Múlt vasárnap rendezték meg az All-Star gálát a fedett pályás lacrosse bajnokságban, melynek helyszíne a New York államban található Verona városának Turning Stone Resort Casino nevű csarnoka volt. A világ legjobbjainak jutalomjátéka idén visszatért a sportág őshazájába, az Oneida és az Írókéz indián törzsek otthonába, akik annak idején, évszázadokkal ezelőtt ezen a környéken teremtették meg a lacrosse alapjait. Most következő összeállításunkban a gála eseményeit elevenítjük fel.










A két év után újra megrendezésre kerülő gálamérkőzésen a hagyományoknak megfelelően a keleti divízió és a nyugati divízió legjobbjai mérték össze tudásukat egymással. Az NLL történetében a 2011-es volt a tizedik All-Star rendezvény, egyúttal a hetedik Kelet-Nyugat csata, azok után, hogy az előző hat alkalomból a ötször a keletiek diadalmaskodtak, így az örökmérlegben jelentős fölényben voltak. Az idei résztvevők közt tarthattuk számon a veterán Colin Doyle-t és a keleti kapitány John Tavares-t, akik mindketten pályafutásuk kilencedik All-Star-részvételüket jegyezték, ezzel új rekordernek számítottak.

Eközben a szerényen teljesítő Colorado Mammoth csapata is három játékossal képviseltette magát az eseményen, akik közt ott volt a hetedik részvételére készülő házi pontlista éllovas, John Grant Jr. Az egykori rochesteri klasszis a korábbi hat alkalommal még a keleti csapatot erősítette a Knighthawks játékosaként, most azonban első coloradói szezonjában Nyugat színeiben léphetett pályára, méghozzá rögtön az együttes csapatkapitányaként. Mellette játszott még a nyugati csapatban a denveriek közül a hátvéd Mac Allen, illetve a cserekapus Chris Levis, utóbbi két játékos egyaránt karrierje első All-Star-szereplését harcolta ki ebben az évben.

A szurkolók többsége a környékbeli lacrosse-városokból, Buffalo-ból, Rochester-ből, vagy Toronto-ból látogattak el a helyszínre, de nagyon sokan érkeztek a szomszédos Syracuse-ból is, akik a helyi egyetemi élcsapat egykori tehetségeit buzdították, mint például Cody Jamieson-t vagy Brett Bucktooth-ot. A mérkőzés természetesen igazi All-Star-hangulatban telt, a játékosok a minél szebb technikai megoldásokra törekedtek, már a passzok és a labdakezelések terén is gyakran bedobtak néhány trükköt, miközben egészen látványos találatokat szereztek a sportág repertoárjának teljes tárházát felvonultatva: előrevetődéses gólok, hát mögötti lövések, váll feletti bombák, láb közötti találatok egyaránt tarkították a magas színvonalú felvonulást. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a látványos offenzív játék dominált, a tétmeccseken megszokott kőkemény védekezés és a fizikai belépők abszolút elmaradtak a mérkőzésről, a hátvédek gyakorlatilag bójaként állva, mosolyogva nézték végig testközelből az ellenfél csatárainak élményszámba menő, remek találatait, amely miatt legfeljebb a pórul járt kapusok bánkódhattak.

Szinte perceként estek a találatok a mérkőzésen, így az első negyedóra végeztével 8-6-os fórt épített fel magának a keleti csapat. A lépéselőnybe kerülő együttes boldogulását első sorban a 2010-es draft első két kiválasztottja, Jamieson (Rochester) és Rubisch (Boston) vezette nagy lendülettel, miközben az első hat nyugati gól közül három a Stealth-es Wiles nevéhez fűződött.
A második játékrészben Nyugat felzárkózott, és a félidőben már testvéries, 12-12-es döntetlen állt az eredményjelző táblán. A szünetben Wiles már öt találatnál járt, míg a keleti gárdából Jamieson mellett a két Bandits-kiválóság, Tavares és Steenhuis is elérték a második góljukat. Eközben a két kezdőkapus, a minnesotai Patterson és a philadelphiai Miller egyaránt 38 lövésből szenvedték el a fejenkénti 12 bekapott gólt, majd a második félidőre előbbit Levis, utóbbit Cosmo váltott a ketrec előtt.
A harmadik negyedre a támadók még jobban "megőrültek", és az elképesztő gólgyártást tovább fokozva, mindkét fél újabb nyolc alkalommal zörgette meg az ellenfél hálóját ebben a 15 percben. Nyugati részről végre előkerült a denveri támadó, Grant Jr, aki csak ebben a menetben háromszor volt eredményes, mellette pedig a calgary-i Ranger duplázott; míg a másik oldalon rövid időn belül Steenhuis, Jamieson és Shawn Evans mindannyian elérték a mesterhármast, így rendkívül kiélezett végjátékra volt kilátás.
Ugyan a záró felvonás elején egy újabb Grant Jr-góllal Nyugat került lépéselőnybe 21-20-nál, de Evans erőfeszítései árán rövidesen fordított Kelet, majd a negyed fele magasságában 25-23 arányban újra a nyugatiak álltak jobban, ám innentől kezdve többször már nem vezettek. Sőt, egymást követő hét góljukkal a keletiek magabiztos győzelmet arattak, a vesztes fél legfeljebb a találkozó utolsó találatának örülhetett 17 másodperccel a vége előtt, mellyel Wiles meglőtte önmaga hatodik gólját, egyúttal beállította a 30-25-ös végeredményt. Az utolsó etap során Grant Jr újabb két találatot süllyesztett el, miközben a lendületes keleti rohamot Evans, Sanderson, Steenhuis és Bucktooth is újabb gólokkal tette emlékezetessé, mialatt beköszönt a sportág szabadtéri változatában Denverben játszó Seibald is. A második félidőben szerephez jutó hálóőrök közül, a nyugati ketrec előtt tevékenykedő Levis (Colorado) 25/43-as mutatóval zárt, míg Cosmo (Boston) 29 hárítást hajtott végre Kelet kapuját védve.
















A mérkőzés legértékesebb játékosának a rochesteri Shawn Evans-t választották meg Kelet csapatából, miután 12 egységével (4 gól és 8 assziszt) messze a legtöbb pontot szerezte az egész találkozón. Mellette még a győztes együttesből a bostoni D. Dawson egy találata mellett nyolc gólpasszt szórt, Steenhuis ötször volt eredményes, míg Sanderson (4+3) és Jamieson (4+1) szintúgy négy-négy gólt szerzett, Bucktooth pedig három assziszthoz három találatot regisztrált. Nyugati oldalon a bajnoki címvédő Stealth játékosa, Wiles 6+4-es teljesítményével bizonyult a legjobbnak, őt szorosan követte a mi Grant Jr-unk öt góllal, közben Ranger (3+3) és Crawford (2+4) hat-hat pontot szorgoskodott össze, Rabil és Benesch neve mellé pedig egyaránt két találat és három előkészítés került. Nem lehet elmenni még szó nélküli a washingtoni Duch emberfeletti teljesítménye mellett sem, aki a nyugati csapat színeiben 38-ból 22 bedobást megnyert, és a meccsen legtöbbnek számító 19 felszedett labdája mellett még egy gólt és három asszisztot is termelt.

"Nagyszerű, kemény mérkőzés volt a ma esti gálameccs. Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy itt lehettem, és olyan kiválóságokkal játszhattam egy csapatban, mint Josh Sanderson, Colin Doyle, John Tavares, és a többi veterán játékos. Számomra ez többet ér, minthogy én lettem az MVP" - nyilatkozta szerényen Evans.

Az All-Star mérkőzésről készült videóösszefoglaló a linkre kattintva a legalsó videón keresztül nézhető meg.














A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 5-3
2. Minnesota Swarm 4-4
3. Washington Stealth 4-5
4. Edmonton Rush 2-7
5. Colorado Mammoth 1-7

Az elmúlt hétvégén a bajnokságban is rendeztek két mérkőzést, ezeken egyetlen rivális lépett pályára, s a Rush újabb vereségével elérhető közelségbe került számunkra a rájátszást érő negyedik helyezés a divízióban. A Mammoth következő meccsét magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 3:00-tól rendezik a Minnesota Swarm ellen a Pepsi Centerben, akiktől a legutóbbi fordulóban 12-10-re kikaptunk hazai környezetben. Reménykedjünk benne, hogy az alapszakasz második felére jobbra fordulnak a dolgaink, és visszavághatunk a Swarm-nak a múltkori fiaskóért.