Az NBA szezont szokás két részre osztani, melynek első felét az All-Star gála szokta lezárni. A múlt hétvégi gála előtt azonban még komoly erőpróba állt a Denver Nuggets előtt, ugyanis egy kisebb keleti kitérőt tett a csapat.
A keleti partra tett kiruccanás előtt volt még két hazai találkozója is a Nuggetsnek, előbb a Milwaukee Bucks ellen léptünk pályára. A keretből minden fontosabb játékosunk bevethető volt, így Karl nem variált, a szokásos kezdőd rakta fel a meccs elején. A Bucks jobban kezdett, de a nyitó játékrész közepére belerázódott a csapat és eltüntették a hátrányt. A második negyedben végig a vendég csapat dominált, folyamatosan vezettek és alaposan le is szakítattak minket. Az első félidőben 66 pontot kaptunk, ami nagyon sok. Jelentős javulás kellett, különösen védekezésben, hogy ledolgozzuk a hátrányunk, ami a félidőben 15 pontra rúgott. A harmadik felvonásban sikerült megfelezni a hátrányt. Az utolsó negyedben szép lassan dolgoztuk le a maradék különbséget, majd kicsit több mint 3 perccel a vége előtt egyenlíteni is sikerült. Elsősorban a hajrában szerezett labdáknak és indulásoknak köszönhetően tudtunk fordítani. Gallinari elképesztő kosara pedig megadta a kegyelemdöfést a Milwaukeenak, 112:104 arányban győzelmet aratott a csapat. Gallinari és Lawson egyaránt 22 pontot szereztek, ők ketten voltak a csapat legjobbjai. A padról Brewer 20 ponttal segítette a csapatot, ő is nagyot játszott, Faried és Chandler pedig 10-10 lepattanóval vétették észre magukat. Nem játszottunk igazán jól, szerencsére az ellenfél sem volt top formában és szétestek a hajrára. Az utolsó hat percet 19-4-re hoztuk, ami végül döntött.
A túra előtti utolsó hazai fellépésünkre a Chicago Bulls ellen került sor. Remekül kezdett a csapat, az első negyedben magabiztos játékkal jelezték a játékosaink, hogy komolyan fel kell kötnie a gatyát a bikáknak, ha akarnak valamit ezen az estén. A második játékrész már jóval kiegyenlítettebb volt, csökkent is a különbség a szünetre. A harmadik negyedben aztán jött a henger. A pihenőt követően állva hagytuk a Bullst és az utolsó 12 percre magabiztos, 26 pontos előnnyel fordultunk. A záró negyed jó részében a perememberek kaptak nagyobb szerepet, Mozgov, Hamilton, Randolph is pályára kerültek. Ebből sejthető a sima győzelem, 128:96 lett a végeredmény. Sok nagyszerű teljesítménynek örülhettünk, Faried 21 pont és 12 lepattanóval sokadik dupla-dupláját szerezte meg ebben a szezonban. Nagyszerűen játszott Lawson is, aki 16 ponttal és 12 gólpasszal zárta az estét. A legeredményesebb játékosunk Chandler volt 24 egységgel, 9/8-as mezőnymutatóval, 5/5-ös triplamutatóval kevesebb, mint 20 perc alatt. Természetesen ezen a találkozón a játék minden elemében fölénybe kerültünk, lepattanókba, festékben, indulásokban, labdaszerzésekben egyaránt dominánsak tudtunk lenni.
Nagyszerű hazai teljesítménnyel a hátunk mögött vágtunk neki a keleti túrának, melynek első állomására a Cleveland Cavaliers otthonában került sor. Jól kezdtünk, egy 8-0-s rohammal nyitottunk, ám az első negyed végére kiegyenlítődött az állás. A második negyedben szorosan egymás mellett haladt a két csapat, főként egy támadásnyi volt a különbség, a szünet előtti másodpercekben aztán sikerült ellépnünk néhány ponttal. A harmadik játékrész elején növeltük a különbséget és már 10 pont fölé is rúgott az előnyünk. Ezt a biztonságos távolságot sikerült tartani a záró felvonásban is, folyamatosan előnyben játszottunk. Végül 111:103-ra nyertünk Clevelandben is. Fantasztikus csapatmunka vezetett a sikerhez, nyolc játékosunk legalább elérte a 10 pontot, közülük Gallinari volt a legtermékenyebb 19 egységgel és 9 lepattanóval. Faried 17-, Iguodala 14 ponttal zárt, a cseréink közül ezúttal Brewer, Miller és McGee jeleskedtek. Nagy fölényben kosárlabdáztunk elsősorban a palánkok alatt, pontszerzésben és a lepattanókban is sokkal jobban teljesítettünk. A lerohanásokban is jól teljesítettünk, itt 19-5-re „nyertünk”. Sok volt viszont az eladott labdánk, szám szerint 20, de ezúttal ezt, az ellenfél nem tudta előnyévé kovácsolni. Jól kezdtük tehát az idegenbeli szériánkat.
A Boston Celtics ellen folytattuk a túránkat, nehéz mérkőzésre lehetett számítani előzetesen, hiszen a kulcsembereit elveszítő kelta csapat sebzett vadként küzd, ráadásul hazai pályán bárkinek komoly fejtörést okoznak a zöldek. A rajtnál alaposan beragadtunk, a Boston 12-0-val nyitotta meg a találkozót. Az első két játékrészben állandósult a 7-10 pontos különbség, a félidő előtt sikerült valamivel közelebb kerülni. A harmadik felvonásban megint visszaállt az első félidei differencia, amit egész a negyedik negyed hajráig őrzött a hazai csapat. Az utolsó két percen belül Lawson fordított, de ismét a Celtics került előnybe. A lefújás előtt 0.8 másodperccel ismét Lawson révén sikerült egyenlítenünk és kiharcolni a hosszabbítást. Másfél perccel a első hosszabbítás vége előtt három ponttal vezettünk, ezt Green egalizálta hazai részről, így jöhetett a második ráadás játékrész. Ezt jól kezdtük négy ponttal meglógtunk és szinte végig vezettünk, Lawson kosarával három pontra növeltük a különbséget, amikor már kevesebb, mint 20 másodperc volt hátra. Pierce egy bravúros hármassal mentette meg a mérkőzést a hazaiaknak, ezzel kiharcolva a harmadik ötperces hosszabbítást. Ezt a már lélektani fölényben lévő Boston kezdte jobban, innentől futnunk kellett az eredmény után, Gallinari még egyszer tudott egyenlíteni, de a hajrában jobb volt a Celtics, és egy triplával ismét lépéselőnybe kerültek. Miller a végén még kiegyenlíthetett volna, kétpontos hátrányban szerintem elmarakodottan ráemelt egy hármast, ami kimaradt. Végül nagy csatában maradtunk alul 118:114 arányban. Nem játszottunk kimondottan jól, ennek ellenére majdnem sikerült megnyerni ezt a meccset is. Apróságok döntöttek csupán, legközelebb talán a második hosszabbításban álltunk hozzá, hiba volt Millert állítani Piercre ebben a döntő szituációban. A csapatunk legeredményesebb játékosa Lawson volt, viszonylag könnyebb dolga volt a sebességéből adódóan, Rondo hiányában több terülte volt, 29 pontig és 9 gólpasszig jutott. A kezdőből Faried és Gallinari egyaránt dupla-duplát értek el, valamit McGee 16 lepattanója érdemel még említést. Ezzel a vereséggel pont került a győzelmi szériánk végére, de szégyenkeznünk nem kell, nagyon kiélezett találkozó volt.
Kanadában folytatódott a program, a Toronto Raptorsnál léptünk pályára. Gyengén kezdtük a meccset az első negyed egyértelműen a hazai csapaté volt. Elég lassan vettük fel a ritmust, de a második játékrész végére már sikerült két pontra apasztani a Raptors előnyét. A harmadik felvonás szoros játékot hozott, 2-4 pontos különbség volt jellemző, de továbbra is a hazaiak birtokolták a vezetést. A záró negyed hajrájára tartogattuk az erőnket kevesebb, mint egy perccel a vége előtt átvettük a vezetést Randolph büntetőivel. A hazai csapat utolsó támadását Gayre játszották ki, aki 4 másodperccel a lefújás előtt, ismét egypontos előnyhöz jutatta csapatát. Az oldalbedobást elbénáztuk, így elvesztegettünk 1-2 másodpercet, Lawson megpróbálkozott egy nehéz dobással, de nem sikerült a bravúr, 109:108-ra a Toronto győzött. Így, hogy a végén kaptunk ki bosszantó ez a vereség, de figyelembe véve, hogy három fontos játékosunk is hiányzott és ezért felforgatott kerettel léptünk pályára, abszolút vállható. Gallinari, Iguodala a kezdőből, Chandler pedig a cserék közül hiányzott nagyon. Több lehetőség jutott Fourniernek, Randolphnak, Hamiltonnak és Mozgovnak is, közülük Randolph játéka volt meglepően jó, 27 perc alatt 16 pontot és 7 lepattanót jegyzett csereként. Faried 11 lepattanóval és 15 ponttal szerezett újabb dupla-duplát, a legeredményesebb játékosunk pedig Lawson volt, aki 29 egységig és 9 gólpasszig jutott.
Az All-Star előtti utolsó meccsünkre a Brooklyn Nets otthonában került sor. Továbbra is tartalékosak voltunk, Gallinari és Iguodala sem volt játékra alkalmas, Chandler és Brewer kezdtek a helyeiken. Kiegyenlített első negyeddel indult a mérkőzés, ami a második játékrészre sem változott meg jelentősen. Nagyon sok pont esett az első félidőben, a védekezésünkön mindenképpen javítani kellett volna a szünetben. A harmadik negyed nagyon rosszul alakult a mi szempontunkból, már a szünet után rögtön elhúzott a Nets és a záró 12 percre 14 pontos hátrányban fordultunk. Próbáltunk közelebb kerülni, de a védekezésünk nem akart összeállni, így hiába szereztünk szép számmal pontokat, legalább annyit kaptunk is a túloldalon. Összességében simán 119:108-ra veszítettük el a mérkőzést. A vereség a gyenge védekezés számlájára írható, meg talán arra, hogy a játékosok fejben már a szüntet várták és persze a hiányzókat sem felejthetjük ki. A meccsek óta remeklő Lawsonra ezúttal sem lehetett panasz, 26 pontot szerezett, amivel csapat legjobbja volt. A cseresorunkból Hamilton és McGee játéka volt említésre méltó, 15 és 14 pontot szereztek.
Sajnos megszakadt a csapat veretlenségi sorozata, de a Boston elleni meccsre nem igazán lehetett panaszunk. A Raptors elleni vereség már fájóbb, ott viszont sérülések és betegség nehezítette a csapat dolgát, épp jókor jött tehát az All-Star hétvége. Reméljük, a pihenő alatt felépülnek a sérültek és újult erővel folytatjuk a menetelést!
Az Észak-nyugati divízió állása:
1. Oklahoma City Thunder 39-14 (53 meccs)
2. Denver Nuggets 33-21 (54 meccs)
3. Utah Jazz 30-24 (54 meccs)
4. Portland Trail Blazers 25-28 (53 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 19-31 (50 meccs)
A közeljövő programja:
Február 20., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Boston Celtics
Február 23., szombat, 01:00 Washingon Wizards - Denver Nuggets
Február 24., vasárnap, 01:30 Charlotte Bobcates - Denver Nuggets
Február 26., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
Február 28., csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers
Március 2., szombat, 04:30 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
