedig számunkra szerencsésen lepattant a kifutó kapus előtt, majd a feje fölé felperdülve a hálóba hullott. A japán hátvéd a szezonbeli első gólját közel 70 yardos távolságból szerezte, s egy pillanat alatt extázis közeli állapotba hozta a coloradói szurkolókat. A hajrában megszereztük a vezetést, immár létszámfölényben és gólelőnyben fordultunk a közvetlen végjátékba, és rövidesen Mullan-t LaBauex váltotta, a csapat pedig biztosan őrizte a vezetést. A NE természetesen becsületből igyekezett még támadgatni, de nem sok esélyük maradt, leginkább csak ívelgették előre a labdát, amit a legtöbb esetben könnyűszerrel hárítottunk el, a rendes játékidő utolsó percében viszont egy bejátszás után a büntetőterület vonalán Palguta és Mansally kölcsönösen a földre estek minimális fizikai kontaktus után, a játékvezető pedig újabb tizenegyest ítélt, ezúttal a vendégek javára. A büntetőt Joseph ellentmondás nélkül vágta erőből a hálóba, ezzel az igencsak vitatható ítélettel kiegyenlített a Revs, miközben a hibázó hátvédet a támadó Akpan váltotta, megpróbáltunk még egy utolsó rohamot indítani a hosszabbítás pillanataiban. A Rapids azonban már hiába igyekezett, a vendégek stabilan álltak a lábukon, és biztosan hárították el az erőfeszítéseinket, nem tudtuk bevinni a győztes gólt, így igencsak csalódást keltő módon, be kellett érnünk a 2-2-es döntetlennel, amivel különösen a NYRB elleni magabiztos diadalt követően lehetünk elégedetlenek.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Talán mondanom sem kell, hogy rettentő csalódott vagyok a befejezés miatt, hiszen a tíz emberrel játszó ellenfelet képtelenek voltunk legyőzni, és az utolsó percben engedtük kiegyenlíteni őket. Az első félidőben kissé rozsdásnak éreztem a csapatot, benne volt még a lábakban a szerdai mérkőzés, de a második játékrészben már sokkal frissebben mozogtunk, és fordítani tudtunk, a végén azonban egy pillanatra kihagyott a figyelmünk, ez a hiba pedig elég volt ahhoz, hogy ne három, hanem csak egy pont legyen most a zsebünkben. Cummings-nak szüksége volt egy kis pihenőre, még nem tökéletes a sérülése után, ezért kapta meg a lehetőséget Folan a kezdőben, akinek kimondottan elégedett voltam az energikus játékával a meccs teljes hosszában. Az eredménnyel viszont korántsem, nehéz megemészteni, hogy megint csak döntetlenre voltunk képesek, nagyon sok értékes pontot hullajtottunk el a szezonban a hazai környezetben, most már mindenképpen hibátlan teljesítményre kéne törekednünk idehaza, ha fel szeretnénk zárkózni az előttünk elhelyezkedő csapatokra."

Az MLS 19. játékhetének legjobb játékosának a mieink támadó középpályását, Sanna Nyassi-t választották meg az amerikai újságírók szavazatai alapján. A gambiai játékos a sérült Casey távollétében mindkét heti mérkőzésen a csatársorban szerepelhetett, s szerdán pályafutása első mesterhármasát szerezte a Red Bulls ellen, míg a szombati Revs elleni találkozón egy kiharcolt büntetővel vétette észre magát. Nyassi elismerése egyúttal azt is jelenti, hogy 2011-ben először hódíthatta el egy Rapids-labdarúgó a hét játékosa díjat.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 11-2-9, 42 pont (22 meccs)
2. FC Dallas 11-5-6, 39 pont (22 meccs)
3. Seattle Sounders 10-4-8, 38 pont (22 meccs)
4. Real Salt Lake 9-3-6, 33 pont (18 meccs)
5. Colorado Rapids 7-6-10, 31 pont (23 meccs)
6. Chivas USA 6-7-8, 26 pont (21 meccs)
7. San Jose Earthquakes 5-7-9, 24 pont (21 meccs)
8. Portland Timbers 6-10-3, 21 pont (19 meccs)
9. Vancouver Whitecaps 2-10-9, 15 pont (21 meccs)

Továbbra is csak a távolból tudjuk követni az első négy helyezettet, és az alapszakasz utolsó harmadába fordulva, egyre kevesebb esélyünk lehet rá, hogy beleszóljunk a nagyok küzdelmébe, de a jelenlegi helyzetünk is bőven elegendőnek tűnik a tíz csapatos rájátszásban való részvételhez. Legközelebb viszont újabb komoly próbatétel várhat a mieinkre, mivel a holtversenyben keleti listavezető Philadelphia Union csapatával fogunk találkozni szombatra virradóra, hajnali 01:30-tól a PPL Park-ban.

Az MLS 2011-es All-Star gáláját csütörtök hajnalban rendezik meg a New York Red Bulls otthonában, ahol a liga legnagyobb csillagai az angol sztárcsapat Manchester United ellen mérkőzhetnek meg egy gálamérkőzés keretein belül. A Rapids színeit egyetlen játékos, a támadó Omar Cummings képviselheti majd pályafutása első ASG-rendezvényén. A következő napokban egy külön írásban bővebben is be fogunk számolni a különleges eseményen történekről.