Miután a Denver Nuggets lezárta hosszú hazai sorozatát, rögtön bele is kezdett egy kimerítő túrába. Az első pár mérkőzést még a nyugati riválisokkal szemben vívtuk, majd átruccant a csapat a keleti partra és megmérkőzött jó néhány másik főcsoportbéli együttessel.


Csapatunk a Utah Jazz ellen kezdte meg a hosszú idegenbeli sorozatot március 23-án. Gallinari és Fernandez sérültek voltak, Chandler és Mozgov voltak a kezdőcsapat tagjai. Az első negyed kiegyenlített játékot hozott. A következő játékrész is viszonylag kiegyenlített volt, az utolsó percekben alakult ki nagyobb különbség a hazaiak javára. A szünet után a harmadik felvonás tragikusra sikerült, a negyedik negyed elejére közel 20 pontos hátrányba kerültünk. Az utolsó negyedet csak közel egálra sikerült hozni, így nagyon sima vereséget szenvedtünk 121:102 arányban. Nem sok jót mondhatunk erről az összecsapásról, nagyon gyatra teljesítményt nyújtott a csapat. Különösen a védekezésünk volt rendkívül rossz. Simán  szétfutott minket a hazai csapat, nem tudtuk felvenni az embereket védekezésben, így nagyon simán behúzta a mérkőzést a Jazz. Harrington volt a legeredményesebb játékosunk, 20 ponttal és 10 lepattanóval, korábban már említettem, hogy szinte soha nem jelent jót, ha ő a csapat legjobbja. A harmadik negyedben Afflalonál elszakadt a cérna és megkönyökölte az ellenfél játékosát, amiért kiállították. Sajnos nagyon gyenge formában játszott ezen a mérkőzésen a csapat. Remélhetőleg nem pecsételi meg ez a mérkőzés a túra hátralévő részét!

A túra második mérkőzését is egy csoport rivális ellen, a Minnesota Timberwolves ellen játszottunk. A kezdőcsapatunk egy ponton változott, Afflalo eltiltást kapott, így helyette Brewer kezdett. Nem kezdtünk rosszul, az első pár percben jól ment a játék, de ez sajnos csak pár percig tartott. A nyolcadik perctől átvette az irányítást a Wolves és az első negyed végére már több mint tíz ponttal vezetett a hazai csapat. A második negyed elején még jobban elhúzott a Minnesota, már a lélektani húsz pontot is átlépte a különbség. Az első félidőben ismét nagyon megszórtak minket, 68 pontot kaptunk. A harmadik játékrészben próbáltunk visszakapaszkodni, támadásban valamivel jobban teljesítettünk, de a védekezésünket nem tudtuk kellőképpen rendezni, ezért nem sikerült ledolgozni komolyabb hátrányt. Az utolsó negyedben sem sikerült csodát csinálni, győzött a Wolves 117:100-ra. Szinte lekopíroztuk az előző mérkőzésünket, sőt ha lehet még gyengébben játszottunk, mint a Utah ellen. Nem sok játékost lehet ezen a mérkőzésen kiemelni, Faried 17 pontjával a legeredményesebb játékosunk volt, McGee pedig 11 lepattanóval és 13 ponttal ért el dupla-duplát. A legnagyobb problémát a 17 eladott labdánk és a gyenge védekezésünk okozta. Ezzel a két sima vereséggel nagyon mélyről indítottuk ezt a hosszú túrát, nagy bravúr kellene hozzá, hogy a következő mérkőzéseken megfordítsuk ezt a tendenciát. 

A következő mérkőzésünk nagyon keménynek ígérkezett, hiszen március 26-án a keleti éllovas Chicago Bulls ellen léptünk pályára. Afflalo eltiltása lejárt és McGee is a kezdőben kapott helyet. Egy 8:0-s futással nyitottak a bikák. Szerencsére gyorsan kapcsoltunk és visszajöttünk a meccsbe még mielőtt túlságosan elléptek volna a hazaiak, az első negyed végére már csak két pont volt a hátrányunk. A második játékrész egészen kiegyenlített volt, a nagyszünetre megfordítottuk az állást és 2 pontos előnnyel mentünk pihenni. A folytatásban remekül kezdtünk, a harmadik negyed első négy percében a Bulls nem tudott pontot szerezni, így elléptünk tőlük 10-12 ponttal. Sikeresen tartottuk nagyjából ezt a különbséget. Az utolsó negyed derekán sikerült még rátenni egy lapáttal, így mérkőzés vége már meglepően simán alakult, meglepetésre 108:91-re simán nyertünk Chicagóban. Hatalmas meglepetés volt ez a győzelem, különösen az előző két mérkőzést figyelembe véve. Igaz, a hazai csapatból hiányzott Rose, ennek ellenére bőven a bravúr kategóriába tartozik ez a siker. Elsősorban Afflalo és Lawson játéka tetszett, előbbi 22 -, még a fiatal irányítónk 27 pontig jutott. A padról Harrington 17 pontot szállított, de jól játszott Miller is, aki 10 gólpasszal és 12 ponttal dupla-duplával zárta a találkozót.

A Bulls elleni győzelmen felbuzdulva nagy reményekkel vártuk a Toronto Raptors elleni meccsünket. Karl maradt az előző mérkőzést megnyerő kezdőnél. Ezúttal is rosszul indítottunk, nagyjából az első negyed felénél kezdtük el igazán a mérkőzést. Négy-öt pontos hátrányban játszottunk szinte végig az első félidőben, majd a szünet előtti néhány percben sikerült fordítani, de Kleiza hármasának köszönhetően a hazai csapat mehetett előnnyel a pihenőre. A harmadik játékrész meglehetősen fordulatos volt, mindkét csapatnak voltak jó periódusai, az utolsó negyedre döntetlennel fordultak a csapatok. A negyedik felvonásban elveszítettük a fonalat, 94 pontnál leragadtunk. Igaz, a Raptors is gyengélkedett a hajrában, de több szerencséjük volt, ezért 105:96-ra sikerült behúzniuk a győzelmet. Képtelenek voltunk mit kezdeni a hazai csapat hárompontosaival, 50% felett szórta a triplákat a Torontó, ami elképesztő fölény. Nálunk a legjobban talán Lawson játszott, 26 pontot és 9 asszisztot ért el, mellette még Afflalo teljesített tűrhetően a maga 15 pontjával. Szoros, izgalmas mérkőzés volt, kár, hogy a végére teljesen elfogyott a tudományunk.
























A Toronto elleni vereség után a Charlotte Bobcats vendégeként szerepeltünk. A hazai csapat sem remekel az utóbbi időben, így adott volt a lehetőség a javításra. Az első negyed nagy részében inkább a Bobcats dominált, a játékrész vége felé már kezdtünk magunkra találni. A következő felvonásban már átvettük a vezetést és sikerült is ellépni egy kicsit, a félidőig viszont visszakapaszkodott a Charlotte. A harmadik játékrész első fele kigyengített játékot hozott, majd a negyed felénél sikerült felülkerekedni és egy kisebb előnyt felépíteni. Innentől sikerült irányítanunk a mérkőzés menetét, tartani tudtuk a 6-8 pontos előnyünket, ennek köszönhetően 99:88-ra megnyertük az összecsapást. Jól dobtunk mezőnyből, uraltuk a festéket és a lepattanók gyűjtögetésében is felülmúltuk a hazaiakat. Kiegyensúlyozott csapatteljesítményt nyújtott a Nuggets, hatan érték el a 10 pontos határt, közülük Afflalo volt a legeredményesebb, 19 ponttal, ráadásul még 11 lepattanót is összeszorgoskodott. Afflalo mellett még Lawson is dupla-duplát ért el, 14 pontot szerezve és 10 gólpasszt kiosztva. Jól teljesített még Brewer is, csereként 17 ponttal vette ki a részét a sikerből.

Összefoglalónk utolsó mérkőzését az Orlando Magic ellen játszottuk le múlt vasárnap. Chandler sérülés miatt kikerült a kezdőből és Brewer játszott helyette. Szerencsénk volt, hiszen Howard kihagyta a találkozót, csakúgy, mint a Bulls ellen most is reménykedhettünk egy jó szereplésben. Remekül kezdtünk, a nyitó negyed végére 8 ponttal sikerült ellépnünk. A második negyed közepére visszazárkózott a Magic, de szünetig sikerült újra egy lélegzetvételnyi előnyt kialakítanunk. A harmadik negyed nagyon kiegyenlített volt, a záró felvonás megelőzően csupán két pont volt a különbség. Az utolsó negyed végére sikerült meglépnünk 9 ponttal, már-már a zsebünkben volt a győzelem, de a hazai csapat nem adta fel és mi is a kezükre dolgoztunk egy kicsit, így az utolsó másodpercek még tartogattak izgalmakat. Miller büntetőkkel eldönthette volna a találkozót, de csak az egyik dobása ment be, hármassal még egyenlíthetett volna a floridai alakulat. Szerencsére nem sikerült nekik ez a bravúr, így nagy küzdelemben legyőztük a Magicet 104:101-re. Ismét nagyszerűen dobtunk a mezőnyből, a palánk alatti területet ezúttal Howard hiányában is sikerült uralnia az Orlandónak, legalábbis kevésbé tudtunk dominálni, mint szoktunk. Legjobbunk Lawson volt, 25 ponttal járult a sikerünkhöz, egyetlen gólpassz hiányzott neki a DD-hez. Afflalo is remekül teljesített 22 pontot ért el. A cseresorunk is kitett magért Harrington 18-, Miller pedig 15 pontot szerzett a mérkőzésen.

Eddig nagyon felemásan teljesítünk ezen a túrán. Az első két mérkőzésünk rendkívül gyenge játékot hozott, majd a Chicago ellen már megmutattuk az erőnket. Elkerülhető lehetett volna talán a Torontó elleni vereség is, de a Charlotte és az Orlando ellen azért sikeresen kiköszörültük a csorbát. Sajnos ez a hullámzó teljesítmény benne van a csapatban, mivel nincs egy olyan játékosunk sem, akire támaszkodhatnánk, aki rendszeresen megszerzi a maga 20-25 pontját meccsenként. Úgy gondolom, ezért nem teljesítünk kiegyensúlyozottan, azt mégsem várhatjuk, hogy Afflalo vagy akár Lawson All-Star játékossá lépjen elő. Amennyiben tudunk javítani a védekezésen még a hátralévő meccseinken, akkor jó eséllyel bent leszünk a rájátszásban, ott pedig már bármi megtörténhet.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 40-13 (53 meccs)
2. Denver Nuggets 29-24 (53 meccs)
3. Utah Jazz 28-26 (54 meccs)
4. Portland Trail Blazers 25-29 (54 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 25-30 (55 meccs)

A közeljövő programja: 

Április 5., csütörtök, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets
Április 7., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Phoenix Suns
Április 8., vasárnap, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Április 10., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Április 12., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves