Az NFL 13. játékhetén a Denver Broncos együttese Kansas Citybe utazik, amivel egy 3 meccses idegenbeli sorozatot kezd meg. Ez az amerikaifociban viszonylag hosszú szériának tekinthető, de sajnos a mi szempontunkból ennek más semmi jelentőssége nincs.



















Ha ugyanis valaki még reménykedett valamiben, annak a Rams elleni vereség minden bizonnyal meg hozta az eszét. Pedig jó meccs volt, jól kezdtünk, Orton megint szenzációsan játszott, csak hát megint volt egy hosszú üresjátat, aminek köszönhetően elhúztak tőlünk. A 4. negyedben egy hajszálon múlt a csoda, hogy 20 pontos hátrányt sikerüljön ledolgozni, azonban - és ez az egész szezonunkat jól jellemzi - végül amikor már nyerő helyzetben érezhettük magunkat, mégse jött össze. Kár érte. Viszont ahelyett, hogy cinikusan és reménytelenül ostoroznám a csapatot, ezúttal csak a jó dolgokat emelem ki. /*Hosszú azért nem lesz a lista.*/ Szóval Brandon Lloyd továbbra is vezeti a ligát elkapott yardokban, ráadásul már 9 TD-nél jár, amivel összességében az előkelő 3. helyet foglalja el. Mindemellett, múlt heti pazar, akarom mondani szokásos teljesítményének köszönhetően Kyle Orton megelőzte a KÖCSÖGöt a passzolt yardokat összesítő listán. Jelenleg 8 yard az előnye, de az első négy (rajtuk kívül még Manning és Brees) 50 yardon belül van. Playoffra már nincs esélyünk, de irányítónknak még meglehet a történelmi tett, hogy a szezon legjobb passzolója legyen a passzolt yardok tekintetében, továbbá az 5000-es álomhatárt ostromolja, és akár Dan Marino megdönthetetlennek hitt rekordját is átadhatja a múltnak. Ehhez azért egy kicsit bele kéne még húznia a végére, szurkoljunk neki!

Ha már a meccset megelőző időszakról van szó, kérdésessé vált JMD pozíciója. Pat Bowlen először megerősítette őt helyzetében, ám később olyan hír látott napvilágot, hogy a tulajonos a hátralévő 5 fordulóban fejlődést szeretne látni. Lefordítva McDummy az állásáért harcolva vezeti hadba dicső seregünket. Kiderül, hogy a játékosok mennyire akarják, hogy maradjon, bár a keretből nem nézném ki, hogy dierekt leadjuk a meccseket, és nem is lenne szép, ha ezt tennénk. Majd a szezon végén kiederül, hogy ki marad és ki megy.

Vasárnap pedig kiderül mi vár ránk az Arrowhead stadionban. Ez a liga leghangosabb pályája, a szurkolók sokszor sikeresen megzavarják az ellenfél támadóit, jelentős előnyt biztosítva ezzel saját csapatuknak, és óriási hangulatot adnak magának a meccsnek. Egy néhány éves 'nfl top ten'-ben meg is választották az 5. legnagyobb home field advantage-nek (a Denver Broncos régi otthona, a Mile High Stadium a 2. lett ezen a listán). Ez a hazai pályás előny is közrejátszik abban, hogy bizony finoman szólva is nem nyerni járunk oda.

Most pedig a bosszúvágy is fűteni fogja a csapatot és a szurkolókat, pár hete ugyanis szó szerint kiütöttük őket az 1. félidőben. A garbagetimeban aztán, amikor a meccs már eldőlt és nem koncentráltunk annyira, sikerült valamit kozmetikázniuk az eredményen, annyit azonban nem, hogy Todd Haley vezetőedzőnek megjöjjön a kedve a kézfogáshoz, úgyhogy gratuláció képpen inkább csak bemutatott McDanielsnek. Ezt a forgató könyvet szívesen elfogadnám most vasárnap is. :)

Arra azonban nem fogadnék, hogy megismétlődik a jelenet. És nem azért mert Haley azóta elnézést kért JMD-től, hanem mert nem hinném, hogy még egyszer akkora verésbe futnának bele. Akkor két hetünk volt felkészülni a meccsre, most csak egy, és két vereség után utazunk a KC erődítményébe, amit mint feljebb bemutattam, kis híján lehetetlen bevenni. A főnökök ráadásul a rájátszásért és a divízió győzelemért küzdenek, és az AFC Westből továbbra is ők állnak legjobban. Nem engedhetnek meg maguknak még egy vereséget tőlünk.

A történelmük és a keretük ez alatt a 3 hét alatt nem változott semmit, ezért nem is mutatnám be őket újra. A jelenlegi kerethez azonban egy kicsit mégis visszakanyarodnék. Továbbra is Jamal Charles és Thomas Jones a két futójuk, és továbbra is Matt Cassel dobálja a lasztit (mitöbb meglehetősen pontosan), azonban legutóbb méltatlanul kihagytam a sorból Dwayne Bowe-t, a KC legeredményesebb elkapóját. Idén nagyon egymásra találtak Cassellel, amit a 14 TD és 885 elkapott yard bizonyít. Előbbivel vezeti a ligát, utóbbi az 5. helyre elég neki. Nem mellesleg némi túlzással legutóbb bohócot csinált Champ Baileyből. Ez viszont egy másik olyan dolog, ami nem fog megismétlődni. Egyszer volt Budán kutyavásár.

Múlt alkalommal a rivalizálás kapcsán megemlítettem, hogy John Elway 8 negyedik negyedes fordítással keserítette pályafutása során a főnököket. Nos, nem csak nekünk volt legenás irányítónk. Joe Montana 1994ben utolsó évében, amikor már a KC-t erősítette, emlékezetes comebacket vezetett ellenünk, csak hogy megmutassák, ők is tudnak olyat. A meccs a 7. játékhét hétfőesti rangadója volt a Mile High Stadium-ban. Mindkét csapat rossz előjelelekkel várta a találkozót, mi 4 vereség után tudtunk először nyerni, így 1-4-gyel álltunk, ők pedig hiába kezdtek 3 győzelemmel, az összecsapást megelőző 2 fellépésük alkalmával még TD-t sem tudtak szerezni. A Rams hazai pályán nullázta le őket, majd egy nagyon fontos csoport rangadót vesztettek a később a Super Bowlig menetelő Chargers ellen. A két Hall of Famer irányító csatájában (John Elway 18/29 263 yard 2TD 0INT 114,6 passer rating, míg Joe Montana, 34/54 393 yard 3TD 1INT 95,7 passer rating) a 4. negyedben a 49ers-szel négy Super Bowl-t nyerő QB végül megfordította a meccset és 31-28-ra nyertek. Hogy a végén pozitív kicsengése legyen, később idegenben egy szintén nagyon kiélezett meccsen, hosszabbításban 20-17-re mi nyertünk. A szezont viszont úgy fejeztük be, ahogy elkezdtük (3 vereséggel), ők pedig 9-7-es mérleggel becsusszantak a Playoffba.

A sérültek:

A secondarynk szokásosan tartalékos lesz ismételten. McBath legalább annyira sérülékeny, mint amennyire tehetséges, Goodman nem is emlékszem mikor játszott le két egymást követő meccsen utoljára, lesz itt munka az offseasonban...

Az előző meccsünkből kiindulva, ha ismét sikerül semlegesíteni a Chiefs futójátékát, akár még esélyünk is lehetne, de az Arrowheadben semmit se lehet biztosra venni, sokan elvéreztek már ott. (És a Cassel-Bowe párost se feledjük!) Mi viszont szurkoljunk a Broncosnak, és szurkolunk az Orton-Lloyd párosnak, hogy folytatódjon a remek szezonjuk, és hogy ezt a liga is észrevegye és elismerje őket. (ProBowl, Offensive player of the year, <leseíromhogymi>/*főleg, h arra úgy sincs esély PO nélkül. És ez nem Bronco üldözés, tavalyelőtt Breesnek, tavaly CJ2K-nak se volt elég, hozzá a nagyszerű egyéni teljesítmény a csapat sikere nélkül*/). Hajrá Broncos!