A 2012-es NFL alapszakasz lassan a hajrájához közelít, és bár még semmi sem dőlt el, a trendek már kezdenek körvonalazódni. Az eddigi 10 meccs alkalmával láttuk, ahogy a Denver Broncos ügető musztángként szép lassan elszabadul, s mára már száguld a divízió-győzelem, sőt talán nagyobb célok felé is. Útjában azonban még sokan állnak, akik megpróbálják megállítani, megpróbálják betörni, de az utóbbi hetekben rendre kudarcot vallanak a kihívók, ám minden héten újabb ellenfél vár ránk, és minden meccs 0-0-ról kezdődik. A legújabb próbálkozó a Kansas City Chiefs csapata lesz, rettegett stadionjában, az Arrowheadben.



A KC-t a hűséges olvasóink alighanem már az unalomig ismerik, minden évben kétszer találkozunk velük, s már igazából tavaly se igazán tudtam miről írni velük kapcsolatban. 2 éve sikerült megtörniük a Chargers hegemóniáját, hatalmas meglepetésre megszerezve a divízió (meglehetősen leértékelt) koronáját. A nagy ellenfelet övező tisztelettel csodáltuk Jamaal Charles hihetetlen teljesítményét, aki Jim Brown egy adott évben egy futásra jutó átlagát közelítgette, mellette az offense másik nagy fegyverét, Bowe-t, aki magabiztosan tudta kamatoztatni a legtöbb cornerrel szemben fennálló fizikai fölényét, és mindemellett magabiztosan kapta el a labdát, (már amikor Casselnek sikerült nagy nehezen játékba hoznia a labdát). S csodáltuk a védelmet melyben Tamba Hali konstans terror alatt tartott minden ellenük felálló irányítót, s Derrick Johnsont, akin látszólag nem lehetett átjutni, vagy amennyiben igen, még mindig ott volt az újonc safety, Eric Berry, aki már első évében megmutatta a benne rejlő tehetséget, és hogy még sokáig a csapat meghatározó tagja lehet. Kiegészülve a két CB-vel Flowers-szel és Carr-ral, nem sok opciót hagytak az ellenfeleknek. A csapat olyan képet festett, mint egy kész étel, melyről már csak a fűszer hiányzik. A fűszer egy olyan irányító lett volna, aki nem csak annyit tud, hogy a megnyert meccseket nem veszti el, hanem aki, amikor szoros a meccs és hátrányban a csapat, képes hozzá adni azt a pluszt, ami a győzelemhez kell. Alapszakaszt lehet abszolválni QB nélkül, rájátszást már nehezebb, attól hogy a Bearsnek egyszer majdnem sikerült, még mindig ez a biztosabb útja a dolognak.

Nos ezek után nagy várakozások előzték meg a tavalyi szezont, bár QB-t azt pont nem hoztak, és top 10-es pick se állt a rendelkezésükre, de a fiatal csapat legalább egyben maradt, s egy évvel tapasztaltabb lett. 2010-ben megkóstolták a PO-t, sokan azt várták, idén meg is eszik. Azonban 3 meccsen sikerült elveszteni 3 meghatározó kezdőt, Charlest, Berryt és Moekit, aminek következtében már a szezon elején kiszálltak a harcból. Noha a sok körbeverésnek, és gyengélkedésnek köszönhetően, egy nagyon szoros divízióbefutón a végén majdnem mégis odaértek, végül 7-9-cel lemaradtak arról, amit túlélve a szokásos már-már megalázó decemberi gyengélkedést végül is mi nyertünk meg.

Na, de annyi baj legyen, nyáron visszatért Charles is, Berry is, Moeaki s, jöttek újabb fiatal tehetségek, mondjuk kezdő QB az pont ezúttal se. Na de ha egyszer Cassel-lel is PO-ban volt a csapat, most két évvel tapasztaltabban miért ne lehetne. Elengedték ugyan az egyik kezdő CB-t, és helyére hozták az Oaklandból Routtot. Kicsit nagyon túlértékelt CB, de olcsóbb volt mint Carr, az így megspórolt pénzből pedig, amihez még hozzáadódott Bowe hosszú távúja helyetti tag közti különbség olyan nagy neveket igazoltak mint... hmmm... nos nem sokat. Bár épp Peyton Hillisre nem szívesen mondok rosszat, de sajnos sok jót meg nem tudok az idei szezonjáról, Boss illeszkedhetett volna ebbe a csapatba, de a szezon előtt IR-re került, Brady Quinn backup QB-nak meg-megfelelő, na de ha neki játszania kell, akkor már baj van, mert sérült a kezdő QB, vagy csak 3 év után kiderül, hogy nincs is valójában kezdő QB-nk, ja Routt egyébként azóta cutolva lett. Winstonnal éppen elégedettek, a Chiefs egyébként is évek óta megfelelően tartja karban a támadófalat, azt talán csak JMD tudná tönkre tenni egy év alatt, bár ő magabiztosan és jóvátehetetlenül...

A szezon előtt 10-6-ra és divízió-győzelemre tippeltem őket. Nos ebből a 10-6már matematikailag sem jöhet össze, a div győzelem, még pont igen, ha ők nyerik a hátralevő 6 meccset, mi meg minden kikapunk, a Chargers nem nyer 2 meccsnél többet és a Raiders se nyer további 4-et, akkor még éppen pont meg lehetne nekik, de azt hiszem ők sem ezért küzdenek már... Hogy mi hiányzik ebből a csapatból, az fogós kérdés, egy biztos, irányító az nagyon. Mélyebbre ásva szétszakad maga a KC tábor is, míg egy népes és hangos tömeg már az edző, Crennel, és a GM Pioli távozását követeli, addig még mindig vannak, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ez egy sima PO keret, s a sorozatos blowoutok alatt is csak annyival igazgatták ezt az állítást, hogy egy új QB-val sima PO keret. A két véglet között természetesen számos állomás van, hogy mi az igazság annak az eldöntését nyugodtan rájuk bízhatjuk, én nagy kockázatot vállalva ki merem jelenteni, hogy idén már nem lesz playoffsban ez a csapat, és 18 év után most még egyet kell nekik várni arra hogy meccset nyerjenek az utószezonban. Elnézve pedig a nézőszámot, úgy látom arra felé is egyre többen gondolkodnak hasonlóképpen. Az egykor a liga egyik legnagyobb homefield advantage-e a saját csapata ellen fordult, a saját irányítóját fütyüli ki, a saját irányítója sérülésének örül, és félidőben otthagyja a meccset, melynek végére csak a pár száz ellenfél szimpatizáns marad. Mi, amikor hasonló helyzetben voltunk habzó szájjal követeltük JMD elégetését, és hosszú rebuldingre készültünk, kíváncsi vagyok odaát meddig tart az optimizmus, már akinél még tart.

Akár már most szertefoszlathatjuk utolsó reményüket, de most is igaz a közhely, hogy egy divízió rangadón bármi megtörténhet, és a szokottnál is többet jelent a hazai pálya. Egy szoros meccsen egészen biztosan újra maga mellé állítaná szurkolóit a csapat, a csapat ami küzd a becsületéért. A becsületért küzdeni, pedig sokszor felér azzal, amikor a rájátszásért küzd egy csapat. Jamaal Charles még mindig a csapatban, és még mindig nagyon jó, annak ellenére szállítja megbízhatóan a yardokat, hogy a védelemnek gyakorlatilag szinte csak rá kell figyelnie. Még mindig ott van, noha nem biztos, hogy sokáig, Bowe is, aki okozott már nehéz pillanatokat Champ Baileynek, és nincs már ott, legalábbis a kezdőben nincs már ott Matt Cassel. Mielőtt bárki pánikba esne, Brady Quinn van ott helyette, akivel még nem szerezett TD-t a csapat. Persze van esély arra, hogy most táltosodik meg, hisz saját bevallása szerint sokkal jobb mint mondjuk Tebow, aki a rájátszáshoz pont elég volt, mondjuk esélyeit csökkenti, hogy nem számíthat Branden Albert védelmére. Az egyébként solid KC támadó falból ő nagyon fog hiányozni, még akkor is ha a másik oldalon Eric Winston méltó vetélytársa lehet akár Von Millernek is. Ha egyszer találunk egy lyukat azon a falon, könnyen lehet, hogy még Cassel visszatérését is megélhetjük. Felejthetetlen hanghatással társulna. Mindenesetre ha sikerül is játékba hozniuk a labdát, még mindig ott az egyre jobb formát mutató CB sorunk, Bailey-vel, Harris-szel és Carterrel., nem hinném hogy a mi védelmünk a legideálisabb arra, hogy bemutatkozzon egy régi-új QB. Ugyanakkor a védelmükre ők se panaszkodnak, egyrészt a sok QB-panasz elnyom minden más gondot, másrészt olyan sok okuk nincs is. Noha a védőfal nem dominálja annyira a futójátékot mint szeretnék, cserébe a passz ellen továbbra se tényező, de az LB sor náluk is figyelemre méltó. Justin Houton és Tamba Hali ketten együtt összesen 13 sacket jegyeznek, ez majdnem annyi mint Von Milelrnek egyedül, de azért két embertől is szép szám. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy Houtont jobbára emberfogásra utasítja Crennel. Hali 6 és Houston 7 sackje mindenképp rendben, az mondjuk már kevésbé, hogy rajtuk kívül összesen 4db van az egész csapatnak. A 2 ILB ugyancsak figyelemre méltó teljesíményt nyújt, elsősorban futás ellen. Derrick Johnson a vezető szerelő a csapatban 77 tackle-lel, és idén is a liga elitbe tartozik a runstop terén. Ha valamiben erős ez a Chiefs, akkor az az LB sor. McGahee nélkül nehéz lesz futni ellenük, mondjuk elsősorban úgy is passzolni próbálunk majd. Ahhoz viszont az Oline-nak javítania kell múltheti teljesítményén, máskülönben komoly veszélyben foroghat majd Manning testi épsége, szerencsére úgy néz ki Kuper pont visszatérhet ellenük. Ha pedig már a levegőben a labda, akkor csak Flowers-re és Berry-re kell figyelni, nekünk pedig ennél több veszélyes célpontunk van.

Összegezve, mindegy hogy minden rossz forrása Matt Cassel-e a Chiefsben, jelenleg a legtöbb statisztikában messze elmaradnak tőlünk, szerencsétlenségükre az egyik amiben nem, az pont a turnoverek száma, nem csak hogy elmaradnak tőlünk, hanem egyenesen tök utolsók, és cserébe legalább alig-alig szereznek néhányat. Míg mi 5 meccses győzelmi sorozatban vagyunk, addig ők 7 meccses óta képtelenek nyerni. Erre szokták azt mondani, hogy ezt csak elveszíthetjük, viszont az Arrowheadben sajnos bármikor elveszíthetjük. Célszerű tehát a magas ló helyett a vágtató vadló hátára ülni, mondjuk arról se kellemes leesni, úgyhogy egyelőre talán a fotel is megteszi, kényelmesen nézni a meccset vasárnap este 7-től. Na ezt már én se tudom követni és én se értem, de valahova oda akartam kilyukadni mielőtt elvesztem a gondolatok labirintusában, hogy Hajrá Broncos!