Az elmúlt heti három mérkőzés közül a Colorado Avalanche kettőt megnyert, a Kings és a Blackhawks idegenbeli legyőzésével négy meccses siker sorozatban voltunk, viszont a Blues elleni fiaskóval megtört a menetelés. Továbbra is jó passzban vagyunk, az utolsó 10 meccsből 8szor győztünk és közel vagyunk a rájátszás helyekhez.





















2012 legelső mérkőzését január 2-án játszottuk és az új esztendőt győzelemmel köszöntöttük, a Los Angeles Kings otthonában szétlövésekkel arattunk 2-1es sikert.
Múlt hétfőn a megszokott összeállításban játszottunk, sérülés miatt a jól ismert nevek hiányoztak: Duchene, Yip, Mueller a csatároktól, a védelemből Wilson. Healthy scratchként Hunwick és Malone hagyta ki az LAi összecsapást, a kapuban ezúttal Varlamov jutott szóhoz.
Nem kezdtük valami fényesen a meccset, az első harmadban csak nyomoztuk a korongot, de a Kings hiába volt fölényben, tartottuk a gól nélküli döntetlent. A középső harmadban már néhány perc után góllá érett a hazaiak fölénye, a kapu előtt Brownt hagytuk teljesen üresen, aki könnyű gólt szerzett. Hasonló küzdelemben folytatódott a játék, nagyrészt a hazaiak voltak támadásban, elvétve tudtunk bejutni az ellenfél zónájába a koronggal, ránk nézve volt hízelgő, hogy negyven perc alatt csak egy gólos hátrányba kerültünk. Az utolsó harmadra sikerült kicsit összekapni magunkat és egyre veszélyesebb akciókat vezettünk az egyenlítésért, de sokáig úgy tűnt, hogy nem tudunk visszajönni a meccsbe. Aztán egyszer csak az 55. percben Ryan O'Reilly szedett össze egy korongot a támadó kék vonalnál, megindult a jobb oldalon és befelé kanyarodva gyönyörű gólt lőtt a hosszú felsőbe. Ezzel a góllal pontot tudtunk menteni és a hosszabbításban is túl éltük a Kings nyomást, az utolsó másfél percben 4-on-3ban jöttek ránk. Így büntetőket kellett lőni, amiből ismét mi jöttünk ki győztesen, három LAi hiba mellett Hejduk sikeres rávezetése elég volt a két ponthoz.
Sokáig úgy nézett ki, hogy esélyünk sincs, de megúsztuk egy kapott góllal, a végén kiegyenlítettünk és a győzelmet is megszereztük. Varlamov komoly szerepet vállalt a sikerből 31/32es hatékonysággal védve, végig meccsben tartotta a csapatot és a SOban is hibátlan volt. O'Reilly a tizedik gólját szerezte a szezonban egy szépségdíjas lövésből, annyira nem volt jó meccse, az elején egy double minort vétett. Szokás szerint a Hejdukkal és Landeskoggal alkotott sora volt a legveszélyesebb denveri hármas.






















Pár nap szünet után pénteken folytatódott az idegenbeli túra, hatalmas meglepetésre a Chicago Blackhawks ellen 4-0s győzelmet arattunk.
A 18 mezőnyjátékos kilétében nem történt változás és Varlamov is maradt a kapuban. Wilsont aktiváltuk az agyrázkódásból, de elővigyázatosságból még kihagyta a meccset, vagy csak egyszerűen nem szerettük volna megbontani a mostanában jól működő védelmi hatost. Hogy helyet csináljunk neki a keretben, Malonet visszaküldtük az AHLbe.
Érdekes módon ez a mérkőzés sem úgy indult, hogy Avs győzelem lesz a vége, de a hazai fölény ellenére a nyitó harmad egyetlen gólját mi szereztük a 13. percben, Johnson távoli lövésébe a kapu közelében David Jones piszkált bele védhetetlenül. A második felvonásban nagyobb erőkre akartak kapcsolni Toewsék, de az első támadásokat szépen visszavertük, a második perc végén egy gyors kontrából Stastny gyönyörű bejátszását T.J. Galiardi vágta be a hosszú oldalról. Tovább folytatódott a Hawks nyomása, de a fontos pillanatokban mindig hibáztak és nem voltak annyira veszélyes lövéseik vagy Varlamov védett remekül. A meccs feléhez közeledve a harmadik gólt is bevittük, a saját kapuja mögött elhagyta a korongot a Chicago, Landeskog vissza tett korongját a lendületből érkező David Van Der Gulik lőtte a hálóba. Ezzel tényleg lefutott a mérkőzés, három góllal padlóra küldtük az ellenfelet, nem sok ambíció maradt már bennük a szépítésre. A harmadik harmadra a küzdelmet talán már ők is feladták, csak annyi változás történt, hogy a befejező percekben Chuck Kobasew volt eredményes McClement és Winnik asszisztból egy tetszetős ellentámadás végén.
A meccs hőse egyértelműen Galiardi volt, karrierje első verekedését és ezzel együtt első Gordie Howe hattrickét hozta (gól, assziszt, bunyó), a szezont lassabban kezdő szélső nagyszerű formát kapott el az utolsó hetekben. Most a sérülések miatt felkerült a top sorokba, Stastny mellett igazán megy neki a játék. Jones is betalált ebből a sorból, a gólerős szélső idén még mindig csak 8 gólnál tart. Van Der Gulik az első gólját szerezte az évben, ő is nagyon hasznos játékra képes a 3. sorból. Johnson alaposan összekapta magát erre a meccsre, két gólnál asszisztos volt és O'Briennel együtt +3as mutatóval fejezték be. Varlamovnak a második hibátlan Colorado meccsén 27ből 27 lövést kellett védenie, hibátlanul látta el a feladatát.

Másnap újabb mérkőzés várt ránk és sajnos véget ért a nagy menetelés, a St. Louis Blues ellen 4-0s pofonba szaladtunk bele. Négy meccses győzelmi sorozatnak lett vége és sorban négy idegenbeli meccs megnyerése után kaptunk ki először.
Nem változtak a sorok, csak a back-to-back miatt Varlamovot Giguere váltotta a ketrec előtt.
A meccs eleje megint nem a miénk volt és most nem úsztuk meg olyan olcsón a langyos kezdést, mint az előző két fellépésén. A Blues már az első három perc után megszerezte a vezetést, Quincey óriási kapu előtti turnover után Berglund volt eredményes. Nem sokkal később az egykori denveri hokis Shattenkirk jól eltalált lövése vágódott a ketrecbe, így az egy kapura lejátszott első harmad után két gólos hátrányunk volt. A második felvonásban se tudtuk igazán felvenni a tempót, mert szinte egymás után három kiállítást is kaptunk vitatható körülmények között. Folyamatosan emberhátrányban játszottunk és nem is úsztuk meg a PKkat, Arnott és Backes is létszámfölényes gólt ütött a harmad első felében. 4-0ra megléptek és ezzel eldőlt a meccs. Túl fáradtak voltunk fejben és fizikálisan is ahhoz, hogy ilyen hátrányból felzárkózzunk, a hátralévő időben nem sok veszélyt jelentettünk Elliott kapujára, a tavaly még nálunk is megforduló kapus tehát lenullázta az Avst, véget ért a győzelmi széria.
Mindössze 15 kapura lövésre voltunk képesek, ebből 8at a Landeskog-O'Reilly-Hejduk sor vállalt. Giguere kapujára közben 39 kísérlet záporozott, abból 35öt tudott kivédeni, egyébként nem teljesített rosszul a veterán hálóőr. Nem könnyítette a helyzetünket, hogy Johnson az első harmad alatt kéz sérüléssel kiesett és nem tudta folytatni a játékot. Előző nap is játszottunk, gyengék voltunk a Blues ellen, akiket a bírók se voltak restek kicsit megtámogatni.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 26-13-3, 55 pont
2. Minnesota Wild 21-15-6, 48 pont
3. Colorado Avalanche 23-19-1, 47 pont
4. Calgary Flames 19-19-5, 43 pont
5. Edmonton Oilers 16-22-3, 35 pont

A közeljövő programja:

Január 11., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Nashville Predators
Január 13., péntek, 02:00 Nashville Predators - Colorado Avalanche
Január 14., szombat, 21:00 Dallas Stars - Colorado Avalanche
Január 16., hétfő, 22:00 Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche

A folytatásban verhető nyugati ellenfelekkel találkozunk, lesz egy röpke home-and-home series a Predators ellen, majd szombaton és hétfőn is esti meccset fogunk játszani. Bízom benne, hogy a St. Louis elleni vereség nem egy rossz széria kezdete lesz, hanem gyorsan visszatérünk a sikerek mezejére és az előttünk álló napokban is szép számmal hozunk pontokat.