Bő egy hete, hogy befejeződött a Colorado Rockies számára a 2010es szezon az MLBben, mivel a denveri baseballosok sajnálatos módon idén nem jutottak be a rájátszásba. Néhány nappal ezelőtt már jelentkeztem egy egyéni értékelő írással, most pedig egy általános összefoglalóra invitálnám az olvasókat. Vegyük végig még egyszer, hogy mi történt az elmúlt hat hónapban.


















A csapat április elején nagy reményekkel, de több sérüléstől tizedelve várta a rajtot Milwaukeeban és a nyitó meccs megnyerése után végül elvesztettük a három meccses párharcot. Az első hazai meccsen DLR lehúzta a rolót és kiütöttük a Padrest, a seriest szintén behúztuk. Ezután következett a Mets, a háromból kettő meccset megnyertünk, közben megvolt az évi első walk-off win, melyet egy Iannetta solo HR jelentett a meccs tizedik inningjében. Az Atlanta otthonában nem zártunk sikeres seriest, két zakó között csak egyszer győztünk, viszont azon a napon, április 17-én Jimenez történelmet írt, amikor a klub fennállásának első dobójaként no-hittert ért el a 4-0s győzelem alkalmával. A washingtoni folytatásban a négyből két találkozót is elvesztegettünk a gyengécske ellenféllel szemben, nem igazán lehettünk elégedettek az ötvenszázalékos állással, a kezdő dobók gyakran betliztek, főleg Hammel és G. Smith volt nehéz időszakban, Ubaldo hiába szárnyalt. Közben Tulo a 14. meccsen szerezte meg az első homerunt az évben, éppen az azt követő napon, hogy 20-án a klubelnök Keli McGregor Salt Lake City-ben egy szállodai szobában elhunyt. A szakember 47 éves volt. A következő hazai párharc egyik meccse előtt megemlékezést tartottak a néhai elnökre, közben egy meccset eltoltak eső miatt, így a Florida ellen a szezonbeli első doubleheadert kellett lejátszanunk felemás sikerrel, de a series döntőjét besöpörtük, viszont elvesztettük DLRt. Aztán meglepő botlás következett a D'backs ellen, egy 12-1es kiütéses siker mellett egy Hammel blama és egy extra inninges meccs végén is vereséget szenvedtünk.




















Két súlyos zakót szabtak ránk San Franciscoban, de a harmadik összecsapást már elhoztuk, miután Chacin idei első startján wint szállított. Az első idegenbeli párharcunkat a Padres ellen nyertük meg, a mindent eldöntő meccs tizenkettedik játékában Stewart hazafutása hozta meg a sikert. Azonban a kaliforniai túrát vereségekkel zártuk, a Dodgers ellen csak Chacin tudott győzelmet elérni, ráadásul Kershaw ellen Ubaldo elszenvedte a 2010es évadbeli első vereségét. A hazai folytatásban egy csonka párharchoz volt szerencsénk a tavalyi döntős Phillies ellen, miután a sorozatos esőzések miatt az előre tervezett három helyett csak két meccset tudtak megrendezni, a harmadikat későbbi időpontra tolták. A series testvéries döntetlennel zárult, a győzelmünk különösen édes volt a tavalyi PO utáni revans miatt, a hajrában egyenlítettünk, majd Olivo érte el a walk-off HRt. Sikerült javítanunk a Nats ellen és hazai pályán 3-1re nyertük ellenük a párharcot, az egyetlen vereséget egy teljesen felázott pályán szenvedtük el nyolc inningben, mivel a hajrára beszüntették a játékot a bírók. A három győzelemből kettő egy napon született, azaz kettőből kettővel abszolváltunk a doubleheadert, míg a series utolsó meccsén tért vissza másfél év kihagyás után Francis és nagyon jól játszott. Talán kezdett úgy tűnni, hogy végre egyenesbe jövünk, erre az abszolút verhető Cubs otthonában mindkét meccsünket elbuktuk, majd az Astros ellen újfent vesztettünk egyszer, mire a másodikat Ubaldo és Tulo vezetésével meg tudtuk nyerni. Az utazást Kansas City-ben fejeztük be és a Royals ellen hoztuk az évbeli első interleague seriest, bár az első meccsen nagyon simán kikaptunk. Május végéig kellett várnunk a szezonbeli első söprésre, ekkor az Arizona szenvedett el három fiaskót a Coors Fielden két szoros és egy sima meccsen, Tulo és CarGo varázslataival a Rockies először került három győzelemmel a .500 fölé. Aztán viszont a Dodgers elleni buktával valamelyest rontottunk a helyzetünkön.





















Némileg meglepő eredménnyel folytattuk a Giants közönsége előtt, ugyanis kétszer is bevettük a rivális otthonát, a 2-1re megnyert meccsen mindkét pontot Barmes hozta, majd harmadszorra Francis startját buktuk el. A jóval szerényebb képességű Arizona ellen viszont épp ellenkezőleg csak két zakó után tudtunk szépíteni, így továbbra sem igazán tudtunk kilépni a saját árnyékunkból és ebből a közepes szintből. Egyre kínosabbá vált a helyzet, amikor NL egyik leggyengébb csapata a Houston három meccset is elvitt Denverből, nem vettük elég komolyan a párharcot, könnyelműsködtünk, és megütöttük a bokánkat. Azonban a következő párharcunkon egyenesbe jöttünk és a jó erőkből álló Torontot söpörtük, az első meccsen a rossz idő miatt csak hat inninget játszottak le, majd a változatosság jegyében egy 1-0s és egy 10-3as sikert értünk el. A következő AL ellenfél ellen viszont már nem ment ilyen jól, a Twins ellen buktuk a párharcot idegenben, és ami még fájóbb volt, hogy a június 17i megnyert meccsen eltört Tulo csuklója és másfél hónapra kiesett. Visszavágtunk a Brewersnek az opening seriesben kapott fiaskóért, bár a harmadik meccsen eléggé megvertek minket. Június közepén igazi baseball láz tombolt a városban, hiszen a Boston vendégeskedett a Rockiesnál és a csapat fantasztikusan játszott a csodálatos közönség előtt, két meccset nyertünk, másodszor Giambi 2run walk-off HRal és a vesztes meccsen is csak tíz inningben adtuk oda a Wt a Red Soxnak. Ezen a párharcon tért vissza a closer Street a csapathoz. Továbbra is csak hajszállal tanyáztunk az ötvenszázalékos határ felett, ráadásul a szoros küzdelemben csupán negyedikek voltunk a divízióban. Ezt követően az Angels ellen idegenben már nem volt szerencsénk és egy siker után kétszer is relatíve simán elbuktunk. Folytatódott a hullámvasútra hajazó görbe, ugyanis két győzelemmel távoztunk San Diegoból, ugyan az utolsó mérkőzésen a szezon talán legrosszabb játékával ütöttek ki minket 13-3ra.

Július első napjaiban a Giants-szel találkoztunk hazai pályán négy meccs erejéig, és némi meglepetésre folytatódott a jó teljesítményünk, hiszen háromszor is legyőztük a riválist. A párharcban csupán Ubaldo meccsét buktuk el, miközben a negyedik meccs öt és fél órán át tartott, miután Helton a 15. inningben egy walk-off sac flyal befejezte. Ez volt a szezonban a leghosszabb mérkőzésünk. A következő hazai seriest a Cards ellen játszottuk és folytatódott a zseniális forma, söpörtük a sztár csapatot. Két kisétálós sikerünk is volt, az egyik mérkőzésen kilenc inningben arattunk walk-off wint az utolsó játékbeli kilenc pontunknak köszönhetően, amikor 3-9ről jöttünk vissza, míg a másodikat Iannetta fejezte be a kilencedik alján. A Padres ellen sorozatban hat győzelem után kaptunk ki újra, egyik nyertes meccsünkön hátrányból fordítottunk a szezonbeli első grand slam révén amelyet Stewart ütött.

Július 13án rendezték az All Start Los Angelesben az Angels stadionjában és 14 év után először nyert a National League csapat az American League ellen, miután McCann pontjaival 3-1re győztek. Az ASGn Ubaldo volt a NL csapat kezdő dobója, valamint még egy Rockies játékos volt ott a szavazatok alapján Tulo, de a sérülése miatt nem játszhatott.

A néhány napos szünet nagyon nem jött jól a Rockies számára, előtte jó formában voltunk, utána viszont teljesen kizökkentünk a ritmusból, amikor egy idegenbeli túrára indultunk. A Reds otthonában kétszer is kikaptunk, a győzelem is csak egy kínkeserves 1-0 volt, borzasztóan játszottunk. A Marlins ellen pedig nagyon sok hibával, komolytalanul működve végeztünk 1-3ra, a győzelmünk egy 10-0s menet volt, viszont a többi meccsen ki tudja mit csináltunk, a játékra nem koncentráltunk. A mindig életveszélyes Phils ellen tovább ástuk a gödrünket, két sima és két szoros zakóval hat meccses nyeretlen szériába kerültünk, közben újra visszaestünk .500 környékére a divízió negyedik pozíciójába. Reméltük, hogy a hazatérés meghozza a sikereket a verhető Pirates ellen, de a Pittsburgh alaposan kitolt velünk, kétszer is bevették a Coors Fieldet, mire harmadszorra ki tudtuk hozni a különbséget a két csapat között és alaposan megagyaltuk őket. A hónapot mégis emlékezetesen tudtuk zárni, hiszen kisöpörtük a Cubst. Ebből az első meccsen 17-2re ütöttük ki őket egy 12 pontos menettel, a másodikon CarGo egy csodálatos upper deck walk-off HRal cyclet ért el, a harmadikon pedig szoros győzelmet hoztunk.



Ezután a Giants elleni két hazai meccs közül csak az egyiket tudtunk megnyerni, amikor CarGo kettő, Tulo egy homerunt repített. Aztán megint idegenbe kellett mennünk és megint nem jártunk sikerrel, a Pirates igazi mumusunkká vált, csak 2-2es döntetlennel zárult ellenük a seriest pedig sokkal többre lett volna szükségünk. A folytatásban a Mets ellen is csak egy győzelemmel gazdagodtunk egy Mora GS révén, a másik két derbit szerzett pont nélkül simán buktuk el. A harmadik helyen álltunk megelőzve a Dodgerst, de a divízió első helyétől és a Wild Cardtól egyaránt tetemes volt a hátrányunk. A Brewers elleni hazai párharc során kétszer tudtunk diadalmaskodni a három szoros találkozó közül, a legutolsó alkalommal Tulonak köszönhettük a walk-off sikert, de továbbra is nagyon hullámzóak voltunk, nem tudtuk megkezdeni a felzárkózást, mert képtelenek voltunk egymás után legalább két meccset megnyerni. A Dodgers ráadásul megint elbánt velünk, kétszer is lenulláztak minket, csak egy wild pitchnek köszönhetően tudtunk nyerni egy extra inninges mérkőzésen, majd a D'backs otthonában is folytatódott a hullámzás és újabb párharcot veszítettünk el. Ezután viszont végre kijött a lépés és söpörtük a Bravest, az utolsó meccsen augusztus 25én kilenc pontos hátrányból jöttünk vissza és 12-10re győztünk egy feledhetetlen délutánon. A folytatásban a Dodgers ellen bár újra becsúszott egy hazai pofon, végül 2-1el abszolváltuk a seriest, de csak nem tudtunk jelentőset javítani helyzetünkön, főleg hogy legközelebb San Franciscoban csak egyszer nyertünk az újabb 2-1re bukott párharc közben, bár a Padres botladozásai miatt kezdett egyre szorosabb lenni az állás a divízión belül.




















Szeptember 2án pótolták be a májusban elmaradt meccset a Phils ellen, így a kaliforniai túra közben egy meccsre haza utaztunk Denverbe és egy elképesztő fordulatokkal tarkított összecsapás végeztével 12-11 arányban alul maradtunk. Kilátástalannak tűnt a helyzet ezzel a vereséggel, de pont ezt követően lendültünk nagyon brutális formába, biztosan kedvezően hatott a csapatra, hogy ettől a hónaptól már 40es kerettel játszhattunk, mert ez minden évben fel szokta dobni a Rockiest. A csapat komoly szárnyalásba kezdett, a következő napokban ugyanis söpréssel távoztunk a Padrestől, végre nem szúrtuk el a kiélezett helyzeteket, hanem a kulcs pillanatokat a javunkra döntöttük el és egyre közelebb zárkóztunk a NL West éllovashzo. Hazatérve is gyilkos passzban maradtak az ütőink, újabb hibátlan párharcot produkáltunk és négyből négyszer vertük a Cincinnatit, az utolsó összecsapáson nagyot fordítottunk és a hajrában Nelson home steal jelentette a győztes pontot. Nem kegyelmeztünk az Arizona ellen sem, a következő sweep által már sorozatban tíz nyertes meccsnél tartottunk Tulo remek HR osztásával, míg a legutolsó sikert Giambi 2run walk-off HR eredményezte. Aztán viszont hidegzuhany volt, amikor a Padres elleni home seriest képtelenek voltunk hozni a két csapat formája alapján mindent mellettünk szólt, mégis be kellett érnünk azzal, hogy a harmadik meccsen életbevágóan fontos győzelmet arattunk. Ismét LAbe látogattunk és két győzelmet arattunk a Dodgers pályáján, a harmadik meccsen viszont a kezdeti magabiztos vezetésünk ellenére 11 inningben vesztettünk, belejátszott egy rettentően vitatható ítélet a befejező játékban, így értékes wint hullajtottunk el, de még tartottuk magunkat a versenyben. Viszont a baj már a kapuban táncolt és a következő arizonai párharcon be is lépett, mindhárom meccsen betliztünk a Diamondbacks ellen, ezzel komoly hátraarcot mutatottunk a playoffnak. Nem tudtunk felpörögni eléggé a Giants elleni hazai megmérettetésekre sem, csak egy győzelmet mutattunk fel, szeptember 25én nyertük meg az utolsó meccsünket a szezonban egy Tulo walk-off double révén, viszont a másnapi vereséggel végleg megpecsételődött a sorsunk. A következő párharcban mindhárom meccsünket elvesztettük a Dodgers ellen, az utolsó hazai felvonáson még meccset sem nyertünk, közben matematikailag is biztossá vált, hogy nem jutunk be a rájátszásba. A sérülések az utolsó hetekben nem kímélték a csapatot, a befejezésre pedig már csak nagyon kevés kezdőnk maradt egészséges, akik játszhattak a Cards elleni 0-4es söpréssel záruló szériában St. Louisban. Sikertelenül ért véget a szezon, fájó szívvel távozhattunk a pályáról, az utolsó nyolc meccsünket elvesztettünk így csupán 83-79es mérleggel végeztünk az alapszakaszban a divízió harmadik helyén.

Sajnos a végére a dobó szekció komolyan elkészült az erejével, jókora betliket láthattunk az utolsó hetekben kezdőktől és váltóktól egyaránt, a hosszú szezon felőrölte a csapatot és nem bírtuk végig vinni a szeptember elején megkezdett ígéretes hajrát. Ráadásul a sérülések sem voltak kegyesek hozzánk, például CarGo egész évben a kezével bajlódott, Helton a hátával, Tulo féltávnál kihagyott másfél hónapot, többször elvesztettük Stewartot, Barmest magánéleti problémák hátráltatták, a kezdődobók közül DLR, Hammel, Cook, és Francis is többször panaszkodott egészségügyi problémákra, a csere dobó egységünk pedig ebben a szezonban is csődöt mondott.

Így aztán nem végezhettünk előrébb, pedig nagyon szép kilátásaink voltak az év előtt, sajnos azonban 2010re ez a sors volt megírva a Rockiesnak. Maradt a szomorú orrlógatás, és a remény, hogy jövőre jobban kijöhet a lépés...




















A Colorado Rockies 2010es alapaszakaszbeli eredményei (párharc végeredmények):

Április 5-7.: Milwaukee Brewers - Colorado Rockies 2-1
Április 9-11.: Colorado Rockies - San Diego Padres 2-1
Április 13-15.: Colorado Rockies - New York Mets 2-1
Április 16-18.: Atlanta Braves - Colorado Rockies 2-1
Április 19-22.: Washington Nationals - Colorado Rockies 2-2
Április 23-25.: Colorado Rockies - Florida Marlins 2-1
Április 26-28.: Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 1-2
Április 30-Május 2.: San Francisco Giants - Colorado Rockies 2-1
Május 3-5.: San Diego Padres - Colorado Rockies 1-2
Május 7-9.: Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2-1
Május 10-12.: Colorado Rockies - Philadelphia Phillies 1-1
Május 13-16.: Colorado Rockies - Washington Nationals 3-1
Május 17-18.: Chicago Cubs - Colorado Rockies 2-0
Május 19-20.: Houston Astros - Colorado Rockies 1-1
Május 21-23.: Kansas City Royals - Colorado Rockies 2-1
Május 25-27.: Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 3-0
Május 28-30.: Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 1-2
Május 31-Június 2.: San Francisco Giants - Colorado Rockies 1-2
Június 4-6.: Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 2-1
Június 7-10.: Colorado Rockies - Houston Astros 1-3
Június 11-13.: Colorado Rockies - Toronto Blue Jays 3-0
Június 15-17.: Minnesota Twins - Colorado Rockies 2-1
Június 18-20.: Colorado Rockies - Milwaukee Brewers 2-1
Június 22-24.: Colorado Rockies - Boston Red Sox 2-1
Június 25-27.: Los Angeles Angels - Colorado Rockies 2-1
Június 28-30.: San Diego Padres - Colorado Rockies 1-2
Július 1-4.: Colorado Rockies - San Francisco Giants 3-1
Július 6-8.: Colorado Rockies - St. Louis Cardinals 3-0
Július 9-11.: Colorado Rockies - San Diego Padres 2-1
Július 16-18.: Cincinnati Reds - Colorado Rockies 2-1
Július 19-22.: Florida Marlins - Colorado Rockies 3-1
Július 23-26.: Philadelphia Phillies - Colorado Rockies 4-0
Július 27-29.: Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates 1-2
Július 30-Augusztus 1.: Colorado Rockies - Chicago Cubs 3-0
Augusztus 3-4.: Colorado Rockies - San Francisco Giants 1-1
Augusztus 5-8.: Pittsburgh Pirates - Colorado Rockies 2-2
Augusztus 10-12.: New York Mets - Colorado Rockies 2-1
Augusztus 13-15.: Colorado Rockies - Milwaukee Brewers 2-1
Augusztus 17-19.: Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 2-1
Augusztus 20-22.: Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 2-1
Augusztus 23-25.: Colorado Rockies - Atlanta Braves 3-0
Augusztus 27-29.: Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 2-1
Augusztus 30-Szeptember 1.: San Francisco Giants - Colorado Rockies 2-1
Szeptember 2.: Colorado Rockies - Philadelphia Phillies 0-1
Szeptember 3-5.: San Diego Padres - Colorado Rockies 0-3
Szeptember 6-9.: Colorado Rockies - Cincinnati Reds 4-0
Szeptember 10-12.: Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks 3-0
Szeptember 13-15.: Colorado Rockies - San Diego Padres 1-2
Szeptember 17-19.: Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies 1-2
Szeptember 21-23.: Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies 3-0
Szeptember 24-26.: Colorado Rockies - San Francisco Giants 1-2
Szeptember 27-29.: Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers 0-3
Szeptember 30-Október 3.: St. Louis Cardinals - Colorado Rockies 4-0