A héten újabb három meccset játszott le a Colorado Avalanche csapata és már csak minimális esély maradt a rájátszásra. Valamennyi vetélytársnak több meccs van hátra az alapszakaszból, mi pedig már csak kétszer fogunk pályára lépni, innentől nem a saját kezünkben van a sorsunk.























Hétfőn a San Jose Sharks otthonában 5-1-re vesztettünk, holott győzelemmel még talán életben maradt volna a remény.
A Phoenix és a Vancouver elleni vereség után közel végleg megpecsételődött a sorsunk, nem túl szép kilátásokkal vártuk a SJ elleni rangadót. Johnson visszatért néhány meccs kihagyásból, a védelemből a két újonc, Barrie és Elliott maradtak ki. Porter és Mueller csatlakoztak melléjük scratchnek a csatársorból. A ketrec előtt továbbra is maradt Varlamov.
Az első harmadban kb egyenlő arányban veszélyeztetett a két csapat, gólt egyik sem tudott lőni. Aztán a második felvonásban pár perc alatt megszerezte a vezetést a Sharks, Pavelski sózott be közelről egy lepattanó korongot. Nem torpantunk meg és próbáltunk további akciókat vezetni, de az egyenlítés helyett a meccs felénél újabb gólt kaptunk. Nagy nyomás nehezedett a denveri kapura, a hosszú támadás végén Desjardins jobb oldali lövése csorgott be Varlamov lábai között. Nem sokkal később jött a szépítés, Shane O'Brien góljával próbáltuk menteni a menthetőt, aki nagyszerű gurigázás végén talált be O'Reilly és Landeskog asszisztálásában. Ezzel még mindig nem volt vége a második harmad gólözönének, az utolsó szó a hazaiké volt, nem sokkal a szünet előtt Mitchell volt eredményes a kapu közeléből. 1-3ra álltunk a második harmad után és veszni látszott a mérkőzés, de talán még volt esély a felzárkózásra. Ne sokáig, mert a harmadik menet elején Pavelski begyömöszölt egy emberelőnyös gólt és már hárommal voltunk lemaradva. Ezután hiába igyekeztünk, minden helyzet kimaradt, a hajrában Clowe a kezdőkörből lőtt üres kapus góljával alakult ki a megsemmisítő eredmény.
A játék képe alapján korántsem volt ekkora különbség a csapatok közt, a végére mégis sima zakó lett belőle. Nagyon akartunk, talán kicsit túlpörögtünk erre a meccsre és ezzel a vereséggel szinte behozhatatlan hátrányba kerültünk a Sharkshoz képest. O'Brien a harmadik gólját szerezte az évben, keményen küzdött, de két kiállítása is volt. A McGinn-Stastny-Jones sor -4-es +/- statisztikával zárt, ezt a meccset egyikük sem fogja kitenni az ablakba. Varlamov 35ből 31 lövést hárított, a védelem többször bizonytalankodott előtte és bizony ő is kapott védhető gólokat.

Két nappal később egyre reménytelenebb helyzetben léptünk pályára és a Vancouver Canucks elleni 1-0-s fiaskóval tovább ástuk a saját sírunkat.
Egyetlen helyen változott az összeállítás, Kobasew kiült a lelátóra és Mueller tért vissza a játszók névsorába, Varlamov helye továbbra is sérthetetlen volt.
Ígéretesen kezdtünk, O'Reilly és Landeskog vezetésével a kezdetektől fogva aktívabban játszottunk, de valamennyi lehetőség kimaradt. Negyedóra után Olver és Booth estek egymásnak, két nem éppen verőember bunyózott. Kis idő múlva létszámfölénybe kerültünk, de Hunwick az ellenfél kék vonalánál szerencsétlenkedett a koronggal, Higgins leszerelte őt és végig vitte a ziccert, elegáns góljával a Canucks jutott vezetéshez. A második harmadnak 0-1ről vágtunk neki, rámenős akciókat vezettünk és komoly lehetőségek voltak, de sajnos nem tudtunk egyenlíteni, két PPt kihasználatlanul hagytunk. A záró játékrész előtt is lemaradásban voltunk, hiába igyekeztünk a végsőkig, Schneider óriási formában védett és minden egyes coloradói lövést ártalmatlanított, így be kellett érnünk az újabb vereséggel, végképp csökkentek a playoff álmok, a Vancouver pedig biztosan behúzta a divíziót.
Minden egyes harmadban több lövésünk volt, a végére 43-22 aránnyal végeztünk a próbálkozások számában. Különösen a második és a harmadik harmadban borult fel a pálya, de hiábavaló volt minden igyekezet, egyetlen hibáért vereséggel fizettünk meg. Megint nem tudtunk gólt szerezni, két meccs alatt egyetlen gólt lőttünk, azt is egy hátvéd szerezte, ami erős kritika a támadók felé. Varlamov 21szer védett, a gólt kiugrásból kapta, esélye sem lehetett a hárításra.

A pénteki napon folytattuk a túrázást és az évad utolsó idegenbeli meccsén 4-1re győztünk a Calgary Flames vendégeként.
A védelemből meglepetésre Wilson maradt ki és Barrie kapott lehetőséget, míg a támadó sorokból McGinnt kellett nélkülözni hátfájás miatt, így Kobasew pályára férkőzött. Varlamov zsinórban már a hetedik meccsen állt a gólvonal előtt.
Folytattuk a Canucks ellen látott bátor támadójátékot, de most szerencsére több sikerrel tettük és három perc alatt kis szerencsével máris betaláltunk, Mark Olver passznak szánt korongját az egyik hazai védő a saját kapujába ütötte. Egyre jobban kezdtek felébredni a házigazdák és szükségü volt Varlamov mentéseire, de a 11. percben még egy újabb találattal tudtuk sokkolni őket, egy késleltetett kiállítás ideje alatt David Jones hátra felé haladva fordult kapura és egészen távoli lövéséből remek gól született. A Flamest megfogta a két Avs gól és nem sokat tudtak ficánkolni, a végén PPből majdnem válaszoltak, de maradt a 2-0s előny az első harmad végére. A középső játékrészben is folytatódott a hazai nyomás, de hiába voltak ordító helyzeteik, nem tudtak egyet se kihasználni belőlük. Ehelyett féltávnál a kevés támadásunk egyikét góllal zártuk le, Landeskog lekészítéséből Milan Hejduk tökéletes kapáslövéssel vette be Kiprusoff ketrecét. 3-0 után lefutott a meccs, a Calgary támadásaiban se volt már annyi kakaó, magabiztosan őriztük az előnyt. Azért próbálkoztak a végsőkig és egy becsület gólt össze is tudtak hozni, a meccs utolsó percében 6-on-4ben támadtak és Jokinen keresztpasszát Iginla húzta a hálóba. A következő kezdő faceoffnál is üresen hagyta a kapuját a Flames, de vesztükre elhoztuk a bulit és Peter Mueller ENGvel állította be a végeredményt.
Kevesebb helyeztünk volt, de ilyen sokat számít a korai vezetés. Hamar megnyugodott a csapat, az ellenfél idegessé vált és nem volt nehéz dolgunk a lefújásig őrizni a több gólos vezetést. Jones már a 19. gólját ütötte a szezonban, Landeskog és Johnson kétszer is előkészítésre vállalkozott. Hejduk hosszú vergődésnek vetett véget, február 10 óta először lőtt újra gólt. Varlamov az utolsó percben kapott egyetlen találatot, azon kívül 38 próbálkozással szemben sikerrel lépett fel, csak Iginla remek lövése fogott ki rajta.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 49-21-9, 107 pont
2. Colorado Avalanche 41-33-6, 88 pont
3. Calgary Flames 35-29-16, 86 pont
4. Minnesota Wild 33-35-10, 76 pont
5. Edmonton Oilers 31-38-9, 71 pont

A közeljövő programja:

Április 6., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets
Április 8., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Nashville Predators

Két meccs van hátra a szezonból és csak két pontra vagyunk a POtól, viszont a 7-9. helyen álló riválisaink mindegyikénél egyel több meccset játszottunk, így sajnos elég kilátástalan a helyzetünk az előre lépésre. Meglátjuk a napokban hogy alakul a többi meccs, addig alaposan rápihenhetünk a jövő hét végi befejezésre. Mindentől függetlenül jó lenne két szép hazai sikerrel búcsúzni az évtől.