Az elmúlt hétvégén a Colorado Mammoth csapata újabb vereséget szenvedett az NLL alapszakaszában, miután a jóval esélyesebb Boston Blazers gárdája nem osztott lapot a mieinknek, és 11-6-os csapást mért a hat fordulón belül immár ötödször kapituláló denveriekre. A tavalyi ligautolsó Mammoth 2011-ben első alkalommal csúszott vissza a sereghajtó pozícióba, ám a következő játékhéten kétszer is lesz alkalmunk a javításra.



















Kétségtelenül az eddigi legnehezebb mérkőzésükre készültek az aktuális szezonban a denveri fedett pályás lacrosse-osok, amikor házon kívül találkoztunk egy komoly sztárcsapattal, a Boston Blazers együttesével. A hazaiak a forduló előtti 4-3-as mutatójukkal bár csupán a negyedik helyen tanyáztak az ellentétes divízióban, mindössze egyetlen győzelem hátrányban voltak az éllovas mögött, míg Hamley mester legénysége egy sikerrel és négy fiaskóval a tarsolyában, három meccses aktív vereségsorozatban várta a massachusetts-i fellépést múlt szombat este. Néhány nappal a mérkőzés előtt komoly változások mentek végbe a Mammoth játékoskeretében, a nagyfőnök, Steve Govett meghatározó tranzakciókkal próbálta felkavarni az állóvizet, ugyanis elcseréltük a csapatot 2007 óta erősítő Jamie Shewchuk-ot egy negyedik körös draftjoggal együtt a Minnesota Swarm-hoz Tim Campeau-ra és egy második fordulós draftcetlire. A távozó csatár a tavalyi pontkirályunk volt, az idei évet pedig 15 ponttal kezdte öt meccs után, ám mégis feláldoztuk őt, egy sokoldalú, harcos támadójátékosért, aki ugyan kevesebb pontot szerez, de komolyan lehet rá számítani a fizikai játékban, gyakran labdákat szerez, és akár még faceoffolásban is bevethető. Ezen kívül meglepetésre kitettük a keretből a középpályás Nenad Gajic-ot, a testvértrió legidősebb tagját, és a másodéves támadót, Jamie Floris-t hoztuk a helyére, aki 2010-ben már megfordult a csapatnál.

Ahhoz képest, hogy idegenben játszottunk, meglepően kellemes hangulatban léphetett pályára a denveri csapat a bostoni TD Garden közel 9 ezer fős publikuma előtt. Kemény csatával vette kezdetét a mérkőzés, s az első percek találat nélkül zajlottak, mindkét kapus, Cosmo és Levis egyaránt bemutatott egy-egy remek védést a legelején. Az ötödik minutumban egy hazai késleltetett kiállítás utáni játékmegszakítás közben Reid és Smith ugrottak egymásnak, és egy gyors ökölcsatával gondoskodtak a hangulat továbbfokozásáról. A napi első létszámfölényünket méltatlanul könnyedén engedtük lepörögni, közben ráadásul több veszélyes ellentámadás nyílt az ellenfél előtt, az első ilyen alkalommal még a vasat találták el, ám Dilks kiugrása után a labda már átcsorgott a dermedt Levis kapus lábai között, ezzel megszerezte az előnyt a Blazers. Egy perccel később egyenlő létszám mellett egyenlítettünk, miután Dan Carey a jobb szélen egy-az-egyben megverte az emberét, gyönyörűen tört be a kapu elé, s mattolta Cosmo kapust. A másfél éves agyrázkódás miatti kihagyásából a közelmúltban visszatérő 44-esünk ezzel az első találatát szerezte meg a szezonban. Ezt követően egy jó darabig nem rezdült meg a háló egyik oldalon sem, kisvártatva egy újabb emberelőnyt puskáztunk el, majd legközelebb csak a negyed befejezése alakult izgalmasan. Sajnos, ekkor sem mi okoztunk szenzációt, sokkal inkább a házigazdák, akik a hajrában két újabb góllal sokkolták a Mammoth-ot. Már csak 22 másodperc volt hátra az első szünetig, amikor először Cotter vette be a kapunkat egy újabb köténygól által; majd a legutolsó másodpercekben még az újonc Davies-t szórták ki egy hátulról érkező kíméletlen belépő jóvoltából, a Blazers pedig villámgyorsan fel tudott állni létszámfölényben, és egy másodperccel a negyed végét megelőzően Sanderson remek átlövésével 3-1-re módosították az állást az első negyedóra végére.

A második felvonás is idejekorán egy denveri kiállítással indult, és a csapatkapitány Gallant-ot szórták ki Sanderson földbedöngöléséért, de ezt a PK-t magabiztos védekezéssel abszolváltuk. Úgy tűnt, hogy nem zavarta meg túlzottan a csapatot az előző negyed végén gyors egymásutánjában elszenvedett két találat, és a jó iramban zajló találkozón kifejezetten szépen felvettük a harcot a komolyabb játékerőt képviselő ellenféllel szemben. A játékrész feléhez közeledve újra a bostoniaknál történt egy szabálytalanság, azonban az emberelőnyünk alatt egy hazai ellentámadásból megint Cotter volt eredményes, méghozzá egy egészen hihetetlen találattal. Történt ugyanis, hogy az ellenfél támadója a Mammoth kapuja mögül bevetődve pattintotta be a játékszert a hálóba, és a hosszabb visszanézések után érvényesnek ítélték a gólt. Abban az esetben nem adták volna meg, ha szándékosan a kapust dobja hátba, és onnan pattant volna be a labda a gólvonal mögé, de szenzációs mozdulattal Levis lábvédőjére tette a játékszert, ami nem szabályellenes, így már 4-1-re mentek a hazaiak. Igazi klasszikus lacrosse-találattal növelték vezetésüket, és a mieink az újabb emberelőnyben kapott góllal elindultak lefelé a lejtőn. Pár perccel később ismét eltékozoltunk egy PP-lehetőséget, a végén ráadásul éppen labdát szereztek a bostoniak, és egy remek indítás után a büntetőpadról visszatérő Reid-et hozták ziccerhelyzetbe, aki pazar megoldással, könnyedén megszerezte karrierje első gólját a ligában. Már 1-5-ös hátrányba kerültünk, és 26 minutum játék után kapuscserére szántuk el magunkat, mely értemében a friss All-Star hálóőr Levis helyét a szezonban első alkalommal játszó King foglalta el. Azonban a nyári szünetben a Calgary-tól megszerzett portás sem tudta feltartóztatni a Blazers lendületes akcióit, bár hamar bemutatott két bravúros védést, Sanderson szólóhelyzetét már képtelen volt hatástalanítani. A negyed vége ismét harmatosan sikerült a mieink számára, és a nagyszünet előtti utolsó másodpercekben egy nagyszerű Powell-Dawson összjáték után újabb találatot süllyesztettek el a kapunkban a parádézó házigazdák. A második negyed hajrájára igencsak összeomlottunk, képtelenek voltunk megfékezni a vetélytárs lendületes támadásait, sorra megbontották a védelmünket, és gyakorlatilag játszva elsöprő előnyre tettek szert a félidő előtt. A találkozó nagyszünetében már 7-1-re vezetett a Boston, innen a továbbiakra nézve legfeljebb minimális esélyünk maradt a felzárkózásra.





















Szerencsére valamelyest meg tudtuk rázni magunkat a hosszabb pihenő alatt, és a harmadik negyednek látszólag nagyobb ambícióval voltunk képesek nekivágni. Ennek ellenére hiába küzdöttünk becsülettel, több komoly lehetőséget is kihasználatlanul hagytunk, aztán a negyed ötödik percében C. Powell több ember takarásából kíméletlen gólt bombázott egészen messziről. Erre viszont villámgyorsan, a következő próbálkozásunkból reagálni tudtunk, éppen érvényben volt egy késleltetett büntetés, amikor Carey pazar bejátszását Mike McLellan továbbította a hálóba közvetlen közelről. Beállni látszott ez a hat gólos különbség, Cosmo több ígéretes coloradói lehetőséget volt képes lerombolni a nagyszerű védései által, kisvártatva pedig Sanderson elérte a mesterhármast, amikor már a kilencedik Blazers-gólt vágta be a védelmünk gyámoltalan asszisztálása mellett. Lefutottá vált a találkozó, egyre inkább kezdtünk lemodani a felzárkózásról, és a hangulat is már egyre csendesebb volt a csarnokban, amikor váratlanul King egy védés után hosszú indításra vállalkozott, a kilépő Ilija Gajic pedig csel nélkül, ütemtelenül, középtávolról a sarokba bombázott, és alighanem alaposan meglepte Cosmo-t az előkészítetlen lövésével. Kevéssel a negyed lejárta előtt még közelebb léptünk, ugyanis egy nagyszerű összjátékot mutatottunk be a bostoni a kapu előtt, s Grant Jr oldalsó bejátszásából Dan Carey volt eredményes a kapu előteréből. Azért túl sokra ezzel sem mentünk, hiszen csupán 9-4-re léptünk feljebb, és több változás már nem is történt ebben a negyedben, mivel a fiatal Floris két ordító lehetőséget is belelőtt az ellenfél sztárkapusába.

A záró játékrész elején újabb esélyünk lett volna a szépítésre, de sokadszor is elügyetlenkedtünk egy emberelőnyös lehetőséget - kimondottan pocsékul működött a PP-játékunk ezen a mérkőzésen, pedig az év korábbi szakaszában ez még az erényeink közé tartozott. Komoly erőket mozgósítottunk a mérkőzés szorosabbá tétele érdekében, de képtelenek voltunk megfelelően éles lövéseket megereszteni, egyúttal Cosmo is pazar formában dolgozott a bostoni ketrec előtt, a kettő összeadódva pedig megoldhatatlan problémát jelentett ezen az estén a Mammoth-nak, annak ellenére, hogy nem egy támadásunk során már a kapus lehozatalával próbáltuk növelni a szőnyegen lévő mezőnyjátékosaink számát. Így aztán igyekezetünk ellenére egy jó darabig nem tudtunk betalálni, majd a hosszú gólcsendet John Grant Jr törte meg hét perccel a befejezés előtt, aki egy remek előretörés után egy emberrel a nyakán lógva köszönt be. Rövidesen komoly lehetőség csillant fel a mieink előtt, mivel Reid alaposan lebontotta Leveque-öt, sportszerűtlen megmozdulásáért pedig öt perces büntetésben részesült. Hihetetlen, de tovább folytatódott a mieink vesszőfutása emberelőnyben, és a hatalmas helyzetek ellenére az öt minutumos fórt sem tudtunk egyetlen találattal sem kihasználni, ehelyett Dilks indításából Edwards mattolta szemtől szemben King-et egy remek kiugrás végén. A tizedik hazai találat még inkább lecsendesítette a reményeinket, ha esetleg még pislákolt volna némi sansz a felzárkózásra, és innentől kezdve lélekben már lemondtunk a mérkőzésről. Azért még több esetben igyekeztünk hat mezőnyjátékossal támadni, de ezt is alaposan megjártunk, mivel alig több, mint egy perccel a vége előtt az üresen hagyott ketrecünkbe Edwards szerezhetett újabb találatot egy egész pályás passz megszelídítését követően. Az utolsó szó mégis a mieinket illette még meg, hiszen fél perccel a vége előtt egy gyors ellenakciót a padról frissen beszálló John Grant Jr remek lövésével fejeztünk be, és zárkóztunk vissza öt gólos különbségre. Menet közben a pálya másik végén Park szólalkozott össze Cotter-rel, az indulatok pedig a tetőpontra csaptak közöttük, és egy kíméletlen bunyóval tisztázták a felmerülő nézeteltéréseket. Kissé parázs körülmények között fejeződött be a mérkőzés, a denveriek bosszúsak voltak a sima vereség miatt, így igyekeztünk más módon törleszteni. Eközben az eredmény már nem változott, megmaradt a lefújásig a 11-6-os bostoni fór, az első félidő katasztrofális befejezése után sikerült még viszonylag tisztességes különbséggel átvészelnünk ezt a rettentő nehéz szombat estét. A Mammoth az idei szezonban első alkalommal szenvedett ennyire sima fiaskót, korábban rendre egy vagy két góllal maradtunk alul, most azonban a Blazers nem biztosított ennyi teret a mieinknek.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

A találkozó teljes egészében ITT nézhető meg!

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+2 és 14 lövés
- Carey 2+2, 10 lövés és 7 szerzett labda
- Langtry 3 assziszt és 8 szerzett labda
- McLellan és I. Gajic 1-1 gól
- Allen 1 assziszt és 13 szerzett labda, Carlson és Floris 1-1 assziszt
- Leveque 10/21-es faceoff hatékonyság
- Levis 14/19-es védési hatékonyság, King 17/22-es védési hatékonyság
- A mérkőzésen biztonsági tartalék volt három támadó, név szerint a napokban kötött cserében frissen megszerzett Tim Campeau, illetve az újonc Ned Crotty és a másodéves Alex Gajic.

A Mammoth vezetőedzője, Bob Hamley a következőképpen értékelt a mérkőzést követően: "Először is, minden elismerésem Anthony Cosmo-nak, nagyszerűen védett. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy kevés igazán jó lövésünk volt, sok komoly helyzetet nagyon könnyedén elszúrtunk. Komoly különbség volt a két csapat közt a speciális játékhelyzetekben nyújtott teljesítmény, hiszen egyetlen emberelőnyt sem tudtunk kihasználni, ehelyett számtalan gólt kaptunk közben, ez pedig behozhatatlan hátrányba sodort bennünket."

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 4-3
2. Minnesota Swarm 3-3
3. Washington Stealth 3-5
4. Edmonton Rush 2-5
5. Colorado Mammoth 1-5

Sajnálatos módon visszacsúsztunk az utolsó helyre, éppúgy a divízióban, mint az egész ligában, miután az évi első győzelmeit arató Rush két napon belül kétszer is megverte a címvédő Stealth-t. Ezen a hétvégén következik a Mammoth számára az idei első duplázós forduló, amikor két mérkőzést fogunk lejátszani: szombat reggel 05:00-kor a minket idehaza már kétszer legyőző Washington Stealth otthonában próbálunk szerencsét; míg magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel a Minnesota Swarm gárdáját látjuk vendégül a szezonbeli első egymás elleni megmérettetésre. A hangolódás jegyében a napokban még egy külön kiadásban fogjuk felvezetni a két fontos találkozót, melyből legalább az egyiken nagyon illene már győzelmet szereznünk, mivel egy hónapja nyeretlenek vagyunk.