Az elmúlt napokban három mérkőzéssel folytatta a nyolc meccses rekord hosszúságú hazai sorozatát a Colorado Avalanche csapata, ezek közül megint csak egyetlen találkozót tudtunk megnyerni. A denveri jégkorongosok változatlanul gyengén muzsikálnak és a vereségek közt csak időnként csúszik be egy-egy siker.






















A szerdai napon a papírformának megfelelően a Vancouver Canucks 3-0ra diadalmaskodott a mieink ellen a Pepsi Centerben.
A csapat összeállításából Yip és McLeod maradtak ki edzői döntésből, Johnson ágyékhúzódás miatt pihent, helyette Hunwick jutott szóhoz. A kapuban a magára találóban lévő Varlamov kezdett, közben a kanadai csapatnál Luongo sérülése miatt Schneider védett, ellene talán reménykedtünk az eredményességben.
A harmadik számú mezben hagyományosan álmosan kezdtünk és az első harmadban végig a Vancouver dominált, a gól nélküli döntetlent a 18. percben törték meg, Hodgson középre passzát Malhotra lőtte a hálóba. A középső harmadban kezdtünk el csak ébredezni, de hiába adtunk magunkról életjelet, komolyabb helyzeteket nem alakítottunk ki. Sőt nem sokára megérkezett a második kanadai találat, fellazultunk hátul és kettő az egyben vezették rá a korongot O'Brienre, Burrows egyedül oldotta meg, elfektette a védőt és fellőtte a pakkot a rövid felsőbe. Szépen küzdöttünk, de sajnos kezdett eldőlni a mérkőzés és a záró játékrészben sem történt változás. Továbbra is nagyobb meggyőződés nélkül mentünk előre, jobbára veszélytelen távoli lövéseket eresztettünk meg. A hajrában megpróbáltunk extra attackerrel támadni, de a szépítés helyett fél perccel a vége előtt Kesler talált az üres kapuba, könnyen odaadtuk neki a korongot a semleges harmadban.
Alapvetően nem játszottunk rosszul, hátul jól tartottuk magunkat, de a kisebb hibák eldöntötték a meccset, mivel a támadójátékunk teljesen impotens volt. A lövésekben csak 29-24el vállalt többet a Canucks, de Schneider különösebb próbatétel nélkül ért el SOt, kevés komoly helyzetünk volt. EJ távollétében Quincey és Wilson töltötték a legtöbb időt a pályán, de mindketten negatív statisztikával végeztek. Varlamov 28 kísérletből 26ot védett ki, az egyéni mutatóit kicsit kozmetikázta.

A hálaadásnapi szünet után legközelebb szombat este léptünk pályára és 5-2es sikerrel javítottuk az Edmonton Oilers elleni legutóbbi fiaskót.
Változás volt a meccs előtt, hogy Johnsont IRre tettük és a klub nagy tehetségét Elliottot hoztuk fel az AHLből és azonnal lehetőséget kapott élete első meccsén, mivel Hunwick kikerült a játszók közül. Még a csatárok közt volt egy változás a Canucks meccshez képest, McLeod és Lindstrom cseréltek helyett, a hegylakó bekerült a 4. sorba.
Nem indult szerencsésen a játék és az első három perc végén Smid volt eredményes, Varlamov nem volt alapállásban a lövésnél, mert Gagner elmozdította őt a kapu mögé korcsolyázással. Szerencsére mindössze másfél perc után jött a denveri válasz, Duchene csodálatos kiugratásából Kobasew ment el ziccerben, a korong elakadt a kapusban, de a második ütemben érkező Jay McClement már nem hibázott. A gyors gólváltás után kicsit leült a meccs, az Oilersnek volt több lövése, de nem született újabb találat a nyitó harmadban. Két és fél perccel a folytatást követően viszont újra megszerezték a vezetést a vendégek, egy gyors ellentámadásból R. Jones pofozta be a közeli kipattanót. Másodszor kerültünk lemaradásba és ezúttal nem jött az egyenlítés egy hamar, lassan és körülményesen játszottunk. Végül a harmadik harmad elején PPben Shane O'Brien kinti lövése talált utat a hálóba, ezzel 2-2nél utolértük az Oilerst. Két perccel később már a vezetést is átvettük, a debütáló Stefan Elliott a kék vonal közelében kapta meg a korongot és remek lövést bombázott a hálóba, élete első NHLes meccsén győztes gólt szerzett. Innentől ugyanis megtartottuk az előnyt és további két góllal biztosítottuk be a sikert, a hajrában Jan Hejda lövése csúszott be Dubnyk lábai között, Paul Stastny pedig üres kapura talált be.
Az utolsó harmadban négy gólt ütve fordítottunk, meg tudtuk törni az ellenfél kapusát és szerencsénkre a távoli lövések most beakadtak. Elliott fantasztikus volt a bemutatkozó meccsén, O'Brien az első, Hejda a második gólját szerezte az évben, három védő volt eredményes. A góllövők mellett érdemes még kiemelni O'Reilly, Hejduk, Kobasew teljesítményét, mind a hárman két gólpasszt adtak. Varlamov a szombati 60 percet közel hibátlanul abszolválta, a kapujára tartó 33 lövés közül csak kettőnél kapitulált és október 30. óta először jegyzett újra győzelmet.




















Utoljára hétfőn játszottunk és kellemetlen meglepetésre 3-1re kapituláltunk a Dallas Stars ellen.
Nem történt változás az összeállításban, újfent Hunwick, Lindstrom, Yip voltak a kimaradók és Varlamov maradt a kapuban. A Starsnál rengeteg sérült volt, nemrég kiesett Lehtonen kapus és régi ismerősünk Raycroft védett, ellene azért nem alaptalanul reménykedtünk gólokban.
Az eleje szokás szerint harmatosra sikeredett, megint támadgattunk különösebb eredmény és helyzetek nélkül. Az egyetlen izgalmat McLeod és Barch bunyója okozta, mely után a denveri kemény srác végleges büntetést kapott. Aztán a csendet kissé váratlanul a Dallas törte meg, pár perccel a harmad vége előtt Fiddler előretörése végén Nystrom talált be a hazai ketrecbe. A továbbiakban kezdtük egyre jobban átvenni az irányítást és a második felvonásban fölényben játszottunk, de hiába nyomtunk, Raycroft mindent fogott, nem tudtunk kiegyenlíteni. A záró harmadot egy gólos hátrányból kezdtük el, de nem helyeztünk elvárható nyomást az ellenfélre és nem sok esély volt az egyenlítésre. Az 55. percben pedig jött a hideg zuhany, Ryder ziccer góljával növelte az előnyt a Stars. Kezdett elúszni a hajó, de mielőtt nagyon elkeseredtünk volna, három és fél perccel a befejezés előtt Jones lecsorgó lövése után a szabad korongot Kevin Porter irányította a hálóba az idei első góljáért. A végét izgalmassá tettük, de a nagy iparkodás ellenére az egyenlítés nem jött össze, viszont Ryder a második gólját is megszerezte az üres kapuba.
Megint nem tudtunk megnyerni két meccset egymás után és a több sebből vérző harmatos csapat ellen szenvedtünk vereséget hazai környezetben. Az itthoni mutatónk még mindig messze a leggyengébb az egész ligában, 13 denveri meccsből csak négyszer győztünk. Elliott a második meccsén is pontszerző volt, de az ENG előtt elvesztette a korongot. Porter a tizedik meccsén végre megszerezte az első gólt a szezonban, egyben az első pontja volt. Varlamov 32/34es hatékonysággal zárt, nem tehetett a vereségről, kifejezetten jól összeszedte magát.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Minnesota Wild 14-7-3, 31 pont
2. Vancouver Canucks 14-9-1, 29 pont
3. Edmonton Oilers 12-10-2, 26 pont
4. Calgary Flames 10-12-1, 21 pont
5. Colorado Avalanche 10-13-1, 21 pont

A közeljövő programja:

December 1., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - New Jersey Devils
December 3., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
December 5., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - Detroit Red Wings

Egyre jobban csúszunk lefelé a táblázaton, már utolsók vagyunk a divízióban és a rájátszás harcban is hátrányba kerültünk. A következő napokban fejezzük be a hazai sorozatot, három erősebb ellenféllel találkozunk, a tendenciát nézve jó ha egyet tudunk nyerni, de azzal se érünk sokat. Győzelmekre lenne szükség egymás után, a jó rajt óta viszont több mint 1 hónapja csak a keressük a formánkat.