Harmadik mérkőzésén a harmadik skalpját is begyűjtötte a Denver Broncos együttese. A szenvedő fél ezúttal az Oakland Raiders volt a MileHigh-on. A mérkőzés toronymagas favoritja volt a hazai csapat, s ennek megfelelően semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy kié lesz a győzelem. Már az első driveban sikerült megszerezni a vezetést, s végig kontrollálni a találkozót. A meccs befejeztével 37-21-es győzelemnek örülhettünk.



Összefoglaló

Az Oakland Raiders kezdhette a találkozót, azonban pillanatok alatt egy 3&outtal lezavartuk őket a pályáról, sőt Trindon Holliday 20 yardos punt visszahordásának köszönhetően rögtön a fél pálya környékén kezdhettük meg az első támadásunkat. Ahogy már megszokhattuk "no huddle"-ben, első sorban rövid playekre alapozva indult a denveri offenzíva, a szokott hatékonysággal. A támadás végére Decker tette fel a pontot, 2 yardos elkapásával. Érdekesség, hogy ez volt az első pontszerzésünk az első negyedben. De nem az utolsó. Igaz, hogy az offense kicsit belassított, a defense viszont továbbra se kegyelmezett az ellenfélnek. Ahogy a Ravens és a Giants ellen, úgy a Raiders ellen sem hagytak teret az ellenfél futójátékának, a passzjátékot pedig passz siettetés híján szoros emberfogással hatástalanították. Ennek eredményeképpen földön jóformán yardokra se voltak képesek, a 1st down pedig levegőben se igazán jött össze, így volt elég próbálkozása Manningéknek, ráadásul kifejezetten kedvező mezőnypozícióból, hogy újabb pontokat rajzoljanak fel a táblára, amit Prater 53 yardos FG-jának köszönhetően meg is tettek. 10-0.

Ez a kép a második negyedben se változott, bár a passz mellett fokozatosan kezdett előtérbe kerülni a futójáték is, Moreno és Hillman jóvoltából. Amikor az Oakland hátul hagyta a 2 safetyt, akkor jöttek a futások, melyek így működtek is, ha Morenora vagy Hillmanra figyelt az egyik "söprögető", akkor mindig volt szabad célpont a nagy négyesből. Néha kicsit olyan képet festett, mintha egy videojátékot játszana a csapat legkönnyebb fokozaton. S egy Manning-Welker 12 yardos átadással jó úton haladt a győzelem felé. Hogy ne dőljön el idő előtt, arról ezúttal is mi, saját magunk tettünk, miután Pryor passza után DRC nem Denarius Moore-t, hanem Duke Ihenacho-t takarította el, szabaddá téve ezáltal az utat a Raiders elkapójának egészen az end-zonig, noha a meccs elején lesérülő Tony Carter helyére bejövő Kayvon Websternek kis híján sikerült a szerelés az utolsó pillanatban. Azonban egy jó csapatnál, ha az offense akadozik, akkor a védelem lép előre megakadályozva, hogy visszajöjjön az ellenfél a meccsbe, ha pedig a védelem követ el egy nagy hibát a támadók veszik kézbe a helyzetet gyors pontszerzéssel mielőtt igazán reménykedni kezdhetne az ellenfél. Mi jó csapat vagyunk, ennek megfelelően mindössze 4 playből stabilizáltuk az előnyt. A kulcs Decker nagyszerű 61 yardos catch-and-run-ja volt, melyet Julius Thomas idei 4. TD elkapása követett. A védelem pedig első adandó alkalommal megnyugtatta a hazai közönséget, hogy csak pillanatnyi üzemkimaradásról volt szó, egy 3&outtal lezavarták a Raiderst, hagyva időt a támadóknak hogy tovább növeljék az előnyt a félidőig. A meccs képét tekintve sokan 7 pontban reménykedtek, de végül be kellett érni 3-mal. (a meccs krónikájához tartozik, hogy a legvégén lett volna lehetősége a Raidersnek egy 68 yardos mezőnygól kísérletre, ami NFL rekord lett volna, s ha valakinek valahol van erre esélye, az Janikowski a MileHighon, de nem próbálták meg, így maradt az állás) 27-7.

A második félidőre aztán ahogy lenni szokott, húztunk valami újat, amire nem készült az ellenfél. Ez a tőlünk ritkán látható 13 personel, azaz a 3 TE-es felállás. A no huddle rövid passzos játék megmaradt, hatékony futásokkal tarkítva, azonban a vörös zónához köezeledve megint elfogyott a lendület, s be kellett érnünk egy FG-lal. Egy újabb 3&outtal a támadók kezében volt a lehetőség, hogy végleg lezárják a meccset, s egy darabig úgy is tűnt, hogy sikerülhet is nekik, ráadásul az egyre gyakoribb futó playekkel az órát is sikerült megölni, azonban a redzoneban a Cladyt egészen addig jól helyettesítő Clarkon átjutott Lamarr Houston, s nem csak hogy sackkelte Manninget, de a labdát is sikerült megszerezniük a fosztogatóknak. Az egyre tartalékosabb védelem pedig érhetetlenül üresen hagyta a célpontokat, Pryor a lábának köszönhetően életben tartotta a playeket amíg kellett, s pontosan passzolt, talán a legjobb meccsét játszotta hétfőn. Pillanatok alatt végiggázoltak rajtunk, s végül az RB Derren McFadden, ha már a futás egyáltalán nem ment neki, passzal próbálkozott, hadd lássuk mi is, mik azok a momentumok, amik örömet okozhatnak a silver&black szurkolóknak. 30-14.

A védők azonban továbbra se találták az ellenszert, sőt egyre könnyebben hatoltunk át rajtuk futásokkal is. Hillman remek napot fogott ki, jutalmul kapott egy lehetőséget, hogy TD-t szerezzen, s a fiatal RB élt is vele. Az eddigre már Ihenachot is nélkülöző védelem ugyan már nem tudta azt a teljesítményt mutatni, mint a meccs elején, de azért volt még méregfoga. A célterülethez közeledve kis híján megszerezték a labdát, majd egy "goal line stand"-del végül megtették ami tőlük telik. Egy feladat volt hátra lepörgetni az órát. Egy darabig úgy tűnt Montee Ball révén ez sikerülhet is, újonc futónk kifejezetten jó futásonkénti átlaggal haladt egész meccsen, s a végén is tudta hozni a 1st downokhoz szükséges yardokat, amikor egyértelmű volt, hogy futunk, és hogy ő fut, azonban a végén sajnos egy labdavesztéssel elrontotta a napját, a labdaszerzést pedig 7 pontra váltotta a Raiders, de ez már csak a győzelem arányát befolyásolta, mást nem. A vége 37-21.



Értékelés

Az offense most is megállíthatatlan volt, Manning ha így folytatja számtalan egy szezonra vonatkozó NFL rekordot megcélozhat, a teljes karrierre vonatkozó rekordoknál meg csak az számít, hogy marad-e elég ideig. Ha kitölti jelenlegi szerződését, a legtöbb statisztikai lista az ő nevével fog kezdődni. Ezúttal 374 yarddal, 3 TD-vel, 135,81-es passer rainggel zárt. Akik ebben legnagyobb segítségei voltak az a "3 amigo". Decker 8 elkapás 133 yard 1 TD, Demaryius Thomas 10 elkapás 94 yard, Wes Welker 7 elkapás 84 yard 1 TD. Mellettük Julius Thomas ezúttal csak 3 labdát kapott, de az egyik TD az ő nevéhez fűződik. Ami a Clady nélküli falat illeti, ők a strip sack ellenére is azt lehet mondani, hogy megfelelő védelmet biztosítottak Manningnek, ráadásul a futáshoz is nagyon jól blokkoltak. Manny Ramirezre se lehet semmi panasz, a két OG hírnevéhez méltón játszik, mindkettő Pro Bowl esélyes, mégis a 2 OT akiről első sorban szót kell ejteni. Orlando Franklinről mindig is tudtuk, hogy nagyon jól blokkol a futáshoz, s ezt azóta is látjuk tőle nap-mint-nap, de hihetetlen mennyit fejlődött pass protectionben is. A másik oldalon pedig Chris Clark, ha nem is a legrettegettebb pass rush ellen, de remek munkát végzett a trip sack ellenére. Ha említettem a jó futás blokkolást, meg kell említeni a futókat is. Múlt héten Moreno tündökölt, most a 2 fiatalon volt a sor. Montee Ball 11 futás 61 yard, ez nagyon jó futásonként átlag, ráadásul kis szórással, kár a végén azért a fumble-ért, de ez a tanuló pénze. Ronnie Hillman viszont hibátlanul játszott. 9 futás 66 yard 1 TD, eddigi legjobb meccse volt. Mivel 3 futó osztozik a snappeken, egyik se tud majd egyénileg kitűnni, de a nyitó fordulóban mutatott gyenge teljesítmény után, most lehet bizakodni, h ha kell, a földön is játékban lehetünk. Ha összességében nézzük a 3 RB-t, 166 yard 32 próbákozásból, ez nagyon jó teljesítmény. Az elismerésből kijár Manningnek és Gase-nek is, mert nagyon jó volt a play calling. Ezúttal gyakorlatilag minden skill játékos halálos fegyvernek bizonyult, s mindig azt játszottuk meg, aki a legjobb helyzetben volt. Annak ellenére, hogy minden összecsapáson egyre "kevesebb" pontot szerzünk, újabb és újabb dolgokban bizakodhatunk a meccsek után. Érdekes, hogy a magabiztos sikerek ellenére, Oswi eddig nem léphetett pályára...

A védelem meglepő módon kicsit gyengébb meccset hozott, de nem kell rosszra gondolni tényleg. Amíg szoros volt 1st downt se nagyon engedtek, s egyetlen szerencsétlenkedés rontotta az összképet a hosszú TDnél. A nagy Darren McFadden 12 próbálkozásból 9 darab yardot tudott haladni ellenünk, 0.8-as átlaggal. 3 meccs alapján messze miénk a legjobb futás elleni védekezés. Amiről mindig hosszabban kell beszélni az a passz elleni. A Ravens ellen a sok yard ellenére nagyon jó volt, a Giants ellen, a 4 labdaszerzés tette azt nagyon jóvá a sok (kamu)büntetés ellenére, Pryor viszont 112,35-ös passer ratinggel passzolt ellenünk. Ez tőle nagyon szép, a védelemtől viszont gyenge. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy a meccs elején csak egy nagy egyéni hibának köszönhetően, egy kilógó play javította mutatóit, ami a kevés próbálkozás miatt jelentős súllyal van benne, a 112,35-ben. Ezzel nem a bizonyítványt akarom magyarázni, de ez mindenképp jobb, mintha minden playből hasonlóan jól teljesítene, és úgy tudná összességében ugyanezeket a számokat. A matematikában nagyjából ezt hívják szórásnak, sportban talán mondhatjuk konzisztenciának, bár azt nem egy meccsen belül szokták nézni... A meccs vége felé közeledve aztán stabilizálódott Pryor remek formája, akkor is, ha 2 CB és egy S hiányzott a sorból addigra, és megnyugtató előnyben játszhattunk. A secondaryből ezúttal nem tudok senkit se kiemelni, aki olyan nagyot játszott volna. Mintha többet lettünk volna zónában mint ember fogásban, valószínűleg a "futkározós QB" miatt. Ami jobban aggaszt az a pass rush hiánya. Von Miller és Doom nélkül ebben a tekintetben ez a tavalyi csapat kicsúfolása. És a sok passzolt yard is elsősorban ennek köszönhető, több sack -> kevesebb elindított passz -> kevesebb passzolt yard. És nem csak a sack kevesebb, hanem a "nyomás" is, és hogy tetézzük a problémát, ezeket a "pressure"-öket kevésbé hatékonyan használjuk ki, kisebb %-ukból van sack. Pryor pedig egészen jól tudott játszani ellenünk nyomás alatt. Von Miller visszatérése ezen nagyon sokat fog javítani, már csak 3 hetet kell kibírnia letartóztatás nélkül. A végére hagytam a jót, ez pedig a front7. elől Vick és Knighton minden futást elpusztítanak, pedig találkoztak már jó futókkal. Run DMC-nek esélye nem volt közöttük. Ezen felül Nate Irving ezúttal aki fellépett oda, és onnan nem volt tovább. Irving 8 tackle-lel zárt és ezek majdnem mind, vagy talán mind olyan volt, amikor minimális előrejutás után tudta megállítani az ellenfelet, esetleg még a line of scrimmage nélkül. Pryort pedig viszonylag sikeresen bent tartottuk a zsebben. Ki kell emelni a másik két LB-t is, Woodyt és Trevathant. A még mindig nagyban a sebességre épülő Raiders-szel tudták felvenni a tempót. Látni őket teljes sebességgel futni az eseményhorizont felé, mindig nagyszerű látvány.

A speciális egységből ezúttal Matt Prater az akit ki lehet emelni, 3-ból 3-mat rúgott be, köztük egyet 50+-ról, s ezúttal a 40 és 41 yardos kísérlet se bizonyult túl közelinek. Hollidaynek volt egy szép visszahordása 20 yardért, igazolva hogy ő is nagyon veszélyes játékosa a csapatnak. Fun fact, apró termetű visszahordónk az alapszakaszban még veretlen. Tavaly 5-0 a Texansszal, majd 11-0 a Broncos-zal, idén 3-0 a Broncos-zal :)

Összességében elégedettek lehetünk, csak úgy mint múlt héten és két hete, a sérülések viszont sajnos nem kerülnek el minket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy egyelőre ezek se fékeznek le minket. Offense, Defense, Special Team, mind képes meccset nyerni nekünk, jelenleg úgy tűnik igazi fekete napra van szükség, hogy megállítsák a menetelésünket, azonban láthattuk a PO-ban tavaly, hogy előfordulhat, hogy egyszerre nem megy a támadóknak és a védőknek, és az az ST szárnyalása mellett is elegendő lehet a vereséghez...



AFC West

A Kansas City Chiefs Andy Reid első meccsén volt csapata ellen magabiztos, 26-16 arányú győzelmet aratott a Philadelphia Eagles ellen, így továbbra is veretlenek. Úgy tűnik eltökélték, hogy versenyfutásra késztetnek minket. Az eddig megállíthatatlannak tűnő Eagles offense, a földön ugyan McCoy 158 és Vick 99 yardával uralta a meccset, azonban a pontok elmaradtak, s amikor passzolni kellett volna, hát a sasoktól azt várná az ember, hogy a levegőben jó, de ez valami új fajta lehet... A Chiefs pedig egy szürkébb Alex Smith teljesítmény mellett is meg tudta szerzni, és tartani az előnyt, passzra késztetve ezzel a szárnyaszegett sasokat. Jamaal Charles földön és levegőeben összesen 172 yarddal vette ki a részét a támadásból, a védelem pedig egy pick6-szel segítette ki őket, Erik Berry révén illetve Justin Houston 4,5 sackkel terrorizálta Michel Vicket. Győzelmükkel máris felülmúlták tavalyi szereplésüket, s tovább erősítik szezon előtti önbizalmukat. Meccsről meccsre jobban örülök, hogy csak akkor játszunk velük, amikor már lesz Von Miller.

A San Diego Chargers nem tud olyan meccset játszani, amin 3nál több pont van közte. Múlt héten azt írtam, így nem fognak unatkozni a szurkolók, s valóban nem unatkoztak most se, azonban az öröm is elmaradt. Phillip Rivers újabb 4. negyedes leolvadásának kihasználva a Titans megfordította ellenük a meccset az utolsó negyedben Jake Locker nagyszerű játékának köszönhetően (17-20). Rivers pedig hiába játszik jól egy félidőn vagy 3 negyeden keresztül, a végén a Houston is megfordította ellenük és most az exHouston is /*A Tennessee Titans korábbi Houton Oilers, csak elköltöztek*/. Ezzel pedig a Bolts 1-2-vel áll, komoly lépéshátrányban nem csak velünk szemben, hanem a Chiefsszel szemben is...

Az Oakland Raiders nem tudott meglepetést okozni, és ezúttal szorossá se tudta tenni a találkozót (21-37), Pryor játéka azonban figyelemre méltó volt. Csapat szinten azonban ha néhány előzetes várakozást fölül is múlnak, ez továbbra is a liga leggyengébb csapatainak egyike, csak nem annyira gyenge, mint arra számítani lehetett volna, s képesek egy-két highlight playre bárki ellen, ez azonban a győzelemhez kevés. Továbbra is minden duplavét meg kell becsülniük, s várni a következő szezont amikor végre lesz helyük építkezni...

Előretekintés

Következő héten az Eagles látogat hozzánk. Új vezetőedzőjük, Chip Kelly meglehetősen unorthodox, de hatékony támadójátékot rakott össze, viszont megörökölte Andy Reidtől a nagyon gyenge védelmet. A támadó oldalon sok NFL-ben még nem, vagy nagyon ritkán látott dologgal próbálkoznak, amik ellen nehéz készülni, viszont ezek egyelőre nem hoznak túl nagy sikert, de bennük van a veszély és azon kevés csapat egyike, akik még nálunk is nagyobb tempót diktálnak. Nos a mi védelmünk erre fel van készülve, az övék viszont kapitulált már gyengébb támadósor ellen is, mint a Manning vezette Broncosé. A meccs vasárnap 22:25-től lesz, Hajrá Broncos!