Az elmúlt hetet a 2012-es MLS-szezonra hangoló Colorado Rapids labdarúgói a Hawaii szigeteken töltötték a felkészülés jegyében, ahol részt vettek a Hawaiian Islands Invitational elnevezésű, meghívásos nemzetközi barátságos tornán, és természetesen még a kikapcsolódásra is jutott idő. Az aktuális offszezon-helyzetjelentő kiadásomban a legutóbbi meccsek történései mellett ismét van alkalmam néhány új igazolásról beszámolni, a csapat kerete egyre jobban formálódik az előttünk álló szezonra.


















A coloradói különítmény február 19-én, vasárnap este egy laza, 12 órás repülőút végén érkezett meg a világ egyik legnépszerűbb üdülőhelyére, Hawaii-ra. A csapat azonban korántsem a lazsálás miatt látogatott el Honolulu-ba, sokkal inkább a munka révén, hiszen a japán Yokohama FC, a koreai Buson l'Park és az ausztrál Melbourne Heart FC csapataival együtt részt vettünk egy nemzetközi négyestornán.

A csapat hétfőn tréningezett először a Szigeteken, kedd reggel már le is játszottuk az első ottani felkészülési mérkőzésünket, amely még nem a négycsapatos tornához tartozott. Csupán a Hawaii Pacific University labdarúgócsapatával mértük össze a tudásunkat egy 60 perces egymás közti játék formájában a University of Hawaii egyik edzőpályáján, és 2-1-re le is győztük az egyetemistákat. A mieink a következő, erősen tartalékos felállásban léptek pályára: Joyce (Helmick) - Ababio, Palguta, Brislen-Hall (Amarikwa), LaBauex, Yamada (Armstrong), Emory, Nane, Serna - Akpan, Janniere. Az első "félidő" gól nélküli döntetlennel zárult, majd a második 30 percben a Rapids egyre aktívabb támadásokat vezetett, és rövidesen találatokat is tudtunk szerezni. Először Andre Akpan bal lábas lövése kötött ki a hálóban, alig egy perccel később pedig Palguta remek beadásából Steven Emory fejjel volt eredményes. A HPU nem adta fel a mérkőzést, a végsőkig szépen rohamoztak, és a találkozó legutolsó percében a szépítő gólt is megszerezték Helmick-kel szemben, de ezután már a denveri középkezdésre sem maradt idő, így a győzelmünk sem forgott már veszélyben.

Aztén csütörtök este rendezték meg a várva várt mérkőzést, a négycsapatos torna "elődöntőjében" a Yokohama FC-vel csaptunk össze a híres Aloha Stadium-ben. Sajnos, a nagy küzdelem ellenére 2-1 arányban veszítettünk a japán csapat ellen, pedig a coloradóiak közel a legerősebb összeállításban vették fel a harcot. Pareja mester a Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Zapata - Castrillon, Mastroeni, Larentowicz - Mullan, Cummings, Cascio kezdő 11-nek szavazott bizalmat, míg csereként Janniere, Amarikwa és Thompson kerültek még pályára. Az első félidőben a Rapids-nek voltak nagyobb helyzetei, rögtön az első percekben Zapata remek szöglete után az előre húzódó Moor csak kevéssel csúsztatott a hosszú sarok mellé. Nem sokkal később Larentowicz tört előre, és a büntetőterület vonaláról megeresztett lövése centikkel tévesztett célt, illetve még Cummings ígéretes kísérletét hiúsította meg a japán hálóőr. Az első félidő 0-0-val zárult, és a fordulást követően is a mieink veszélyeztettek, ám az 57. percben mégis a Yokohama FC került lépéselőnybe, miután egy előre ívelt szabadrúgást fejeltek Pickens hálójába. Mindössze hét perccel később újra góllal sokkolták a Távol-keletiek a denveri védelmet, ezúttal egy lecsorgó labda került a japán támadó elé, Hiroaki Namba önmaga és csapata második gólját is megszerezte egyúttal. Kevesebb mint félóra maradt a felzárkózásra, és az utolsó negyedórához közeledve Zapata soron következő szögletéből Drew Moor fejjel vette be az ellenfél kapuját. A végjátékban jelentős fölényben játszottunk, minden erőnkkel rohamoztunk az egyenlítésért, de a 87. percben Thompsont egy önfeláldozó szabálytalanság miatt kiállították, tíz emberrel pedig már esélyünk sem lehetett gólt szerezni. Be kellett érnünk a vereséggel, miközben a másik ágon Buson I'Park büntetőkkel legyőzte a Melbourne Heart-ot, így két nappal később a harmadik helyért az ausztrálokkal csaphattunk össze.



















A meccs másnapján a kezdőcsapat tagjai a meseszép Waikiki Beach-en egy kis strandolással pihenték ki a fáradalmaikat, és turbózták fel magukat a következő összecsapásra. A srácok egyfajta levetésként először a parton végeztek gyakorlatokat, majd egy pancsolással egybekötött rövid úszóedzésen vettek részt Pareja mester vezényletével.

Menet közben Omar Cummings kénytelen volt elhagyni a hawaii-i tábort, ugyanis meghívást kapott a jamaicai válogatott aktuális barátságos meccseire. A rutinos csatár először Los Angeles-be repült, hogy megtekintse a 'Reggae Boyz' második meccsét Kuba ellen, majd a csapattársaival együtt Új-Zélandra utazott, ahol a szerdai napon fognak mérkőzést játszani. Néhány nappal azután pedig már Colorado-ban csatlakozhat a klubcsapata felkészüléséhez.

A többiek azonban továbbra sem tétlenkedtek, egy pihenőnapot követően szombaton a kora esti órákban bonyolítottuk le a vigaszáig mérkőzést a Melbourne Heart FC ellen, és sikerült is javítanunk a japánok elleni botlást, ugyanis 1-0-ra diadalmaskodtunk az ausztrál együttessel szemben. Ezúttal a következő összeállításban képviseltük a coloradói színeket a pályán: Ceus - Kimura, Wynne, Moor (Marshall), Zapata (Palguta) - Castrillon (Yamada), Mastroeni (LaBauex), Larentowicz (Nane) - Mullan, Amarikwa, Cascio (Akpan), vagyis egy fokkal tartalékosabb csapattal játszottunk. Ennek ellenére a kezdéstől domináltunk, és több ordító lehetőség elpuskázását követően a 30. percben végre a vezetést is megszereztük, az újonc Tony Cascio a bal oldalon tört előre, gyönyörűen befelé cselezte magát, majd jobbal a rövid alsó sarokba helyezett közvetlenül a kapufa mellé. Ezzel a góllal 1-0-ra vezettünk a félidőben, és minden tökéletesnek tűnt, egyedül Mastroeni sérülése árnyékolta be a szünet előtti utolsó perceket, aki egy rúgást kapott a fejére, és azonnal le kellett cserélnünk. A második félidőre több cserét hajtottunk végre, de a játék képe mit sem változott, folyamatos akciókkal riogattuk az ausztrál portást. Cascio szabadrúgásból a kapufát találta el, Amarikwa-nak is több lehetősége volt a gólszerzésre, míg Akpan ahogy csereként pályára lépett, rögtön a keresztlécre fejelt egy labdát. Nem sikerült újabb gólt szereznünk, de az 1-0-s győzelmünk közben 15-3 arányban bizonyultunk jobbnak a kapura lövésekben, így a torna harmadik helyét megmentettük.

Az elmúlt hetekben ismét végrehajtottunk néhány új igazolást, bár a legtöbb tranzakciót a próbajátékon szereplő játékosok elbocsátása jelentette, egy kivételével valamennyi trialistának megköszöntük a néhány hetes munkáját. A csapat néhány nappal ezelőtt szerződést kötött a kolumbiai hátvéd Luis Eduardo Zapata-val, aki hosszú heteken keresztül szorgalmas munkát végzett a csapat edzőtáborában. A rutinos bekk sok-sok évet húzott le a kolumbiai bajnokságban, hét szezonon át a bogotai Millonarios gárdáját erősítette, akik színeiben a 2007-es Copa Sudamericana negyeddöntőjében gólt szerzett a Sao Paulo FC ellen, és a mérkőzés helyszínéül szolgáló stadion után megkapta az "El Morumbi" becenevet. Azóta több kolumbiai csapatnál is megfordult, játszott Venezuelában is, a 2011-es szezont pedig a hazai másodosztályú Deportivo Pasto-ban töltötte, akikkel kiharcolták a bajnoki címet és a feljutást a Liga Postobón-ba. A 32 éves játékos Castrillon után már a második kolumbiai erősítése a csapatnak a téli szünetben. Zapata esélyes lehet a bal hátvéd helyére, tavaly többször is bizonytalanság övezte ezt a posztot Wallace sérülése miatt, a 32 éves támadó szellemű védő azonban jó esélyekkel száll harcba a kezdő pozícióért.

A közelmúltban arra is fény derült, hogy a csapat kölcsönbe vette a 22 esztendős argentin középpályás Martin Rivero-t a hazája bajnokságában szereplő Rosario Central csapatától. A fiatal játékmester vízumproblémák miatt nem csatlakozhatott egyből a coloradói csapathoz és a hawaii-i túrán sem vett részt, a legutolsó napokban érkezett meg Denverbe, és mostanság fog pályára lépni az első tréningjein a Rapids-szel. Rivero 2008-ban, 18 éves korában debütált az argentin bajnokságban, a legutolsó szezonjában pedig már 30 mérkőzésen kapott lehetőséget (16-szor kezdett) és négy gólt is szerzett, egyre inkább meghatározó játékos kezdett lenni nevelőegyesületében. Pareja elmondása szerint "Martin egy rendkívül dinamikus, fiatal játékos, akiben hatalmas potenciál rejlik. Nagyon várjuk őt a csapathoz, hiszen támadásban új kapukat nyithat meg a csapat előtt a kreativitásával és a magas technikai képzettségével." Hamarosan valóban meglátjuk, hogy mire képes az új szerzemény, az elvárások magasak, mindenki nagyon bízik a tehetség eredményes szerepvállalásában, hogy követni fogja a honfitársai által kitaposott ösvényt, mint például Claudio Lopez, a két évvel ezelőtti bajnokcsapatunk tagja tette.

Az előidény végső stádiumát Colorado-ban töltjük, az előttünk álló másfél hétben a hazai főhadiszálláson való tréningekkel fogunk hangolódni a 2012-es szezonra. Nagy dolgok már nem várhatók, több felkészülési mérkőzésünk nem lesz, és számottevő új igazolásokra sem igazán lehet már számítani. Mint ismeretes, az új idényt március 10-én, szombaton, a Columbus Crew elleni hazai összecsapással kezdjük.