Nem változott különösebben a Colorado Avalanche pozíciója az NHL csonka alapszakaszának befejező stádiumában, az utolsó öt mérkőzés lejátszása után is nyugati sereghajtóként, a teljes liga utolsó előtti pozíciójában zártunk.



Április 19én hazai környezetben kaptunk ki 4-1 arányban az Edmonton Oilerstől, sajnos a több helyzet ellenére a gólokat a vendégek lőtték végig.
A kapuban Varlamov állt, hiányzott például Johnson, Olver, Kobasew, Palushaj. Bő két perc alatt vezetést szerzett az Oilers Hall találatával, szerencsére gyorsan válaszoltunk, a nyolcadik percben P.A. Parenteau egy ügyes akció végén közelről vette be Dubnyk kapuját. Hiába játszottunk javuló formában, negyedóra elteltével Schultz beleérős találatával visszaszerezte a vezetést az Edmonton és ők álltak jobban az első etap végén. Nem sokkal a második harmad megkezdését követően egy gyors lerohanásból újra eredményes volt az Oilers, Eberle lekészítését Nugent-Hopkins tűzte ajtó-ablak helyzetben a kapuba. Ezután megint mi támadtunk többet, még emberelőnyeink is voltak, de rendre kimaradtak helyzetek, ezzel szemben a vendégek a 35. percben Eberle révén újabb gólt szereztek. Többször nem változott az eredmény, a coloradoi lehetőségek kimaradtak, a kanadai csapat biztosan győzött a Pepsi Centerben.
Parenteau a 17. gólját szerezte a szezonban, viszont szinte az egész csapat vastagon mínuszban zárt, Hejduk és Malone -3al voltak a legrosszabbak. Varlamov tehetetlen volt a ketrec előtt, kevés lövésből relatíve sok gólt kapott (20/24), nem igazán okolhattuk őt a találatokért.

Két nappal később újra idehaza léphettünk pályára és a St. Louis Blues 5-3as legyőzésével javítottunk.
Ezúttal Giguere jutott szóhoz a gólvonal előtt, a csatárok közül Hejduk, Malone, Jones lett száműzve a tartalékok közé. Kihagyott helyzetekkel indult a találkozó, a harmad második felében viszont elkezdtek potyogni a gólok. Először mi találtunk be, miután Palushaj belőtt korongja után Jamie McGinn kotorta be a sokadik kipattanót néhány méterről. Kevesebb mint egy perc alatt válaszolt a Blues egy gyors akcióból, Bouwmeester bal oldali szólót követően gyönyőrűen tálalt Backes elé, ő nem hibázott. A szünet előtti utolsó percben Cody McLeod révén kerültünk előnybe, a hegylakó Elliott lövésébe belenyúlva volt eredményes. A második felvonás elején gyorsan létszámfölénybe kerültünk és meglepetésre kihasználtuk a PPt, nem éppen klasszikus akcióból Jamie McGinn juttatta a hálóba a pakkot egész közelről a napi második góljáért. Hamarosan újra feljebb tudott zárkózni a vendég csapat, Schwartz hatalmas lövése valahogy átcsorgott Giguere lábvédőjén keresztül, bár a kapus azt hitte, hogy fogja a korongot. Szerencsére nem estünk kétségbe és még a második szünet előtt újra két gólosra növeltük az előnyt Matt Duchene jóvoltából, a center gyönyörű befordulást követően volt eredményes egy ritkán látható egyéni akcióból. A záró menet elején Shattenkirk hozta közelebb a Bluest, de pár perccel később Chuck Kobasew éles szögből szerzett ziccergóljával elhúztunk kettővel és ez már elég volt az üdvösséghez.
Giguere 29 védéssel regisztrálta a győzelmet, bár kapott védhető gólt. Ma éppen jó formában voltak a támadók és elegendő gólt tudtak szerezni, Jamie McGinn 2+1el különösen elemében volt, Duchene 17szer volt eredményes.

Két nap múlva a két csapat St. Louisban is találkozott egymással és másodszor a Blues 3-1re győzött ellenünk.
Újra váltottunk a kapuban és Varlamov tért vissza, a mezőnybeli összeállítás megegyezett a hazai találkozón használt lineuppal. A hazaiak az első pillanattól fogva sokkal rámenősebben játszottak, Varlyt folyamatosan foglalkoztatták, az orosz kapus egy darabig jól állta a sarat, de a 12. percben egy PP alatt Stewart beleérését már ő se tudta hárítani. A második harmad elején hasonló szituációból növelte előnyét az ellenfél, megint PPből volt eredményesek, most Bouwmeester lövésébe Berglund nyúlt bele hibátlanul. Ráadásul nem sokkal később egyenlő létszám mellett a harmadik góljukat is bevitték, egy gyors ellentámadásból McDonald fonákkal köszönt be. 0-3 után nem sok keresnivalónk lehetett, azért igyekeztünk versenyben maradni, de csupán egy szépítő gólra futotta Cody McLeod erejéből, közelebb sajnos nem tudtunk zárkózni.
McLeod már a nyolcadik találatát szerezte az évben, megint szépen küzdött, ütközésből négyet, lövésből kettőt jegyzett, a mezőnyben a legjobbunk volt. Varlamov 31 védéssel postázott vereséget, nem sok múlott rajta, két gólnál teljesen tehetetlen volt.

A következő meccsünkre megint útra keltünk és múlt pénteken 5-4re vertük büntetőkkel a Phoenix Coyotest nem kis meglepetésre.
A kapuban Giguere volt a soros, többek közt Hejduk, Malone, Olver, Palushaj se lépett pályára, helyettük bedobtuk az AHL szezon végével felhozott Vincourt. A házigazdák az első tíz perc alatt két gólos vezetésre tettek szert, Schlemko gyönyörű cseleket követően szerezte meg első gólját a szezonban, Vermette pedig egy kontrából volt eredményes Yandle lekészítését a hálóba tűzve. Lassan de biztosan javult a játékunk és a sorozatos kihagyott helyzetek után a 14. percben végre megtört a jég több szempontból is, az előre húzódó bekk Stefan Elliott ugyanis Duchene passzából megszerezte az évadbeli első találatát 4on4ban. Kisvártatva emberelőny alatt már ki is egyenlítettünk, P.A. Parenteau nagyszerű kinti lövéssel talált be, a többiek nagyon jól biztosították a takarást a kapus előtt. Sőt a harmad vége előtt két perccel Patrick Bordeleau jóvoltából a vezetést is megszereztük, aki egy hatalmas kapu előtti kavarodásban pofozta be a korongot. 3-2es előnyben voltunk az első harmad után, később lecsendesedtek a körülmények és a második felvonás hajrájában történt még egy gólváltás. Öt perccel a menet vége előtt Klinkhammer PPből kiegyenlített, de a harmad utolsó percében Ryan O'Reilly szintén előnyből betalált. A záró játékrész elején Vermette elérve a duplát újra kiegyenlített a Yotes és ez elég is volt a 4-4es döntetlenhez. Ekkoriban már a hazaiak voltak aktívabbnak és nekünk tűnt jó eredménynek a pontszerzés. Aztán a szétlövésben a hazaiak kétszer hibáztak, nálunk Duchene és Parenteau eredményes volt, ami győzelmet ért.
Giguere 27/31es statisztikával 4:15el a rendes játékidő vége előtt sérülés miatt távozott, Varlamov a maradék játékidőben hibátlan volt és a SO alatt se kapott gólt, ezzel megszerezte első győzelmét a szezonban idegenben, pont a legutolsó road meccsünkön. Matt Duchene a négyből három találatnál volt előkészítő szerepben, P.A. Parenteau pedig 18 góllal újra egyedül házi listavezető lett.



A csonka évad utolsó meccsét múlt szombaton játszottuk le és hazai környezetben szenvedtünk 3-1es vereséget a Minnesota Wild ellen.
Varlamov kezdett a kapuban, Jiggy sérülése miatt a padra Pickard ülhetett le. A szezon utolsó meccsére a visszavonulás előtt álló Hejduk is megkapta a lehetőséget Vincour helyett, Johnson pályára kerülésével pedig Hunwick maradt ki az összeállításból. A Minny jól kezdett és hét perc alatt vezetéshez jutottak Parise révén, miután a saját harmadunkban elhagyott korongból teremtettünk nekik lehetőséget. Az álmos rajt után lassan vettük fel a játék ritmusát, de azért sikerült és az utolsó két percen belül Landeskog passzából Ryan O'Reilly révén kiegyenlíteni. Több mint félórát kellett várni az est első kiállítására, sajnos O'Brien büntetését a Wild könyörtelenül kihasználta, Setoguchi emberelőnyös találatával újra hátrányba süllyedtünk és nem tudtunk már újítani a középső részben. A harmadik harmadban komoly erőket mozgósítottunk az egyenlítésért, de sehogy se jártunk sikerrel, a nagy igyekezet ellenére a legjobb helyzeteket is elpuskáztuk, majd az utolsó másodpercekben Bouchard üres kapura állította be a végeredményt.
Varlamov kereken 30 védéssel végzett, a mieinknek éppen ennyi lövése volt összesen, izgalmas csatában húztuk a rövidebbet a gyengébb helyzet kihasználás miatt. Vereséggel zárult a szezon, de legalább maradtunk a 29. helyen, csak a Florida végzett mögöttünk.

Az Észak-nyugati divízió végeredménye:

1. Vancouver Canucks 26-15-7, 59 pont
2. Minnesota Wild 26-19-3, 55 pont
3. Edmonton Oilers 19-22-7, 45 pont
4. Calgary Flames 19-25-4, 42 pont
5. Colorado Avalanche 16-25-7, 39 pont

Másnap a klub felmentette a munkavégzés alól Joe Saccot, az eredménytelenség és a kilátástalanság tükrében nem volt meglepő. Az amerikai kapitány négy szezon után távozik a kispadról, csak első évében tudta rájátszásba vinni a csapatot, amikor nagyon is látszott az elképzelés, később viszont pokoljárást produkált, 2013as döntései sokszor észszerűséget se mutattak. Utódja egyelőre nem ismert, a legvalószínűbbnek egykori játékosunk Patrick Roy és a DUról menesztett George Gwozdecky tűnik.

Nagy mázlink volt a hétfői lotteryn, ugyanis a sor második helyéről a mieinknek kedvezett a szerencse, az Avs választhat majd elsőnek az idei NHL drafton. Soha nem volt még 1/1es pickünk, nem csak a csapatnak, de úgy egyáltalán denveri klubnak, a június 30i börze tehát különleges lesz számunkra.

Mondanám, hogy minden jó ha a vége jó, mert a pocsék szereplés végén Saccot is kirúgták és az 1/1 is összejött, de ezen kívül túl sok okunk nincs a bizakodásra. Talán sikerül végre hozzáértő edzőt választani és egy jó draft választással lassan megindulhatunk felfelé, hogy újra tényezők legyünk az NHLben.