Legutóbb a 7. héten jelentkeztünk bővebb értékelő írással a Denver Broncos-zal kapcsolatban. Akkor 3-3-mal a Bolts-cal holtversenyben vezettük a divíziót, egy meccs előnyben a Raiders-hez képest. Azóta a csapatok ellenkező irányt választottak. A Broncos azóta is veretlen, ellenben a Chargers és Raiders ritkán látott mélységbe zuhant. A mieink a 11. héten 9-3-as mérlegével nem csak a winning season-t biztosították be, hanem a divízió győzelmet is.



Legutóbb arról számolhattam be, hogy a csapat teljesítménye kiszámíthatatlan, inkonzisztens, s azt vártam, hogy ez a szezon végéig kitart, ezzel szemben a játékunk egyre magasabb és magasabb szintre emelkedett, s egyrészt gyengébb játékkal is képesek voltunk nyerni, másrészt egyre gyakrabb mutatjuk a jó arcukat  Ennek megfelelően az azóta lejátszott 7 meccs mindegyike mellé a duplavé került.

Az AFC West állása

Az élmezőny

Hátra levő sorsolás

• Texans: Colts, Vikings, @Colts 
  • A Texans még a divíziót se nyerte meg, sőt mivel még kétszer a kihívó Colts ellen játszanak, akik ellen hagyományosan nem megy nekik, még hátra se dőlhetnek, annak ellenére, hogy még mindig ők vezetik az AFC-t. /*Adjunk hálát a sorsnak az AFC Westért :)*/. Ráadásul a vikingek is harcban vannak a rájátszásért, ellenük se annyira könnyű érvényesíteni a papírformát, mint leírni.
• Patriots: 49ers, @Jax, Phins
  • A Patriots nagyon formába jött. Jelenleg bárki ellen ők a favoritok. Nem szívesen találkoznék velük, de ha Super Bolwt akarunk, akkor ez elkerülhetetlen lesz. Jó lenne minimalizálni a veszteségeket azzal, hogy legalább miénk legyen a hazai pálya, ehhez viszont legalább egyszer botlaniuk kell. Erre egyedül San Francisco ellen van reális esély Szóval már most vasárnap eldől mennyire lehetnek merészek az álmaink.
• Broncos: @Ravens, Browns, Chiefs
  • A következő fordulóban Baltimore-ba látogatunk. a hátra lévő 3 meccsből alighanem ez lesz a legnehezebb. Ha ki akarjuk hagyni a bostoni kirándulást, mindenképp meg kéne verni őket, ha kikapunk, akkor 4th seed. Annál rosszabbak viszont már nem lehetünk.
• Ravens: Broncos, Giants, @Bengals
  • Ravens: Számukra is fontos a meccs ellenünk, de még az is lehet, hogy a cincinnatt-i kirándulás lesz az élethalál harc. Három olyan meccs, amit az elmúlt hetek játékával simán elbukhatnak, sőt ha nem mutatnak annál többet, akkor  el is buknak.

Ha válogathatnék az ellenfelek között, inkább utaznék Houstonba, mint Bostonba, és jó lenne ha a Pats-cel csak a conf döntőben találkoznánk, hátha a div roundban történik valami csoda. Houstonban se lennénk favoritok, de szeptemberi összecsapásunk óta, nálunk összeállt a védelem, és konzisztensebb a támadósor, ellenben nekik csak a sérült listájuk bővült újabb kulcsjátékosok nevével. A Ravens-t jelenleg gyengébbnek érzem, mint az első hármat, de otthon ritkán kapnak ki.






















A Broncos

Akárhogy is lesz, a divíziót azt már matematikailag is megnyertük még a Tampa ellen. Ez az írás pedig elsősorban arról akar szólni, hogy kiknek köszönhetjük ezt.

2010-ben hosszú útnak tűnt míg vissza kerül a csapat oda, ahol a helye van, aztán John Elway már az első évében újra rájátszásba jutó csapatot pakolt össze. De itt nem állt meg, míg tavaly épphogy sikerült kivívni a playoffs jogát, addig idén még néhány szinttel feljebb léptünk, s ahogy már szó esett róla 12  pályára lépés elég volt hozzá, hogy minden tekintetben túlszárnyaljuk a tavalyi szereplést, és kényelmesen hátradőlve, divíziógyőztesként szemléljük a hátra lévő fordulókat.

A siker kulcsa négy lábon áll:

• Fiatal tehetségek igazolása, akik azonnal a csapat javára vállnak, kész playmakerek, akik képesek azt a különbséget nyújtani, ami a győzelemhez kell, 
• Fiatal "sleeperek", csiszolatlan gyémántok, akik UDFA vagy hátsó körös pickként érkeznek a csapathoz, és mindenkit meglepnek szereplésükkel
• Kipróbált veteránok, akik megbízható teljesítményt nyújtanak a fiatalok néha inkonzisztens játéka mellett, akik egyengetik a fiatalok útját, tanítva őket, de amikor kell, ők maguk is hozzá adják a játékhoz azt, amiért hoztuk őket.
• Öreg Bronco-k megtartása, akik évek óta a csapat szolgálatában állnak, akik tehetségük mellett talán szívükkel is küzdenek a pályán.

Ezt a filozófiát követve állt össze az idei keret is.

Érkeztek új emberek, akik beváltak, de ennél jelentősebb változás is volt a csapatban. Az irányító váltással, teljesen átalakult a csapat offense-e. Az optiont felváltotta a prostyle, a runheavyt a passhappy. Mondhatni modernebbé vált a támadó felfogás, amihez a meglévő emberanyag is jobban passzol. Értem itt a két fiatal, de nagyon tehetséges elkapót, Demaryius Thomast és Eric Deckert, akik az optionben kihasználatlanul tengődtek, akik ugyan Lloyddal és Royallal ellentétben nem akartak elmenni innen, de néha rossz volt nézni, hogy mennyire nem tudjuk kihasználni képességeiket. És értem itt a falat, ami nem feltétlen a liga legerősebbike, aki nem feltétlen tudta megfogni a pass rusht, amikor az irányítónak hosszú másodperceket vett igénybe, hogy döntést hozzon és eldobja a labdát, vagy akik nem feltétlen tudták megteremteni a szükséges lyukakat, amikor a védelem számára egyértelmű volt, hogy futás következik. Kétségtelen, hogy meg volt annak az unorthodox rendszernek a szépsége, az utolsó pillanatos fordítások élménye idén talán hiányzik is egy kicsit, azonban be kell látni, a győzelem egy biztosabb módjára váltott a csapat, ami ameddig Peyton itt van, valóban a Super Bowlért szállhat harcba. És a jelenlegi csapatépítést elnézve, én most attól se nagyon félek, hogy mi lesz Manning után, Tebow biztosan nem, de lesz helyette más.

Az offense kulcsemberei:

• Fiatal tehetségek (akiktől várható volt a jó szereplés, és nem is okoznak csalódást):
  • Demaryius Thomas (2010 draft 1. kör) JMD jó választásainak egyike. Egy olyan Brandon Marshall, aki nem veri az asszonyt.
  • Eric Decker (2010 draft 3. kör) JMD legjobb választása. 3. kör talán a következő kategóriába is rakhattam volna, de engem nem lep meg az amit tőle látunk
  • Ryan Clady (2008 draft 1. kör): Még rookie szerződése van, ezért kerül ide. Shanny menesztésekor is ligaelit támadó sorunk volt, mára ő az utolsó hírmondója annak, az egyetlen aki túlélte JMD ámokfutását.
• Csiszolatlan gyémántok (akik az egész ligát meglepik kiugró szereplésükkel)
  • na jó, itt pont nincs olyan, aki túlélte volna JMD ámokfuátsát
• Veterán szabadügynökök
  • Peyton Manning (FA, 2012): Aki nem békélt meg Tebow távozásával, annak fölsöleges írok bármit is róla, aki meg igen, annak nem is kell írnom semmit se róla
  • Brandon Stokley (FA, 2012): Aki még mindig fanyalog Manning miatt, legalább azt nézze meg, kit hozott magával :)
  • Joel Dressen (FA, 2012) 30 éves veterán, blokkol és elkap, ezt kell csinálnia egy TE-nek.
  • Jacob Tamme (FA, 2012) A tavaly nem létező TE játékon változtatott jócskán, még csak nem is annyira öreg.
  • Dan Koppen (FA, 2012) Walton sérülése nélkül valószínűleg nem játszana, azonban a nagyon nagy szükség volt egy olyan centerre, aki kompatibilis a no huddle-lel, mert ahhoz Manning nem elég. Az FO előrelátását és felkészültségét dicséri.
  • Willis McGahee (FA, 2011) 2011 legjobb szabadügynök igazolása. Szerencsésen elkerülte a "kötsög zsoldos" címet, de a sérülések idén sajnos utólérték, pedig a csapat egyik legjobbja volt ebben az évben is.
• Veterán Bronco-k
  • Chris Kuper (2006 draft 5.kör). Ha valaki nem tartaná a csapat fontos részének, csak nézze meg, hogy megy nélküle...

A védelemben a legnagyobb kérdést azt a tavalyi DC, Dennis Allen távozása vetette fel. Szerencsére azonban sikerült megszerezni a szabadon lévő legjobb védelmi koordinátort, az edzőként ugyan befürdő, de a védelemhez attól nagyon értő Jack Del Rio-t. Lecserélődött kis híján a kompett DL, az LB sor nagy része, és a secondary többsége is, mégis sikerült előrelépni tavalyhoz képest. Némi meglepetésre sem Bunkley-t sem Marcus Thomast nem tartottuk meg a tavalyi kezdő DT párosból. Bunkley miatt szívtuk a fogunkat, mert ha nem őfelsége első Peytonra várunk heteket, talán megtarthattuk volna, azonban a helyére érkező Justin Bannan, egy fokkal se rosszabb tőle. Meglepő volt Marcus Thomas elengedése is, azonban utóbb kiderült valóban nincs rá szükség, Vickerson és Unrein hiánytalanul pótolják. Az LB sorból kijátszotta magát Mays, DJ helyét pedig eltiltása miatt Woody vette át. Von Miller a stabil pont, a másik szélen pedig Woody még DJ-nél is jobban játszik, ami akár a Pro Bowlhoz is elég lehet neki. Közöttük Brooking jól bevállt. Mostanra kicsit fogyatkozik szerepe a rotációban, mert Trevathan egyre jobban játszik, és visszatért DJ is. Valószínűleg a következő szezonra már szükség se lesz rá, de idén nélkülözhetetlen volt. Ha pedig hátra tekintünk a DB sorra, ott Bailey az, ami Dumervil a DL-ban, ami Von Miller az LB sorban, azaz ő az állandóság. Mellette kicserélődött a két safety és a CB2. Ami a S posztot illeti, Dawkins sajnos visszavonult, helyére Mike Adams érkezett. Adams pályán talán nem akkora faktor, mint WeaponX, de hasonló mentori képességei vannak. Egyébként pályán se okoz csalódást, volt néhány látványos hibája, de összességében mégis megbízhatóan játszik. Mellette pedig Rahim Moore végre azt a játékot mutatja, amit tavaly is vártunk tőle. Ez némileg betudható Adams jelenlétének is. Az egyik legtöbbet fejlődő játékos, enek köszönhetően a csapat elbírja Quinton Carter hiányát, aki IR-ren van. A CB kérdés már trükkösebb, Tracy Portertől vártuk talán a legtöbbet ehhez képest valóban az ő posztján kaptuk, de nem tőle. Rejtélyes betegsége miatt Chris Harris kezdő CB lett, nickel felállásban pedig Tony Carter áll be a csapatba. Amióta pedig összeállt ez a Bailey-Harris-Carter sor, a mi védelmünk a liga egyik legerősebbike. Harrisben tavaly rajtam kívül mások nem nagyon bíztak, mostanra nagyon remélem hogy változott a helyzet, Tony Carter meg egy nagy talány, hogy eddig hol volt. Emberfogásban nincs párja, és valóságos labdamágnes, nem sokára a kezdő CB páros úgy fog kinézni, hogy Harris-Carter.

A védelemről írok még egy bekezdést, talán elnézitek nekem, de ahogy szezon előtt is írtam, én most inkább a D-be vagyok szerelmes, nem az O-ba. S nagyon féltem Dennis Allen távozása maitt, és az első hetekben volt is ok további aggodalomra. Már az offseasonben is volt néhány "érdekes" döntés, kezdve Mays kezdő pozíciójától, ami utólag is nagy hibának tűnik, de Brooking csapatba kerülését és Florence kimaradást egyaránt támadás érte, noha ugyanazon logika mentén ez így kicsit ellentmondásos volt. 12 meccs után úgy látom, mindkettő jó döntés volt, az LB sorba kellett a tapasztalat, a CB sor pedig sokkal erősebb volt, semmint azt gondolni mertük volna. Ami a rendszert illeti, az első meccseken úgy találtam lehetne kicsit agresszívabb, aztán imáim meghallgattattak. A DL-t 3 nagy darab ember alkotja, Bannan, Vickerson és Wolfe. Mellettük Doom talán néhányotoknak feltűnt egyre többször indul kétpontosból, de amikor lent van a keze, a szerepköre akkor is sokkal inkább egy 3-4 OLB-é, mint egy 4-3 DE-é. A jó védekezésünk kulcsa a 3rd&long kikényszerítése. Ha ez megvan, akkor elővehetjük a subpackage-eket, azaz a front7-ből lehoznak valakit, hogy eggyel több DB lehessen fent. Az egyik kulcsember az újonc Derek Wolfe, aki a piszkos munka nagy részét végzi, takarít Von Miller előtt, hogy a legjobb játékosunk egy az egyben maradjon az emberével. Tudjuk mi következik, amikor Von Millerre egyetlen falember jut, már 16× láttuk. És ha megoldják, hogy így is jusson rá két ember, akkor Dumervil marad magányosan, ő pedig ilyenkor az irányító társaságát keresi. Néha ez se elég, ilyenkor jön a nyomás középről, Woodytól, Wolfe-tól, vagy akár a DB sorból, Chris Harrisnek is 2,5 sackje van már. De nem is csak a sack számít, hanem maga a pressure, azaz a nyomás. A QB sokszor eldobja a labdát, nehogy sackkeljék, de ha nincs ideje pontatlan a dobás, vagy rossz döntést hoz. Amióta beindult a passrush és összeállt a CB sor, egyik labdát szerezzük a másik után. Bailey, Carter, Harris, Leonhard, egyaránt 2-2 INTtel állnak, de van már Rahim Moore-nak, Porternek és Brutonnak is egy-egy. És noha az LB sornak továbbra se erőssége az emberfogás, Woodynak azért csak van már 3 sackje, és a Tampa ellen Von Miller is megmutatta Aldon Smithnek, miért ő a jobb kettejük közül.

• Fiatal tehetségek
  • Von Miller (2011 draft 1/2): Idővel a legjobb denveri védő lehet belőle, ha így folytatja felülmúlja a régi nagyokat, Mecklenburg-ot, Gradishart, Atwatert vagy Baileyt. És ki tudja megáll-e a legjobb védő címnél, ha lehet a játékos is?...
  • Derek Wolfe (2012 draft 2. kör) Kitértem szerepére fentebb. Nem annyira látványos, amit csinál, mint mondjuk Milleré, de attól nagyon hasznos. Később emellé a látványosabb dolgok is társulni fognak, ebben biztos vagyok.
• Csiszolatlan gyémántok
  • Chris Harris (UDFA, 2011) UDFA-ként nickel pozícióba verekedte magát. Felhívta magára a figyelmet azzal, hogy milyen magabiztosan mutatja be a szereléseket, mind a védelemben, mind a special teamben. Mégis voltak türelmetlen szavak ellene, hogy coverageben többször megverték, pedig ez egy olyan poszt, amit első éveikben még tanulnak az újoncok. Nos, azt hiszem 2012-re megtanulta.
  • Tony Carter (UDFA, 2009) Chris Harrishez hasonlóan UDFA, azonban neki nem sikerült első évében megragadni a csapatnál. Sőt 2010-ben már nem is nálunk volt, megjárta a Patset és a Vikingst is, szerencsére azonban Elway visszahozta őt 2011-ben, amikor többnyire még PS-ben volt, azonban idén bekerült a keretbe, s amikor lehetőséghez jutott azzal élt is, ahogy kell. Az év egyik felfedezettje
  • Danny Trevathan (2012 draft 6. kör) Az idei draft sealje. Fokozatosan kap egyre több lehetőséget. Az elején csak az ST-ben, aztán a rotációban is egyre gyakrabban kerül a pályára. Nagy jövő állhat előtte,  főleg hogy rajta kívül nem sok LB tud embert fogni a csapatban
  • Mitch Unrein (UDFA, 2011) Ő is az idei szezon egyik nagy felfedezettje. Egyrészt fal közepén kap egyre több szerepet, és játszik egyre jobban, mássészt az offenseben is lehetőséget kap alkalmanként FB szerepben. Sőt, még egy TD-t is kapott Peyton Manningtől. Tegyük szívünkre a kezünket, erre ki számított? Méretéhez képest nagyon gyors, amit a védelemben is megmutatott, amikor hátra kellett sprintelni a futó után, ez teszi lehetővé számára, hogy az offenseben is villoghasson. A csapatban utoljára Spencer Larsen volt, aki a védelemben és a támadó sorban is szerepet kapott, de Unrein ettől tovább léphet, akár Vrabel-i szintre is.
  • Wesley Woodyard (UDFA, 2008): Talán a veterán Bronco-k között lenne lassan a helye, de Cladyt 2008-ból szintén a fiatalok közé tettem, és végül is jó pár év előtte áll még. UDFA-ból lett a csapat legjobb special teamere, idén pedig a csapat egyik legjobb védője. Nagy utat járt be 2008 óta...
• Veterán szabadügynökök
  • Justin Bannan: Sokat látott veterán, talán 2011-ben is hiba volt elengedni
  • Keith Brooking: Fent kifejtettem, hogy miért hasznos és nélkülözhetetlen tagja ennek a védelemnek. Jövőre lehet nem lesz rá szükség, de én akkor is szívesen látnám őt.
  • Mike Adams: Mint mentor és mint játékos egyaránt bevált. Ő is hamarosan teljesíti azt, amiért idehoztuk és átadja majd a helyet az utódjának, ahogy az a világ rendje.
• Veterán Bronco-k
  • Elvis Dumervil: Sokáig a csapat legjobb passrusher-e volt, mára ezt a címet elvette tőle Von Miller, viszont ő is több mint egy szituációs passrusher. A védelem egyik legjobbja, igazi playmaker.
  • DJ Williams: Amilyen hülye pályán kívül, annyira jól mozog a pályán. Szerintem sokkal több lehetett volna benne, mint amennyi kijött, de így se jártunk rosszul vele.
  • Champ Bailey: Ő is zsoldos ugyan, még ha neki ezt mindenki meg is bocsájtotta, mivel már több időt töltött a MileHIgh-on, mint a rézbőrűek társaságában. A korszak talán legjobb denveri játékosa, mondanám, hogy future HOF, de mivel se Gradishar, se Mecklenburg, se Atwater nincs ott még sem merem...

A védelem elemzése talán kicsit bővebbre sikerült. Ez elsősorban azért van így, mert az offense jobban hasonlít egy "one man show"-ra, noha ott se menne egyedül sokra Manning, de ez az ő sémája, az egész sokkal inkább rá van szabva, köré van építve, mint mondjuk a védelem Von Millerre. Pedig tudnék olyan hosszan érvelni amellett, hogy Von Miller a legjobb játékosa a csapatnak, mint Manning mellett, még hosszabban is...



Hova tovább?

Azt láthatjuk, hogy a csapat magját fiatal és jó játékosok alkotják. Ezt a két szót szerintem nagyon sokszor leírtam ebben a cikkben, talán túl sokszor is, de nagyjából ez az egész mondanivalója. Nagy jövő áll ez előtt a Broncos előtt, akár most Manninggel is, de Manning után is lesz itt élet. A csapatépítés azonban egy olyan folyamat, aminek sosincs vége. Nincs olyan csapat, amin ne lehetne javítani, s az idei Broncosnak is látszódnak a hiányosságai.

A legnyilvánvalóbb az OL depht teljes nemléte. Waltont még elhelyettesíti Koppen, és nélküle is lenne két C a keretben, csak most mindkettő IR-ren van, azonban Kuper sérülései alkalmával Ramirez áll be, és bizton állíthatjuk, hogy az ő nevét jegyezte meg legjobban Manning. Kuperrel 6 meccsen 4 sacket kapott, Ramirezzel 7 meccsen 15-öt. De nem kell statisztikát nézni, vagy szakértőnek lenni, hogy lássuk a különbséget. Na és akkor most kell megkapaszkodni, Ramirez a legjobb csere az OL-ben. Ezek után bátran kijelenthető, hogy minél gyorsabban az egész csere sort le kell cserélni. A helyzetet súlyosbítja, hogy Cladynek contract year-je van, és sokat szeretne keresni, ráadásul idén játékával is rászolgál a nagy pénzre. Figyelembe véve néhány játékos nagy fizetését, bizony nehéz lesz őt belepasszírozni a sapkába, márpedig ha nem sikerül, akkor a liga egy legjobb LT-je helyett egy olyan állna be, aki cserének se alkalmas, és nem úgy néz ki, hogy a közeljövőben lenne lehetőségünk egy top LT-t draftolni...

Egy másik nagyon szembetűnő defekt volt a szezon elején, az MLB poszt. Bár most úgy néz ki, hogy a Von Miller - DJ - Woody sor képes együtt játszani, azonban DJ már nem fiatal, el kéne kezdeni kinevelni mögötte egy MLB-t, akire hosszú távon számíthatunk, és akiért esetleg nem kell aggódni az offseason folyamán, hogy milyen hülyeségeket csinál, és hány meccsre tiltják el. És ha már utódnevelésnél tartunk, Bailey se lesz fiatalabb. Évek óta napirenden van, hogy kéne valakit találni mellé és mögé. Most úgy néz ki, hogy mellé sikerült, de mögötte még mindig nagy űr tátongana. Ráadásul nem kizárt, hogy jövőre már, mint FS áll a csapat szolgálatába.

Végszó

Akad tehát még teendő ezzel a kerettel, ami azt is jelenti, hogy jövőre akár még erősebben térhetünk vissza. John Elway tavaly átvette a liga egyik legrosszabb csapatát, az ezer sebből vérző, romokban heverő Broncost, s már első évében visszajuttatott minket a Play Offsba. Második évére kicsit fokozta, sokak haragját kivívta azzal, hogy feláldozta Tebow-t, de ha az eredményeket nézzük, nehéz lenne most számon kérni rajta a döntést, második évére az AFC egyik legjobb csapatát hozta elénk. Ha ez a fejlődés töretlen marad, akkor az elkövetkező néhány év a Broncosról szólhat, s ő tovább öregbíti hírnevét. Azonban nem szabad előre inni a medve bőrére, egyelőre még csak a divíziót nyertük meg, s nem tudjuk mit hoz a jövő, amit tehetünk, hogy továbbra is szurkolunk a csapatnak, aki cserébe szalagon szállítja számunkra a győzelmeket. Hajrá Broncos!