Az All Star szünet előtti utolsó négy mérkőzésén két győzelem után két vereséget ért el a Colorado Avalanche csapata, így nem sokat változott a helyzetünk a legutóbbi beszámolómhoz képest.





















A mostani időszakban először múlt hét szerdán léptünk fel, hazai pályán nagy nehezen 4-3-ra legyőztük a Florida Pantherst hosszabbításban.
Változás volt a mérkőzés előtt, hogy O'Brient aktiváltuk a sérültek közül és azonnal pályára is lépett. A keretből Yip került ki, leküldtük volna a farmba, de az átadólistáról a Nashville Predators megszerezte a tehetséges szélsőt, aki idén nem találta a formáját. Hunwick mellett Hejda se játszott (ő húzódás miatt), a csatárok közül Porter volt a +1 fő. A kapuban a kiváló formában védő veterán Gigueret foglalkoztattuk.
Nem volt túl izgalmas az első harmad, kevés helyzete volt mindkét csapatnak, a vezetést a Panthers szerezte meg egy emberelőnyös góllal a 15. percben. Goc találata előtt rendesen beszorultunk a kapunk elé, a védők gyámoltalanul mozogtak, a német csatár közelről zavartalanul lőtt a hálóba. A második harmadra fokoztuk a tempót, egyre több ígéretes támadást vezettünk, egyik alkalommal az egyenlítés is összejött, EJ távoli lövése messzire kipattant a lepkekirály Theodoreról, az ismétlést Peter Mueller tűzte be. Hiába játszottunk fölényben, a vezetés megszerzése helyett a szünet előtt a Panthers volt még egyszer eredményes, Weiss félelmetes szóló végén talált be a denveri védelem díszkíséretében. A harmadik harmadból 20 másodperc telt el és Kopecky kipattanóból szerzett góljával kettőre növelték az előnyt a vendégek. Kezdett elúszni a meccs, de rohamoztunk tovább, hamarosan PPbe kerültünk és a fórt Peter Mueller bődületes kapás góljával használtuk ki. Feljöttünk 2-3ra és tovább mentünk előre, sehogy sem akart jönni az egyenlítés, aztán az 57. percben Paul Stastny a jobb oldalról a kapu elé kanyarodva volt eredményes, 3-3ra módosítva az állást. Megmentettük az egy pontot, a fölényünket elnézve bízhattunk benne, hogy sikerül a győzelmet is kiharcolni. Nem kellett csalódnunk, egy perccel az OT vége előtt Wilson tört be az offenzív harmadba, oldalra kitett korongját Ryan O'Reilly rálőtte, az pedig a szerencsétlen Theodore lábai között a hálóba csorgott, miénk lett a győzelem.
44-29 arányban szétlőttük a Pantherst, a győzelemhez kellett a jó öreg Theodore "remeklése" is, amúgy megint olyan érzésem volt, hogy agyatlanul lövöldözünk a semmibe. Ezen a meccsen bejött, a gyengébb kapusokat általában meg lehet törni ennyi próbálkozásból. A Galiardi-Stastny-Mueller sor fantasztikusan ment, az agyrázkódásból visszatérő Mueller a negyedik meccsén játszott az aktiválása óta, végre megszerezte első pontjait. Nem állt meg csak 2+1nél, közel másfél után újra gólokat szerzett NHL meccsen. Stastny mellett az OT győztes gólt szerző O'Reilly is 1+1ig jutott. A védelemből a visszatérő O'Brien és Johnson munkáját lehet kiemelni, Giguere 26 védéssel zárt, az első két gólnál esélytelen volt, a harmadiknál talán máshová is üthette volna a kipattanót, nem az ellenfél elé.

Következett két nap szünet a kaliforniai idegenbeli túra előtt, szombaton meglepetésre 3-1-es sikert arattunk a Los Angeles Kings otthonában.
Egyetlen változás történt az összeállításban, Hejda visszatért a védelembe, Wilson kisebb sérülés miatt pihenőre szorult. Mellette ugyanúgy Hunwick és Porter malmoztak a lelátón. Giguere maradt a kapuban, a veterán hálóőr öt meccsen belül negyedszer startolt Varlamov formahanyatlása miatt.
Frissebbnek tűntek a mieink már a kezdés után és az első harmadot szinte végig támadtuk, a vezetést nem tudtuk megszerezni, még egy négy perces emberelőnyünk is volt rá. Aztán a második harmadból alig öt perc telt és a Kings váratlanul gólt szerzett, Brown lövésére Giguere azt hitte hogy fogja, de a korong kijött róla, a kipattanóra a közelben tartózkodó Kopitar reagált a leghamarabb. A bekapott gól kissé megfogta a csapatot, ellaposodott a játékunk és egyre kevesebb veszélyt jelentettük Quick kapujára. Amilyen meglepően gólt szerzett az LA, úgy a 34. percben a denveri gólra se nagyon számítottunk, Elliott saját harmadból előre tett kiugratása Cody McLeodot találta meg, a bunyós fiú könnyedén fejezte be a ziccert. A gól visszahozta életkedvet a srácokba, újra belelkesültünk és egy perccel a szünet előtt a vezetést is átvettük, Galiardi kapu elé belőtt korongja Peter Mueller ütőjéről mandinerben vágódott a hálóba. Két harmad után egy góllal mentünk, a záró menetben a Kings majdnem egy kapura játszott. Brownék komoly nyomást helyeztek ránk, Giguerenek többször bravúrral kellett védenie, tette a dolgát és a védők is szépen takarítottak, az idő nekünk dolgozott. Az egyenlítés helyett az Avs lőtt egy mindent eldöntő találatot, két perccel a vége előtt PPben játszva Stastny pazar zsugájából Gabriel Landeskog köszönt be pár méterről, ezzel beállítottuk a végeredményt.
Mueller az előző dupla után tehát megint betalált, ismét az ő sora volt a legveszélyesebb, de annyira nem tudtak dominálni, mint a Florida ellen. McLeod a szezonbeli harmadik gólját lőtte a ziccer higgadt értékesítésével, az újonc Landeskog a 10. találatot szerezte. Quincey mind a három gólnál asszisztos volt, Stastny és Elliott két-két gólpasszt adtak. Giguere újra győzelemhez vezette a csapatot, a gólban vétkes volt, de a többi 25 védéssel mindent javított.

Másnap újabb meccset játszottunk, de sajnos az Anaheim Ducks otthonában 3-2es vereséget szenvedtünk a jóval több kapura lövés ellenére.
A lineup egy az egyben megegyezett az előző napi felállással, még Giguere is maradt a kapuban, ismét bizonyíthatott a volt csapata ellen a számára jól ismert anaheimi publikum előtt.
Szerencsétlenül kezdődött a játék, gyorsan emberelőnyhöz jutottunk, de O'Reilly elhagyta a korongot a semleges harmadban, Ryan pedig ziccerben kiugorva köténygólt lőtt Giguerenek. A Ducks szerezte meg a vezetést, később hiába játszottunk egy kapura, nem sikerült gólt szereznünk az első harmadban, habár 15-2es lövő fölényben voltunk, az is hiába. A szünet után folytatódott a denveri fölény, de csak naggyá tettük Hillert, semmit nem ért az állandó korongbirtoklás és a lövések, nem hozott gólt a középső harmad, maradt a 0-1. A záró játékrészben sajnos két villanással mindent eldöntött az Anaheim, hiábavaló volt az addigi egyeduralom. A záró harmad elején két gólt vágtak a hazaiak. Rögtön a szünet után Getzlaf talált be PPből, nem sokkal később egy hosszú indításból Ryan volt újra eredményes, így 3-0ra húztak el a kacsák. Helyzet nélkül szerezte a gólokat a hazai csapat, nem adtuk fel és becsülettel rohamoztunk tovább, a végére sikerélmény is jutott nekünk. Az utolsó öt percben az egyik hazai védő röviden lőtt körbe egy korongot a palánk mellett, Ryan O'Reilly könnyű gólt szerzett belőle. Másfél perccel később szépen felálltunk emberelőnyben és Landeskog nagy lövése után Milan Hejduk pofozta be közelről a kipattanót. Tovább viszont hiába igyekeztünk, nem tudtuk megszerezni az egyenlítő gólt, be kellett érnünk az egy gólos vereséggel.
Bosszantó zakó volt, mert az egész meccset végig támadtuk és az ellenfél apró villanásokból gólokat tudott szerezni. 45-18ra zártunk a kapura lövésekben, többször percekig beszorítottuk őket. Fegyelmezetlenek voltunk hátul és a hibákat a Ducks gólokkal fizette meg, közben a támadó játékunk akadozott és csak a végén tudtuk feltörni az ellenfél védelmét. O'Reilly 14., Hejduk 12. gólját ütötte az évben. Landeskog mindkét gólnál asszisztos volt és elérte a 25 pontos határt a szezonban. Stastny a gólpassza ellenére a csapat egyetlen -2es játékosa volt. Giguere csak 15 védésig jutott, nehéz dolga volt, két ziccergólt kapott és a harmadiknál se volt esélye a hárításra.





















Végezetül a keddi játéknapon a Minnesota Wild ellen hazai környezetben kaptunk ki 3-2 arányban, egymás után két vereséggel zártuk a szünet előtti időszakot.
O'Reilly váll sérülés miatt kivált a csapatból, de még viszonylag olcsón megúszta, mert csak 2 hetet kell kihagynia. Duchenenel együtt ők ketten voltak sérültek, Wilson a helyére tért vissza, vagyis 7 hátvéddel játszottunk a Wild ellen. Giguere maradt a kapuban, 7 meccs alatt 6szor kezdett, Varlamov végképp elvesztette a kezdő pozícióját.
Öt perc alatt megszereztük a vezetést, lendületesen mentünk előre, T.J. Galiardi a jobb oldalra kivezette a korongot és nagyon jó fonák lövést szúrt rá, annyira hogy Backstrom hárítani se tudta. Nem tartott sokáig az előny, tíz perc után egyenlített a Wild, PPből Falk talált be távolról, megszerezve karrierje első NHLes gólját. Ezután is inkább a házigazdák maradtak támadásban, jól tördelték a játékot és nem sok esélyünk volt helyzetbe kerülni. Aztán nem sokkal a harmad vége előtt kontrából újra betaláltak. Brodziak ziccere még kimaradt, de visszatette a mögötte érkező Heatleynek, aki nem kegyelmezett. Az első harmad után 2-1re a házigazdák vezettek, de a második elején egyenlítettünk, Winnik lövése átcsorgott a kapus lábai között és a gólvonalon táncoló korongot Chuck Kobasew tolta beljebb. Zaklatott meccset játszottunk, szokásához híven a Wild nem mellőzte az alattomos szabálytalanságokat, amiket a mieink nem néztek jó szemmel és több dulakodás, balhé is történt miattuk. A játékkal kevésbé törődtek a csapatok, nem esett több gól a második menetben, 2-2re álltunk. Aztán a harmadik felvonást lendületesen kezdtük de csak kihagyott helyzetekig jutottunk, majd a 48. percben O'Brien korongvesztéséből két minnesotai törhetett zavartalanul Giguere kapujára és McMillan góllal is fejezte be a lerohanást. A hátralévő időben csak erőlködtünk, minden korong elakadt Backstromben így a Wild ki tudta bekkelni a győzelmet.
Hasonló meccs volt a Ducks ellenihez, többet támadtunk az ellenfélnél, de a hátsó hibák felemésztették a csapatot és a meccs elvesztéséhez vezettek. Duchene és O'Reilly távolléte túl nagy hátrány volt, a két játékmester nélkül kevés esélyünk volt. Azért Galiardi folytatta eredményes játékát a top sorokban, a nyolcadik gólját szerezte. És szép csendben Kobasew is a hetedik találatig jutott az újabb lesipuskás góljával. Giguere hasonlóan járt, mint a Ducks ellen, több védeni valója volt, de foghatatlan gólokat kapva zárt 31/34es statisztikával.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 30-15-4, 64 pont
2. Minnesota Wild 24-18-7, 55 pont
3. Colorado Avalanche 26-23-2, 54 pont
4. Calgary Flames 23-21-6, 52 pont
5. Edmonton Oilers 18-26-5, 41 pont

A közeljövő programja:

Február 1., szerda, 03:30 Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
Február 3., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Minnesota Wild
Február 4., szombat, 21:00 Colorado Avalanche - Vancouver Canucks

Továbbra is a PO vonal alatt táncolunk, igaz a hátrányunk csak néhány pont az utolsó rájátszás helyen álló csapatok mögött. Papíron nem nagy a lemaradás, de a játékban és főleg kiegyensúlyozottságban fényévekre vagyunk attól, hogy esélyesek legyünk a POra. Sokkal eredményesebben kéne teljesítenünk folyamatosan és megtalálni mondjuk az év eleji formát, ha szeretnénk valóban versenyben maradni. Most egy hét szünet következik, a legjobbkor, utána újult erővel hajthatunk.