Nem tudta felülmúlni az egy évvel ezelőtti eredményeit a Colorado Buffaloes egyetemi kosárcsapata, ugyanis a 2012-es konferencia-bajnoki címhez és az NCAA Tournament-en való meccsnyeréshez képest idén már a nyolc között búcsúztunk a Pac-12 tourney-n és az országos főtábla első mérkőzésén fejet hajtottunk.



Utolsó összefoglalónk idején már csak két meccs volt hátra az alapszakaszból, melyeket hazai környezetben vívtunk a két oregoni vetélytárssal szemben. Március 7-én a 19. kiemelt Oregon Ducks-szal találkoztunk és jókora meglepetést okozva, 76-53-as győzelmet arattunk ellenük a sérült Roberson távollétében. A Buffs már az első félidőben remekül játszott, 16 pontot vertünk a kacsákra, és a parádés forma egészen a végső dudaszó pillanatáig kitartott, az előnyünket folyamatosan növelve győztünk, a végére 20 pont feletti különbséggel húztuk el a favorit nótáját. A freshman Xavier Johnson az egész meccsen nem hibázott a mezőnyből, 22 pontig jutott, a másodéves bedobó Spencer Dinwiddie 17 pont mellé hét lepattanót és hat asszisztot tejelt, míg Askia Booker ugyancsak elért 11 pontot.

Az értékes győzelem ellenére biztossá vált, hogy a konferencia ötödik helyén fogunk végezni, két nappal később a záró mérkőzés már tét nélküli volt az Oregon State ellen. Ennek megfelelően nem is voltunk kellően motiváltak, így meglepetésre 64-58-ra elvesztettük az évad utolsó meccsét a Coors Events Centerben. Félidőben még két ponttal vezettünk, később viszont egyre többet hibáztunk, a vendégek vérszemet kaptak és magabiztosan fordítani tudtak, nekünk pedig már nem volt ellenválaszunk a hajrában sem, beleszürkültünk a mezőnybe. A 18 pontos Spencer Dinwiddie kivételével senkit nem érdemes kiemelni, sajnos Roberson hiánya fokozottan érezhető volt, egyik magas emberünk sem tudta vállára venni a csapatot. A lefújás után Tad Boyle mester is csak szégyenkezett a mutatott játék miatt.

A Pac-12 konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. UCLA Bruins 13-5 (25-10)
2. California Golden Bears 12-6 (21-12)
3. Oregon Ducks 12-6 (28-8)
4. Arizona Wildcats 12-6 (27-7)
5. Colorado Buffaloes 10-8 (21-12)
6. Washington Huskies 9-9 (18-16)
7. USC Trojans 9-9 (14-18)
8. Stanford Cardinal 9-9 (19-15)
9. Arizona State Sun Devils 9-9 (22-13)
10. Utah Utes 5-13 (15-18)
11. Washington State Cougars 4-14 (13-19)
12. Oregon State Beavers 4-14 (14-18)

A Pac-12 konferencia-tornát március 13-tól 16-ig rendezték meg a Las vegasi MGM Grand Garden Arénában. Az alapszakasz első négy helyezettje automatikusan a legjobb nyolc között kezdte a tourney-t, a többi csapat a negyeddöntőbe jutásért játszott egymással az első játéknapon. A mieink ellenfele a 12. helyről érkező Oregon State lehetett.

Négy napon belül másodszor találkoztunk a Beavers-szel és a meglepő hazai vereséget muszáj lett volna kijavítanunk a konferencia-bajnokságon. Szerencsére Roberson visszatért a csapatba és elfoglalta az őt megillető helyet a kezdőben Scott mellett az erőcsatár poszton, a backcourt-on Dinwiddie és Booker helyezkedtek el, a hármas pedig a szezon második felérő kiváló formába lendülő freshman Johnson volt. Az első percek adok-kapokját követően el tudtunk szakadni egy kicsit a Beavers-től, akik nem adták olcsón a bőrüket, jókor jött azonban Dinwiddie triplája a félidő utolsó másodpercében, mellyel 32-26-os előnyre tettünk szert. A folytatásban is őriztük a néhány pontos vezetést, később pedig tíz pont közelébe szökött a differencia, ezt az előnyt magabiztosan tartottuk, és bár a befejezés perceiben valamelyest szépített az ellenfél, 74-68-ra zavartalanul győztünk. Spencer Dinwiddie 20 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa, őt követte 16 ponttal és 8 lepattanóval Xavier Johnson, a visszatérő Andre Roberson 12 pontot szorgoskodott össze, Josh Scott-nak hét pont jutott a tíz lepattanója mellé. Biztosan hoztuk a kötelezőt, kijavítva a pár nappal korábbi fiaskót, de igazából egy jó közepesnél megint nem teljesített jobban csapat, pontosan annyit hoztunk, amennyi feltétlen kellett a sikerhez.

A többi párosításban szorosabb küzdelmeket vívtak, az Arizona State 89-88-ra verte a Stanford-ot; a Washington a Washington State ellen diadalmaskodott 64-62 arányban; a Utah pedig 69-66-tal hagyta helyben a USC-t.



Negyeddöntőbeli ellenfelünk az Arizona Wildcats csapata lehetett, az aktuális lista 18. helyezettje természetesen esélyes volt ellenünk a győzelemre, bár a szezon korábbi szakaszában egyszer elkaptuk őket. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem az az alkalom lesz, amikor meglepetést fogunk okozni, csak az első öt perc alakult szorosan, utána a Wildcats egyre jobban elszakadt tőlünk, és a félidei eredmény már 39-28 volt a javukra. Később sem sokat változott a helyzet, az Arizona sokáig könnyedén őrizte a tíz pont körüli vezetését, aztán egyszer csak Johnson és Dinwiddie vezetésével beindultunk, és az új erőre kapcsolás következtében egyre lejlebb dolgoztuk a hátrányt, három perccel a vége előtt 62-66-ra is megközelítettük a vendégeket. A közvetlen hajrá így még szoros lehetett, az utolsó percben faultolgatásokkal igyekeztünk közelebb kapaszkodni, Roberson büntetőivel két pontra feljöttünk az utolsó percben, de ennél jobban sajnos már nem tudtuk odaszegezni a kést az ellenfél torkára, a nagy kapkodásban rendre kimaradtak a dobásaink, miközben a Wildcats nem hibázott annyit, hogy legyen esélyünk visszajönni a mérkőzésbe. A nagy hajrá ellenére 79-69 arányban alul maradtunk, és búcsúztunk a konferencia-torna további küzdelmeitől. Spencer Dinwiddie újfent 18 ponttal állt a csapat élére, Andre Roberson dupladuplával jeleskedett 15 pont és 11 lepattanó jóvoltából, továbbá Booker 12 és Johnson 11 pontot tett hozzá.

A körben egy nagy meglepetés is történt, ugyanis a 10. Utah 79-69-re kiütötte a  második helyezett Californiát, miközben a UCLA az ASU-t, az Oregon a Washington-t búcsúztatta.

A Utes ezzel a bravúrral minden puskaporát ellőtte, ugyanis a Ducks ellen már nem tudták felborítani a papírformát, az Oregon 64-45-ös sikerrel masírozott a döntőbe, a másik ágon pedig a UCLA-Arizona derbi eredménye 66-64 lett.

A konferencia-torna győztese végül az Oregon Ducks lett, akik a finálét nagyrészt végig vezetve nyerték meg biztos különbséggel az alapszakasz-bajnok UCLA ellen 78-69 arányban.

A viszonylag korai búcsú ellenére nem kellett szégyenkezünk, a konferencia idén erősebb volt, mint tavaly, a legjobb négy dolgába sajnos nem tudtunk beleszólni. Ettől független viszont meghívást kaptunk az NCAA Tournament-re sorozatban a második évben, ahol ismét reménykedhettünk benne, hogy sikerül letenni a névjegyünket.

Az országos torna sorsolásán nem igazán volt szerencsénk, mert a keleti régió austini ágán az Illinois Fighting Illini gárdáját sodorták elénk a második körben. Az esélytelenek nyugalmával rettentő ígéretesen kezdtük a mérkőzést, és az első tíz percben jobbára mi vezettünk, de legalábbis döntetlen környékén álltunk. Aztán viszont szép lassan beindultak a narancssárgák, és lépésről lépésre lejjebb taszítottak bennünket, olyannyira hogy a félidő utolsó hét percében egyetlen pontot sem szereztünk, megrekedtünk 21 egységnél, miközben a Fighting Illini 24-ről 37-re gyarapította pontjai számát, és 16-tal vezettek már 20 minutum után. A szünet alatt Boyle mester egész jól rendet tudott tenni a fejekben, jól kezdtük a második félidőt, Booker és Johnson pontjaival zárkóztunk közelebb, és négy minutum alatt négy pontra visszajöttünk. Nagyon elkaptuk a fonalat, főleg védekezésben javultunk látványosan az első játékrészhez képest, közben a támadóink is bedobták a maguk apró kosarait, melyekkel a félidő derekánál fordítani is tudtunk, például 44-39-nél mi vezettünk. Ezután azonban megint nálunk jött egy gyengébb időszak, mely alatt az Illinois teljesen leszakított bennünket, többször pedig már nem tudtunk visszakapaszkodni a mérkőzésbe, be kellett érnünk az 57-49 arányú vereséggel. A másodéves Askia Booker mostanság gyengébben muzsikált, az Illinois elleni meccsen viszont 14 ponttal hallatott magáról, négy hárompontost is bedobott. A többiek közül legfeljebb a két magast, Andre Roberson-t (9 pont, 8 lepattanó) és Josh Scott-ot (8 pont, 14 lepattanó) érdemes kiemelni, sajnos Dinwiddie és legtöbb társa jócskán tudásuk alatt teljesítettek.

Abszolút nem panaszkodhatunk, a tavalyi sikereket ugyan a jóval gyengébb kerettel nem tudtuk megismételni, de 2013-ban is a Pac-12 meghatározó együttesei közé tartoztunk, és ha egy coloradói csapat bejut a March Madness-re, az már önmagában komoly fegyvertény. Egy év múlva újra megpróbálhatja a csapat. a húzóemberek közül legfeljebb Roberson jövője lehet kérdéses, hogy visszatér-e a senior évére az egyetemre vagy profinak áll, egyébként a keret nagy része első-, és másodéves kosarasokból áll, akik előtt még komoly sikerek állhatnak Boulder-ben. Jövőre visszatérünk!