Az elmúlt hétvégén rendezték meg az MLS alapszakaszának utolsó, 34. fordulóját, amelyben a Colorado Rapids házon kívül 2-1-es győzelmet aratott az elsőéves Vancouver Whitecaps csapata ellen. A siker azért volt kulcsfontosságú, mert ezzel a három ponttal a címvédő egyesület bebiztosította a hazai pályát a rövidesen kezdődő playoff első körében.



















Három nappal a mexikói CCL-mérkőzést követően (ahol a csapat vereséget szenvedett, és nem jutott tovább a csoportkörből), máris egy újabb országban, Kanadában kellett pályára lépniük a Rapids labdarúgóinak. A gárda egyik fele tehát egyenesen Comarca Lagunera-ból, a többiek Colorado-ból érkeztek a Vancouver meseszép otthonába. Szokás szerint hiányzott a szezonban már biztosan harcképtelen Conor Casey és Anthony Wallace, emellett a legutóbb agyrázkódást szenvedő kapitány Pablo Mastroeni-ra sem számíthattunk, míg Drew Moor az eltiltás veszélye miatt hagyta ki az összecsapást. A fentiek fényében kissé foghíjas felállásban futottunk ki a BC Place gyepére: Pickens - Kimura, Wynne, Marshall, Comminges - Mullan, Larentowicz, Nane, Smith - Nyassi, Cummings.

A tabellán jelentős különbség volt a két együttes között, hiszen a címvédő már biztos Wild Card csapatként, az újonc pedig a rájátszástól messze lemaradva, a konferencia sereghajtójaként várta az egymás elleni szombati találkozót. Ennek ellenére a több sebből vérző mieink nem számíthattak könnyű diadalmenetre az utóbbi hetekben kifejezetten jó formát elkapó 'Caps ellen, a 21 ezres, telt házas vancouveri nézősereg előtt. Annál is inkább, mert a házigazdák jókora lendülettel kezdték az összecsapást, ami kétségkívül meglepte a denveri védelmet, és kicsit bizonytalanul játszottunk hátul az első percekben. Két és fél minutum után Wynne óvatlan labdavesztését követően máris komoly védeni valója akadt Pickens-nek, majd kisvártatva a gólgyáros Camilo alapvonalról visszatett labdájánál is résen kellett lennie a kapusnak. Nehezen vettük fel a játék ritmusát, nem számítottunk ennyire magas iramú kezdésre, és például egy alkalommal Larentowicz csak szabálytalan eszközökkel tudta megfékezni az előrenyomulást, amiért korán sárga lappal jutalmazták. Szerencsére átvészeltük az első meglepetés okozta sokkot kapott gól nélkül, és a félidő fele magasságában már egyre többször vezettünk ígéretes támadásokat. Az első komolyabb lehetőségre 23 percet kellett várni, ekkor Nyassi blokkolt az ellenfél büntetőterülete előtt egy felszabadító kísérletet, és egyenesen a kapusra vezethette rá a labdát, bal lábas erős lövését azonban Cannon hárította. Ezt követően jó darabig a mezőnyben zajlott a küzdelem, a mieink felvették a harcot a 'Caps fiaival, innentől már kiegyenlített csatát láthattunk, ám számottevő gólhelyzetek nélkül. Végül a félidő hosszabbításának pillanataiban a kanadai csapat egy nagyon szépen megrajzolt támadást vezetett, melynek végén a balról érkező beadást az ex-coloradói Harvey tüzelte a kapu fölé. Nem esett gól az első 45 perc alatt, s a látottak alapján a 0-0-s részeredmény a mieink számára lehetett kedvezőbb.

A második játékrész kifejezetten balszerencsésen indult részünkről, pár perc után Rochat végzett el szabadrúgást kintről, bal lábas bejátszása a kapu előtt mindenki feje felett elszállt, anélkül hogy bárki is hozzáért volna, Pickens kapus pedig nemes egyszerűséggel beengedte a labdát a hosszú sarokba. A denveri portás alaposan elmérte a próbálkozást, bizonyára azt hitte, hogy a hosszú oldalon a kapu mellé fog menni, ehelyett pont befért még a kapufa mellé. Érdekes találattal szerzett vezetést a Vancouver, de nem sokat teketóriáztak a mieink, azonnal rákapcsoltunk, és Nyassi agresszivitása révén akár rögtön egyenlíthettünk volna, de a hazai védők többször is nagy helyzetben mentettek a gambiai támadó elől. Aztán az 59. percben megérkezett a remélt válasz, közvetlenül a hazai büntetőterület elől végezhettünk el szabadrúgást, Nyassi lekészítette, Smith megállította, Jeff Larentowicz pedig laposan, iszonyatos erővel a hálóba bombázta a játékszert. Hasonlóan a 'Caps találatához, ezt a gólt is jókora kapushiba előzte meg, a közeli lövés ugyanis egyenesen a leguggoló Cannon kapus lábai és kezei között, dupla kötényben kötött ki a hálóban. Fél óra volt még hátra a mérkőzésből, amikor a bajnokcsapat kiegyenlített, és kezdtük egyre inkább fokozni az iramot, hiszen a Rapids a három pont megszerzéséért igyekezett, ami nélkülözhetetlen volt számunkra a hazai rájátszás-meccs bebiztosításáért. A folytatásban mintegy nyolc minutum leforgása alatt kihasználtuk mind a három cserélési lehetőségünket: először is a bal szélen Smith-t Thompson váltotta, a csatársorban Cummings helyére Kandji állt be, végül felküldtük a támadó Folan-t, aki a védekező középpályás Nane-t volt hivatott helyettesíteni. Három vérbeli gólgyárossal, köztük két friss erővel rohamoztuk a Vancouver kapuját a győztes gól megszerzéséért, és több kihagyott helyzet után az utolsó tíz percen belül járva siker koronázta az erőfeszítéseinket, amelyet éppen a három cserejátékosnak köszönhettünk. Egy hosszú denveri támadás során Folan-t leszerelték a 16-oson belül, de a felszabadító kísérlet Kandji lábáról lepattant, éppen az ott helyezkedő Wells Thompson elé, aki jobbról kemény lövésre szánta el magát, az egyik védőn megpattanó kísérlet pedig furcsán felpörögve a hosszú sarokban kötött ki egy védhetetlen gól formájában. A befejező percekben a keményen küzdő hazaiak még becsülettel igyekeztek az egyenlítésért, de nem alakult ki előttük igazi lehetőség, szépen lehoztuk a meccset, és a 2-1-es győzelemmel teljesítettük a célunkat, megszereztük a kiemelt Wild Card-pozíciót a rájátszásra.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A csapat legeredményesebb játékosa az idei alapszakaszban Jeff Larentowicz lett, így őt jutalmazták meg a házi Aranycipő díjjal. A munkás középpályás a szombati találkozón megszerzett hetedik találatával leszakította magáról a sérülés miatt ideje korán kieső Conor Casey-t, és a tartalékcsatár Caleb Folan-t. A 2008-as és 2009-es nyertes Casey 11 mérkőzés után achilles-szakadás miatt kénytelen volt befejezni idénre a játékot, míg a tavaly diadalmaskodó Cummings sérülések és válogatott kötelezettségek miatt mindössze 18 találkozón léphetett pályára ebben az évadban. A klub történetében mindössze negyedik alkalommal fordult elő, hogy egy középpályás söpörte be az elismerést, Larentowicz idei sikere előtt utoljára Beckerman győzött a 2006-os szezonban, aki ugyancsak hét góllal végzett akkor az élen.

Az MLS 2011-es alapszakaszának végeredménye:

Nyugati Főcsoport (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 19-5-10, 67 pont
2. Seattle Sounders 18-7-9, 63 pont
3. Real Salt Lake 15-11-8, 53 pont
4. FC Dallas 15-12-7, 52 pont
5. Colorado Rapids 12-9-13, 49 pont
6. Portland Timbers 11-14-9, 42 pont
7. San Jose Earthquakes 8-12-14, 38 pont
8. Chivas USA 8-14-12, 36 pont
9. Vancouver Whitecaps 6-18-10, 28 pont

Keleti Főcsoport (W-L-T):

1. Sporting Kansas City 13-9-12, 51 pont
2. Houston Dynamo 12-9-13, 49 pont
3. Philadelphia Union 11-8-15, 48 pont
4. Columbus Crew 13-13-8, 47 pont
5. New York Red Bulls 10-8-16, 46 pont
6. Chicago Fire 9-9-16, 43 pont
7. D.C. United 9-13-12, 39 pont
8. Toronto FC 6-13-15, 33 pont
9. New England Revolution 5-16-13, 28 pont

Mindkét konferenciából az első három-három helyen végző csapat kvalifikálta magát egyenes ágon a rájátszásba, őket követően a négy legjobb mérleggel rendelkező csapat csatlakozott hozzájuk, akik egymás ellen egy 'Wild Card' körben vívhatnak mindent eldöntő meccseket a legjobb nyolc közé kerülésért.

A Rapids ellenfele a 'play-in' mérkőzésen a tavalyi főcsoport-elődöntőben kiejtett Columbus Crew gárdája lesz, az összecsapás magyar idő szerint péntekre virradóra, hajnali 04:00-től kerülhet megrendezésre a Dick's Sporting Goods Park-ban.

Ahogy korábban megszokhattátok, a Denver Sports Blog ismét széleskörű követést fog nyújtani az érdeklődők számára az MLS Playoff-ról. Szurkoljunk újra együtt a tavalyi bajnokcsapatért, akik idén a címvédésért szállnak harcba!