Március 7-10-ig bonyolították le az egyetemi kosárlabda bajnokság Pac-12 konferencia-tornáját Los Angeles-ben, a hírhedt Staples Centerben. Bár állami sportéletünk büszke képviselői, a Colorado Buffaloes játékosai nem várták éppen kirobbanó formában a tornát, fantasztikus játékkal hatalmas bravúrt értek el: négy nap alatt négy győzelemmel besöpörték a bajnoki címet, és hosszú idő után újra tikettet váltottak a March Madness-re.





















Az alapszakasz első négy helyén végzett együttes automatikusan a negyeddöntőben kezdhette a tornát, míg a másik nyolc csapatnak a fennmaradó négy helyet egymás között kellett eldöntenie keresztbe játszással. Innentől kezdve pedig már a megszokott rendben folytatódhattak a küzdelmek, amíg ki nem derült, hogy ki lesz idén a Pac-12 legjobbja.

A Pac-12 konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Washington Huskies 14-4 (21-9)
2. California Golden Bears 13-5 (23-8)
3. Oregon Ducks 13-5 (22-8)
4. Arizona Wildcats 12-6 (21-10)
5. UCLA Bruins 11-7 (18-13)
6. Colorado Buffaloes 11-7 (19-11)
7. Stanford Cardinal 10-8 (20-10)
8. Washington State Cougars 7-11 (15-15)
9. Oregon State Beavers 7-11 (17-13)
10. Arizona State Sun Devils 6-12 (10-20)
11. Utah Utes 3-15 (6-24)
12. USC Trojans 1-17 (6-25)

A Buffs a legutolsó négy meccséből hármat elvesztett, így kénytelenek voltunk beérni a hatodik helyezéssel az alapszakasz végén, tehát a szomszédvár Utes-szal kellett összecsapnunk a legjobb nyolc közé jutásért. A mieinket a torna legalsó ágára sorolták, ami azt jelentette, hogy valamennyi körben miénk lehetett az aznapi legutolsó meccs, így például a múlt szerdai első fordulóban is ottani idő szerint este 22 óra magasságában léptünk pályára.

Talán ezért, vagy ki tudja miért, de a kezdés nem sikerült túl fényesen a csapatnak, az első 15 minutumban folyamatosan a Vörösök jártak az élen, addig csak követtük őket. A játékrész utolsó perceiben sikerült magunkhoz ragadni a kezdeményezést, és a szünethez érve át is vettük a vezetést 25-23 arányban. A folytatásban már csak az első percek alakultak szorosan, aztán Roberson és Brown kosaraival egyre inkább sikerült állva hagynunk a nálunk azért lényegesen gyengébb játékerőt képviselő Utah-t. Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a csapat sziporkázott volna, de a második félidő meggyőzőbb játéka alapján abszolút megérdemelten nyertünk 53-41 arányban. Tulajdonképpen annyit adtunk ki magunkból ezen a találkozón, amennyi a biztos győzelemhez szükséges volt - jól tudtuk, a négy napos tornát nem az első napon kell eldönteni. A meccs embere a másodéves magas ember Andre Roberson volt, 20 pontja mellé 11 lepattanóval érte el a doubledouble-t. Nem sokkal maradt el tőle a vezéregyéniséghez méltóan játszó senior Carlon Brown sem 15 egységgel. Illetve még Spencer Dinwiddie érte el a 10 pontot, bár a freshman hátvéd nyolc pontot a hibátlan büntetőzésének köszönhetett.

A forduló további mérkőzései sem tartogattak meglepetéseket, egyedül az Oregon State jutott tovább alacsonyabban rangsorolt csapatként a Washington State 69-64-es legyőzésével, de a 8-9. helyezett párharcában is csak minimálisan borult a papírforma. Ezen kívül a UCLA különösebb megerőltetés nélkül, 55-40-re diadalmaskodott a sereghajtó USC ellen, míg a Stanford húsz ponttal verte az Arizona State gárdáját.

A Colorado ágán a California-Stanford negyeddöntő 77-71-es eredménnyel zárult, így továbbjutás esetén a Golden Bears várt volna ránk az elődöntőben. Közben az alapszakasz-győztes Washington hatalmas pofonban részesült, és már az első adandó alkalommal kipottyantak a tourney-n, mivel a #9 Oregon State 86-84 arányban múlta felül őket. Az elődöntő negyedik résztvevője az Arizona csapata lett, akik 66-58-ra diadalmaskodtak a UCLA ellen.

A magunk részéről a negyeddöntőben korántsem voltak annyira kedvezőek az  esélyek, hiszen az alapszakasz harmadik helyén végző Oregon csapatával mértük össze a tudásunkat csütörtökön. Ismét lassan lendültek játékba a Bölények, és az első két percben már 2-8-as hátrányba kerültünk, egy darabig csak futottunk az eredmény után, ám a félidő fele magasságában nagy nehezen utolértük a Ducks-t. Innentől kezdve váltott vezetéssel haladtunk előre, mindkét palánk alatt nagyszerű megoldásokat láthattunk, részünkről leginkább Roberson nem éppen elaprózott zsákolásai tartották extázisban az egyébként is rendkívül lelkes CU-növendékeket a nézőtéren. A szünet előtti utolsó percekben már általában nálunk volt az előny, és a félidőre is minimális, 34-33-as vezetéssel mehettünk le. A második felvonásban eleinte szoros volt az állás, majd Robersontól Brown vette át a stafétabotot, aki a hibátlan kinti dobásai mellett ugyancsak brutális tömésekkel rengette meg a palánkot. A félidő fele magasságában egyre jobban el tudtunk szakadni a Ducks-tól, példás védekezésünk mellé ötletes és eredményes támadójáték párosult, így 6:45 perccel a vége előtt már 58-50-re húztunk el. Aztán sajnos elkezdtünk könnyelműsködni, az Oregon pedig összeszorított fogakkal visszaküzdötte magát, sőt, a befejező három percen belülre érve átvették a vezetést is. A végén nekünk kellett hátrányból menni, de Roberson eredményes volt, amikor már csak 13 másodperc volt hátra, és mivel az utolsó kísérletét elhibázta az ellenfél, 63-62-re, igazi thrillerben diadalmaskodni tudtunk. A hatalmas küzdés megszülte a meglepetést, az elmúlt hetek mérsékelt formája után abszolút váratlan volt a Buffs-győzelem, mégis sokkolni tudtuk az oregoniakat. Carlon Brown 18 ponttal állt a gárda élére, különösen a második félidőben nyújtott nélkülözhetetlen produkciót. Andre Roberson a tourney második meccsén is DD-t regisztrált, ezúttal 12 pontra és 10 lepattanóra tellett tőle. A többiek közül Dufault 9, Dinwiddie 8, a csereember Booker pedig 7 pontot szorgoskodott még össze.

A négy között az első mérkőzést az Arizona és az Oregon State vívta egymással, és pénteken véget ért a Beavers meseszerű menetelése, a döntőbe a Wildcats jutott be a 72-61 arányú siker jóvoltából.




















A fináléba jutásért a Colorado tehát a California csapatával találta szemben magát, és ahogy az előző körben, úgy természetesen a Golden Bears ellen sem voltunk favoritok a Staples Center majd' 12 ezres közönsége előtt. Ennek dacára, ragyogóan kezdtük a játékot, és amíg a Cali az első időszakban gyengélkedett, addig három perc leforgása alatt máris 12-2-es előnyre tettünk szert Tomlinson két egymást követő triplájával. Nehezen tért magához a kaliforniai együttes, és amikor már majdnem sikerült volna nekik, az abszolút erőcsatár Roberson vágott be egymás után két hármast az előny stabilizálásáért. A másodéves játékos ezzel rögvest beállította önmaga karriercsúcsát, egy meccsen kettőnél több triplát sohasem dobott, a legkevésbé sem ez a feladata, most azonban kiválóan állt bele két távoli dobásba. A továbbiakban is különösebb gond nélkül őriztük a vezetést, ám a szünet előtti utolsó három percben egyetlen kosarat sem szereztünk, miközben a Golden Bears egyre inkább felvette a ritmust és 28-27-re felzárkóztak a lefújásig. A pihenőt követően a találkozón először kerültünk hátrányba, és a következő időszakban jókora adok-kapok dúlt a parketten, ami kevésbé kedvezett a Buffs kombinatív játékának, jobbára lemaradásból követtük az eseményeket. Bő tíz perccel a befejezés előtt sikerült legközelebb magunkhoz ragadni a vezetést, amelyet a freshman Booker brutális hárompontosa stabilizált 47-42-nél. A Medvék továbbra sem hagyták magukat, de csak ideig-óráig tudtak sikerrel kapaszkodni, majd Brown és Dufault vezérletével 10 pont fölé ugrott a differencia az utolsó minutumokhoz közeledve. A befejező három percben a California öngyilkos taktikát választva, egész pályás letámadásba kezdett, folyamatosan faultoltak, de a coloradói legények közel hibátlanul dobták a büntetőket, így az ellenfél minden igyekezete ellenére a különbség kitartott a végsőkig, 70-59-es váratlan sikerünkkel kvalifikáltuk magunkat a konferencia döntőjébe. Andre Roberson és Carlon Brown ismét 17-17 ponttal emelkedtek ki a csapatból, előbbinek most egyetlen lepattanó hiányzott volna a dupladuplához. A végzős Austin Dufault ugyancsak az eddigi legjobb meccsét játszotta a tornán, 15 pontot dobott, míg a szintúgy senior Nate Tomlinson 10 ponttal hallatott magáról.

A döntőt szombaton a délutáni órákban rendezték, vagyis nem sok ideje volt a csapatnak a regenerálódásra az elődöntő után, ráadásul immár sorozatban a negyedik napon készültünk a játékra. A fáradtság is faktor lehetett a döntőben, de bíztunk benne, hogy két meglepetés után már sikerülhet megkoronázni a Los angeles-i napokat, hiszen az alapszakaszban a Wildcats ellen ígéretes meccseket játszottunk. Némi meglepetésre kifejezetten hatékonyan kezdtük a mérkőzést, az első percekben máris megszereztük a vezetést, melyre csak rátett még egy-egy lapáttal az elsőéves Dinwiddie két nagyszerű hárompontosa. A folytatásban az Arizona is egyre jobban megrázta magát, nem hagytak minket jobban ellépni, és folyamatosan a sarkunkban voltak. A félidő derekánál Dinwiddie harmadik sikeres triplájával mentünk el újra 15-11-re, de a vezetést nem sokáig tartottuk, az ellenfél nehéz tüzérei is egyre jobban játékba lendültek, gyors egymásutánjában három hármassal átvették a vezetést, de a szünet előtti utolsó szó mégis a miénk volt Brown és Roberson pontjainak köszönhetően, így a félidő idején őriztük a 30-28-as előnyt. A második felvonás elején ismét szép lassan sikerült állva hagynunk a vetélytársat, különösen Brown remeklése röpítette a csapatot, akinek kosaraival néhány perc alatt tíz pont közelébe jutott a differencia. Nehezen tudta felvenni velünk a ritmust az Arizona, aktívan védekeztünk és továbbra is nagyszerű hatásfokkal értékesítettük a dobásainkat, megnyugtató lépéselőnnyel haladtunk egyre előrébb. Kilenc perccel a vége előtt már 50-38-ra is vezettünk, ezután viszont elkezdtünk egyre többet hibázgatni, egyszerű dobások maradtak ki és túljátszottuk az akciókat, az elszúrt lehetőségeket pedig a Wildcats a másik oldalt pontokkal büntette, és rohamos felzárkózásba kezdtek. Leragadtunk 50 pontnál, majd Roberson bedobott egy büntetőt, amikor már csak másfél minutum volt hátra, ezzel próbáltunk menekülni, kisvártatva pedig Brown mutatott be egy újabb hatalmas zsákolást. Úgy tűnt, hogy sikerülhet kiszenvednünk a sikert, de egyetlen dobáson belülre ért a Wildcats, és Dufault mindkét kísérletét elhibázta a vonalról a befejező 15 másodpercben, így két pont lemaradásból még támadhattak egyszer az arizonaiak. A lerohanás végén képtelenek voltak igazi dobóhelyzetbe kerülni, a dudaszó pillanatában elengedett dobás kiszorított szögből nem lehetett eredményes, így a Buffs kitartott az 53-51-es győzelemért. Drámai volt a befejezés, az utolsó 8-10 percben látványosan idegesek voltunk, de szerencsére a végén helyén volt a csapat szíve, és meg tudtuk menteni még a győzelmet. Andre Roberson négy meccsen belül harmadszor postázott dupladuplát a 10 pontos és 11 lepattanós teljesítménye révén, 41 lepattanójával az egész torna legjobb pattanózója volt. Carlon Brown ezúttal 13 ponttal és nagyszerű vezetőképességeivel volt a csapat hasznára, a mérkőzést követően a konf-torna legjobb játékosának is megválasztották. A freshman Spencer Dinwiddie keze sült a legjobban, négyből négy triplával és összesen 14 ponttal fejezte be a finálét. A hajrában fontos büntetőket hibázó Dufault 8 ponttal és 7 lepattanóval végzett, a többiek csak néhány egységet tudtak hozzátenni.

Elképesztő sikert értünk el, a konferencia-váltást követő első évben máris magunk mögé utasítottuk a teljes Pac-12-mezőnyt, amire a szezon előtt valószínűleg senki egy lyukas garast sem adott volna. Azok után, hogy a tavalyi varázslatos menetelést követően húzóemberek távoztak az iskolától, Tad Boyle mester új alapokra helyezte a programot, és ellentétben a 2011-es gárdával, idén az NCAA Tournament-szereplést is automatikusan kiharcoltuk a konferencia-torna besöprésével. A Buffs 2003 után vehet részt újra a March Madness küzdelmeiben, ahol az első ellenfelünk csütörtökön az MWC-ből jól ismert UNLV lesz.

A Colorado kosarasai blogunk lassan hároméves működése alatt a valaha volt egyik legnagyobb sportsikert könyvelték el. Szurkoljunk továbbra is a gárdáért, hogy a folytatásban immár az országos parketten is meglepetéseket tudjunk okozni!