Nem sikerült jól ez a hét a Colorado Avalanchenek, éppen a legfontosabb meccsekre készült el az erejével a csapat és az utolsó három találkozó alatti három pont nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy nem fogunk bejutni idén se a rájátszásba.
























A keddi napon még életben tartottuk a reális PO esélyeket, mivel hazai környezetben 2-1re legyőztük hosszabbításban a Calgary Flamest.
A védelemből hátfájás miatt hiányzott az első számú ember Johnson, illetve meglepetésre a gyengébben muzsikáló Elliott helyett Barrie került be a hatosba. A csatárok közül Kobasew és Porter volt létszám feletti, Connollyt vissza irányítottuk az AHLbe. Természetesen Varlamov állt a kapuban.
Két perc alatt megszerezte a vezetést a Flames, veszélyesen kevergettek a támadó harmadban, Stajan betört a kapu elé és be is vágta a helyzetet. Több se kellett a csapatnak, rögtön rákapcsoltunk és még az első tíz percben megérkezett a válasz. O'Brien a kék vonal közeléből vállalkozott lövésre, amely a kapu előtt Paul Stastny ütőjén változtatott irányt szerencsésen. A harmad további részében is aktívabbak voltunk, de nem sikerült újabb találatot bekotorni. A második felvonás egyenlő erők küzdelmét hozta, mindkét oldalt 10-10 kapura lövés esett, az eredmény nem változott. Továbbra is maradt a döntetlen, ahogy haladtunk előre, egyre inkább visszaesett a játékunk és a Calgary vette át az irányítást. A harmadik harmadban már a vendégek álltak közelebb a sikerhez, de jó védekezéssel sikerült elhárítani a legnagyobb kanadai helyzeteket, maradt az 1-1 a rendes játékidő végére. Nem igazán nekünk állt a mérkőzés, a vége felé már alárendelt szerepet töltöttünk be, de bő egy perccel az OT vége előtt Stastny lövése után a lecsorgó kipattanót David Jones közelről a hálóba pofozta, ezzel megnyerte a meccset a csapatnak.
A jó kezdés után egyre jobban elhalványodtunk, szerencsére a legjobbkor észbe kaptunk és az OTban újra uraltuk a játékot, aminek nem maradt el az eredménye. Stastny 1+1et jegyzett, Jones már a negyedik győztes gólját szerezte az évben. Varlamov a korai gól után nagyszerűen lehozta a meccset, 31 védésig meg sem állt. Duchene sorának megint nem ment, Hejdukkal együtt látványosan szenvedtek. Fontos két ponttal versenyben maradtunk és a Calgaryt még nehezebb helyzetbe taszítottuk.

Két nappal később a playoff szempontjából hatványozottan fontos rangadó következett, ám sajnos 3-2 arányban veszítettünk a Phoenix Coyotes otthonában és jelentős lépéshátrányba kerültünk.
A Flames ellenivel teljesen megegyező összeállításban játszottunk, Varlamov is maradt a helyén a kapuban.
Álmosan kezdtük a meccset és feltűnően pontatlanul játszottunk az elején, a Coyotes könnyedén kihasználta a hibákat. Három perc után Langkow lövésével máris megszerezték a vezetést, később egész jól rendeztük a sorokat, de mégsem tudtunk kellően összpontosítani és kevés helyzetet alakítottunk ki. Ráadásul a szünet előtti percekben alaposan fellazultunk hátul és lefordulásból növelte a vezetést a Coyotes, Whitney gyönyörű passzal szolgálta ki Chipchurat, Varlamov pedig nem védhette a ziccert. 2-0s hátrányba kerültünk és a középső harmadban hiába támadtunk fel, inkább csak erőlködtünk és minden helyzetet elpuskáztunk. Amire újfent ráfizettünk, a 37. percben egy saját kapu előtti korongvesztésből Torres szállította a hazaiak harmadik találatát. 0-3ról kellett volna felzárkózni az utolsó harmadban és neki kezdtünk a közel lehetetlen hadműveletnek. Öt perc alatt megérkezett a szépítő találat, Ryan O'Reilly szedte össze a korongot a phoenixi kapu mögött, befelé húzott vele és nagyszerű gólt ragasztott a hosszú felsőbe, Smith mozdulni se tudott a hatalmas lövésre. Elképesztő nyomásba kezdtünk és minden erőnkkel próbáltunk támadni, de ezt leszámítva semmi nem akart összejönni. Aztán öt perccel a lefújás előtt McGinn távoli lövése a kapu torkában Paul Stastny ütőjén megpattanva a korong éppen a kapuban kötött ki és feljöttünk 3-2re. A végét nagyon izgalmassá tettük, de sajnos hiába hajtottunk az utolsó leheletünkig, az egyenlítést csak nem sikerült összehozni, vereség lett a vége.
A gyenge kezdéssel elvesztettük a meccset, nagyon igyekeztünk a végén, de a harmadik harmadban csak két gólt tudtunk szerezni. Stastny már a 20., O'Reilly a 18. gólját ütötte az évben, mindketten végig nagyon hasznosan játszottak. McGinn is rettentően igyekezett, egy assziszttal és összesen 9 kapura lövéssel zárt. Ugyanakkor Duchene és Wilson csak -2-re voltak képesek. Varlamov előtt többször fellazult a védelem a meccs elején, nem igazán az orosz tehetett róla, hogy csak 22/25ös statisztikával végzett.

Szombaton hazai pályán javítást reméltünk egy nagyon nehéz ellenfél ellen, de a Vancouver Canuckstól 3-2re kikaptunk hosszabbításban.
Johnson sorban a harmadik meccset volt kénytelen kihagyni, közben csatárposzton Mueller kikerült az összeállításból és Kobasewt neveztük erre a meccsre. A gólvonalon változatlanul Varlamov várta a lövéseket.
A kezdés tökéletes volt, fél perc után too many men büntetést kapott a Canucks, a PP alatt pedig Gabriel Landeskog adta meg az alaphangot egy kipattanó közeli bekotrásával. Ezután is nagy lendülettel mentünk előre, de Luongo zseniális formában védett és a legnagyobb helyzeteinket is hatástalanította. Egyoldalú harmad volt, a Vancouverre nézve volt hízelgő, hogy csak 1-0ra vezettünk. A folytatásban kezdett kiegyenlítettebb lenni a játék, azonban a meccs derekánál újabb emberelőnyből növeltük a vezetést. Varlamov egy egész pályás indítással találta meg Stastnyt az ellenfél kék vonalánál, gyorsan középre tette a korongot, Jamie McGinn pedig könnyedén kihasználta az ajtó-ablak lehetőséget. 2-0ra megléptünk, de nem volt egyszerű a mérkőzés, a Canucks lendületesen igyekezett a felzárkózásért és a játékrész utolsó öt percében sikerrel is jártak. Először Raymond révén találtak be létszámfölényben, kisvártatva nagyszerű gurigázás végén Higgins egyenlített. Amit felépítettünk hosszú idő alatt, azt öt perc alatt játszva rombolta le a Canucks. Egyre inkább elvesztettük a ritmust és a továbbiakban is görcsösen játszottunk, nem esett már újabb gól a rendes játékidő alatt. A hosszabbítást gyorsan befejezték, Barrie bizonytalankodott a saját harmadban, Hansen visszatett passzából pedig Higgins bombázott másodszor is a hálóba, így csak egyetlen pontot szereztünk.
Ez a pontvesztés szerintem végleg megpecsételte a sorsunkat, a biztató kezdés után fájdalmas volt így kikapni. McGinn is 20 gólos az évben, fantasztikus formában érkezett a csapathoz. Landeskog már a 22. találatát szerezte, megint jókor volt jó helyén. Duchene vesszőfutása tovább folytatódik, most 7 kapura lövése volt eredménytelen. Jones 8 perc kiállítást szedett össze, beleértve egy 2+2es büntetést. Varlamov 29 védést hajtott végre, Higgins remekül helyezett lövéseivel szemben esélye se volt, kiosztotta az évi első asszisztját egy parádés indítással.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 45-21-9, 99 pont
2. Colorado Avalanche 40-31-6, 86 pont
3. Calgary Flames 34-27-15, 83 pont
4. Minnesota Wild 31-33-10, 72 pont
5. Edmonton Oilers 30-36-9, 69 pont

A közeljövő programja:

Március 27., kedd, 04:30 San Jose Sharks - Colorado Avalanche
Március 29., csütörtök, 04:00 Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Március 31., szombat, 03:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
Április 6., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets
Április 8., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Nashville Predators

Ez az öt meccs maradt az alapszakaszból, jelenleg 10ek vagyunk nyugaton, egyenlő pontszámmal a 8. és 9. helyezett csapatokkal, de mindkét vetélytársnál kettővel több mérkőzést játszottunk, így gyakorlatilag kilátástalan a helyzetünk. Innentől már nem a saját kezünkben van a sorsunk, önmagában ötből öt győzelem se lenne elég a POhoz, további kedvező eredményekre lenne szükség a bejutáshoz.