Az elmúlt hétvége folyamán a Colorado Rapids együttese lejátszotta az utolsó előidény-mérkőzését a 2011-es MLS-szezon megkezdése előtt, és a néhány nappal ezelőtti seattle-i fiaskót feledtetve, a Vancouver otthonából már győzelemmel távoztunk, így kellemes szájízzel várhatjuk a szombati hazai évadnyitót. Már csak napok választanak el bennünket a címvédő hadjárat megkezdésétől, addig is még tekintsünk vissza a magunk mögött hagyott néhány nap eseményeire.




















Ahogy már beszámoltunk róla, múlt szerdán a coloradói együttes 3-1-es vereséget szenvedett a Seattle Sounders elleni idegenbeli felkészülési mérkőzésen, majd a delegáció másnap folytatta a nyugati parti túráját, és áttettük a határ másik oldalára, Kanadába a székhelyünket, ahol szombaton várt ránk egy újabb barátságos összecsapás.

Emlékezetetőül, a csapat az alábbi 20 fős kerettel vett részt a seattle-i és vancouveri mérkőzéseken:

Kapusok: Matt Pickens, Steward Ceus;
Hátvédek: Anthony Wallace, Marvell Wynne, Scott Palguta, Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Drew Moor;
Középpályások: Pablo Mastroeni, Jeff Larentowicz, Brian Mullan, Joseph Nane, Sanna Nyassi, Ross LaBauex, Wells Thompson, Jamie Smith;
Csatárok: Conor Casey, Andre Akpan, Omar Cummings, Quincy Amarikwa.

A szombati találkozón az ellenfelünk tehát a ligához újonnan csatlakozó Vancouver Whitecaps gárdája volt, akik az első fordulós ellenfelünkhöz, a Portland Timbers-hez hasonlóan abszolút ismeretlenek számunkra, hiszen még soha nem játszottunk velük korábban, és egyébként is az MLS-be való csatlakozással jelentős átalakításon ment keresztül az eddig alacsonyabb osztályú ligákban szereplő kanadai együttes.

A Rapids kezdő csapatában egyetlen változás történt a néhány nappal ezt megelőző állapotokhoz képest, ugyanis Kimura hátfájás miatt nem tudta vállalni a játékot, helyette pedig Palguta került be a jobb hátvéd posztjára, míg az eredetileg cserének tervezett Thompson egy kisebb megbetegedés miatt nem volt bevethető állapotban. Tehát a következő 11 fővel futottunk ki az Empire Field gyepére: Pickens - Palguta, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Eközben a házigazdák is önmaguk legütőképesebbnek tekinthető kezdőcsapatát nevezték, legnevesebb játékosuk a csatársorban helyet foglaló Harris volt, akivel a tavalyi döntőben még az FC Dallas színeiben találkoztunk.

Az első játékrész meglehetősen alacsony színvonalú játékot hozott, a mieink ugyan próbáltak többet támadni, de pontatlanul, figyelmetlenül játszottunk, rengeteg passzolási, labdakezelési hiba tarkította a csapat játékát, így a Whitecaps-nek nem kellett túl nagy erőfeszítéseket végrehajtania, hogy távol tartsa kapujától a bajnok együttest. Gyakorlatilag az első 45 minutumban még csak számottevő gólhelyzetet sem nagyon jegyezhettünk fel, egy-egy kósza lövési kísérletet leszámítva.

A szünet után viszont mindkét csapat sokkal jobban össze tudta kapni magát, és pár perccel a második félidő megkezdését követően Cummings kiugrás utáni lapos lövését a vancouveri kapus bravúrral hárította, majd Pickens is végrehajtott egy látványos vetődéses védést az egyik hazai támadó kísérletével szemben. Lényegesen jobb iramban, és magasabb színvonalon zajlott a játék ebben félidőben, és változatlanul a mieink játszottak fölényben. A kék-fehérek a második játékrész alatt számtalan cserét végrehajtottak, a mieink csak a befejező 20 percen belülre érkezve eszközöltek változásokat, amikor néhány percen belül a támadó sorban Casey-t Akpan, Cummings-t pedig Amarikwa váltotta, míg a jobbszélső Mullan helyére a lendületes Nyassi-t küldtük be. A Rapids az egyre agresszívebb támadásait a 79. percben végre góllal tudta befejezni, ugyanis Nyassi a jobb szélen lerázta magáról az emberét, nagyszerű bejátszása pedig őrizetlenül találta középen Jamie Smith-t, aki egy közeli lövéssel juttatta előnyhöz a csapatát. Kisvártatva cseréltünk még egyet, és a kapitány Mastroeni helyét a másodéves LaBaeux vette át, de az eredményben már nem történt változás, a hazaiak nem tudtak minőségi helyzetet teremteni a hajrában, így a denveri csapat megőrizte az 1-0-s vezetését, és elértük a győzelmet az előidénybeli utolsó mérkőzésünkön.

Gary Smith, vezetőedző véleménye:

"Úgy gondolom, hogy az első félidőben várakozáson alul teljesítettünk, saját magunkhoz képest különösen gyengék voltunk, és több ránk nem jellemző hibát vétettünk, nem kezdtük valami jó formában a mérkőzést. Aztán viszont a második játékrészre már lényegesen jobban játszottunk, és közelebb voltunk ahhoz a szinthez, amint megkívánunk magunktól, egy héttel a bajnokság kezdete előtt. A játékosok keményen küzdöttek az előidényben, nehéz mérkőzéseken vagyunk túl, most már leginkább arra koncentrálunk, hogy minél jobb formában legyünk a szombati meccsünkre, és hogy bajnokhoz méltóan játsszunk a 2011-es idényben."

A Whitecaps elleni találkozó egyetlen gólját szerző skót középpályás, Jamie Smith, a következőképpen értékelt: "Jó érzés volt gólt rúgni, egy héttel a bajnokság rajtja előtt már különösen mérvadóak az ilyen előidény-mérkőzések, reális képet kaphatunk róla, hogy hogy állunk a többiekhez képest. Örülök, hogy megnyertük a meccset, egy győzelem mindig kellemes, sokkal jobb, hogy győztünk az utolsó felkészülési meccsünkön, mintha esetleg kikaptunk volna. A tavalyi szereplésünkkel magasra tettük a lécet, és biztosan nagyon nehéz lesz megismételni a 2010-es teljesítményünket, de ki merem jelenteni, hogy készen állunk a feladatra, hogy mindenki minket szeretne legyőzni, és újult erővel várjuk a címvédő idény mérkőzéseit."

A bajnokcsapat 4-2-1-es mérleggel tudta le az előidény alatti hét mérkőzését, és sikeréhesen várhatjuk a bajnoki címünk megvédéséért indított hadjáratot. Az MLS 2011-es idénye kedden a Seattle-Los Angeles találkozóval veszi kezdetét, míg a Rapids magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel léphet pályára először a Portland Timbers ellen a Dick's Sporting Goods Park-ban. A rajt előtti napokban még egy bővebb szezonelőzetessel fogunk jelentkezni a csapatunkkal kapcsolatban.