Hét nap leforgása alatt öt mérkőzést játszott a Denver Nuggets. A sérülésekkel és formahanyatlással sújtott csapatnak tehát kemény próbatétellel kellett megbirkózni az elmúlt hét folyamán. 























Mindenek előtt február 14-én a Phoenix Suns szerepelt Denverben. Gallinari, Nené és Mozgov is hiányzott a kezdőből, így a Lawson-Afflalo-Koufos-Faried-Brewer ötössel vágtunk neki a találkozónak. A másik oldalon két veterán kapott pihenőt, Nash a Hill is a padról izgulták végig a mérkőzést. Egy nagyszerű 10:0-s rohammal indítottunk, a Suns néhányszor közelebb került, de a negyed végére 12 pont volt a különbség a csapatok közt. A második negyedben már valamivel kiegyenlítettebb volt a játék, de a szünetig így is magabiztosan megőriztük a vezetésünket. A pihenőt követően nagyon bekezdett a Suns, főleg Redd volt elemében, bő három perc alatt elolvadt az előnyünk és egyenlített az arizonai csapat. Szerencsére nem omlottunk össze, gyorsan magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és innentől uraltuk ezt a játékrészt is, a záró negyedre már magabiztos, 16 pontos előny birtokában fordultunk. Az utolsó felvonás elején tovább növeltük a különbséget, innentől már sima volt  mérkőzés, a végeredmény 109:92 arányú győzelem lett. Meglehetősen sima diadallal sikerült megtörni tehát az öt mérkőzés óta tartó hazai vereségszériát. Sok jó teljesítmény volt ezen a mérkőzésen, Afflalo 20 pontja mindenképpen biztató, Faried majdnem dupla-duplát ért el, mindössze egyetlen lepattanó hiányzott. Egyébként hatan értek el két számjegyű pontot, ketten pedig csak egyetlen pontocskával maradtak el a tíztől. Érdemes még rávilágítani, hogy mennyire dominánsak voltunk ezen a meccsen a festékben, messze felülmúltuk a Sunst a palánk alatt.

A Dallas Mavericks ellen kezdetét vette egy három mérkőzésből álló idegenbeli túra, nehéz meccsek elé nézett a csapat. A kezdőcsapaton Karl nem változtatott, maradt a Suns elleni ötös. Brewer ezen mérkőzést megelőzően vehette át a bajnoki címért járó gyűrűt, neki tehát már biztosan örökre emlékezetes marad ez a mérkőzés. Nem indult jól számunkra a találkozó, a Mavs a mérkőzés elején biztos előnybe került, amit könnyedén meg is őriztek az első negyedben. A szünet előtti percekben már-már úgy tűnt az első félidőben eldőlhet a találkozó, de a lefújásig sikerült 12 pontra faragni a hátrányt, ami egy fantasztikus második félidővel nem lett volna éppen behozhatatlan, ehhez viszont óriási javulást kellett volna produkálni. A harmadik negyedben azonban nem, hogy javulni nem sikerült, de csúnyán rontottunk az addig sem kiemelkedő teljesítményen is. Ebben a negyedben a Dallas agyon vert minket, ezzel el is dőlt a mérkőzés, a negyedik negyedben mindkét együttesben a cseréké volt a főszerep, a végeredmény nagyon sima 102:84-s vereség lett. A játék minden elemében borzalmasan teljesítettünk, képtelenek voltunk védekezni a hármasok ellen, a büntetőzésünk botrányosan gyenge volt, még a 60%-ot sem értük el a vonalról és ezen a mérkőzésen voltunk eddig a leggyengébbek a mezőnyből, a 35%-os mutatóra nem lehetünk büszkék. Egyedül Koufos teljesítményét emelem most ki, ő 12 ponttal és 14 pattanóval egész jó mérkőzést zárt. 

A túra folytatására a Memphis Grizzlies ellen került sor. Karl változtatott a csapaton és Faried helyére Harrington került be, számomra ez elég meglepő húzás volt az öregtől. Pocsék első negyeddel kezdünk, a hazaiak irányítottak és jócskán el is húztak. A második negyedben sem sikerült megváltoztatni a játék képét, nagyon úgy nézett ki, hogy ezúttal is esélytelenek vagyunk még arra is, hogy szoros meccsre kényszerítsük az ellenfelet. Elkeserítően sok pontot kaptunk az első félidőben, hatvan pontot rámolt be a Grizzlies. A harmadik negyedben Brewer nagyszerűen játszott, elsősorban neki volt köszönhető, hogy maradt esélyünk a folytatásra. A negyedikben szép lassan utol értük a mackókat és Brewer kosarával a vezetést is megszereztük, ekkor még négy és fél perc volt hátra. Innentől nagyon szorosan alakult az állás. Miller labdaszerzését követően Brewer vezetést szerzett, de a hazai csapat utolsó támadása eredményes volt, Cunningham a lepattanó labdát pöckölte vissza a gyűrűbe, beállítva ezzel a 103:102-es végeredményt. Nagyon fájó vereség volt. A gyenge kezdés ellenére sikerült visszajönni a mérkőzésbe, már-már a kezünkben érezhettük a győzelmet, de az utolsó utáni pillanatban kiénekelte a sajtot a szánkból Cunningham, ráadásul különbosszantó, hogy egy ilyen szituációból sikerült a fordítás a Grizzliesnek. Két játékost érdemes kiemelni ezúttal, Brewer 26 ponttal óriási szerepet vállalt abból, hogy visszakapaszkodtunk a meccs végére. Faried 18 ponttal és 10 lepattanóval pedig DD-át ért el, jó látni, ha megkapja a perceket, akkor képes élni is a lehetőséggel.

























A három mérkőzéses idegbeli sorozat lezárásra az Oklahoma City Thunder ellenében került sor. Duranték a mumusainknak számítanak, ebben a szezonban pedig nagyszerűen teljesítenek eddig, nagyon nehéz meccs várt a csapatra Oklahomában. A kezdő ötös kiegészült Mozgovval, az előző mérkőzésen csak a padról szállt be az orosz center, most viszont már a kezdőben szavazott neki bizalmat Karl mester. A nyitó negyedet jól kezdtük, nagyjából a felééig nálunk volt az előny, de fordítottak a hazaiak, majd a játékrész hajrájában újra sikerült átvenni a vezetést. A következő negyedben sikerült ellépnünk is egy kicsit, ez 8-10 pontos előnyt jelentett, a szünetig azonban 5 pontra zárkóztak a hazaiak. A szünetről a Thunder jött vissza jobban, fordítottak, majd egy kicsit el is léptek, de mielőtt komoly gondba kerültünk volna Karl időt kért és helyre rázta a csapatot, innentől szorosan alakult a negyed és 83:83-as döntetlennel érkeztünk a negyedik negyedre. Az utolsó játékrészben kétszer is sikerült kisebb előnyre szert tennünk, de a Thunder mindkétszer visszazárkózott. A meccs végén gyakorlatilag már a kezünkben volt a mérkőzés. A döntő dobásokat ezúttal Lawson vállalta, két alkalma is volt, hogy bevigye a győztes találatot, de mindkét próbálkozása rendkívül gyengére sikerült. A másik oldalon Durant könnyű kosarakat szerezve egyenlített, így 111:111 lett a rendes játékidő vége, jöhetett az OT. A hosszabbítást már egyértelműen a Thunder uralta, náluk volt a lélektani és a tudásbeli előny is. Végül nagy csatában, hosszabbítást követően az Oklahoma nyert 124:118-ra. Támadásban jó működött a csapat ezen a mérkőzésen, ennek volt köszönhető, hogy szoros meccsre kényszerítettük a Thundert. A védekezésünk ellenben nagyon gyenge volt, Durant 51 Westbrook 40 pontot ért el, mindketten nagyszerű játékosok, de kettejük közül legalább az egyiküket meg kellett volna fogni 30 pont alatt. A meccs végén a döntő szituációkat még mindig képtelenek vagyunk megoldani, Lawson nem alkalmas erre a szerepkörre, a most pályára lépők közül talán inkább Afflalora esetleg Millerre lehetett volna bízni ezeket a dobásokat. A csapatból a pontokat tekintve legjobban Afflalo teljesített 27 egységgel, Miller 21-ig jutott és mellette 10 asszisztja is volt.

A csapat hazatért Denverbe és másnap máris a Minnesota Timberwolves ellen volt fellépése a Nuggetsnek. Borzalmasan kezdte a csapat a mérkőzést, az első negyedben simán vezetett a vendég csapat. A második negyed szinte tükörképe volt az elsőnek, inkább mi uraltuk a játékot, főleg a negyed második felében, ennek köszönhetően fordítottunk is, a szünetre nálunk volt az előny. A harmadik felvonás elején is inkább a Nuggets irányított, a negyed végén aztán jól hajrázott a vendég csapat, így minimális különbséggel vártuk a záró negyedet. Az utolsó negyed szoros játékot hozott, a végén még mi kerültünk hátrányba, amit Harrington egy hármassal egyenlített ki, innentől szokatlan módon másfél percig egyik csapat sem talált be, így jöhetett a hosszabbítás. A ráadásban sokáig nem esett pont, Harrington törte meg a csendet, aztán főleg büntetőkből estek a pontok. A végén Stone labdaeladása még izgalmassá tette az utolsó másodperceket, de a győzelmet így is behúztuk 103:101-re. Érezni lehetett a csapaton az előző napi mérkőzés fáradalmait, sok volt az üresjárat a meccsen és elég pontatlanul tüzeltek a játékosok. Harrington rengeteg játékidőt kapott, a padról beszállva 40 percet játszott, de legalább eredményes volt, 31 pontot ért el. A kezdőből Afflalo 20 ponttal zárt, egyre gyakrabban teljesít jól támadásban, talán kezd magára találni. Faried szintén a kezdőcsapat tagja volt, dupla-duplával zárt a meccset 10 pont és 14 lepattanó állt a neve mellett.

Kemény menetelésben van most a Nuggets, erős a sorsolás és ráadásul sérülések tizedelik a keretünket. Sokszor olyan összeállításban kell pályára lépni a csapatnak, amiben szerinte még edzésen is keveset játszott, ez nagyban rányomja a bélyegét az összhangra, ami elsősorban az amúgy sem erős védekezésünket sújtja. Az utóbbi időszakban azonban a támadójátékunk is akadozik, ami érthető hiszen Gallinari és Nené személyében két fontos opció dőlt ki támadásban. A Minnesota ellen Lawson bokája megsérült, reménykedjünk benne, hogy nem súlyos a dolog és hamarosan visszatérhet, máskülönben alig marad már használható játékos a keretben. 

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 25-7 (32 meccs)
2. Denver Nuggets 18-15 (33 meccs)
3. Portland Trail Blazers 18-16 (34 meccs)
4. Minnesota Timberwolves  16-17 (33 meccs)
5. Utah Jazz 15-16 (31 meccs)

A közeljövő programja: 

Február 23., csütörtök, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Február 24., péntek, 03:00 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Február 29., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Március 2.,  péntek, 02:00 Houston Rockets - Denver Nuggets