A címmel szerettem volna igazából kifejezni azt az érdeklődést, amely mostanság kedvenc kosárlabdacsapatunkat körülveszi. Nem is hiába, hiszen az NBA TV a Denver Nuggets csapatát választotta idén arra a célra, hogy még inkább betekintést nyújtson a csapatok mindennapjaiba. Ez azt jelenti, hogy az offszezontól kezdődően folyamatosan filmezik a csapatot mérkőzéseken, edzéseken, jelentősebb eseményeken.
Roppant megtisztelő mindez, hiszen ha nem tartanák érdekesnek a szakértők azt az építő munkát ami nálunk folyik, valószínűleg szóba sem kerültünk volna.
Igen,építkezünk folyamatosan. Egyáltalán nincs kész, bajnokesélyes csapatunk, de mondhatjuk nyugodt szívvel azt, hogy jó irányba haladunk. Masai Ujiri (General Manager) áldozatos munkájának köszönhetően most már nem csak arról beszélhetünk hogy a lehető legjobban sikerült levezényelni az Anthony trade-et, hanem további sikeres erősítések is történtek.
Ugyebár nyilvánvaló volt, hogy Felton hosszú ideig nem maradhat nálunk, mert jóval nagyobb játékidőt igényel, mint ami ennél a csapatnál jutna neki. Helyette érkezett az a rutinos Andre Miller, aki már pár évvel ezelőtt betöltötte az irányító szerepet a Nuggets-ben, és csupán az Iverson-cserének köszönhetően kellett őt nélkülöznünk egy időre.
Mivel Miller már töviről hegyire ismerte a játékrendszerünket, semmiféle gondot nem okozott a beilleszkedése. Mint láthatjuk a meccseinken: a leindításokat, az alley-oop-ok feladását - az az a játék váratlannak mondható elemeit - első osztályú szinten adja elő. Egyetlen negatívumként az róható fel neki (amiért Portland-ben is orroltak rá), hogy néha-néha bizony összenő a labdával, és elhiszi magáról hogy ő mindenre képes. Talán éppen ezért nem lett sohasem a legjobb irányítók közé sorolva. Viszont ezt leszámítva plusz taktikai elemeket hoz be a padról, és a középtávoli dobásai is magas százalékban esnek, Lawson mögött tökéletes csere.
Véleményem szerint az idei év egyik legnagyobb felfedezettje Ty Lawson lesz. No, nem a mi számunkra, hiszen mi már ismerjük, hanem sokkal inkább a liga számára. A "kicsi" átlagon felüli fizikai gyorsaságát, súlypontemelkedését ötvözi a tökéletes technikai tudással. Éppen ezért igen magas százalékkal értékesíti betöréseit, mellesleg a hárompontos vonal mögül sem "dadog". Jól lát a pályán, megfelelő a helyzetfelismerő képessége. Ezekben a napokban fel is vetődött a neve az MVP-re esélyesek közt, igaz "csak" a nyolcadik helyen. Ő az, aki szerintem mozdíthatatlan a csapatból.
Amikor Ujiri-t dicsértem, elsősorban Rudy Fernandez és Corey Brewer szerződtetésére gondoltam. Hosszú évek óta először éreztem úgy, hogy a csapat tudatosan, megfelelő taktikához keresve szerződtet játékosokat. Ez a két gazella-testű játékos kettes és hármas poszton is bevethető. A spanyol kintről hihetetlen pontossággal tüzel, és átmenetileg irányító szerepkörrel is megbízható. Ez utóbbi pedig játékmesteri kvalitásait tükrözi. Hatalmas odaadással játszik. Ugyanez elmondható Brewer-ről is, aki ugyan nem olyan magabiztos a kinti dobások tekintetében, ellenben nem ismer elveszett labdát, és feltűnően sokszor érkezik meg a lepattanókra. Nagy munkabírású játékos, egy-egy elleni védekezése dicsérendő. Mindkettőjükkel kapcsolatban gyorsan leszögezném, hogy elsősorban a csapat védekezésében látszik áldozatos munkájuk. Folyamatosan nyomás alatt tartják az ellenfeleket a passzsávokban, és ennek megfelelően toronymagasan mi lopjuk a legtöbb labdát a ligában (és nem mellesleg ennek köszönhetően vezetjük a leindításból szerzett pontok kategóriáját is).
Kettejükkel feltétlen minőségben léptünk előre, ráadásul mivel ők a padról jönnek a meccsbe, fizikai képességeiket duplán is tudjuk kamatoztatni. Mivel az idei csonka szezonban óriási a játékosok terhelése, ezért egyértelmű hogy azon csapatok vehetik fel eséllyel a versenyt, akik fiatal játékosokból állnak és/vagy hosszú paddal rendelkeznek (az az 10-12 nagyjából egyforma tudású játékosuk van).
A Nuggets egyébként mindkét kritériumnak megfelel, ezért is állunk jelenleg az előkelő második helyen nyugaton.
Tovább elemezve a játékosokat név szerint, Nené Hilario és Arron Afflalo újraigazolására szükség volt, a brazilon érezhető is a folyamatos fejlődés, AAA viszont mintha kissé görcsösebben játszana mint tavaly, és sajnos gyengébben is. Remélem ez csak átmeneti "üzemzavar" nála.
Danilo Gallinari kezdő helye hármas poszton egyenlőre megingathatatlan. Majd aztán ha tavasszal esetleg visszaigazoljuk Chandler-t, akkor végképp nem lehet tudni mi fog történni. Mert ha lesz egy ilyen húzása a menedzsmentnek - már pedig igen magas a valószínűsége - akkor azon a poszton olyan szinten leszünk telítve, hogy valakit el kell cserélni. Az olasz egyre jobb formát mutat, sőt vitathatatlanul fejlődik, ez pedig nagyon nehéz döntést vetít előre. Hogy lesz-e valaha belőle franchise player, azt nem tudom megítélni, viszont abban talán mindenki egyetért, hogy második opciónak már most megfelel. Érezhetően a betörésekben fejlődött leginkább, és nagyon sokat gyorsult fizikálisan is és fejben is. Személy szerint semmi esetre sem cserélném el.
A felső posztokon a már említett Nené-n kívül a Kosta Koufos, Timofey Mozgov duó center poszton vitézkedik. Folyamatosan érezhető rajtuk is a fejlődés, a görögnek jó érzéke van a lepattanókhoz, az orosz óriás meg középtávolról is hatékony. Persze, mindemellett általában időben érkeznek a blokkokkal is ,noha Mozgov-nak az idény elején láthatóan gondjai voltak ezzel, ezért került folyamatosan fault-problémákba.
Mivel két ilyen fiatal és sokra hivatott centerünk van, ezért Chris Andersen kissé háttérbe szorul. Mondjuk ki, már-már felesleges a csapatban. Idén talán 1 vagy 2 meccsen játszott jól, a többin nagyon gyenge produktumot tett le az asztalra. Minden cselre egyből ugrik, ezért gyakran faultol, ha meg nem, ziccerre hagyja az ellenfeleket (fejben lassú, nem tud hirtelen megfelelő döntést hozni).Támadásban teljesen nulla, bár néha-néha bedob egy középtávolit, ha üresen hagyják. Azt gondolom, hogy őt vagy kitesszük az amnesztiának köszönhetően a csapatból legkésőbb nyáron, vagy egy esetleges játékos-cserében tudnám elképzelni, mint töltelék szereplőt. Ezt alátámasztja, hogy Koufos a minap 3 éves szerződést írt alá a csapatnál, Mozgov pedig folyamatosan kezdő.
És megérkeztem a legnagyobb "kedvencemhez", Heringhez. (Al Harrington)
Az a helyzet vele, hogy kezdek megbarátkozni a jelenlétével. Idén mintha kevesebb hülyeséget csinálna a pályán, általában eredményesen vállal kétes szituációkban is, és látni rajta a bizonyítási vágyat. Pedig szezon előtt tettem volna ki a csapatból szívem szerint, bármilyen megoldással élve. Megnövekedtek a játékperceinek száma Kenyon távoztával, és ez dobott pontokban is mérhető. (10 pont felett átlagol)
Az újoncokat nem láthattuk sokat játszani, ami leszűrhető, hogy Kenneth Faried már most közönség kedvencnek mondható látványos tömései és blokkjai miatt, Julyan Stone mozgása minden fajta, csak nem kosarasé. Viszont ezt félre téve nagyon jól dob kintről, és ha nincs Lawson vagy Miller valamilyen okból, akkor képes pár percre hatásosan beugrani. Jordan Hamilton-t meg nem volt szerencsém még látni, talán ő kapta idáig hármójuk közül a legkevesebb játékidőt. Valószínűleg ez azért van,mert az ő posztja - kettes-hármas - a legtelítettebb.
Az edzőnk, George Karl többé-kevésbé intézménnyé válik a csapatnál. Egyrészt a média rendre megtalálja, amelyik kihívásnak aztán tökéletesen meg szokott felelni, másrészt a játékosok érezhetően pszichológiailag támaszkodnak rá. Beszéltük már tavalyelőtt is az NBA fórumon, hogy amikor a daganatos betegségéből visszatért, valóságos lökést adott a csapatnak a küzdeni akarásával. Úgy tűnik, sugárzik belőle a nyugalom, ami pozitív lehet a játékosok pillanatnyi érzelmi hullámai közt. Látni lehet a keze nyomán létrejövő szerkezeti átállásokat, akár egy meccsen belül is. (Ha a helyzet úgy kívánja, nem fél meglépni a center nélküli, alacsonyabb szerkezetű játékot sem. Amivel aztán tovább fokozza az amúgy sem lassú játékunk tempóját.) Valószínűleg mélyen benne van Karl keze is az újonnan érkezettek szerződtetésében, hiszen például Brewer-t már vagy két éve próbálta leigazolni. Ez pedig a feltétlen tudatosságot, a szilárd elképzeléseket sugallja.
Összefoglalva az idényből eddig látottakat:
A csonka szezon kedvező számunkra, az erősítések tökéletesnek bizonyultak. Formálódik a csapat, de nem kizárt hogy a trade deadline előtt még játékoscserébe folyunk. Ha így lenne, azzal tovább nőne a csapat játékának variációs lehetősége. Nincs első számú játékosunk, akinek a kezébe adhatjuk a labdát mondjuk 2 másodperccel a vége előtt. Ez hiányzik a csapatból leginkább. Vagy valaki a jelenlegiek közül felnő a feladathoz, vagy egy cserének köszönhetően ide próbálunk erősödni. Addig is egyszerű játékot játszunk: szétfutjuk az ellenfeleket, sok labdát lopunk, ezáltal könnyű kosarakat szerezve próbáljuk kiküszöbölni a szoros végjáték lehetőségét. A rájátszás egyenlőre gond nélkül borítékolható, ezen belül most már célként a pályaelőnyt is megjelölhetjük. A csapat átlagéletkora fiatal, így nincs okunk türelmetlennek lenni, csiszolni kell a játékunkon folyamatosan, illetve hideg fejjel játszani. Egyenlőre mindenképpen elmondhatjuk, hogy az egyik (ha nem a leginkább) leglátványosabb kosárlabdát a mi csapatunk játssza.
Nekünk szurkolóknak pedig szorítani kell továbbra is a jelenleg legsikeresebb denveri csapatnak. Mindenkinek további jó szurkolást kívánok, és köszönöm hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel!
