Szeptember elején megkezdte szereplését az egyetemi futball bajnokságban a legmerészebb reményekkel rendelkező coloradói csapat, az Air Force Falcons serege. A Légierő leendő tisztjeiben nem is kellett csalódnunk, az eddigi négy meccs alatti egyetlen vereségünket egy előzetesen is erősebbnek tartott vetélytárs ellen szenvedtük el, a hozhatónak ígérkező fellépéseket viszont egytől egyig behúztuk, és bizakodva tekinthetünk a folytatás elé.






















Az AFA komoly reményekkel vágott neki a 2011-es esztendőnek, ennek érdekében az első fordulós mérkőzésünket mindenképpen meg kellett nyerni, hiszen a másodosztályú South Dakota gárdája látogatott hozzánk Colorado Springs-be. A Sólymok nem kegyelmeztek a gyengébb képességű ellenfélnek, rögtön a szezon legelső play-éből stílszerűen egy 80 yardos futott TD-t értünk el, a szünetben már 30-7 volt az állás, a végeredmény 37-20-as diadalmenet lett. A csapat majd' 400 futott yarddal indította az évet, melyből a senior RB Asher Clark vállalt 97-et, de TD-t nem jegyzett, viszont Wes Cobb és Mike Hunter mindketten beértek egy-egy alkalommal a pontszerző területre, utóbbi még egy elkapást követő TD-t is bemutatott. A végzős irányító Tim Jefferson ugyancsak tekintélyt parancsoló formában kezdte a 2011-es kiírást, bár mindössze 9 passzkísérletre vállalkozott, és abból is csak négy jött be, mégis adott egy 55 yardos TD-passzt, két közeli beérést pedig ő maga vállalt. Magabiztos sikerrel kezdtük az évet, pontosan ahogyan mindenki várta a csapattól, így erőtől duzzadva készülhettünk a nehezebb feladatokra.

A második játékhéten máris lényegesen komolyabb erőpróba várt a csapatra, ugyanis az évi első konferencia-mérkőzés keretein belül az MWC egyik legerősebb alakulatát, a TCU-t láttuk vendégül. A texasi gárda sokat gyengült erre a szezonra, és a nyitó meccsüket elvesztették, a magasabbra vágyakozó Falcons így nagyon szeretett volna meglepetést okozni a vendégeknek, egy esetleges sikerrel valóban bejelentkeztünk volna a konferencia trónjáért folytatott harcba. Sajnos, azonban az ellenfél hamar szertefoszlatta a reményeket, és már az első félidőt végig dominálták, a mieinknek nem sok esélye volt a szépítésre, a találkozó első felében mindössze egy utolsó másodperces mezőnygólra voltunk képesek 0-21-es állásnál. A harmadik negyedben újabb pontokat kaptunk, így már 9-35-ös részeredmény is volt, de a végére egy kicsit faragni tudtuk a deficitet, 35-19-es vereséget szenvedtünk. Méltatlanul sima mérkőzést láthattunk, úgy látszik, naív dolog volt azt hinni, hogy idén közelebb tudunk kerülni a konferencia két élcsapatához, s a meccs után tényleg beláthattuk, hogy a mieink számára továbbra is az MWC-3. hely lehet a reális célkitűzés. Nem igazán beszélhettünk kimagasló egyéni teljesítményekről sem, Jefferson 83 passzolt és 40 futott yardig jutott TD nélkül, viszont a második félidőben megsérült, és a továbbiakban a backup Dietz helyettesítette, aki az utolsó pillanatokban jegyzett egy közeli beérést, míg a második TD egy érdekes play-ből született, ugyanis az elkapó Warzeka dobott egy 32 yardos passzt Zack Kauth-hoz.

Ezt követően két hét állt rendelkezésünkre, hogy leszűrjük a tanulságokat a vereségből és a sérültek nyalogassák a sebeiket, mivel az NCAA harmadik fordulójában a szabadnaposak voltunk. Szeptember 24-én harmadszor is hazai környezetben léptünk pályára, méghozzá az FCS-ben sem éppen meghatározó csapatnak számító Tennessee State ellen. A várakozásoknál megfelelően hamar edzőmeccsbe fulladt az összecsapás, az egyoldalú játszadozás végén a Légierő 63-24-re ütötte ki a riválisát. A coloradóiak rendkívül meggyőzően játszottak, 792 össz yarddal új MWC-rekord állítottunk fel, majdnem 600 yardot hoztunk csak futva, emellett 9 TD-t és egyetlen punt-ot regisztráltunk, azonban Calhoun mester elégedetlenségét fejezte ki a két red zone-beli fumble és az ellenfél 80 yardos TD-t érő passzjátéka miatt. Tim Jefferson visszatért a legutóbbi sérüléséből és egyéni csúcsot érő három TD-passzt, illetve 178 yardot termelt 11/13-as hatékonysággal. A fullback Mike DeWitt két alkalommal haladt át pontszerzést jelentő a vonalon, míg a 148 yardot repesztő Asher Clark mellett még Lee, Jones és Cobb is futott TD-t hozott, elkapással Hunter, Warzeka és Freeman férkőztek be az end zone-ba. Mégsem lehettünk maradéktalanul elégedettek a fölényes sikerrel, ugyanis a DE Zach Payne és a CB Cody Miller sérüléseivel immár négy kezdő játékost kell nélkülöznünk a védelemből, ami kissé aggasztó helyzetről árulkodik.

Múlt szombaton következett az idei első idegenbeli mérkőzés, melyen éppen a nagy rivális katonai akadémiához, a Navy-hoz látogattunk. A két csapat évről évre parázs csatákat vív egymással, és bár idén is a mieink voltak az esélyesek, a Haditengerészet otthonában régen győztünk már, és egy ilyen komoly rangadón abszolút nem mehettünk biztosra. Ennek ellenére az AFA ellentmondást nem tűrő formában kezdte a mérkőzést, és az első három támadási lehetőségünket kivétel nélkül 7 ponttal fejeztük be, így a szünetre rendkívül megnyugtató, 21-3-as előnyt építettünk fel. A második félidőben a Navy egyre nagyobb erőket mozgósított a felzárkózásért, de a harmadik játékrészben csak egyetlen TD-vel tudták faragni a különbséget, ráadásul a negyedik negyed első játékában Asher Clark napi második TD-jével újra 18 pontosra nőtt a fór. Továbbra sem adták fel a házigazdák, és az utolsó tíz percen belülre érve újabb 7 pontot vittek be, majd két perccel a vége előtt egy sikeres mezőnygólnak köszönhetően már csak 8 pontosra olvadt a coloradói vezetés. A hátralévő időben egy onside kick után szerzett labdát az ellenfél, és 19 másodperccel a vége előtt egy közeli passzjátékkal mattolták a mieinket, és mivel futással megoldották a 2-point play-t, így 28-28-ra kiegyenlítették és hosszabbításra mentették az összecsapást. Többször is 18 ponttal vezettünk, a befejezés mégse lett sima, olyannyira felengedtük az ellenfelet, hogy a finisben kiharcolták a túlórát. A hosszabbítást a Tengerészet kezdte, és az első akciójukat a QB futásával oldották meg sikeresen, azonban az extra point-ot a junior LB Alex Means egy parádés megmozdulással blokkolni tudta (amiért a hét ST-játékosának járó elismeréssel jutalmazták az MWC-ben), így csak 6 pontot szerzett az akcióból a Navy. Hatalmas lehetőség nyílt a Falcons előtt, hogy befejezzük a mérkőzést, és Jefferson még egyszer újra megrázta a társaságot, az 1 yardos futott TD-jével kiegyenlítette az állást, Herrington pedig beverte a győzelmet jelentő XP-t, így az AFA drámai körülmények között 35-34-re nyert hosszabbításban. Tim Jefferson újra magasan szárnyalt, az irányító egy passzolt és két futott TD-t számlált, nagyszerű teljesítménye révén nem véletlen választották meg a konferencia legjobb támadójának a héten. A már említett Clark sem sokkal maradt el tőle két beéréssel és 91 yarddal, míg az egyetlen levegőben elért TD a sophomore Ty MacArthur nevéhez fűződött, aki egyetemi karrierje legelső pontszerzését regisztrálta egy 52 yardos összjáték által. Ezen kívül még a LB Brady Amack is tarolt, 23 szereléses teljesítményével a forduló legjobb védője lett az MWC-ben, több mínuszos tackle-t és sack-et is végrehajtott. Ezzel a fontos sikerrel 3-1-re javítottuk a mérlegünket, egyúttal nagy lépést tettünk a három katonai egyetem közti csatározásban a Commander-in-Chief's Trophy-ért.

















A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. Colorado State Rams 1-0 (3-2)
2. TCU Horned Frogs 1-0 (3-2)
3. Boise State Broncos 0-0 (4-0)
4. San Diego State Aztecs 0-0 (3-1)
5. Wyoming Cowboys 0-0 (3-1)
6. UNLV Rebels 0-0 (1-3)
7. Air Force Falcons 0-1 (3-1)
8. New Mexico Lobos 0-1 (0-5)

Egyáltalán nem kezdtük rosszul az évet, bár és elmaradt a bravúr a TCU ellen, így az egyetlen konferencia-meccset elvesztettük, viszont a két kötelező győzelmet biztosan abszolváltuk, illetve az első katonai rangadón is W-t szereztünk hihetetlen küzdelemben. Félúton járunk a Bowl-szerepléshez szükséges hat diadalhoz, továbbra is ez lehet a minimális elvárás a csapattól.

A következő három hétben egyaránt nehéz mérkőzéseket fogunk megvívni, nem kizárt, hogy több vereség is be fog csúszni, de az utolsó négy játékhét mindegyikében újra favoritok leszünk, ahol kiharcolhatjuk a Bowl-mérkőzést, és akár az MWC előkelő, harmadik helyezését is.

A Falcons hátralévő menetrendje:

Október 8., szombat, 21:30 Notre Dame Fighting Irish - Air Force Falcons
Október 14., péntek, 02:00 Air Force Falcons - San Diego State Aztecs*
Október 22., szombat, 21:30 Boise State Broncos - Air Force Falcons*
Október 29., szombat, 20:00 New Mexico Lobos - Air Force Falcons*
November 5., szombat, 21:30 Air Force Falcons - Army Black Knights
November 12., szombat, 20:00 Air Force Falcons - Wyoming Cowboys*
November 20., vasárnap, 00:00 Air Force Falcons - UNLV Rebels*
November 27., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*