Elérkezett az alapszakasz utolsó fordulója, ami szerencsére számunkra nem az utolsó, hiszen a 5 szűk esztendő után most immáron sorozatban másodszor kvalifikálta magát a Denver Broncos az utószezon kihívásaira. A divíziót megnyerve, akár hátra is dőlhetnénk, de nagyon is sok tétje lesz még ennek az utolsónak.



Először is jelenleg 5-0-ra állunk divízión belül. Azt hiszem, nem szükséges hosszasan ecsetelnem mekkora fegyvertény lenne, ha "kisöpörnénk" az AFC Westet. Pontosabban nem is annyira fegyvertény lenne, tekintve, hogy a másik három csapatnak összesen van annyi győzelme, mint nekünk, és ha nyerünk akkor ez így is marad, de a dicsőség attól a miénk lenne. Utoljára 1998-ban sikerült ezt a nagy tettet végrehajtani, az akkor még 5 fős AFC West ellen, s akkor utána bajnoki címmel ünnepelhettünk. Noha, Fox biztosan felül tud emelkedni az ilyen kicsinyes presztízs kérdéseken, de mi attól még koncentrálhatunk erre az apró, vagy nem is olyan apró örömre is.

Másodszor sok rekord van, amit még felállíthatunk vagy megdönthetünk, illetve néhány mérföldkő is átlépésre vár az utolsó meccsen. Mindet össze se tudom gyűjteni, de Peyton Manning 7 sikeres átadásra és 171 yardra van crybaby franchise rekordjától. Tisztában vagyok az anti-manning propaganda erejével, én mégis jobban örülnék ha egy olyan játékos tartaná a rekordot, akit emberszámba veszek. Aki nem sírja ki magát a városból, majd nem dobálja utána szarra a csapatot, mely otthont adott neki éveken át. Eric Deckernek mindössze 12 yard hiányzik, hogy átlépje az 1000 yardot a szezonban, s hosszabb idő után először újra két "ezredes" legyen a csapatban. Ami Demaryius Thomast illeti, ő nehezebb helyzetben van a saját mérföldköveivel, ugyanis 13 elkapás és 188 yard hiányzik neki a 100 elkapáshoz és az 1500 yardhoz. Ilyen erős elkapó gárdában ez még Megatronnak se biztos, hogy sikerülne. Ugyanakkor ha sikerül egy TD elkapást jegyeznie, akkor meg lehet neki a 10. Ha pedig Joel Dressen akár egyetlen elkapást is fel tud mutatni, ő lenne a csapat 5. játékosa 40 elkapás fölött. Nem mindennapi kiegyensúlyozottságról tanúskodna ez a statisztika. Szép teljesítmény lenne az offensetől a két 1000 yard fölötti elkapó mindkettő 10+ TD-vel, és egy 4500 yardos QB. S erre minden esély megvan. Maga az offense azonban várhatóan mégis elmarad az 1998-astól, amikor a csapat történelmében egyedülállóan 500 pont fölött szerzett a John Elway és Terrell Davis vezette egység, nem mellesleg Rod Smith és Eddie Mac személyében két 1000 yardos elkapóval, hogy egy bizonyos 2000-es futót ne is említsek.

A védelemnek is van miért játszania, bár Elvis Dumervil már múlt héten biztosította a két számjegyű sacket, s hogy ilyenből kettő is legyen csapaton belül, Von Miller még harcban áll az NFL rekorddal. Ahogy Bay-Bay-nek, úgy neki is hatalmas meccs kéne a mérföldkőhöz, 2,5 sack hiányzik a 20-hoz, és még ennél is nagyobb az NFL rekordhoz. 5-tel állítaná be, 5,5-lel döntené meg Michael Strahan rekordját, és még akkor is lehet, hogy JJ Watt vagy Aldon Smith előbb átadja a múltnak... Ami magát az egységet illeti, ők 48 sackkel vezetik a ligát, 2 sack kéne nekik az 50-hez, amit neves elődjeik, amióta jegyzik a statisztikát (1982) már háromszor elértek. A csapat rekordja 1984-ből származik, egy szintén(?) 13-3-as szezon alkalmával Rulon Jones-ék 57-ig jutottak. Valószínűleg ez is túl éli az idei esztendőt, de ha Millernek mégis sikerülne NFL rekodot dönteni, akkor ez a csapatrekord is veszélyben forogna. Érdekesség, hogy '84-ben egyedül a már említett Rulon Jones lépte át a 10 sackes határt, és ő is csak 11-ig jutott, azonban 16 különböző ember tudott feliratkozni a táblára. Interception-ök terén senki nem magaslik ki a csapatból, szerelésekből pedig Wesley Woodyard annak ellenére átlépte már a 100-at, hogy egy meccset ki kellett hagynia, másnak viszont ez aligha jöhet össze. Mike Adams egy nagy meccsel talán, neki 13 tackle/assist hiányozna hozzá. A kapott pontok terén, minthogy évek óta minden szabálymódosítás a támadó focit részesíti előnyben, esélye se volt a 2012-es Broncos D#nek felvenni a versenyt a legendás Orange Crush-sal, mely magabiztosan tartja a csapat tekintetében az első három helyet, '76-'78-ig nyújtott teljesítményével. 206, 148 illetve 198 pontot engedve az ellenfél csapatainak ('77-ig 14 meccsen). Az idei 286 az élmezőnyben sincsen azonban a +157-es pont differencia máris a 3. helyre elég. Amikor ennél jobban zárt a csapat '97-ben és '98-ban bajnokok lettünk. Előjelnek jó. Egy nagy blowouttal egyébként, ha legalább 28 pont különbséggel vernénk a főnököket, akkor ebből a szempontból a valaha volt 2. legjobb teljesítmény lehetne, az ellenfél 35 pontos felülmúlásával pedig egyenesen a legjobb.

Harmadszor pedig még koránt sem dőlt el, hogy hol zárjuk az alapszakaszt. Ha pihentetjük a kezdőket és lemondunk a sok fent felsorolt mérföldkőről és rekordról, ha nem akarjuk a divíziót se "söpörni", akkor a vereséget követően valószínűleg visszacsúsznánk a 3. helyre. Ami először is azt jelentené, hogy nem lesz pihenőnk, és a wildcard weekenden is játszanunk kéne, ami még nem is feltétlen lenne baj, viszont utána minden bizonnyal utazhatnánk Bostonba a következő fordulóban, ahogy tavaly is, s tudjuk mi lett a vége. Idén aligha lenne kiütés a vége, de ha valahol megverhetjük a hazafiakat az csakis egy mérfölddel a tengerszint felett lehet, egy narancsba öltözött hangos stadionban. Ahhoz viszont nyerni kell. Annál is inkább, mert ha viszont nyerünk, és Peyton volt csapata, a Colts legyőzi a szezonvégére elfáradó és sok sebből vérző texasiakat, akkor akár a 1st seed is meglehetne. Ha pedig az megvan, akkor a Super Bowlig végig otthon játszatnánk. Ez minden csapatnak nagyon sokat jelent, mi azonban minden ilyen témával foglalkozó listán ott vagyunk az 5 legnagyobb homefield advantage között, ennél fogva számunkra hatványozottan fontos lehet az otthoni szereplés. És a narancs színű mez egyébként is sokkal szebben mutatna mint a fehér, szóval csak a győzelem elfogadható.

És ha mi nem is akarnánk nyerni, a Chiefstől papíron akkor se lenne könnyű kikapni. A vezetésnek már megköszönték az eddigi munkáját, a szezon végeztével távoznak Kansas City városából, s ez valahogy az egész csapaton meglátszik. Fejben szétestek, annyi ideig küzdöttek hiába, csakhogy a végén az éppen aktuális QB-juk miatt elbukják a meccset, akár 350 futott yard ellenére is, hogy most már az is megsüvegelendő a részükről, ha egyáltalán fel tudnak pörögni a meccsre, még ha az egy divízió rivális ellen is van. A jobb játékosaik pedig akik biztosak lehetnek helyükben, lehet nem is bánkódnának még egy vereség miatt, hisz akkor legalább az 1/1 meglenne, s jövőre tisztalappal és új QB-val állhatnának rajtunk bosszút. Nem tudom saját erejéhez mérten, mekkora ellenállást fog kifejteni a Chiefs, de attól tartok a most a 100% is kevés lenne, ha mi is győzelemre játszunk. A meccset mindenesetre még nem játszották le, vasárnap este 22:25-től gyertek szurkolni: Hajrá Broncos!