Lezajlottak a konferencia-playoff küzdelmei az egyetemi jégkorong bajnokság 2011/12-es szezonjában, és a három coloradói intézmény programja közül ketten döntőt játszhattak saját csoportjukban, ráadásul egy konferencia-győzelmet is világgá kürtölhettünk. Illetve ami talán még ennél is fontosabb, hogy az NCAA Tournament 16 csapatos főtáblájára két állami gárda besorolást nyert, és ezen a hétvégén már a regionális döntőkben küzdhetnek a Frozen Four-ba kerülésért.





















A Denver Pioneers jégkorongozói nagyszerű formában várták a rájátszást, ugyanis az alapszakasz utolsó három mérkőzésén győztesen hagyták el a jeget, és a jó hajrának köszönhetően a WCHA harmadik helyére sikerült felküzdeni magunkat. Ebből kifolyólag a playoff első körében a 10. helyezett Wisconsin ellen vívhattunk két nyert meccsig tartó hazai párharcot március 9-11-ig.
Első alkalommal jókora kellemetlen meglepetés érte a 9. kiemelt csapatunkat, mert meddő maradt a mezőnyfölény, kevés igazi gólhelyzetet tudtunk teremteni, fokozatosan egyre görcsösebben játszottunk, és öt perccel a vége előtt a vendégek megszerezték a mindent eldöntő találatot. 1-0-s vereséget szenvedtünk a Magness Arénában, a kapuban a finn freshman Juho Olkinuora 29 védéssel tartotta magát ameddig lehetett, az egyetlen gólról nem tehetett.
Idejekorán a kiesés szélére sodródtunk, nem hibázhattunk többet a párharcban. A második mérkőzésen is nagyon nehezen törtük fel a vendégek szervezett védekezését, de a 45. percben Nate Dewhurst jóvoltából végre megszereztük az előnyt, ám a kemény munkával megszerzett fór alig három perc alatt szertefoszlott egy védelmi hiba miatt. Hét perccel a befejezés előtt aztán a végzős Luke Salazar egy nagyszerűen megjátszott akció végén Zucker passzából megszerezte a győztes gólt, a 3-1-es végeredményt pedig a másodéves Nick Shore üres kapus találata állította be. A ketrec előtt Sam Brittain jutott szóhoz, és 27 hárítással vette ki a részét a diadalból.
Sikerült az életben maradás, kiharcoltuk a harmadik meccset, melyet vasárnap este rendeztek meg. A vendégek ismét keményen szorongattak, és a középső harmadban kétszer is megszerezték a vezetést, Ty Loney egyenlítő gólja tiszavirág életű volt. A záró felvonás elején nagyon jól kijátszottunk egy PP-t, és Nick Shore találata módosította döntetlenre az állást. A további nyomás ellenére azonban a rendes játékidőben nem sikerült dűlőre jutnunk, ám a ráadásból csupán 1:40 perc telt el, amikor a napi harmadik asszisztját jegyző Drew Shore lekészítéséből Luke Salazar lőtt egy fantasztikus gólt a továbbjutásért, így hirtelen halálban 3-2-re diadalmaskodtunk. Sorban a második meccsen is Brittain védett, a döntő mérkőzésen 24 védést postázott.

Bejutottunk tehát a múlt csütörtöktől szombatig megrendezésre kerülő WCHA Final Five tornára, melyet St. Paul-ban bonyolítottak le, az XCel Energy Centerben. Az alapszakasz harmadik helyezettjeként a négy közé jutásért kénytelenek voltunk meccset játszani a torna első napján, hogy csatlakozhassunk az elődöntőben az első két automatikus résztvevőhöz,
Az elődöntős részvétel felé a Michigan Tech testén keresztül vezetett az út, akik jókora meglepetésre jutottak be ide (de erről majd lejjebb olvashattok), és a Pioneers-nek nagyon kellett vigyáznia velük, nehogy kellemetlen meglepetésben részesüljünk.
Az első percekben a freshman Ty Loney újabb playoff-góljával ragadtuk magunkhoz a vezetést, ám a Huskies rövid időn belül válaszolt, és sokáig őrizték az 1-1-es döntetlent a rámenős denveri rohamok ellenére. A második harmadban 16-6 arányban lőttük túl az ellenfelet, de ez sem vezetett eredményre. Sőt, a harmadik harmad elején jött az igazi hideg zuhany, 18 másodperc után bevitte a második találatát a Tech, és átvették a vezetést. Lélektanilag meglehetősen rosszul ért bennünket a gól, megfogta a csapatot a hátrányba kerülés, a folytatásban kissé bénultan játszottunk, az ellenfél pedig egyre jobban kezdhette nyeregben érezni magát. Sokáig nem tudtunk minőségi helyzetet kialakítani, de aztán az utolsó öt percen belül Luke Salazar jóvoltából sikerült egyenlíteni, és hosszabbításra mentettük a mérkőzést. A ráadás alig több mint két percig tartott, LaLeggia nagyszerű koronggal találta meg Jason Zucker-t, aki nem hibázta el a kínálkozó lehetőséget, hanem tovább lőtte a csapatot a konferencia-elődöntőbe. Juho Olkinuora karrierje első playoff-meccsén 27 védéssel vezette a csapatot, a mieink 44 kapura lövéssel operáltak.
A másnapi elődöntőben a második kiemelt Minnesota-Duluth csapatával találkoztunk, akik ellen az alapszakaszban izgalmas meccseket vívtunk, és most is rendkívül kiélezett csatára volt kilátás. A kezdés tökéletesen sikerült a Pioneers számára, remek helyzetkihasználásunknak köszönhetően az első 26 perc alatt máris 3-0-s előnybe kerültünk, a visszatérő Shawn Ostrow nyitotta a gólgyártást a találkozó elején, a középső harmadban Jason Zucker és Dustin Jackson ugyancsak beköszöntek. A tavalyi országos bajnok ezt követően hatalmas rohamokba kezdett, hamar össztűz alá vették Brittain ketrecét, és a második harmadban két találatot is bepiszkáltak. Tovább tartott a Bulldogs fölénye, eszelős lendülettel rohamoztak a felzárkózásért, nem is tudtuk kibekkelni a vezetéssel a végéig, az 53. percben 3-3-nál utolértek bennünket. Ismét hosszabbításra került sor, de az első ráadás alatt nem született döntés, holott mindkét csapatnak komoly lehetőségei lettek volna a győztes gól megszerzésére. Folytatni kellett a harcot az első gólig, és a 89. percben Ryder távoli lövése után Zac Larraza bepofozta fonákkal a kipattanót, így a heroikus küzdelem végén a Denver örülhetett. A freshman támadó a lehető legjobbkor szerezte meg egyetemi pályafutása első találatát, pedig csak egy sérülés miatt neveztük be a mérkőzésre 13. támadóként. A másodéves Sam Brittain 67 védéssel új iskolarekordot állított fel, egészen fantasztikus formában dolgozott a ketrec előtt péntek délután, pedig nem mindennapi terhelésnek volt kitéve.
A szombat esti WCHA-döntőben a North Dakota-val nézhettünk farkasszemet, de a fantasztikus menetelésünk 4-0-s vereséggel véget ért. Az első harmad egyenlők küzdelme mellett zajlott, de a szünet előtt két perccel a Fighting Sioux emberelőnyből megtörte a csendet, másodpercekkel később pedig újból betaláltak. A csapatban sajnos az előző két OT-meccs után már nem volt annyi erő, hogy innen visszazárkózzon, a középső harmadban egy újabb PPG pecsételte meg a sorsunkat, a negyedik gól után Olkinuora-t is lehoztuk.
Aggodalomra semmi okunk nem volt, mert a 4-2-es PO-menetelés révén automatikus besorolást nyertünk az NCAA Tournament mezőnyébe, és a pénteki fokozott terhelés után törvényszerű volt, hogy a másnapi döntőre elfáradt a csapat. Jason Zucker egyedüli Pioneers-hokisként bekerült a WCHA All-Tournament csapatba, miután a három meccs alatt két gólt szerzett a viadalon.



















Az ugyanebben a konferenciában versenyző Colorado College hullámzó szereplése pozitívan ért véget az alapszakaszban, két győzelemmel megszereztük az ötödik helyet és a vele járó pályaelőnyt. A rájátszás első körében éppen azzal a Michigan Tech-kel találkoztunk, akiket az alapszakasz záró víkendjén 5-2 és 2-0 arányban magabiztosan legyőztünk, így a playoff-ban is esélyesnek számítottunk, de nem szabadott (volna) leírni az ellenfelet.
Ennek ellenére a március 9-i első felvonáson nagyon megleptek minket, ugyanis a Huskies kifejezetten bátran játszott, és az első harmadban egy hazai korongvesztést követő szólógóllal előnybe kerültek. A folytatásban görcsös támadásokat vezettünk az egyenlítés reményében, de mintha semmi nem akart volna összejönni ezen az estén a Tigers-nek. Végül a harmadik harmad első perceiben kettős létszámfölényből a harmadéves Rylan Schwartz pofozta a hálóba a korongot J. Schwartz és Guentzel asszisztálásában. Alig hogy fellelkesedtünk volna az egyenlítésen, három perc múlva visszavette a vezetést az MTU, ez a találat pedig döntőnek bizonyult, többször képtelenek voltunk megrázni magunkat, a hajrában a vendégek beállították a 3-1-es végeredményt. Josh Thorimbert kapus 26 védést postázott a hazai ketrec előtt, a sophomore portáson szinte semmi nem múlott.
Másnap az életben maradásért kellett játszanunk, de a mérkőzés eleje a vendégeknek sikerült lényegesen jobban, rögtön hét perc alatt két gólt rámoltak be Thorimbert kapujába. Szerencsére mindezt nem hagytuk annyiban, a junior szélső Andrew Hamburg az első harmad hajrájában és a második elején egyaránt betalált, így 2-2-re kiegyenlítettük a mérkőzés állását. A folytatásban is lendületben maradtunk, nagyobbnál nagyobb helyzeteket alakítottunk ki, de képtelenek voltunk bevenni a Tech ketrecét, rövid időn belül Krushelnyski és Rapuzzi lövése is a kapuvason csattant. Aztán bő tíz perccel a rendes játékidő előtt Scott Winkler csak bekotorta a vezető gólt, ezzel azonban még mindig nem mehettünk biztosra, mert a vendégek hatalmas lelkesedéssel igyekeztek. A végjáték perceiben ráadásul egy szép támadás végeztével kiegyenlítettek és túlórába küldték a találkozót. Drámai véget ért a mérkőzés, mert a CC újabb helyzetei után a hirtelen halál negyedik percében a vendégek befejezték az összecsapást, és 4-3-as győzelemmel távoztak Colorado Springs-ből.
Jókora csapást szenvedtünk el, hiszen legalább ebből a körből mindenképpen továbbjutást vártunk volna, egyúttal a Tournament-részvételről szövögetett álmokról is le kellett mondani. A szezon végeztével több tehetséges játékosunk profinak állt, néhány végzős minor aláírás mellett a korábbi első körös kiválasztott, J. Schwartz szerződése volt a legfőbb történése, aki azóta már az első NHL-es gólját is megszerezte.

Ez idő alatt az Air Force Falcons csapata az első helyen végzett az AHA konferencia alapszakaszában, és a legjobb kiemeltként szabadnapos volt az első fordulóban, a Légierő számára csak a március 9-11-i hétvégén kezdődött a rájátszás a UConn elleni hazai fellépésekkel.
Természetesen nagy esélyesei voltunk a konferencia-negyeddöntőnek a Huskies ellen, a vendégek mégis ránk ijesztettek a legelső találkozón, mivel a meccs első felében kétszer is megszerezték a vezetést, de Scott Holm és Ryan Timar révén mindkétszer még időben tudtunk korrigálni. A harmadik harmadra 3-2-es előnnyel mehettünk le Casey Kleisinger jóvoltából, és úgy tűnt, sínen vagyunk, de a kevés helyzetét rendkívül jó százalékkal értékesítő UConn harmadszor is betalált, így Torf-ot a 42. percben 8/11-es statisztikával lecseréltük. A hajrára összeszedtük magunkat, és a senior vezér Kyle DeLaurell találata már valóban a győzelmet jelentette.
A második találkozón akár eldönthettük volna a továbbjutás sorsát, és ennek megfelelően nagy lendülettel rohamoztunk, ám a védelmi hibáink két gólt eredményeztek az ellenfél javára, és 0-2 után már csak futottunk az eredmény után. A középső harmad elején a freshman Scott Holm jóvoltából szépítettünk, de az egyenlítés mégsem jött össze a csapatnak, ehelyett a vendégek egy üres kapus góllal állították be a 3-1-es végeredményt, és a 47-14-es lövési fölényünk is hiábavaló volt.
Mindent eldöntő, harmadik meccset kellett játszanunk, melyen nem szabadott hibáznia a csapatnak. Az első két találkozóval ellentétben, vasárnap nem domináltunk annyira látványosan, sokkal megfontoltabban játszottunk, és inkább a stabil védekezésre próbáltunk építeni. Scott Holm a párharc harmadik meccsén is eredményes volt, de a 28. percre a UConn fordítani tudott, majd a gólgyáros hátvéd Tim Kirby egalizálását követően PP-ből újra visszavették az előnyt. A második harmad hajrájában Jason Fabian állította döntetlenre a részeredményt, majd a záró felvonás elején George Michalke juttatta vezetéshez az AFA-t. Több fordulat már nem történt, így esélyeshez méltóan - ha a vártnál némileg talán nehezebben is - sikerült eldöntenünk a továbbjutást.

A csapat tehát megváltotta jegyét a múlt hétvégén megrendezett AHA Final Four-ra, melynek a nagy rivális Rochester volt a rendezője, de a RIT második kiemeltként a másik ágra került, helyettük az elődöntőben a februárban alaposan elpáholt Mercyhurst-tel kellett megmérkőznünk.
Rendkívül meggyőzően vettük fel a harcot a Lakers ellen, és már az első percekben bevettük az ellenfél kapuját Cole Gunner jóvoltából, majd az átmeneti egyenlítést követően Paul Weisgarber módosította 2-1-re az állást a nyitó periódus végére. A továbbiakban rövidesen John Kruse is betalált, és bár az ellenfél még egyszer újra fel tudott zárkózni egyetlen gólra, Kleisinger tökéletes passzából a sophomore Jason Fabian találatával óriási lépést tettünk a győzelem felé. Az utolsó percekben a 'Hurst még üres kapuval próbálkozott az egyenlítésért, de ezalatt Paul Weisgarber napi második találata végképp eldöntötte a mérkőzést. A másodéves Jason Torf 23 kísérletet hárított a ketrec előtt, miközben a támadóink összesen 42 lövéssel operáltak.
A papírformának megfelelően a szombati konferencia-döntőben a házigazda RIT gárdájával csaphattunk össze, akik ellen a bajnoki címen felül az automatikus NCAA Tournament-részvétel volt a tét. Az első időszakban szorosan alakult a küzdelem, a két kapu nagyjából egyenlő arányban forgott veszélyben, majd a 16. percben Cole Gunner jóvoltából váltottunk gólra egy emberelőnyt, bő egy minutum múlva pedig John Kruse is betalált az előny stabilizálásáért. A középső harmadban a RIT egyre lendületesebb akciókat vezetett a felzárkózás érdekében, azonban a hazai gól helyett hamarosan újra a mieink voltak eredményesek, így a meccs derekánál Jason Fabian találatával már 3-0-ra mentünk. Innentől kezdve végképp eldőlt a mérkőzés, a Tigers már csak elkeseredett rohamokat vezetett, de a csapat kitartott a végsőkig, és egyetlen találatot sem engedélyeztünk. Sőt, az utolsó másodpercekben Jason Fabian egy újabb góllal állította be a 4-0-s végeredményt, míg Jason Torf 34 védéssel postázott hibátlan mérleget.
A Falcons hat éven belül ötödik alkalommal hódította el a trónt a konferenciában, és az egymást követő második szezonban jutott be egyenes ágon a 16-os táblára. Ezzel a szezon előtt kitűzött legfőbb célt hiánytalanul teljesítettük, ezek után már minden csak ráadás.

Ezen a hétvégén rendezik meg a négy regionális tornát az NCAA Tournament 16 csapatos főtábláján. A két még versenyben lévő coloradói csapat közül a Denver a Midwest régióba nyert besorolást, a Green bay-i négyestorna elődöntőjében a Ferris State-tel fogunk találkozni, továbbjutás esetén pedig a Michigan vagy a Cornell lehetne az ellenfelünk a Frozen Four-ért. Eközben az Air Force a Northeast régió képviseletében Worcester-be utazik, s az első mérkőzést a #1 Boston College ellen fogjuk lejátszani, így mérsékelt esélyünk van rá, hogy a folytatásban még találkozzunk a Minnesota-Duluth vagy a Maine együttesével.

Szurkoljunk ezen a hétvégén is a csapataink minél jobb szerepléséért, hátha összejön valamelyik programnak egy igazán maradandó bravúr!