Most már tényleg a nyakunkon a 2011-12es csonka NBA-szezon, a Denver Nuggets a napokban átesett a röpke előidényen és már csak az utolsó simítások vannak hátra a rajt előtt. Karácsonykor kezdődik az új idény, december 26tól a denveri kosarasok is újra birtokba veszik a parkettet.



















Múlt pénteken a csapat egy egymás közti edző meccset tartott a Pepsi Centerben, melyre a belépés és a stadion előtti parkolás ingyenes volt, így mintegy 4 ezren kilátogatottak az open scrimmagere. Az összeállítást egy 'draft' határozta meg, az egyik csapatot George Karl, a másikat segédedzője, John Welch dirigálta. A kék mezes csapatban Miller irányított, mellette szerepelt egykori portlandi társa Fernandez, a palánk alatt Harrington, Nené és Koufos is őket erősítette. Közben a fehér mezeseknél például Lawson, Gallinari, Mozgov igyekezett tartani a lépést a vetélytárssal, de végül Karl legényei nyertek.
A remek hangulatról a mókás szórakozás gondoskodott, az újoncok táncoltak a közönségnek és az egész meccsnek tiszta party hangulata volt, mindenki ünnepelte, hogy nyolc hónap szünet után újra itt az NBA szezon.
A legeredményesebb játékos a kékek közt Rudy (20 pont és 10 assziszt) és Koufos (24 pont és 8 lepattanó) voltak, míg a fehéreknél Gallinari 14 egységgel és 10 gólpasszal, Mozgov 18 ponttal és 8 pattanóval jeleskedett. De a veterán Harrington is beszórt öt triplával össz 17 pontot és például az újonc Faried is egészen 16 egységig jutott.

Ezután kedden játszottuk le az első előidény meccsünket a Phoenix Suns ellen hazai környezetben. A csapat a Lawson, Miller, Gallinari, Nené, Mozgov ötössel állt ki az arizonaiak ellen, egyedül Afflalo volt inaktív, pár nappal a meccs előtt írta alá az új szerződését (5yr/$43M) de még egyetlen edzésen se vett részt a csapattal, így a meccsen se dobtuk be.
Csak az első negyed alakult szorosan, annak a végére is már 6 pontos előnyben voltunk a látványos offenzív meccsen. A félidőig tovább nyílt az olló a két csapat között, az első 24 perc játékot követően már 63-49re mentünk. A különbség végig megmaradt, a Nuggets valósággal gálázott, 239 nap szünet után a játékosok kiélvezték, hogy újra meccset játszhatnak. A végeredmény 127-110 lett a javunkra.
Lawson volt az egész csapat legeredményesebbje 21 ponttal, rendkívül gyors és pontos támadójátékot láttunk tőle. A rutinos Miller alkalmi kettest játszott, 8 pont mellé 12 asszisztot és 7 lepattanót birtokolt. Nené csak az első negyedben játszott, később térdfájdalmak miatt biztonsági okokból jobbnak láttuk, ha pihen. A kezdőből még Gallinari 15 pontot termelt a korai virágzásának köszönhetően. A padról elsőként a rutinosabbak szálltak be, a 6. ember Rudy 8 pontot dobott első meccsén a Nuggets mezében. A veterán Harrington alig 13 perc alatt 12 pontot szórt, de hátfájással küzdött. Andersen kevés lehetőséget kapva is bemutatott három blokkolt, talán újra egészséges és a legjobb formáját tudja hozni. Brewer részfeladatokat kapott, legfeljebb a 7 lepattanóra lehetett  büszke, a 2/7 dobó százalékra kevésbé. Az újonc Faried nem akármilyen bemutatót tartott, a közönség hatalmas ovációval köszöntötte, ő pedig ezt meghálálva gyönyörű zsákolásokat mutatott be, meg sem állt 14 pontig és 6 lepattanóig. Illetve még a camp invitee Stone játszott jól, a negyedik negyedben végig irányított, ezalatt 5 pontot és 4 asszisztot ért el.

Két nappal később, azaz csütörtökön léptünk pályára másodszor (utoljára) az előidényben, újra a Phoenix Suns volt az ellenfél, ezúttal idegenben. Néhány játékost pihentettünk, Lawson a bokájával, Nené a térdével bajlódott, Rudy és Big Al pedig szabadnapot kaptak. Így egy kicsit érdekes kezdővel vettük fel a kesztyűt, a Miller-Afflal-Gallinari-Koufos-Mozgov ötös várta a feldobást a meccs elején.
Az első negyedben máris 10 ponttal el tudtunk lépni, a kezdők hamar állva hagyták a Sunst. Sajnos a második negyed döcögősebben alakult, a hazaiak utolértek minket és a cserepad ellen a vezetést is átvették, de Carroll utolsó másodperces triplájával mégis 52-50es előnnyel vonultunk le a hosszú szünetre. A harmadik negyedben is nálunk volt az irányítás, többet nem engedtük ki a kezünkből az előnyt és a befejező menet előtt már megint 10 volt közte a javunkra. Az utolsó játékrész már csak a Nuggetsről szólt, a cserék végképp padlóra küldték a Sunst, a negyedben 31 pontot szerezve 110-85re szórtuk meg a széteső vetélytársat.
Gallinari remek játékkal állt a csapat élére, 23 pontot vágott, a 17 dobásából csak 6 esett be, büntetőből hibátlan volt és óriási lelkesedéssel hajtott, ahogy várjuk a talján kakastól. Miller is szemmel láthatóan élvezte a sok lehetőséget, 28 perc alatt megint 9 pontot, 10 asszisztot, 7 lepattanót termelt a veterán PG. A kezdő csapatból még Koufos doubledouble volt kiemelkedő, a görög 15 pontot, 11 lepattanót hozott össze. Afflalo és Mozgov csak kevés játékidőt kaptak. A padról leginkább Brewer játszott kimagasló formában, 8/15ös hatékonysággal 20 pontot szórt, de a roster spotért küzdő Carroll 14 pontja is dicséretes volt. Birdman 8 pontot és 7 lepattanót gyűjtött, kicsit mintha álmosnak tűnt volna. Stone nem tudta megismételni a denveri játékát és Faried se kapott annyi lehetőséget.

Véleményem szerint jó úton halad a csapat, Nené és Afflalo megtartásával rendkívül kiegyensúlyozott, mély keretet hoztunk össze. A két sikerből komoly következtetéseket ne vonjunk le, főleg védekezésben lenne még mit javulni, de önbizalom növelőnek tökéletes volt a Suns oda-vissza eltángálása.

December 26-án kezdjük az igazi szezont, jövő kedd hajnalban rögtön a bajnok Dallas Mavericks otthonában szerepelünk, tökéletes erőfelmérő lesz a csapat számára. Úgy gondolom, hogy ez a keret simán rájátszás-esélyes, de bővebb jóslatokra nem vállalkozom a csonka, de annál sűrűbb idény előtt.